Shock!

június 20.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dvne: Etemen Ænka

dvne_cSzinte minden évértékelőmben leírom, hogy epekedve várom az olyan lemezek felbukkanását, amikre abszolút nem számítok, csak simán megérkeznek, és levernek a lábamról. Nos, itt is van az első idei versenyző ebben a kategóriában a skót Dvne műhelyéből. Persze találkoztam már az eddig néhány EP-t és egy teljes nagylemezt megjelentetett banda nevével, de itt és most ütött be nálam a sztori. Nem meglepő, hogy a Metal Blade is fantáziát látott bennük, bár meg kell mondjam, a zene stílusa alapján az ember inkább a Relapse képbe lépését várta volna. Mindegy, a csapat baromi jó, az Etemen Ænka pedig az év egyik legjobb lemeze eddig. Még úgy is, hogy tökéletesnek azért nem nevezném – de remélhetőleg a következő albumuk már az lesz.

Ha konkrét nevekkel kellene érzékeltetnem, miben utaznak az edinburgh-i srácok, mindenképpen a Mastodont és a Baronesst hoznám fel. Mind a zenekar által megteremtett hangulat, mind a konkrét témák szintjén teljesen egyértelmű a két georgiai banda hatása, vagyis súlyos, de komplex és összetett, monumentális-epikus, az emberre rátelepedő atmoszférájú muzsikáról beszélünk. Emellett még nyilván más nevek is felrémlenek az album hallgatása közben (egy kis Tool itt, csipetnyi Inter Arma ott), de nyugodt szívvel mondom: ha vonzódsz Brent Hindsék és John Baizley-ék muzsikájához, mindenképp tegyél velük egy próbát.

megjelenés:
2021
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 16 Szavazat )

A Mastodon említése mindjárt a nyitó Enûma Eliš hallatán adja magát. Nemcsak a gigantikus, a hallgató fölé tornyosuló riffszörnyetegek idézik meg az atlantaiakat, hanem még Dudley Tait pörgetései is nyíltan Brann Dailorra hajaznak. Nyilván rengeteg Mastodont hallgattak a srácok, ez nem is kérdés... Viszont mastodonosan megszólalni eleve feltételez egy bizonyos szintet, másrészt attól azért messze vagyunk, hogy kópiának vagy klónnak bélyegezzük a bandát. Például a lemezre bevett teljes állású billentyűs hölgy, Evelyn May témái helyből kölcsönöznek a Dvne muzsikájának annyi pluszt, amitől máris kézzel fogható a differencia, és a leheletfinom akusztikus blokkokat, betéteket, illetve a dallamos énektémákat is más megközelítéssel tálalják. És aki olyan dalt képes letenni az asztalra, mint a másodikként érkező Towers, azzal igazából akkor sincs kedvem kötözködni, ha teljesen egyértelműen kitapinthatók a hatásai. A kilenc perc fölé kúszó, összetett, ám a dalformát végig tartó, számos részletével egyből a fülbe ülő számot teljesen nyugodt szívvel merem akár mesterműnek is nevezni, és az album csúcspontját jelenti számomra.

A lemez 67 perces, vagyis nem rövid, de brutális sűrűsége, a számokba kódolt rengeteg információ ellenére is hallgattatja magát. A sokszor spontán módon jammelős érzetet keltő, ám valójában roppant tudatos és kiérlelt jelleg – ez is mastodonos vonás ám... – hatására újra és újra a lejátszás gombra viszed az egeret, nem nagyon lehet szabadulni a hatás alól, pár hallgatás után rátelepszik az emberre az Etemen Ænka, és fűti a vágy, hogy újra hallja, hogy minél jobban kiismerje. És az olyan nótákra tényleg nehéz nemet mondani, mint a melodikus blokkok mellett pusztító, radírozó stoner/sludge-riffeléssel is operáló Omega Severer, netán a tagadhatatlan Leviathan-feelinggel támadó, kettes számú kedvenc Mleccha. De a leghosszabb Satuya grandiózus eposza sem semmi a műsor legvégén.

