Az elmúlt bő egy év értelemszerűen sok zenekarból/zenészből hozott ki olyan dolgokat, amelyeket biztos, hogy nem terveztek előre táblázatba szedve, a sokéves menetrendbe illesztve. Mindeközben szegényebbek lettünk megszámlálhatatlan koncerttel és ehhez kapcsolódó élménnyel, cserébe gazdagodtunk néhány EP-vel, karanténkoncerttel, szólólemezzel. Persze a mérleg nyelve így is elég csálén áll, de a művészi önkifejezés legalább valamelyest szabadabban burjánzik mostanában. Esa Holopainen, az Amorphis egyik zenei agya is épp ráért, és összerakta szólólemezét, amihez egyébként évek óta gyűjtögette a dalokat. Némi töprengés és teljesen jogos önkritika után úgy döntött, hogy nem ő fog énekelni rajta, ezért minden dalhoz más-más vendéget hívott. Ennek megfelelően a Silver Lake egyaránt hív eklektikus és a szerző sajátos zenei világa miatt valamennyire mégis egységes zenei világba.
