Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Testament: Brotherhood Of The Snake

testament_cBár nagyon szeretem a Testamentet, esetükben sosem várom annyira epekedve egy-egy új nagylemez megjelenését, mint mondjuk a Death Angelnél. Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy a kifejezetten ingadozó minőségű koncertek mellett a nagy visszatérésként beharangozott The Formation Of Damnationtől sem estem hanyatt anno. A négy évvel ezelőtti Dark Roots Of Earth már jobban tetszett, ráadásul az utóbbi időben élőben is kifejezetten jó formát mutattak, így régóta nem tapasztalt izgalommal vártam a tizenegyedik Testament-nagylemez megszületését. A pozitív előérzet pedig maximálisan beigazolódott, hiszen az új cucc jó ideje a legjobbjuk. A Brotherhood Of The Snake úgy lett friss és korszerű, hogy mégis minden old-school rajongónak gyönyörűségére válik majd hallgatni. Külön öröm, hogy Chuck Billy a bömbölések mellett újra viszonylag sokat énekel, ami miatt kapásból felsejlik a legdallamosabb, egyben pedig egyik legjobb lemezük, a The Ritual öröksége.

megjelenés:
2016
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 79 Szavazat )

A lemez ellentmondást nem tűrően indul a már előre bedobott címadóval. Amellett, hogy tökéletesen vázolja fel ez a dal, hogy miről is szól a Brotherhood Of The Snake, minden benne van, ami miatt a Testament klasszikus zenekarrá tudott emelkedni a hőskorban. Ellenállhatatlan, sodró lendületű thrash-gránát, csakúgy, mint a szintén előzetesen bemutatott, riffelésében modernebb vizekre evező Stronghold is. A kettő között azonban ott a The Pale King, ami a Testament bizonyos korszakokban méltatlanul mellőzött, dallamosabb oldalát domborítja ki, hozzáteszem: kiválóan. Bár sokan esküsznek a csapat brutálisabb lemezeire is, a magam részéről mindig úgy gondoltam, ahol ilyen dallamérzék, illetve ilyen kvalitásokkal bíró énekes van, ott végtelen pazarlás egy az egyben bömbölésre cserélni a dallamokat. Még akkor is, ha Chuck Billy az utóbbiban is király.

A lemez indítása tehát kifejezetten erős, a négyes Seven Seals azonban kicsit szürkébb; ebben leginkább Alex Skolnick gitározására kapom csak fel a fejem. Alex természetesen az egész lemezen lélegzetelállítóan játszik, de a zenészek mindegyike megérdemli a kalapemelést. A Steve DiGiorgio / Gene Hoglan ritmusszekciót ezúttal nem tolták kifejezetten előre, magukhoz képest még visszafogottak is talán, de azért persze remek dolgokat muzsikálnak össze. Külön öröm, hogy a kissé száraz, klasszikus thrash-hangzásnak köszönhetően a bőgő is jól hallhatóan röfög, mellesleg pedig meglehetősen emlékeztet D.D. Verni soundjára. Összességében a korong hangzásvilága is régisulis, azaz a magasak dominálnak benne, de egy ilyen „vissza a gyökerekhez"-jellegű cucchoz tökéletesen illik.

A szintén kissé szürkébb Born In A Rut után a Centuries Of Suffering ismét pusztít: Billy végig jellegzetes bömbölését hallatja benne, Eric Peterson riffelése pedig időnként már death metalba hajlik. Alaposan fel is pörgetik vele a lemezt, ami a lassabb témák után jót is tesz az anyagnak. A Neptune's Spear iszonyúan fogós, ragadós, dallamos középrésze kifejezetten meghökkentő a csapattól, de a dal riffelése is király, ahogy az überbrutál, mégis kifejezetten jó refrénnel bíró Black Jack is az. A lemezt a Canna Business és a The Number Game szélvész kettőse zárja, szintén kifejezetten meggyőzően.

Igaz ugyan, hogy néhány középszerű, akár tölteléknek is beillő szám is akad a Brotherhood Of The Snake-en, az összkép azonban számomra a zseniális The Gathering óta nem volt ennyire meggyőző. Bőven felülmúlták vele a várakozásaimat.

