Shock!

május 04.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Accept: Too Mean To Die

Accept: Too Mean To Die

Itt meg nem nevezendő munkatársunk megjegyzése szerint az új Accept „kegyetlen, nyáron bőrgatyába poshadt fingszagot áraszt.″ Mehet is ki! – hangzott válaszom, arra gondolván, hogy esetlen így mentesülök pár közhelyes mondat papírra vetésének feladatától a lemez kapcsán. Persze ez csak vicc, hiszen egyrészt az efféle sarkos kinyilatkoztatásokkal – némi insider trollkodást leszámítva – nem nagyon szoktam azonosulni, tehát nem igazán értek egyet. Másrészt pedig a radikálisan provokatív mondat jó kiindulópontja lehet egy higgadtabb, konstruktívabb eszmecserének, jelesül az újkori Accept és az általa képviselt stílus mai szerepéről. Mert ha valakikre pont nem érvényes a nyitó megállapítás, hát az Wolf Hoffmann zenekara, amely ténylegesen főnixmadárként volt képes feltámadni jó évtizede, és új alapokon tudta felépíteni a patinás nevet, méltón régi nagy híréhez. Én a magam részéről nem is tudok hozzájuk fogható reuniont megnevezni (leszámítva a némileg más műfajban mozgó Alice In Chainst), de még olyat se, ahol négy ennyire erős lemez követte volna egymást viszonylag rövid idő alatt.

 

Trident: Beat

Trident: Beat

„Ezt a lemezt emberek készítették, és nem gépek" – áll a Trident Beat címre keresztelt albuma bookletjének belsejében, én pedig először igencsak furcsállottam, hogy ezt éppen az a zenekar hangsúlyozza ki ennyire, amelyik 1996-ban, az Újabb technológiák című nagylemezén Magyarországon az elsők között próbálta meghonosítani azt a zenét, amit emberek ...

Therion: Leviathan

Therion: Leviathan

Christofer Johnssonról sok mindent el lehet mondani, de az vitathatatlan, hogy a Therion-vezér mindig is a saját feje után ment. A kezdeti Celtic Frost-hatású death metal zenekarból a Thelivel operás szimfo-metálba váltott, majd ezen új stíluson belül is meglehetősen bátran kalandozott az évek során. Számomra pedig ezek a kitérők a legutóbbi lemezi...

Holy Mother: Face This Burn

Holy Mother: Face This Burn

Szerintem ha nem is személyesen, de névről-arcról vagy legalább a netről szinte mindenkit ismerek Magyarországon, akinek mondhat valamit a Holy Mother zenekarnév. Mike Tirelli énekes zenekara olyannyira underground, hogy még kultikusnak sem feltétlenül nevezném őket, viszont a '90-es évek végének metal revivalját egy zseniálisan jól sikerült albumm...

Napalm Death: Throes Of Joy In The Jaws Of Defeatism

Napalm Death: Throes Of Joy In The Jaws Of Defeatism

Még élénken él bennem, micsoda viták mentek a '90-es évek első felében arról, vajon elárulta-e magát és rajongóit a Napalm Death a korszakban végigvitt iránykorrekciókkal, lassulással, zenei kísérletezésekkel. Nekem már akkor, tizenéves fejjel is teljesen nevetségesnek tűntek ezek a „viták", ugyanis az első, általam megismert Napalm-lemezek, a Fear...

Girish And The Chronicles: Rock The Highway

Girish And The Chronicles: Rock The Highway

Nem szándékozom elijeszteni senkit a hülye nevű zenekarokat bemutató sorozatunk legújabb fejezetével, így rögtön le is szögezném az elején: a lehetetlen név igazi finomságot takar, elsősorban a hard rock szerelmeseinek! Nem kevésbé fontos infó az sem, hogy a zenekar és névadó énekese, Girish Pradhan eredetileg Indiából származik, akiket a Universal...

The Dead Daisies: Holy Ground

The Dead Daisies: Holy Ground

Aránylag kevés példa akad arra a rocktörténelemben, hogy egy nem underground zenekar tagságában tagcsere történik még a lemez fizikai megjelenése előtt. Nem mondom, hogy a The Dead Daisies esetében ugyanakkor borítékolható volt ez, de azt sem állítom, hogy veszettül meglepett volna, hiszen a csapatban idén nyolc éves történelme során immáron tizenh...

Dark Tranquillity: Moment

Dark Tranquillity: Moment

Mondhatni, menetrendszerűen érkezett meg év végén a Dark Tranquillity új nagylemeze. Mivel a zenekar az elmúlt évtized folyamán elég rendesen ráállt egy megbízható, szinte üzemszerű, kilengésektől mentes működésre, az ember ösztönösen rámondaná a Momentre, hogy olyan, mint mindig, tehát jó, de igazából nem hoz nagyon extrát a banda világába. Most m...

