Ahogy legnagyobb mestere és példaképe, az AC/DC, úgy az Airbourne sem próbálja meg lemezről lemezre feltalálni a kereket. Most, hogy megérkezett a negyedik album, ki merem jelenteni, amihez amúgy eddig sem fért sok kétség: Joel O'Keeffe-ék végérvényesen lehorgonyoztak annál a stílusnál, amit olyannyira tökéletesen elkaptak a debütáló Runnin' Wildon, és ahogy Angus Youngéknak, úgy nekik sem akaródzik különösebben módosítani a recepten. Ezzel amúgy nincs semmi gond, akadnak zenekarok, akiknek jól áll az ilyesmi, másoknak meg nem. Az Airbourne pedig kétségtelenül az első kategóriába tartozik.




























