Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Meshuggah: The Violent Sleep Of Reason

meshuggah_cA Meshuggah szent tehén, így aztán az ember mindig illő tisztelettel igyekszik közelíteni hozzájuk, ám nálam az utóbbi években nem szoktak mindig jól végződni ezek a kísérletek. Nyugodtan nevezz begyepesedettnek, de én bizony a mai napig a Contradictions Collapse-et és a Destroy Erase Improve-ot – meg persze a közéjük ékelt None-t – tartom a svéd pszichopaták csúcsalkotásainak, meg még némi jóindulattal csapjuk ezekhez hozzá a Chaosphere-t is. Az azóta született lemezeiket is elismerem, koncerten pedig elementárisak, de tartom: a zenekar a folyamatos kísérletezések mellett is nagyon betokosodott a saját világába az évek során. És mivel ez a világ meglehetősen markáns, illetve nem is túl változatos, viszonylag ritkán támad ingerenciám arra, hogy hallgassam az újabb dolgaikat. Hosszú évek visszafogott lelkesedése után a legutóbbi Kolossnál éreztem először, hogy valamit megint megmozdítanak bennem, az új album pedig szerencsére ezt a tendenciát folytatja. Olyannyira, hogy igazából a '90-es évek vége óta nem tetszett annyira semmi tőlük, mint a The Violent Sleep Of Reason – miközben borítékolható, hogy sokaknak épp az lesz a bajuk ezzel a lemezzel, ami miatt nekem így bejön.

megjelenés:
2016
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 53 Szavazat )

Persze ezzel együtt is nehéz pontosan megfogalmazni, miért érzem ütősebbnek ezt az anyagot, mint a 21. századi Meshuggah-lemezek gyakorlatilag mindegyikét. Annyi bizonyos, hogy a banda most állítólag végig élőben dolgozott a stúdióban, de nem tudom, csak ennek köszönhető-e az a lendületesebb, magát könnyebben megadó jelleg, ami szerintem egyértelműen jellemzi a The Violent Sleep Of Reasont. A zenekar stílusa természetesen most sem változott, viszont határozottan direktebbnek érzem most ezeket a szerzeményeket, sőt, ha a szó hagyományos értelmében lenne bármi jelentése is a Meshuggah esetében a „dalközpontú" jelzőnek, akár még ezt is megkockáztatnám az új lemezzel kapcsolatban. Mint mondtam, biztos lesz, akinek nem nyeri el a tetszését ez a megközelítés, nálam viszont nagyon is nyerő, mert az évek során abszolvált egyes kísérleteik értelmezéséhez, megemésztéséhez bizony bevallom, kevésnek bizonyultam.

Nos, ehhez képest az új lemez mindjárt három olyan dallal nyit, amelyeket Meshuggah-szinten akár slágernek is nyugodtan nevezhetünk. A Clockworks ugyan a maga hét perc fölé kúszó játékidejével az album leghosszabbja, mégis meglepően könnyen elkapja az ember fejét, a kurta kis gitárdíszítések pedig még a maguk jelzésszerű, óvatos volta ellenére is nagyon-nagyon jót tesznek neki. Az elsőként bemutatott Born In Dissonance és a kíméletlen MonstroCity pedig még tovább mennek, és már pár hallgatás is elég ahhoz, hogy véglegesen beegyék magukat az agyadba. Biztos félművelt, felületes pózer vagyok, de nekem nagyobb tételben pont az efféle arcbamászó, jól megformált dalok – ha cinikus akarok lenni: igazi dalok – hiányoztak a zenekar repertoárjából a 2000-es években. Azok a számok, ahol ugyan a szokásos vonszolós-döngölős-agydaráló riffek meg persze Tomas Haake nem evilági ritmusai viszik a prímet, és Jens Kidman is a szokásos monoton üvöltözést hozza, de mégsem kell közben ide-oda kapkodnod a fejedet, hogy akkor ez most mégis micsoda, meg miért történik. Nyilván írtak néha ilyeneket az első korszak után is – az obZen Bleedje vagy a Koloss Do Not Look Downja ugrik be elsőként –, de a kelleténél mindenképpen jóval kevesebbet, így marhára örülök neki, hogy ezúttal mintha ez a megközelítés hatná át a lemez jelentős részét. Mondjam, hogy kevésbé tűnnek öncélúnak? Oké, mondom. És emiatt egyben az élő fellépéseik brutális energiája is sokkal inkább átjön erről az anyagról. Utóbbi összhatásban pedig már bizonyosan szerepet játszott az élő lemezfelvétel is.