Psycroptic: The Watcher Of All

Psycroptic: The Watcher Of All

Noha az ausztrál – konkrétan tasmániai – Psycroptic már idénre várható nyolcadik nagylemezén dolgozik, igazából csak az utóbbi néhány évben kezdett igazán mozgolódni körülöttük valami. Vagyis a szélesebb közönség a világnak e részén még mindig csak tanulgatja a Haley tesók, a dobos Dave, illetve a gitáros Joe bandájának nevét. Bevallom, én is csak ...

Six Feet Under: Nightmares Of The Decomposed

Six Feet Under: Nightmares Of The Decomposed

A legutóbbi Six Feet Under-lemez kapcsán azon sajnálkoztam, hogy Chris Barnes nem érlelte még egy kicsit a dalokat, hiszen akkor talán már a felvételek után csatlakozott egykori kolléga, Jack Owen is hozzátehette volna a magáét az albumhoz. A Cannibal Corpse klasszikus felállásának két oszlopa most már együtt rakta össze a folytatást, viszont ami j...

Accuser: Accuser

Accuser: Accuser

A siegeni Accuser – vagy Accu§er – patinás csapat, de ne magadat hibáztasd, ha maximum a név rémlik valamelyik régi Hammerből, és valójában nem ismered őket: annak idején is a német thrash másodvonalában eveztek, és ma sincs ez másként. A zenekar a '80-as évek közepe óta jelen van a színtéren, annak idején is elklubozgattak, elműködgettek, és javuk...

Slowmesh: Isolate

Slowmesh: Isolate

Keresve sem találhatott volna második lemezének címéül az Isolate-nél jobb kifejezést a VL45 alapjaira épült pesti banda, olyat, ami plasztikusabban ragadja meg a magunk mögött hagyott (és minden valószínűség szerint sajnos az előttünk álló) hónapokat. Igaz, eredetileg pont negatív éllel énekeltek a külvilágtól és mindenki mástól elzárkózva élő, sa...

Disciples Of Verity: Pragmatic Sanction

Disciples Of Verity: Pragmatic Sanction

Corey Glovert sokféle formációban hallhattuk már, olyanban azonban még nem, mint a megjegyezhetetlen nevű Disciples Of Verity. A Living Colour aranytorkú frontembere az előzetes nyilatkozatokban karrierje legsúlyosabb albumáról beszélt, és ebben az esetben semmi túlzás nincs a promószövegekben. A zenekar jelenleg meglehetősen underground mellékproj...

Silent Skies: Satellites

Silent Skies: Satellites

Sokszor és sok helyen magasztaltuk már az Evergrey énekes/gitárosa, Tom S. Englund kivételes és szívbe markoló orgánumát. Tom ezúttal egy szintén kivételesen tehetséges zongoristával, Vikram Shankarral haverkodott össze, s a barátságból végül egy friss, kétszemélyes vállalkozás is megszületett. A zongoravirtuóz Shankar – Englunddal együtt – egy ide...

Scour: Black

Scour: Black

Tavaly év végén megérkezett a harmadik EP is Phil Anselmo formációjától, amely überbrutál megközelítésével nagyjából a skála ellentétes végpontját képviseli a frontember másik 2020-as kiadványa, az En Minor-album elmélkedős, nyugis hangulatzenéjéhez képest. Így most már nagyjából rendelkezünk egy lemezanyagnyi Scour-muzsikával, és összességében azt k...

Tallah: Matriphagy

Tallah: Matriphagy

A Tallah kapcsán óhatatlanul is Max Portnoy nevével dobálózik az ember, amit a zenekar aligha bán, hiszen egyből felkelti a figyelmet. Ugyanakkor, ha valaki abban reménykedik, hogy a szintén dobosként tevékenykedő ifjabbik Portnoy itt is apja nyomdokaiba szegődött, óhatatlanul is csalódni fog. A progosabb Next To None-nal szemben a Tallah sokkal durv...

Molassess: Through The Hollow

Molassess: Through The Hollow

Farida Lemouchi az üstökösszerű pályafutást befutó The Devil's Blood énekesnőjeként szerzett nevet magának a színtéren. Utóbbi történet ugyebár 2013-ban, még bőven azelőtt befejeződött, hogy igazán kifuthatta volna magát, és Farida öccse, a gitáros és zenei agy, Selim következő évi öngyilkosságát követően esély sincs már rá, hogy valaha is folytatá...

Strange New Dawn: Planet System

Strange New Dawn: Planet System

A Strange New Dawn Norvégia egyik legdélibb települése, Kristiansand jól őrzött titka. Akiben az avantgarde muzsikák híveként megmozdul valami a név említésére, valószínűleg ismeri az In The Woods... zenekart, és hozzám hasonlóan töretlenül kíváncsi arra, mi történik manapság a nevezett brigád első korszakának kreatív motorját adó Botteri-ikrekkel....

