Shock!

december 13.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sweet Oblivion: Sweet Oblivion

sweetoblivion_cHa már saját bandájával náluk dolgozik, úgy látszik, a Frontiers meglátta a lehetőséget Geoff Tate-ben, és a Queensryche egykor szebb napokat látott ex-énekesének nevét is aprópénzre kívánják váltani a jövőben. Másra legalábbis nem tudok következtetni abból, hogy a cég íratott Geoff-nek egy lemezt egyik házi dalszerzőjével, az eredendően a DGM-ből ismert Simone Mularonival, majd egy szokásosan semmitmondó fantázianév alatt piacra is dobták a cuccost. Gondolom, legközelebb Alessandro Del Vecchio, utána pedig Magnus Karlsson következik majd a sorban, Tate pedig mindig sejtelmesen elmondja majd a kötelező hívószavakat a felvezető promókban a régi Queensryche-ról... Oké, cinikus vagyok, de hát bőven van rá okom, ezt azért ne tagadd.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Sweet Oblivionnel különösebb problémák lennének. A régi Queensryche emlegetése ugyanakkor félreviheti a várakozásokat, és annyira nem is értem az ilyesmit manapság. 2019-et írunk, a zenerajongók nem ismeretlenül teszik a kosárba a CD-ket a boltban a nevek meg a beharangozás alapján, hanem csekkolják a neten az adott lemezt, és egyből hallják, ha – még oly kicsit is, de – meg akarják vezetni őket. Igen, akadnak a zenében itt-ott a klasszikus Queensryche-ra hajazó megoldások, Tate hangja pedig alapból is ad némi párhuzamot. Viszont a Sweet Oblivion ezzel együtt is inkább csak egy középutas dallamos hard rock/metal-lemez, amelyet történetesen Geoff énekelt fel. Vagyis szó sincs valami sokadrendű QR-panelekkel dolgozó, görcsösen erőltetett, fénymásolat-szerű epigonról. Hálistennek, teszem hozzá. Így is elég baj, hogy a banda mai verziója ebbe a kategóriába esik...

megjelenés:
2019
kiadó:
Century Media
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 13 Szavazat )

A „középutas" jelzőt kéretik nem félreérteni: a lemez azzal együtt is kellemes hallgatnivaló, hogy különlegesnek vagy kiemelkedőnek semmiképpen sem nevezném. És gyorsan hozzáteszem: ugyanilyen kellemes hallgatnivaló lenne akkor is, ha nem Tate, hanem a kiadó valamelyik másik mindig bevethető, jolly joker torka állt volna a mikrofonnál. Geoff bevallottan semmi mást nem csinált itt, mint felénekelte a Mularoni által megírt nótákat, és kész, szóval működhetne ugyanez kicsit másképp Johnny Gioelivel, Jorn Landével, Chas Westtel vagy Gipsz Jakabbal is. Simone barátunk jó dalszerző és elsőrangú gitáros, így aki kedveli a melodikus rockzenét, benne kellően sok '80-as évekbeli ízzel, de azért helyenként agyasabb csavarokkal – mégis egy progos vizekről felevezett arcról beszélünk –, választhatja akár a Sweet Obliviont is.

Amennyiben így is mindenáron a Queensryche felé akarsz menni, a cím- és névadó dal refrénje, majd szólóbetétje alatti gitártémákat, netán a Behind Your Eyes kezdőriffjét és folytatását tudnám ajánlani. De érdekes például a Disconnect is, ebben ugyanis elég egyértelműen a zenekar olyannyira köpködött, nagyjából 1997-től kezdődő középkorszaka integet vissza (nem pedig a Promised Land, cím ide vagy oda). Nem minden dal egyformán erős, de a többség azért jól hallgatható, ha éppen van hozzá hangulata az embernek. Tate hangja nyilván sokat kopott a klasszikus lemezekhez képest, de nem megy bele olyasmikbe, hogy nagyon arcbamászóak legyenek a hiányosságok, Mularoni meg végig nagyon fasza szólókat ereget. Viszont a botrányosan műanyag módon megszólaló ritmusszekcióért kár, mert sajnos az egész lemez nagyon fapados, olcsó benyomást kelt a béna dobgép miatt. Igen, tudom, hivatalosan Paolo Caridi dobolt a lemezen, de a hallottak alapján eléggé nehezemre esik ezt elhinni, és nem is értem a dolgot. Ez a muzsika ráadásul meg is kívánná az elegánsabb, szebb, dúsabb, teltebb soundot.

