Emlékszem, két évvel ezelőtt azt írtam a debreceni Ghost Toast negyedik, Shape Without Form lemezéről: a szerzemények már-már annyira hangulatzenébe fordultak át, hogy kapaszkodókat szinte nem is érdemes keresgélni bennük. Rózsavölgyi Bencéék legfrissebb dalgyűjteményéről pedig még inkább ezt tudom mondani: ha visszatérő, fülekbe ragadó momentumokra ...

Új perverzióm van kialakulóban. Ezek a dél-amerikai death/thrash-bandák. Főként a chileiek. Ez persze nem új jelenség, mármint a múmiák tengerentúli földjéről származó zsivajgyárak, ki ne emlékezne a Paracoccidioidomicosisproctitissarcomucosis nevű legendás formációra például. De most, ahogy jobban utánanéztem, kiderült, hogy Paráék nem is chileiek...

Mivel teljes munkásságuk ismeretében, a Judas Priesthez hasonlóan a Scorpionst is egy olyan nagy bandának tartottam, amely előre néz és nem hátra, nem voltam elájulva az elmúlt tíz-tizenkét év retrózós megközelítésétől, például kiadatlan számok leporolása és újként tálalása, tudatos demodernizálás, huszonhatodik unplugged projekt, satöbbi. Persze a...

Manapság az ember már eleve idegrángást kap egy új all-star projekt hírének hallatán, pláne, ha lemezüket a Frontiers adja ki, de azért vannak üdítő kivételek, és persze némi elfogultság is befolyásolhatja elvárásainkat. A Spirits Of Fire esetében nekem még csak nem is a Ripper Owens-Chris Caffery-Steve DiGiorgio kombó volt érdekes, hanem az, hogy ...

Ha e lemez megjelenése előtt valaki megkérdezte volna tőlem, ki lenne az az általam ismert és szeretett énekesnő, aki vásári giccs, izzadságszag, modorosság és műmájerkedés nélkül tudna Led Zeppelint énekelni, gondolkodás nélkül Beth Hartra szavaztam volna először. Az amerikai énekesnőnek nemcsak a hangjában van ott ezer százalékig a blues és a moj...

A Halo már a nyolcadik Amorphis-sorlemez Tomi Joutsennel a mikrofonnál, a csapat által kitaposott ösvény pedig immár szinte kiszámíthatóan stabil terepet jelent számukra. A korai idők a saját hang, a saját út megtalálásával, annak kikövezésével telt, újat, egyénit hoztak a színtérre, intuitívak, iránymutatóak voltak. Joutsen és az Eclipse korszaka ...

Ha nem is rajongásig, de bizonyos keretek között kedvelem a Skilletet, illetve minden körülmények között elismerem John Cooperék profizmusát. A memphisi zenekar igazi 21. századi sikersztori a színtéren, mára nálunk is komoly táborral rendelkeznek, a tengerentúlon meg aztán főleg, pedig nincs különösebben könnyű dolguk a maguk keresztény hátterével...

Jócskán belekapaszkodtunk már a 2022-es esztendőbe, de ennek ellenére a tavalyi „tanévből" még mindig akad egy-két kezét nyújtogató jelentkező, aki jelzi, hogy nagy hibát követnénk el azzal, ha aktuális hangzóanyagáról megfeledkeznénk, avagy szemet hunynánk felette. Ilyen a lengyel Riverside frontemberének, Mariusz Dudának legfrissebb szólóanyaga i...

Tavalyi az album, de a budapesti lemezbemutató miatt talán ma még utoljára aktuális megemlékezni róla, főleg, hogy megérdemli. Ha valaki esetleg nem tudná, a Beneath The Voidban a Kill With Hate-et tisztelhetjük új néven. Amikor megérkeztek az első hírek a jelentős változtatásról, én is csak a fejemet vakargattam, hogy ugyan mi értelme egy bejárato...

Egy olyan zenekar lemezét kell most ismertetnem, amelyik már több generációt tud megszólítani, mint ahány fizikai hanghordozót elad egy ma induló előadó. Az is vicces, hogy aki csak nemrég ismerkedett meg a Saxon műveivel, mert mondjuk nagyon fiatal, és kedveli a metált, a banda legsikeresebb korszakának hanglemezeit már jóformán a kezébe se akarja...

Az Immolation olyan zenekar, ami nem hülyéskedi el a dolgot. Megtehetnék pedig, elég régóta vannak már a bányában, mégsem lustultak el, a léhaság meg soha nem is tartozott a jellemvonásaik közé. Mondjuk mindez azt is jelenti, hogy ha a bányában sötét van – és ott bizony sötét van –, akkor nem kapcsolnak lámpát, hanem konokul túrnak tovább, egyre mé...

Tíz évvel ezelőtt jelent meg az Apocalyptic Love , Slash saját zenekari formációjának debütalbuma. Nyilvánvaló volt akkor is, hogy Saul Hudson a lehető legjobb embereket válogatta ki maga mellé, az első album akkorát szólt, hogy máig vígan hallani. Ha nem is rengette meg a rock világát, feelingje pont olyan friss és ugyanúgy üt, mint anno. Hasonló a ...

Valahogy mostoha sorsra kárhoztattuk az új Night Rangert, hiszen jó pár hónapja megjelent már ez a lemez, és a csapat nagy híveként hallgattam is rendesen, csak halogattam az ismertetőt. Mert most tényleg, mit mondhatok el nagyjából ugyanarról a műsorról oly sokadszorra? Hogy felhívjam a figyelmet még egy restanciánkra, ennek a korszakos amerikai d...