Shock!

július 04.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Evergrey: Hymns For The Broken

evergrey_hymnsVéletlenek márpedig nincsenek, mint ahogy az is várható volt, hogy Tom Englund köré újra azok az arcok gyűlnek, akikkel annyi remek lemezt készült – noha annak idején a Torn már valamelyest leszállóágba helyezte a zenekart, majd később az új tagokkal készített Glorious Collision kimondottan gyenge alkotásnak bizonyult, legalábbis számomra nagy csalódást okozott. Hannes Van Dahl és Marcus Jidell távozott, hogy döbbenetesen meglepő módon Henrik Danhage és Jonas Ekdahl térjen vissza és a nagy egymásra találás keretében összehozzanak egy kiváló albumot. Velük működik az összhang, ez ennyire végtelenül egyszerű. Van ez így más zenekarok esetében is, ugye, Dave?

Ennek megfelelően a Hymns For The Broken olyan erős, amennyire 2014-ben egy új Evergrey lemeztől elvárható: súlyosan komor, groove-os, dallamos, szívbemarkolóan slágeres. Mondhatjuk úgy is, hogy a legjobb formájukat hozzák: a legtipikusabb 'greyes jegyeket mixelték össze, és készítettek egy adag jellegzetes, de önismétlőnek azért nem mondható dalt. Az intro utáni King Of Errors bivalyerős slágeressége már magával fog ragadni – ha ismerted a zenekart, akkor azért, ha nem, akkor majd mostantól a rabjuk leszel, ha fogékony vagy erre a világra. A mélyre hangolt riffekkel hiába mutatják morcosabb formájukat néhány téma erejéig, mindezt Tom Englund megadallamos refrénje felold minden egyes alkalommal. Tény, hogy Tomnak van egy saját világa, amiben biztonsággal mozog, meg amit te is tökéletesen ismersz, ha hallottál akár csak egy Evergrey-lemezt is, és amellyel bombabiztosan uralkodik mindenhol. Mindehhez annyit lehet még hozzáfűzni: igazi slágergyáros a fickó.

megjelenés:
2014
kiadó:
AFM
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 30 Szavazat )

Mert valóban slágert slágerre halmoztak, nem tudok mibe belekötni és gyenge pontokat találni, így csak a kedvenceimet emelem ki: a megadallamos, szívfacsaró Wake A Change-re akár azt is lehetne mondani, hogy pofátlanul negédes, de ha működik, hát működik. Fene tudja, de vannak bizonyos művészek, akiknek bizony szarul kell érezniük magukat, és akkor tudnak igazán jó dalokat írni – ki tudja, talán Englund úr is kibírta röhögés nélkül az elmúlt időszakot, azért működik ennyire galádul jól a Hymns For The Broken összes szerzeménye – vagy tényleg ennyire kellett az a két ismerős tag a csapatba.

Szenvedésben mindig erős volt a zenekar, így a Black Undertow lassan bedurvuló eposza sem gyenge, a durvább, pörgősebb darabok közül meg a The Fire rokonszenves, noha a gyerekkórus használatáért nem tudok megbocsátani, minden ilyesmitől kiver a víz rockzenében. A címadó Hymns For The Broken leginkább gitárszólójáról lesz emlékezetes, pedig maga a dal is elsőrangú, és itt jegyezném meg, hogy milyen kitűnő szólókat gyártottak az egész lemezre – nemhiába kellett ide újra a göndör hajú Danhage. Ha már szenvedés és ha már líra, akkor zongora, ennek alkalmazásában is tündökölt korábban a csapat: most a Missing You elég nyomorult módon fájdalmas, és persze jókat énekel itt is Tom. Igaz, neki is olyan a hangszíne és úgy tud bánni a hangjával, hogy a telefonkönyv feléneklését is megtöltené érzelemmel.

A végére jutott A Csúcspont: a majd' nyolc perces The Grand Collapse misztikus, sejtelmes, hátborzongatóan hatásos, csodásan építkező darab, szépen össze fogsz zuhanni, majd újjáépülni, ha meghallgatod és belemélyedsz. A legprogosabb, legösszetettebb szerzemény a lemezen, ám természetesen modern felfogásban, és ugyan belekúszott valahogy a Damnation legjellegzetesebb riffje, nem róható fel nekik, mert pofátlanul impozáns lett így is. A bónuszverzión még három szám kapott helyet, három zongorás átirat, a Hymns For The Broken (női vokállal megtámogatva), a Barricades, amiből egy új dal alakult ebben a formában (a lemezes verzióban van egy futam, ami borzasztóan hasonlít Warrel Dane szólólemezéről a This Old Man egy részére), majd a Torn albumról átmentett, átzongorásított These Scars. Hozzátenném, vélhetően bármelyik Evergrey dalból működőképes zongorás lírait lehetne faragni, ami valahol nem kis fegyvertény.

Hiába hallgattam agyon az albumot megjelenése óta, cseppet sem halványult a fénye, és jelenleg elég erősen úgy érzem, hogy pár év múlva is ugyanolyan szívesen pörgetem majd végig a Megtörtek himnuszait.

