Shock!

december 07.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Brant Bjork: Tao Of The Devil

brantbjork_cFrankó dolog lehet Brant Bjorknek lenni. Legendás együttesekben játszani, klasszikus lemezek sorát feldobolni, aztán szólóban már átnyergelni gitárra meg énekre, megalkotni a saját zenédet, és mindenféle elvárás és kötöttség fölé helyezni magadat. Oké, ezt persze tudják rajta kívül is néhányan, de az az igazi lelazult, mindennek a közepébe jó nagyot beleszaróan életigenlő és szabad attitűd, ami belőle tökéletesen autentikusen árad, nem sok mindenkinek áll ennyire jól. Az apja régi tengerészgyalogos kabátját hordó - felöltőjére az amerikai felségjelzés közepébe egy kenderlevelet varró – elfuserált Santana-imitátornak és örökkön kissé bódultnak tűnő Brant amúgy is azt a hatást kelti, mint aki éppen most esett be egy Nixon- és vietnámi háború-ellenes tüntetésről, ám zenéjével is iszonyatosan ráerősít erre a hatásra.

megjelenés:
2016
kiadó:
Napalm
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

A zenével, amivel nem akar világot megváltani, nem akar nagy dolgokat elmondani, voltaképpen még csak kiemelt figyelmet sem kér, csak jól akarja érezni magát, és ha ettől még másnak is jó kedve lesz, hát annál jobb. A zenével, ami utoljára majd 10 éve, a Somera Sól idején volt valóban izgalmas és friss, azóta jobbára megelégszik azzal, hogy olyan muzsikát tol, ami igazából akkor számított utoljára szenzációnak, mikor Hendrix megírta a Spanish Castle Magic-et. A jó Jimi amúgy is teljesen egyértelműen Brant barátunk legnagyobb példa- és előképe, és nincs ez másként az Ördög társaságiadó-kedvezményéről elnevezett korongon sem. Sőt, James Marshall Hendrix hatása talán soha korábban nem volt ennyire könnyen kimutatható, komplett dalok, mint például a nyitó The Gree Heen, a Humble Pie, vagy épp a bonus trackként is funkcionáló, tizennégy perces (!) instrumentális elborulás, az Evening Jam is visszavezethetők hozzá. Oké, persze, a legelső stoner rockernek is tekinthető seattle-i zseni az egész színtérre meghatározó hatással volt, főleg arra a Yawning Manre, akiktől maga Brant is megtanulta a játék alapjait. Érdekes viszont, hogy a másik fő gyökerét jelentő punk rock még csak mutatóban sem jelenik meg, még annyira sem, mint mondjuk a két évvel ezelőtti Black Power Flowerön.

Megmondom őszintén, a Tao Of The Devil elsőre nem igazán vágott a földhöz. A végére érve egysíkúnak és kissé bizony unalmasnak is találtam, ami csak megerősítette bennem régi gondolataimat: Brant gitárosnak valóban remek, mert nagyon feelingesen tolja ezeket a stoner-hippi témákat, de hát a hangja az amolyan se íze-se bűze jellegű, amibe kicsit nehéz belekapaszkodni. (Azt sem vágom amúgy, hogy akkor ez a lemez most miért nem Brant Bjork And The Low Desert Punk Band név alatt jött ki, hiszen egy kivétellel ugyanaz a felállás, mint legutóbb, de hát ez már tényleg hót mellékes.) Ráadásul az előzetesen kihozott dalok közül is csak a countrys kezdés után frankón odadörrentő, majd szépen ellazuló Gree Heen tetszett, a Stacktet azonban bosszantóan üresnek találtam (ez amúgy most sincs másként). Aztán egyszercsak elkapott a dolog, mégpedig a rendes lemezt záró címadóval, ami egy hamisítatlan blues rock dolog, laza kis témázgatás, de rohadt jól képes ellazítani az embert egy fárasztó nap végén.

Mint ahogy éppen ez a lényeg: az egész lemez görcsmentes, legyünk hát mi is azok, és ne akarjunk kifejezetten odafigyelni rá, el van ő jól a háttérben is, majd előrébb jön, ha akar. Már pedig az ellazult Humble Pie, Biker No. 2 kettős, vagy éppen a kissé karcosabb, jó kilenc percben eljammelgető Dave's War elő is fog. Jobb kedvünk lesz tőlük, és ennél többet ez a hét-nyolc dal nem is akar.