 

Hozzászólások 

 
+1 #33 pelu 2017-11-09 22:20
A Born in a Rut kicsit szürkébb? Ne már! Szerintem a lemez egyik csúcspontja! Billy éneke nekem vmiért Lemmyt idézi. Óriási szám! Ahogy a lemez is telitalálat! :D
Idézet
 
 
+4 #32 Lantis 74 2016-11-24 16:38
Nagyon ott van! Nálam az év lemeze. Még a az új Metallica (Pedig azt is jól összerakták) se jön be úgy mint ez. Igazi vérbeli Thrash Metál. Ha kazettán volna mint régi időkben, akkor rövid időn belűl rongyos lenne... :))
Idézet
 
 
+3 #31 methanor 2016-11-16 14:18
A nagy profik lezavartak egy újabb lemezt.Kifogástalan.
De nincs sehol egy Over the wall.A többi maximális.
Idézet
 
 
+3 #30 Doktorúr 2016-11-13 19:08
Nálam EZ az év thrash-anyaga. A Vektort nem tudtam megemészteni még (elképesztően igényes, de még nem kaptam el a fonalat).
Idézet
 
 
+4 #29 Szathmári Zoltán 2016-11-12 23:21
A kedvenc zenekarom. Így mindig lázban égve várom a legújabb produkciójuk megjelenését. Minden lemezük begyűjtve, így ez is. Nem kellett csalódnom. Sőt! Nálam ez most jobban betalált, mint a Dark Roots. Valahogy azt annyira nem éreztem erősnek. Annál a vissza-visszatérő lemezük a Formation jobb volt. Azért írtam így, hiszen annak idején már voltak személyi változások a bandán belül, de a két, mindenre elszánt tag, akik magasra emelve a banda zászlaját, soha nem adták fel. Chuck és Eric, a riffgyáros. Még '87-ben, megjelenése hónapjában vettem meg a The Lagacy-t, ami nálam az alap, mert igazi vérbeli, kompromisszumot nem ismerő thrash. Ettől függetlenül a első vég kezdetét jelentő The Ritual is óriási kedvenc, de melyik nem? Még a The New Order utáni Practice-t is megszoktam, pedig akkor nem azt a vonalat vártam volna folytatódni. Kicsit furcsa volt. A Demonic, a Low is kiváló albumok. A Brotherhood-ot is (meg) szét fogom hallgatni.
Idézet
 
 
#28 Jézus 2016-11-12 19:05
A Dark Roots nekem nagyon bejött, egyik kedvenc Testament albumom. Néhány hallgatás után ez is jónak tűnik, de én nem nevezném jobbnak. Azért néhány hallgatás és egy kis idő még ráfér, addig nehéz túl nagy véleményeket alkotni róla.
Idézet
 
 
+1 #27 Montsegur 2016-11-12 14:54
Idézet - aldilá:
A Vektor Terminal Reduxa minden idei thrasht kicsit zárójelbe tett nálam, hosszú szerelemnek jósolom.


A Terminal Redux mindent visz, nálam eddig év lemeze...
Idézet
 
 
+1 #26 Bagota 2016-11-08 08:52
Fantasztikus album. Ritkaság az ilyen alkotás amely az elejétől a végéig erős.Álltalában a legtöbb esetben ellaposodnak a vége felé az ötletek.Nálam 10 pont egyértelműen!!! Itt 9.árulja el már nekem valaki,hogy mit kell játszani ahhoz, hogy 10pont legyen valami?!De ez mellékes.Az ÉV ALBUMA az új Vader mellett!!sziasz tok
Idézet
 
 
+2 #25 BB 2016-11-06 11:08
Idézet - Tulus:
Szerintem ez az év Thrash Metal lemeze, ezt már csak a Metallica tudja überelni.