Ellefson: No Cover

Ellefson: No Cover

Mit tehet az ember, ha a megszokott, sok évtizedes életformát felrúgva kényszerpihenőt kell tartani egy világjárvány miatt? Feldolgozáslemezt készít néhány cimborával. Persze a történet talán nem volt ennyire pofonegyszerű, de az ötlet alapja tényleg elég spontán jött Thom Hazaerttől, David Ellefson rasztás tettestársától, akivel az utóbbi években ...

Gama Bomb: Sea Savage

Gama Bomb: Sea Savage

Ha megnézzük a thrash aranykorának mára már széles körben elismert, elsővonalas zenekarrá, legendává vagy épp kultikus alapcsapattá vált zenekarait, nem hiszem, hogy bárki is vitába szállna velem, mikor azt mondom: bár mindannyian markáns, saját hangzásvilággal rendelkeztek már a kezdetekkor, mégis eltökélten haladtak előre a saját maguk által kije...

Dynazty: The Dark Delight

Dynazty: The Dark Delight

Vagy húsz-harminc éve volt divat az a szöveg, hogy az új lemezünk az eddigi legjobbunk, szentül hiszem, hogy ez a legérettebb munkánk . Aztán érkezett a kemény részek még keményebbek, a dallamosak még dallamosabbak , manapság pedig leginkább az megy, hogy a zenénk egyszerre kemény és dallamos . Alighanem a svéd Dynazty is ezen szlogen mentén áll neki úja...

Nadir: The Final Requiem For A Helpless World

Nadir: The Final Requiem For A Helpless World

Egy ideje már tudható, hogy a The Final Requiem... a Nadir hattyúdalát jelenti majd, legalábbis az elkövetkező évekre bizonyosan. Szeretném, ha nem lenne a döntés végleges, de ami fontosabb, a hazai metál-underground lelkének is jót tenne, ha nem esne ki az egyik legstabilabb oszlop a talapzatból. Amit viszont a Nadir (korábban Dark Clouds néven) a...

Soilwork: A Whisp Of The Atlantic

Soilwork: A Whisp Of The Atlantic

A 2020-as év vége nagyon sok rosszat hozott és roppant kevés jót, és a kevés jó dolog egyike a Soilwork EP-je, amire hosszú hónapok óta lehetett számítani, mégis – számomra legalábbis – szinte a semmiből bukkant elő ez az öt dal, ami akár nagylemeznek is beillene a hossza miatt. Hogy ez ennyire meglepett, valószínűleg annak köszönhető, hogy a figye...

Necrophobic: Dawn Of The Damned

Necrophobic: Dawn Of The Damned

A svéd Necrophobic veterán csapat, ám ennek ellenére sosem számítottak különösebben felkapottnak, mi magunk sem foglalkoztunk velük túl bőkezűen a Shock! hasábjain. Pedig ott voltak a pionírok között a '90-es évek hajnalán, amikor a hideg, sötét és hosszú északi éjszakákon az a bizonyos nagy generáció elkezdte összekeverni a black metalt, a death m...

Woodstock Barbie: Live At Pinewood

Woodstock Barbie: Live At Pinewood

Számomra a tavalyi év legkellemesebb hazai meglepetését a Woodstock Barbie jelentette, ez a Grizzly medvebőréből kibújt négyes, ami rendkívül szeretni való módon keveri a stonert meg a sludge-ot blues- és soulelemekkel. A kettősség amúgy a megjelenésben is tetten érhető: a Piros Cipellők elnevezésű csajbandában, illetve röplabdásként is domborító (...

Iron Maiden: Nights Of The Dead - Legacy Of The Beast Live In Mexico City

Iron Maiden: Nights Of The Dead - Legacy Of The Beast Live In Mexico City

Feltétlenül szüksége volt-e a világnak és a rajongótábornak egy újabb élő Iron Maiden-anyagra? A kérdés persze költői, mégis különböző válaszok adhatók rá. Mert ugyan kétségtelen tény, hogy a Maiden a színtér legalaposabban dokumentált zenekarainak egyike, akiknek megszámlálhatatlan hivatalos koncertlemeze és -videója érhető el (a bootlegekről már ...

Hjelvik: Welcome To Hel

Hjelvik: Welcome To Hel

Erlend Hjelvik a Kvelertak volt frontembere, aki teljesen váratlanul távozott a norvég punk'n'black'n'rollerektől két éve, ez pedig itt a saját szólóbandája. Mivel a csapatot a Nuclear Blast karolta fel, szerintem nem kell tartanunk tőle, hogy az énekes eltűnne a ködben, pláne, hogy a Welcome To Hel normális időkben simán alkalmas lenne a szekér be...

30. oldal / 234
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.