Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Cannibal Corpse: Violence Unimagined

cannibalcorpse_cEgyfajta bűnös élvezetté szelidült a barátságom a Cannibal Corpse nevű melodikus tánczenekarral az évek folyamán. Ami annyit jelent, hogy aránylag ritkán veszem elő a sorlemezeiket, akkor is inkább csak a kedvenceket, néha pedig csupán a „slágereket” hallgatom külön. Ellenben koncertre gondolkodás nélkül megyek, élőben még mindig olyan elementáris erővel hat rám a zenéjük, ami viccen kívül boldogsághormonokat termel, ez pedig igazság szerint megmagyarázhatatlanul vidám. Mai fejjel meg egyértelműen a Corpsegrinder-érára adom a voksom, ez a plüssmániás, önmagában is plüss-szerű figura teszi igazán szerethetővé az egyébként nem kimondottan finom tartalmú zenét és dalszövegeket. Lám, máris megvan az a híres egyensúly.

megjelenés:
2021
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 40 Szavazat )

A legújabb, sorrendben tizenötödik sorlemez markáns személyi változást hozott, hiszen a 2018-ban hirtelen (?) megőrült Pat O’Brient egy időre kivonták a forgalomból – épp a napokban járta körbe a sajtót végül szerencsésen enyhe ítélete. Ki tudja, mi lesz vele a jövőben, mindenesetre a zenekari fogaskerekeknek forognia kell, jónéhány ember megélhetése függ a zenekartól, így a lehető legjobb ötletként Erik Rutan került a helyére. Egyelőre nem tudni, mennyire ideiglenes vagy végleges ez a megoldás, én nem jósolok gyors visszarendeződést. Pusztán zenei szempontból személy szerint sajnálom a történteket, nagyon bírtam Pat stílusát, noha Erik is fantasztikus gitáros a maga területén, de egy hajszállal nálam O′Brien a nyerő(bb) – talán az egykori nevermore-os múltja miatt, ugye. Mondom, pusztán zenei szempontból. Kívánok neki minél gyorsabb fizikai, szellemi felépülést, addig pedig aprítson Rutan úr a színpadokon.

És hogy új magaslatokba emeli-e ez a változás a zenekart? Vélhetően nem, a maguk műfajában nincsenek már akkora lépcsők, ellenben egyenletesen jó dalokat szállítani is rettentően nehéz feladat. Igazság szerint furcsa, sőt, visszatetsző is lett volna, ha Rutan a saját térfelére hajlítja az új dalok külalakját, mindezek helyett olyan szépen és okosan belesimult a Cannibal Corpse világába, mintha egy új, az eddigiekkel tökéletesen harmonizáló fűszerrel bolondították volna meg a klasszikus házi húsleves receptjét. Egyszerűen megfogalmazva a vérfrissítés mindig jót tesz egy kicsit állóvízzé alakult formáció esetében. Két lépés távolságból természetesen elismerem, hogy akár izgalmasabbnak is mondható az új lemez, de még mindig úgy gondolom, hogy nem szemmel mérhető a változás, csupán egy oldalirányú lépést tettek, másik csapásirányt mutatva.

Hogy milyen ez a másik csapásirány? Helyenként kicsit simulékonyabb, thrashesebb, dallamosabb, legalábbis a nyitó Murderous Rampage akár poszt-Slayer-dalnak is beillene bizonyos pillanataiban, mindezek mellett a jellegzetes korpszos íz is ugyanúgy végighullámzik ezen a bő négy percen, olyannyira, hogy azonnal széles vigyorra húzódott tőle a szám. Pazar indítás! További csodálatos pillanatoknak lehetsz fültanúja a második Necrogenic Resurrection vagy a harmadik Inhumane Harvest lassulós részében – mindig imádtam az ilyen tempóváltásokat, és két lépés távolságból persze parasztvakításnak is tűnhet, mégis remekül működik, sokadszorra is bekajálom. A lemez első Rutan-szerzeménye a Condemnation Contagion, ami nem lóg ki a sorból, sőt, tipikusan vonszolós-kalapálós jellege miatt azonnal meg fogsz vele barátkozni. Valahol ironikus, hogy most Erik hozta a régimódibb, gyorsabb „klasszikus” CC-témákat a lemezre. A Bound and Burned szeszélyesebb vonulata is rokonszenves, a Slowly Sawn első pár ♥ vonszolós ♥ másodperce után pedig azonnal tudtam, hogy imádni fogom, és kedvenc lesz ez a mélyebbnél is mindig mélyebbre mutató riffhalmaz.

Persze az is tény, hogy bizonyos témák, riffek, fordulatok már ismerősek lehetnek, ha képben vagy a zenekar korábbi művészetével, mégsem tudok ezért haragudni, ha a végső forma szórakoztató, nem tudok fogást találni az új szerzeményeken. Annak, hogy a szokásosnál is több lett a lassabb riff, talán annyi az oka, hogy ők is öregszenek, és Paul Mazurkiewicz már nem bírja azt a tempót a dobok mögött, amit tíz-húsz éve még lazán végigtolt. Mindezek ellenére pontosan ilyen lemezt vártam a Cannibal Corpse-tól, nagyjából háromnegyed órányi pusztító agysimítást, a tőlük megszokott vidám dalszövegekkel (amit úgysem olvas el kábé senki), balgaság is lett volna mást remélni a death metal AC/DC-jétől. Felesleges is ezen tovább elmélkedni, a Cannibal Corpse régesrég tökélyre fejlesztette a saját stílusát, most pedig ismét mesterien illesztették egymásba a saját maguk által védjegyzett fogaskerekeket. Hogy visszakanyarodjak a pár bekezdéssel feljebbi elmélkedésemhez, ez a Rutan-féle fűszer talán mégis egy olyan löketet adott a zenekarnak (nem közvetlenül), ami miatt a Violence Unimagined a vártnál több potenciális Cannibal Corpse-slágert tartalmaz, és abban is biztos vagyok, hogy ezt a lemezt jóval többször végig fogom pörgetni, mint előzetesen tippeltem volna. Az év kiemelkedő death metal alkotása, barátkozzatok meg vele ti is bátran.