A lényeg amúgy nagyjából ennyi. A Meshuggah ezúttal nem akart minden eddigi munkájánál betegebbet alkotni, nem akartak különösebb kísérleteket lefolytatni, nem akarták, hogy a következő hónapokban minden gitáros, basszer és dobos az aktuális témák pontos kikódolása közben kapjon agyvérzést. Ehelyett simán csak írtak tíz többé-kevésbé tényleges dalt a saját stílusukban, és ugyan a kezdés elementáris hatása nem feltétlenül jön vissza a folytatásban, de még a legbetegebb tételeken belül is aránylag könnyű eligazodni. Mindez persze Meshuggah-mércével értendő, hiszen ha valaki eddig sem értette a bandát, az garantáltan nem a doomosan borult riffeket is hozó, roppant nyomasztó By The Ton vagy a puszta kézzel kiszaggatott beleidet megzabáló, majd azokat rád visszaokádó címadó hallatán válik majd fanatikus rajongóvá. Az amúgy szokásosan elborult Stifled éteri zárására ugyanakkor egyből felkapod a fejedet, és az ebből kifejlődő, a banda mércéjével a végére szinte már-már monumentálissá fejlődő Nostrum is igazi csúcspont. És még mintha az amúgy szokásosan sűrű és tömény hangzás is emberarcúbb lenne most.

Az utóbbi években gyakran mondogattam olyanokat, hogy szívesen hallanék egyszer egy másik irányban radikális Meshuggah-albumot a Nothing-féle emészthetetlen borulatok ellenpontjaként, és tényleg így van: tök érdekes lenne egyszer megtapasztalni, miként játszik kicsit dallamosabb muzsikát ez a csapat. Noha biztos vagyok benne, hogy ebben az esetben sem lenne semmi kommersz a zenéjükben, tudom, hogy aligha merészkednek majd valaha is ilyen területekre. De nem is akarok telhetetlennek tűnni, mert bizonyos értelemben véve, részben már a The Violent Sleep Of Reason hallatán is teljesült a kívánságom. Nem váltottak, nem adtak fel magukból semmit, mégis sokkal szívesebben rakom be ezt a lemezt tőlük, mint az elmúlt bő másfél évtized termését. Elfogadom, ha egyes puristák visszalépésként értékelik majd ezt az albumot, sőt, még akár egyet is érthetek velük – én viszont pont erre vártam Fredrik Thordendaléktól, és ez meg is ér számomra egy kilencest.

 

Hozzászólások 

 
#31 mamsiplény 2020-05-21 13:23
Hát ez baromi jó volt! Meshuggah szinten tényleg egy slágergyűjtemén y.
Idézet
 
 
+1 #30 Barcs Bence 2019-02-13 12:55
Idézet - kis laci:
Idézet - James Smith:
De azt az ugyanazon a hangon ordítást hagyjuk. A világon rengeteg olyan zenekar van ahol az énekes nem rendelkezik nagy hangterjedelemm el. Ennek ellenére elég jó amit csinálnak.

Idézet - kis laci:
igaza van igornak. szerintem is így van, hogy tök unalmas az ilyen muzsika albumról-albumra. ilyen volt dukes és blaz bayle is. anselmo-ról ne is beszéljünk a trendkill lemezen.ezek mind erőltetett kakofónikus ordítozások. ettől nem lesz kemyén a muzsika csak keménykedő. olyan mintha szarnijuk kellen vagy hányni :) az idő majd megmutataja, hogy ezek az albumok mind majd a süllyesztőben végzik.


A Chaosphere és a Nothing ott végezte? Te nagyon művelt vagy.

..igen nagyon művelt vagyok..de hagyjuk a személyeskedést ..most mondd meg őszintén: micsoda egy világot megváltó nagy lemezek ezek a messsúgá lemezek, mi? :) alan delon a nothing megy még a rádióban is :) ez egy ötöd-hatod rendű zenekar ..ez kínlódás..vagy talán minden egyes lemezen szorulása van, szarni kell az énekesnek? :) semmilyen más zenekar nem mondja, hogy nagy hatással lett volna rájuk.. ..szépen, csendben..szürkén vannak a háttérben

azért, mert neked fingod sincs valamiről, az attól még ott van. A Meshuggah nélkül a komplett djent irányzat hiányozna, a Periphery-féle zenekarok sehol sem lennénen a Meshuggah által lerakott alapjai nélkül.

Az meg, hogy egy nevet sem voltál képes helyesen leírni, az írásod igényszintjét jelzi (és a saját magadét)
Idézet
 
 
#29 Erő 2016-11-19 10:03
Idézet - suizidium:
A Meshuggah rendben van mint joideje egyhuzamban de hallgassatok Kidneythieves - t mert egy szo nincs roluk magyarul pedig az összes lemez odabasz! ja és peace out!