Hetek óta pörgetem a lemezt, és lenyűgözőnek találom, nem tudom megunni, két okból azonban mégsem adok maximális pontszámot. Az egyik mindenképpen az említett Mastodon- és Baroness-rokonság, ami, mint említettem, nem baj, a zene ereje feledteti még a legegyértelműbb áthallásokat is, legközelebb azonban mindenképpen szeretnék még több egyediséget, még sajátságosabb húzásokat hallani a Dvne-tól. A potenciál kétségtelenül megvan bennük ehhez. A másik, hogy a dallamos énektémákon mindenképpen acélosítaniuk kellene, mert Victor Vicart és Dan Barter gyilkos gitárduója ezen a téren sokszor még nem tudja maradéktalanul megvalósítani, amit kitalált. Az említett Mlecchában tökéletesen működik a dolog ezekkel a minimáleszközökkel is, de a Court Of The Matriarchban például már rezeg a léc, még ha a kavargó riffelés gyorsan feledteti is a bizonytalanságokat. Aztán persze rámondhatjuk erre, hogy kicsit a Mastodonnál is köhécselt a gépezet, amikor még csak óvatosabban próbálkoztak a melodikus vokalizálással, sokaknak ott is szokniuk kellett azt a megközelítést, élőben pedig néha a mai napig alulmaradnak a csatában a saját dallamaikkal szemben. Mégis ők a Mastodon... Szóval drámáról nincs szó, de itt még bőven akad fejlesztenivaló. Két ambientesebb, lassabb hangulattételt – Weight Of The Heart, Asphodel – pedig húzhattak volna rövidebbre, de ez is inkább csak dalonkénti hallgatásnál jön elő, mert ha egyben pörög le a lemez, nincs velük gond.

Nem várt ínyencség tehát az Etemen Ænka, és már most ki merem jelenteni, hogy 2021 egyik leginkább figyelemre méltó kiadványa. Garantáltan hallunk még erről a bandáról.

 

Hozzászólások 

 
#7 Anomander 2021-05-05 18:42
Baronesst nem hallgattam még, Mastodont annál inkább és tényleg egyértelműen megvannak a hasonlóságok.

Ugyanakkor szerintem ez egy baromi jó album, nagyon el tud kapni a hangulata és megvannak az egyéni plusz ízek benne, amiket Ádám is felemleget. El lehet merülni a zenében, szerintem utaztatósabb mint a Mastodon (lásd a remek kommentet lejjebb "pszichedelikusa n apokaliptikusab b")

Ezen felül meg ilyen Bandcamp szöveg mellett lehet rossz a zene? "Long live the Kwisatz Haderach." :)
Idézet
 
 
#6 Equinox 2021-05-05 17:24
A szintiszőnyeg a legjobb része, töménytelen Mastodon hatással, de a számok nem fogtak meg. A leállósabb átkötők meg direkt unalmasak voltak.
Idézet
 
 
#5 oldboy 2021-05-05 16:34
Idézet - coligny:
Nekem inkább Baroness, mint Mastodon, de jó ez, ha nem is zsneiális.


Jaja, néha a már-már fülsértően túlkompresszált hangzás is a Baroness-t idézi. :( Kár a sound miatt, mert amúgy ez egy jó lemez, de én emiatt nem túl szívesen hallgatom.
Idézet
 
 
#4 coligny 2021-05-05 11:00
Nekem inkább Baroness, mint Mastodon, de jó ez, ha nem is zsneiális.
Idézet
 
 
#3 undergrinder 2021-05-05 10:30
Nekem eddig eszembe sem jutott a Mastodon a zenéjükről, pedig mennyire nyílvánvaló tényleg :D

Nagyon vártam ezt a lemezt, rá voltam gyógyulva az Asheran korongjukra. Számonként tetszik, de még nem állt össze egésszé nekem.
Idézet
 
 
#2 tónyó 2021-05-05 10:20
Ez jobb mint a Mastodon, pszichedelikusa n apokaliptikusab b.
Idézet
 
 
#1 the bandit 2021-05-05 08:00
Természetesen jó az album, de első hallgatásra kb. annyira Mastodon, mint a Greta Van Fleet Led Zep.-es....mintha egy tribute zenekart hallanék, ezért, de csak ezért kicsit túlzásnak tűnik....ok, a szintiszőnyeg időnként ilyen kellemes filmzenés érzést hoz. Jó muzsika, csak ahhoz nem fér kétség, csak van belőle egy eredeti
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.