Igor, a Darkness-t és az Exumer-t kifelejtetted a sorból :)

És van új Perzonal War is \m/


Van új PW? Mi a f...? Rá is repülök :)
Idézet
 
 
+3 #24 aldilá 2016-11-06 03:43
Az előzőt zabáltam, erre adtam egy 3-ast. Semmi őrület... Chuck Billy jó. A Vektor Terminal Reduxa minden idei thrasht kicsit zárójelbe tett nálam, hosszú szerelemnek jósolom. A Megadeth és Flotsam Jetsam új lemezeit csípem még az első pillanattól, ahogy meghallottam őket. Az új Death Angelbe is csak lassan zúgtam bele, pedig tőlük mindig minden ovációs volt a '80-as évek óta. Jól van így, az emberfiának - legyen az zenész és/vagy zenehallgató - elég néhány életreszóló, meghatározó album.
Idézet
 
 
#23 Tulus 2016-11-05 22:52
Szívesen :)
Idézet
 
 
+1 #22 Simple 2016-11-05 20:15
Idézet - Tulus:
Simple, a Death Angel-től ajánlom az Act III lemezt. a legjobb munkájuk. Aztán a Frolic through the park, majd a többi lemez.
A visszatérésük óta szerintem a The dream calls for blood a legjobb lemezük.


Köszi!
Idézet
 
 
+3 #21 Tulus 2016-11-05 19:32
Simple, a Death Angel-től ajánlom az Act III lemezt. a legjobb munkájuk. Aztán a Frolic through the park, majd a többi lemez.
A visszatérésük óta szerintem a The dream calls for blood a legjobb lemezük.
Idézet
 
 
+1 #20 Simple 2016-11-05 18:33
Na ez egy szuper indoklás! Igen, én valószínűleg a groove-metallal nem vagyok kibékülve. A Gathering az első nagyon jól szóló albumuk, és persze ott van Lombardo, aki fantasztikus, de valamiért a szintén groove-osodó Low jobban tetszik például. A Slayernél azokat tartom gyengébbeknek, amiket felsoroltál, kivéve a Divine-t, ami az egyik legnagyobb kedvencem. Lehet, hogy durva, de az Overkillt egyáltalán nem ismerem. Mostanában kezdem pótolni az ilyen jellegű hiányosságaimat , nem sokára sort kerítek rájuk is és a Death Angelre is.
Idézet
 
 
+3 #19 Igor Igorovics 2016-11-05 18:09
Idézet - Simple:
Érdekes, hogy a Gatheringet mennyien tartják csúcs Testament albumnak, szerintem az egyik leggyengébb tőlük. Ha közvéleménykuta tást tartanék, akkor az érdekelne, hogy akik fenti csoportba tartoznak, vajon melyik lemezüket ismerték meg először. Én a Souls of Blacket, és azt is tartom az egyik legjobbnak - borítóilag pedig egyértelműen az a nyerő számomra. Szerintem a 3 leggyengébb albumuk ez: Practice, Demonic, Gathering. És az egyetlen, amin minden dal 100%-os, még számomra is meglepő módon a Ritual. Lehet, hogy lassú, hogy semmi thrash nincs benne, de olyan dalokat írtak rá, hogy na! Hosszú bejegyzésemet egy új észrevételemmel fejezném be: a Reign of Terror a Testament Chemical Warfare-je.

Mindenkinek másak a preferenciái. Én például marhára szeretem a húzós grooveokat, ezért egy csomó nagy thrash bandának a 90-es évekbeli albumai jönnek be. Ott van az Overkill. Nekem mondjuk ezek a klasszikus 'Kill albumok nem jönnek be, ellenben az Underground albummal. Számomra az egy 10 pontos mű, sokaknak meg az egy felejthető album. Az Exodustól nekem a 2000-es évek terméséből mind tetszik, de a 80-as évekbelieket, bár ismerem, de nem hallgatom őket. A Slayertől is inkább a Divine, Diabolus, God Hates jönnek be, na náluk azért szeretem a 80-as éveket is, de onnan csak bizonyos számokat, kiv. Show No Mercy, az valamiért nekem a mai napig tökre bejön, pedig azt sokan egy elég kezdetleges albumnak tartanak, de nekem nagyon bejön ez a Maiden hatásoktól sem mentes Slayer. Ami pedig a Testamentet illeti... Nagyon tetszett a Gathering, tetszettek a vészjósló dallamok, a súlyos hangzás, a helyenkénti deathes beütések és hát a zenészek teljesítménye is elsőrangú volt. Nekem egyértelműean az a definitív Testament. Csúcs!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.