 

Hozzászólások 

 
#9 tamassap 2015-02-04 16:17
Idézet - bluevoodoo:
Idézet - tamassap:
A Threshold mellett egyik kedvenc bandám. Az első albumukat ajánlanám: In Search of Truth, de a következő három is nagyon jó a Monday Morning Apocalypse-vel bezárólag. Én ezt egy kicsit erőtlen, túl hatásvadás albumnak tartom. De ettől még tudom szeretni.


Az első album, ami a harmadik volt? (Vagy a The Dark Discovery és a Solitude Dominance Tragedy akkor nem lemezek?)


Bocsi, valóban tévedtem. Javítom magam: az első album, ami igazán jó :)
Idézet
 
 
+1 #8 bluevoodoo 2015-02-03 14:00
Idézet - tamassap:
A Threshold mellett egyik kedvenc bandám. Az első albumukat ajánlanám: In Search of Truth, de a következő három is nagyon jó a Monday Morning Apocalypse-vel bezárólag. Én ezt egy kicsit erőtlen, túl hatásvadás albumnak tartom. De ettől még tudom szeretni.


Az első album, ami a harmadik volt? (Vagy a The Dark Discovery és a Solitude Dominance Tragedy akkor nem lemezek?)
Idézet
 
 
+2 #7 tamassap 2015-02-03 06:46
Idézet - bogar:
Én nagyon sokat olvastam, hallottam erről a zenekarról, de a zenéjüket nem ismertem. Ezt a lemezt meghallgattam és nem értem, hogy mire ez a nagy felhajtás.
Melyik lemezükkel kellene megpróbálkoznom ?


A Threshold mellett egyik kedvenc bandám. Az első albumukat ajánlanám: In Search of Truth, de a következő három is nagyon jó a Monday Morning Apocalypse-vel bezárólag. Én ezt egy kicsit erőtlen, túl hatásvadás albumnak tartom. De ettől még tudom szeretni.
Idézet
 
 
+4 #6 James Smith 2015-02-03 01:59
Ez a lemez tele van slágerekkel és látszik, hogy sok munka van benne. Ritka manapság az ilyen. Abszolút minőségi és igényes munka. Hangzásilag meg külön tetszik, hogy azonnal lejön róla a göteborgiság. Hasonlóan és elképesztően jól szól mint a göteborgi dallamos death metál csapatok albumai. 9.5/10 nálam. Erősen ajánlott lemez.
Idézet
 
 
#5 P 2015-02-03 00:24
Olyan mintha hatás lenne a kettes Epysode lemezről, amin Englund főszerepet játszott/énekelt. Lehet, hogy csak hülye áthallás, de lehet, hogy kellett egy ilyenféle vérfrissítés, hogy a saját zenekarral is ismét nagyon jókat csináljon.
Idézet
 
 
+5 #4 Valentin Szilvia 2015-02-02 23:36
Idézet - bogar:
Én nagyon sokat olvastam, hallottam erről a zenekarról, de a zenéjüket nem ismertem. Ezt a lemezt meghallgattam és nem értem, hogy mire ez a nagy felhajtás.
Melyik lemezükkel kellene megpróbálkoznom ?


Háát, akkor nem kapott el a világuk. Youtube-on keress rá a klipes dalokra, azok elég átfogóak. Ha azok közül sem ragad meg egyik sem, akkor nem a te világod, van ilyen.
Idézet
 
 
#3 bogar 2015-02-02 22:28
Én nagyon sokat olvastam, hallottam erről a zenekarról, de a zenéjüket nem ismertem. Ezt a lemezt meghallgattam és nem értem, hogy mire ez a nagy felhajtás.
Melyik lemezükkel kellene megpróbálkoznom ?
Idézet
 
 
#2 ZwareMetal 2015-02-02 22:05
Ez a lemez fényévekre - és még annán is messzebb - van pl. a Recreation Day-től, és nem azért, mert ez az új sokkal slágeresebb, dallamosabb, egyszerűbb, és mentesebb a technikai bravúroktól. És még azt sem mondanám, hogy az a nagy baj hogy totál izgalommentesek a dalok. SZóval csak azt tudom mondani, hogyha tetszett valakinek az első 4 Evergrey album, akkor szinte kizárt hogy ezt az újat egy szintre lehessen helyezni azokkal. Korrekt munka végülis, de jó tíz-tizenkét éve az Evergrey igencsak egyenlő volt a friss és izgalmas modern progresszív metállal....
Idézet
 
 
+2 #1 queensryche999 2015-02-02 19:34
Nagy zenekópé vagyok, de az Evergrey azon zenekarok közé tartozik, amiket bár viszonylag régóta ismerek - őket a 'Masterplan' klipje óta -, és többnyire csekkolom is az aktuális lemezmegjelenés eket (vegyes fogadtatással), de fogalmam sincs például a felállásról (legyen bármelyik) és egy név nem sok, annyit se tudok - csak az országot. Simán van annyira jó, hogy ne legyen érdektelen számomra, de kb. ennyi.

Ezt azért írtam le, mert a Hymns lemez viszont abszolút betalált. Nem tudom, melyik korszakra hasonlít, melyikre nem (nem is érdekel), hogy ki volt a szerző és a többi. Benyomtam a pléjerbe, mint minden mást és elismerően konstatáltam, hogy ez bizony erősebbnek tűnik annál, ami nekem a bandától korábbról rémlik. Ajánlom mindenkinek, aki fogékony erre a stílusra, szerintem is megéri a kapott pontszámát.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.