A semmiből jött és vélhetően a semmibe tart ez a koncertlemez, amit csak úgy, minden különösebb apropó nélkül dobott piacra a Cleopatra Records. Eleve nem friss, hanem húsz évvel ezelőtti felvételről van szó, vagyis sem marketinges szempontból, sem egyébként nem lehet túl sokat kihozni ebből a történetből: aki akarja, meghallgatja, aki igazán elvet...

A feketezajos tapasztalatok okán egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy hazaérve alaposabban is megvizsgálom a temesvári Dordeduh életművét – több okból sem volt vele nehéz dolgom. Egyrészt a Negură Bunget 2009-es kettéosztódásából életre kelt brigád lemezen is pontosan olyan vonzerővel hallgattatja magát, mint élőben, másrészt a teljes diszkográfia ...

Nem tudom, én érzékelem-e rosszul, de gyaníthatóan nem: mintha így, húsz évvel a stílus virágkora után kissé rehabilitálódni látszana a nu metal. Egyre több fiatalabb zenekarnál érezni nyíltan, hogy gyermekkorukban bizony ezeket a hatásokat szívták magukba a 2000-es évek első felében. Nem is baj, ha kicsit helyükre kerülnek a dolgok a fejekben: a s...

Úgy ismételgeti reménytelenül saját kliséit Yngwie Malmsteen, mint ahogy én sem tudok róla újat mondani sem magamhoz, sem a többiekhez képest hosszú évek óta. Igen, most éppen azt nyilatkozgatta előzetesen, hogy a járvány miatti turnéstop következtében a Parabellum dalaira sokkal több ideje jutott, mint általában, és emiatt aztán kiérleltebb, erőse...

Szomorú, amikor az embernek úgy kell írnia egy friss és tök jó lemezről, hogy az adott zenekar már nem létezik. Külön hab a tortán, hogy a Levarának már ráadásul volt korábbi mutációja is: tulajdonképpen annak a ZFG nevű bandának a 2.0-s verziójáról beszélünk, akiket két éve Budapesten is láthattunk a Toto előtt. Vagyis Steve Lukather fia, Trev Lukat...

Többször elmondtam már, és valószínűleg néhányszor még el is fogom: a magam részéről nem sok értelmét látom a feldolgozáslemezeknek. A saját képre formált darabok ritkán sikerülnek jobban, mint az eredetiek, és tényleg csak szökőévente egyszer készül olyan album, amiben mindvégig kitart a lendület. Persze, 2020 minden szempontból speciális év volt,...

Mivel két magasan jegyzett zenekarban is frontemberkedik, néha úgy tűnik, mintha a vízcsapból is Myles Kennedy folyna, pedig valójában csak a ma szokványos hosszabb lemezperiódusok miatt rendkívüli, hogy valakitől nagyjából kétévente friss hangzóanyag érkezik, régen még simán ez volt az általános. Ugyanakkor Myles barátunknak az Alter Bridge és Sla...

A Crypta név egy újabb csajbandát takar, de kezdőknek azért nem mondanám őket, hiszen a Nervosából nemrég távozott Fernanda Lira énekes/basszer és Luana Dametto dobos új zenekaráról van szó. A két lány a Burning Witches gitárosával, Sonia „Anubis″ Nusselderrel és a Hagbard volt hathúrosával, Tainá Bergamaschival egyesítette erőit, és a nervosás elő...

A Sodom igazán nem szarral gurigázik, ha két lemez közötti időkitöltő EP-kről, maxikról vagy gyűjteményes anyagokról van szó: szinte követni is lehetetlen a digitálisan, újságmellékletként vagy épp rendes terjesztéssel megjelenő anyagok áradatát. A legújabb ezek közül – és ha nem tévedek, 2021-ben az első – a Bombenhagel, az államalapításunk szent...

Gilby Clarke karrierje a tökéletes példa arra, milyen is jó időben jó helyen lenni: a '80-as évek Los Angeles-i rockszínterének második ligás szereplőjeként éveken át hasztalan próbált nagyot gurítani, ám sem a Candy, sem a Kill For Thrills tagjaként nem jött össze neki az áttörés. Nem tudhatom biztosan, de valószínűleg a '90-es évek rock′n′roll-el...

A LeBrock név egy angol duót takar, konkrétan Michael Meadows gitáros/billentyűs/dalszerzőt és Shaun Phillips énekest, és bizonytalan vagyok azt illetően, mennyire elterjedt a hírük itthon azok körében, akik fogékonyak lennének rájuk. A saját ismeretségi körömből úgy sejtem, valamennyire biztosan, hiszen a synthwave-es vonal egyes leágazásai az utó...

Manapság már Mississippit lehetne rekeszteni az amerikai sivatag porába mártóztatott, gombamód szaporodó retro-, heavy-, stoner-, garage- és hard rock csapatokkal, ámde néha azért ezek közül is horogra tud akadni egy-egy ígéretes formáció. Elsőre ilyesminek tűnt a női énekessel kiálló, svéd, sokatmondó elnevezéssel bíró Acid's Trip is, aztán amikor...

A győri Devoid semmiképpen sem tekinthető kezdő bandának, ám abból a szempontból még az út elején járnak, hogy meggyőződésem: sokan csak a következő időszakban kapják majd fel rájuk a fejüket. A csapat kétségtelenül meg is érdemli a figyelmet, mert a debütáló Fake Gleamet mindössze egy évvel követő Dusk alapján nemcsak kakaó akad bennük bőven, hane...