Aki egy ideje mélyen benne van a keményzenei vérkeringésben, annak mára simán kialakulhatott egy olyan képessége, hogy egy lemezborító alapján közel száz százalékos eséllyel be tudja lőni az adott csapat stílusát, a dalszövegeik témáját, vagy akár még a nemzetiségüket is. Valahogy így voltam én is a számomra egészen mostanáig totálisan ismeretlen Twelve Foot Ninjával: nevük alapján amerikaiak, borítójuk alapján pedig még inkább azok. A zene is biztos ennek megfelelően a szokásos amcsi dallamos, de horzsoló modern rock, legalábbis így okoskodtam. Ezernyi ilyen banda mozog odakint, szóval fogalmam sincs, igazából mi a nyavalyáért éreztem a késztetést, hogy beleszagoljak ebbe a piros lemezbe. A lényeg, hogy érdemes a megérzésekre hallgatni, mert a valójában nem amerikai, hanem ausztrál csapat valami eszelős muzsikát tologat, olyasmit, amihez hasonlóval ilyen formában eddig még nem találkoztam.