 

Hozzászólások 

 
+2 #6 Tom 2016-11-15 08:51
Idézet - Nagy Andor:
Idézet - Tom:
Idézet - Equinox:
Amekkora Kyuss-fan vagyok, furcsamódon nem hallgattam még Bjork szólólemezeket (nem volt valamikor máraisan szólva ohiói bányában ékezetes az a Björk?)

Melyik lehetne a legjobb kezdés? Alapvetően szeretem ezt a zenei világot is, amiből építkezik szólóban


Kezdj mondjuk a Somera Sól-lal, aztán folytasd a Jalamantával. Meg ajánlanám Ché néven kiadott albumát, ami szintén nagyon jó, és Alfredo Hernandez dobol rajta. A két legkirályabb sivatagi dobos egy bandában.


Na, néhány perccel gyorsabb voltál, de úgy látom, eléggé egyezik az ízlésünk. :)


Hát, ez nagyon jó. :-D

Nyilván az se véletlen, hogy kedvenc bandáim albumainak kritikái 90%-ban tőled jönnek.
Idézet
 
 
+4 #5 Equinox 2016-11-14 19:22
Kösz srácok, az egybehangzó vélmenyek általában nem véletlenek! Megnézem, mit találok meg legelőbb
Idézet
 
 
+3 #4 Nagy Andor 2016-11-14 18:45
Idézet - Tom:
Idézet - Equinox:
Amekkora Kyuss-fan vagyok, furcsamódon nem hallgattam még Bjork szólólemezeket (nem volt valamikor máraisan szólva ohiói bányában ékezetes az a Björk?)

Melyik lehetne a legjobb kezdés? Alapvetően szeretem ezt a zenei világot is, amiből építkezik szólóban


Kezdj mondjuk a Somera Sól-lal, aztán folytasd a Jalamantával. Meg ajánlanám Ché néven kiadott albumát, ami szintén nagyon jó, és Alfredo Hernandez dobol rajta. A két legkirályabb sivatagi dobos egy bandában.


Na, néhány perccel gyorsabb voltál, de úgy látom, eléggé egyezik az ízlésünk. :)
Idézet
 
 
+4 #3 Nagy Andor 2016-11-14 18:44
Szerintem a legjobb szóló-munkái a Jalamanta és a Somera Sól (ez utóbbi ugyan BB And The Bros név alatt jött ki, de ez nála nem jelent semmit). Meg amit még melegen ajánlok, az a Ché projekt Dave Dinsmore-ral és Alfredo Hernándezzel (!), annak egy lemeze volt, még 2000-ben talán, de az nagyon ász!

Amúgy Brant zenéje néhol rockosabb, máskor soulosabb, akusztikus, vagy épp kicsit punkos, de a közös pont mindig: iszonyúan lelazult és feelinges.

De simán kezdheted éppen ezzel a Tao Of The Devillel is, nagyot nem fogsz tévedni vele. :D
Idézet
 
 
+5 #2 Tom 2016-11-14 18:41
Idézet - Equinox:
Amekkora Kyuss-fan vagyok, furcsamódon nem hallgattam még Bjork szólólemezeket (nem volt valamikor máraisan szólva ohiói bányában ékezetes az a Björk?)

Melyik lehetne a legjobb kezdés? Alapvetően szeretem ezt a zenei világot is, amiből építkezik szólóban


Kezdj mondjuk a Somera Sól-lal, aztán folytasd a Jalamantával. Meg ajánlanám Ché néven kiadott albumát, ami szintén nagyon jó, és Alfredo Hernandez dobol rajta. A két legkirályabb sivatagi dobos egy bandában.
Idézet
 
 
+4 #1 Equinox 2016-11-14 17:18
Amekkora Kyuss-fan vagyok, furcsamódon nem hallgattam még Bjork szólólemezeket (nem volt valamikor máraisan szólva ohiói bányában ékezetes az a Björk?)

Melyik lehetne a legjobb kezdés? Alapvetően szeretem ezt a zenei világot is, amiből építkezik szólóban
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.