Esszed legyen! :)
Idézet
 
 
#28 methanor 2016-11-06 12:16
Ha groove....akkor már inkább az X-Method....vagy olyan csapatok,akik tudnak jó dalokat is írni. Byzantine pl.
Idézet
 
 
-2 #27 methanor 2016-11-06 12:13
Tudnak zenélni nagyon.....de valami brutál unalmas ez a lemez...semmi jó ötlet,egy jó dal sincs,amire felkapnám a fejemet.Minden a groove-os hangzásra van kiélezve.
Idézet
 
 
+11 #26 NOLA 2016-10-18 07:59
Nem nagyon értem a "szenttehenezősö ket", meg az "unalmasozókat"...
Ez a banda igenis egy teljesen új stílus (a metalon belül) megalapítója, és egy egyedi, csak rájuk jellemző hangzás/képi világ/produkció amit nyújtanak..., jó lenne észrevenni, hogy mennyi rengeteg zenekarra voltak hatással, akik aztán szépen le is nyúlták a főbb "stiluselemeket".
A másik dolog, hogy akinek unalmas amit csinálnak, az minek hallgatja Oket? Eleve kell egy bizonyos nyitott "zenei füllel" való hozáállás a muzsikájukhoz, de szerintem Tőlük kiforrottabb, konkrétabb stílussal rendelkező banda kevés van, ezért mindenki tudja, hogy k.b. mire számíthat a lemezeiktől. Én is tudom, hogy mire számithatok mondjuk egy Sabaton-tól, vagy egy akármilyen "hosszúnevű" metalcore bandától, ezért messzire el is kerulom Oket :-D
Nem akarok "kardoskodni" a Meshuggah mellett, de igenis ez a banda megérdemli a "nagyobb" figyelmet és az elismerést, mert egy egyedi darabkáját alkotja a metal zenék "sűrű kőtengerének" :-)
Idézet
 
 
#25 bjorn 2016-10-17 09:26
Alaposabb athallgatas utan szerintem ez a Meshuggah lemez nagyon rendben van, most nem azert. Abszolut realis a 9/10.
Viszont pl. a mindenhol agyon dicsert uj Testament lemez szerintem megint csak a szokasos 8/10 szint. 2-3 kiugrobb dal, jo hangzas de semmi tobb.
Idézet
 
 
#24 suizidium 2016-10-15 17:29
A Meshuggah rendben van mint joideje egyhuzamban de hallgassatok Kidneythieves - t mert egy szo nincs roluk magyarul pedig az összes lemez odabasz! ja és peace out!
Idézet
 
 
-10 #23 kis laci 2016-10-14 22:30
Idézet - James Smith:
De azt az ugyanazon a hangon ordítást hagyjuk. A világon rengeteg olyan zenekar van ahol az énekes nem rendelkezik nagy hangterjedelemm el. Ennek ellenére elég jó amit csinálnak.

Idézet - kis laci:
igaza van igornak. szerintem is így van, hogy tök unalmas az ilyen muzsika albumról-albumra. ilyen volt dukes és blaz bayle is. anselmo-ról ne is beszéljünk a trendkill lemezen.ezek mind erőltetett kakofónikus ordítozások. ettől nem lesz kemyén a muzsika csak keménykedő. olyan mintha szarnijuk kellen vagy hányni :) az idő majd megmutataja, hogy ezek az albumok mind majd a süllyesztőben végzik.


A Chaosphere és a Nothing ott végezte? Te nagyon művelt vagy.

..igen nagyon művelt vagyok..de hagyjuk a személyeskedést ..most mondd meg őszintén: micsoda egy világot megváltó nagy lemezek ezek a messsúgá lemezek, mi? :) alan delon a nothing megy még a rádióban is :) ez egy ötöd-hatod rendű zenekar ..ez kínlódás..vagy talán minden egyes lemezen szorulása van, szarni kell az énekesnek? :) semmilyen más zenekar nem mondja, hogy nagy hatással lett volna rájuk.. ..szépen, csendben..szürkén vannak a háttérben
Idézet
 
 
#22 Scud 2016-10-14 06:12
Idézet - Sós Kata:
Idézet - Scud:
Idézet - klavier:
magatokra erőltetitek ezt a foshalmazt!!!


Ebben lehet valami. Lássuk be, hogy sokszor nem kellemes élmény hallgatni őket.
Egy másik Blog-on írták ,hogy jó ez, csak közben tönkremész bele.
Nem tudom, hogy ez jó-e. :)
Nálam még mindíg a New Millenium... a kedvenc track. Egy házibulin mutatták meg nekem. Betépve, berúgva, azt se tudtam, mit hallok. Jó kis buli kerekedett. :D


Gyengék vagytok, hallgassatok inkább Miley Cyrust.