 

Hozzászólások 

 
#9 Lázár Ferenc 2021-05-13 14:49
Lazább, mint az előző, már-már slágeres. Hallgattatja magát. Nem tehetek mást, mit hallgatom.
Idézet
 
 
#8 janomano 2021-05-09 16:13
A Bleeding lemezig tudtak elöre menni, azota csinaljak a standard albumokat, egyik sem jobb mint a masik.
En mar ezektöl nem varok semmit, es nem is csalodok ha nem kapok semmit, csak ugyanazt. ( a mai Six Feet Under detto, ök mar az elsö lemezükön is iszonyat Obituary-Bolt Thrower nyulasokat toltak, bar igen jol, es akkor meg megbocsajthato modon ) Azt gondolom, hogy ennek a kilencvenesevek oldschool death metalnak mara mar vege van.
Idézet
 
 
#7 RobertThorn 2021-05-05 15:32
Ha már így szóba került, szerintem Sandoval úr soha nem volt egy ligában Koliasszal. Annak ellenére hogy sokkal szívesebben nézem Pete dobolását, és feelingesebbnek is tartom, ő a büdös életben nem fog harmadannyira technikás dolgokat se játszani mint a görög csóka némely nílus slágerben.

Fura egy téma ez a dítmetál dobolás, mert míg pl Flo Mouniert imádom nézni és hallgatni, és szerintem az ő ütemeiben még simán ott van a groove, addig pl az Origines fickó túltolt sebességű, állandóan pilinckázó témáitól már hipergyorsan elfáradok. Pedig hát kb. ugyanazt a hangjegyhalmozá st csinálja mindkettő.. :P
Idézet
 
 
#6 Codename333 2021-05-04 15:39
A Red before Black után kimondottan üdítő volt ez a lemez. Azt sokkal inkább biztonsági játéknak éreztem. Az új gitáros igen jó hatással volt a bandára. Nálam is 9/10 simán.
Idézet
 
 
#5 Gazdag Illés 2021-05-04 14:14
Fuh nem leszek népszerű de a 9 pontot én túlzásnak érzem. Persze a cikk írója nem én vagyok, nem vagyunk egyformák neki igen örülök. Én erre 7-et adnék mert mégiscsak 15. nagylemez, nem kell már bizonyítani semmit, jutalom játék stb.
Viszont 4 év szünet után valami izgalmasabbra vágytam, főleg mert ennyi idő nem telt el soha két lemezük között. Az első 4 dal tetszett igazán valamint az Overtorture. Nem tudom ez mennyire tudható be Pat O'Brien hiányának, ám szerintem a legjobb CC művek akkor készültek amikor ő és Rob Barret is a tagságot erősítette. A CC Hungary facebook oldal adminja írta, hogy ez az első lemez amin saját maguktól inspirálódtak. A Slowly Sawn pont úgy kezdődik mint a The Wreched Spawn. És tényleg.

Nagyjábó 5X hallgattam meg a lemezt és ennyiszer biztosan meg fogom mert el vagyok vele de tipikusan az a fajta, hogy most rongyosra hallgatom ám 2 év múlva inkább fogom hallgatni valamelyik régebbit vagy újabbat. Vagy ennek a bónuszdalos verzióját mert címadó dal lemaradt pl.

Amikor Webster olyanokat nyilatkozott, hogy itt lesznek a legkiérleltebb dobtémák, hát minimum szkeptikus voltam. Nem gondolnám, hogy Mazurkiewicz 50 fölött erőltetné meg magát igazán. A metál műfajban persze a dobosok krémjébe tartozik, ám a death metalban azért nem egy Pete Sandoval vagy George Kollias.

Összességében nem rossz, de az igazán jó nem ilyen. Koncerten azért biztosan elbólogatok a kiválasztott dalokra.
Idézet
 
 
#4 Outworlder 2021-05-04 08:13
Imádom. Remélem, hogy Rutan marad végleg.
Idézet
 
 
#3 AsylumCave 2021-05-03 14:49
Sokkal jobb,mint az előző lemez.
Idézet
 
 
#2 coligny 2021-05-03 07:37
Nagyon meg vagyok vele elégedve, kiváló album lett.
Idézet
 
 
#1 Chris92 2021-05-03 07:28
Az előző lemeznél éreztem egy kis szürkülést, de szerencsére ez már sokkal jobb, energikusabb és kidolgozottabb anyag lett, Rutan kiválóan illeszkedik a zenekarba, és bizonyos számok kaotikusabb-örvényszerűbb riffelésénél vagy az atmoszferikus lassúzásoknál lehet érezni a hatását. A hangzás bika, a számok pörögnek, betonerős kilences, ezekben a fiúkban nem lehet csalódni.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.