Úgy ismételgeti reménytelenül saját kliséit Yngwie Malmsteen, mint ahogy én sem tudok róla újat mondani sem magamhoz, sem a többiekhez képest hosszú évek óta. Igen, most éppen azt nyilatkozgatta előzetesen, hogy a járvány miatti turnéstop következtében a Parabellum dalaira sokkal több ideje jutott, mint általában, és emiatt aztán kiérleltebb, erősebb az album az utóbbiaknál. Nos, ha valaki benyelte ezt a dumát, annak kénytelen leszek lehűteni a lelkesedését: szó sincs főnixmadár-szerű feltámadásról, ez egy újabb végtelenül tipikus modern kori Malmsteen-album, rajta minden jellemző hibával, amiért ekézni szoktuk a Maestrót az elmúlt nagyjából húsz évben.




