Az olyan, mint a Mötley Crue, vagy valami?
Idézet
 
 
+5 #21 James Smith 2016-10-13 21:27
De azt az ugyanazon a hangon ordítást hagyjuk. A világon rengeteg olyan zenekar van ahol az énekes nem rendelkezik nagy hangterjedelemm el. Ennek ellenére elég jó amit csinálnak.

Idézet - kis laci:
igaza van igornak. szerintem is így van, hogy tök unalmas az ilyen muzsika albumról-albumra. ilyen volt dukes és blaz bayle is. anselmo-ról ne is beszéljünk a trendkill lemezen.ezek mind erőltetett kakofónikus ordítozások. ettől nem lesz kemyén a muzsika csak keménykedő. olyan mintha szarnijuk kellen vagy hányni :) az idő majd megmutataja, hogy ezek az albumok mind majd a süllyesztőben végzik.


A Chaosphere és a Nothing ott végezte? Te nagyon művelt vagy.
Idézet
 
 
+2 #20 Igor Igorovics 2016-10-13 21:10
Idézet - kis laci:
igaza van igornak. szerintem is így van, hogy tök unalmas az ilyen muzsika albumról-albumra. ilyen volt dukes és blaz bayle is. anselmo-ról ne is beszéljünk a trendkill lemezen.ezek mind erőltetett kakofónikus ordítozások. ettől nem lesz kemyén a muzsika csak keménykedő. olyan mintha szarnijuk kellen vagy hányni :) az idő majd megmutataja, hogy ezek az albumok mind majd a süllyesztőben végzik.

Kösz, hogy egyetértesz velem, de azért én nem teljesen értek veled egyet. Bocs. :) Dukes hangja a Shovel Headed Kill Machine albumon tényleg elég monoton volt, de a következő két albumra ezt egész szépen korrigálta a hangi adottságaihoz képest. Anselmo a Trendkill albumon kétségtelen, hogy nem egy Cowboys/Vulgar változatosságú dologgal állt elő, de azért ott sem csak az a szimpla üvöltözés ment. Először is Anselmo ezt az üvöltve éneklést nyomja, ami azért lényeges változatosabb a monoton üvöltözésnél. Aztán gondolj a Suicide Note Pt.1 -ra vagy 10s-re. Ott rendes ének is ment. Blaze, na igen, hát ő tényleg nem az a hű, de izgalmas énekes, bár szeretem a vele készült lemezeket is, de erről mondjuk inkább a hangszeresek tehetnek meg a producer, mondjuk egy-két dalban azért Blaze keze is benne volt, mint társszerző, ettől függetlenül igazad van abban, hogy nem egy nagy szám énekes.
Idézet
 
 
+2 #19 Haake 2016-10-13 20:53
DEI klasszikushock cikk mikor lesz?
Idézet
 
 
-11 #18 kis laci 2016-10-13 20:43
igaza van igornak. szerintem is így van, hogy tök unalmas az ilyen muzsika albumról-albumra. ilyen volt dukes és blaz bayle is. anselmo-ról ne is beszéljünk a trendkill lemezen.ezek mind erőltetett kakofónikus ordítozások. ettől nem lesz kemyén a muzsika csak keménykedő. olyan mintha szarnijuk kellen vagy hányni :) az idő majd megmutataja, hogy ezek az albumok mind majd a süllyesztőben végzik.
Idézet
 
 
+14 #17 Igor Igorovics 2016-10-13 19:50
Vitathatatlan, hogy a Meshuggah egy eléggé egyedi dolgot tett le az asztalra a 90-es években, amit soha nem lehet elvitatni tőlük. Azonban úgy gondolom, hogy nekik is vannak gyenge pontjaik, na nem a hangszeres munka tekintetében vagy a produkció tekintetében (hangzás, kiállítás), de tényleg tök irritáló, hogy a Meshuggah az tényleg ilyen kvázi szent tehén. Mert igenis dögunalom, hogy Kidman kábé 95%-ban ugyanazon a hangon ordít albumról albumra, meg a számok nagyrészén ez a középtempós, tördelt ritmusú majd hirtelen belassuló riffelés megy. Igen ez egy idő után k*rva unalmas tud lenni. Persze nem muszáj hallgatni és jó ideje már nem is hallgatom. Hogy miért írom akkor mindezt ide? Egyszerűen nem bírom ezt a szent tehén effektust, mikor valakiről, valamiről rosszat mondani nem szabad, ilyen még mondjuk Lombardo ennek inverze meg mondjuk Mustaine. Na őt meg szinte kötelező szidni, még akkor is, ha egy vihar szétveri a koncertet.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.