Klasszikus Frontiers-féle one-off projektlemez a Sweet Oblivion, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Itt és most elvan vele az ember, de azt mondjuk kétlem, hogy öt év múlva bárki is gyakran emlegetné vagy hallgatná ezt az albumot.

 

Hozzászólások 

 
#5 blackmagic 2019-07-24 08:25
Igen a dob....ettől függetlenül jó lemez!
Idézet
 
 
#4 bogar 2019-07-23 13:02
Idézet - Anomander:
Idézet - bogar:
Irány a guglimjuzik és alkotok saját véleményt. :-)

Kíváncsi vagyok, írd majd meg!
Nekem elsőre tetszik, nyilván nem világmegváltás, de teljesen hallgatható progmetal, nem messze a QR stílusától (Geoff Tate éneklésével ez mondjuk érthető). Valószínűleg nem fog hosszútávon megmaradni, de az utolsó két O:M lemeznél sokkal szimpatikusabb.
Az üzleti szempontok érthetők, cinizmus szintén :), ugyanakkor örülök hogy egy viszonylag jó lemezen énekel Geoff, hallottunk már rosszabbat (és most nem az obligát késői QR lemezfikázást szeretném elkövetni, én szeretem a legtöbb QR alkotást, bár tisztában vagyok vele, hogy komoly szintkülönbsége k vannak a diszkográfiában )


Hát ez bizony nálam is megér egy nyolcast csont nélkül. Egyetértek veled. Nem világmegváltó, de bőven több, mint iparosmunka.
Idézet
 
 
#3 Anomander 2019-07-23 12:35
Idézet - bogar:
Irány a guglimjuzik és alkotok saját véleményt. :-)

Kíváncsi vagyok, írd majd meg!
Nekem elsőre tetszik, nyilván nem világmegváltás, de teljesen hallgatható progmetal, nem messze a QR stílusától (Geoff Tate éneklésével ez mondjuk érthető). Valószínűleg nem fog hosszútávon megmaradni, de az utolsó két O:M lemeznél sokkal szimpatikusabb.
Az üzleti szempontok érthetők, cinizmus szintén :), ugyanakkor örülök hogy egy viszonylag jó lemezen énekel Geoff, hallottunk már rosszabbat (és most nem az obligát késői QR lemezfikázást szeretném elkövetni, én szeretem a legtöbb QR alkotást, bár tisztában vagyok vele, hogy komoly szintkülönbsége k vannak a diszkográfiában )
Idézet
 
 
#2 bogar 2019-07-23 10:44
Nekem GT még mindig az egyik kedvenc énekesem, de ezt a lemezt még nem hallgattam meg. Viszont olvastam már erről magasztaló kritikát is.
Irány a guglimjuzik és alkotok saját véleményt. :-)
Idézet
 
 
#1 kamikaze 2019-07-23 10:02
Azért bármennyire is ,,középszerű" ez, annyit megjegyeznék, hogy baromira kell tudni zenélni egy ilyen szinthez. Kezdve a dalírástól a szövegekig, a nóták összerakásáig és feljátszásáig. Ezek függvényében, ha a mögöttes dolgokat - mint pl. életmű, alkalmi projekt stb. - nem nézem, akkor egy picit több ez a futottak még kategóriánál. Persze semmi extra, és biztosan nem is akartak világot váltani vele. Mondjuk az utolsó DGM-nél - a The Passage-nál - valóban karcsúbb, de még a fentiek figyelembe vételével is egy gyenge 8-ast talán megér. Többet is fogom hallgatni, mint Tate 1990 utáni bármelyik munkáját, vagy a QR-on kívüli semmitérő agyalását.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.