Shock!

július 25.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Motorjesus: Hellbreaker

motorjesus_cGondolom, nem én vagyok az egyetlen zenerajongó, aki a neten való szörfölés közben sokszor elgondolkodik azon, mégis hol a fenében vannak azok a csapatok, akik igazi sallangmentes, adrenalintól fűtött és ökölrázós rákenrollban utaznak, az egy számon belül tizenkilencezer hangot felhalmozó és hetvenhét tördeléssel teleszórt, gombamód szaporodó, dögunalmas prog-, metálkór- és egyéb alakulatok helyett. Aztán ahogy a napokban éppen ilyesmin morfondíroztam, hirtelen valami felsőbb hatalom közbenjárásának köszönhetően egyszer csak felbukkant a semmiből a Motorjesus legfrissebb dalgyűjteménye, és egy csapásra elsöpörte minden kétkedésemet.

A csapatról tudni kell, hogy Germánföldről származnak, legutóbbi stúdiómunkájuk három esztendővel ezelőtt jelent meg Race To Resurrection címmel, de megalakulásuk egészen a ′90-es évek végéig nyúlik vissza. Nem kis rutinnal rendelkező bandáról beszélünk ugye, de Magyarhonban persze kábé annyira sem ismertek, mint mondjuk a jelenleg már ikonikus státuszban leledző, ausztrál Rose Tattoo – csak hogy hasonló stílusban tevékenykedő példával példálózzak. A számtalan tagcserén átesett csapat jelenlegi felállásának talán legerősebb láncszeme Chris „Howling" Birx énekes, akire nem véletlenül tapasztották rá az „üvöltő" jelzőt, hiszen itt hallható teljesítményével nagyjából rá is teszi azt a bizonyos koronát az egész produkcióra. Nem véletlenül hangoztatják számtalanszor az örökbecsű szállóigét, hogy ha van egy jó énekesed, akkor általában nyert ügyed van. Ez utóbbi aranyszabály nyilvánvalóan a Motorjesusra is vonatkozik, azonban náluk szerencsére még kiváló dalok is kapcsolódnak a történethez.

megjelenés:
2021
kiadó:
AFM
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 15 Szavazat )

Birx hangjában egyébként valahol ott rejtőznek a nickelbackes Chad Kroeger karcos, de mégis megnyerő stílusjegyei, csak hát a zene messze nem olyan mainstreambe készült, sziruppal nyakon öntött populáris valami, mint a kanadaiaké. Inkább az amerikai Black Stone Cherry-féle southern-, illetve street rock az irányadó, de nem állnak messze tőlük a klasszikus Thin Lizzy és a Motörhead korai lemezeinek hangulatai sem, amelyeket zseniálisan mixelnek össze a későbbi Winger (!) megközelítésével. Emellett csipetnyi James Hetfield is befigyel a hangszálakban, ami természetesen minimális Metallica-ízt is kölcsönöz a nótáknak, de senki ne gondoljon Master Of Puppets-féle cizelláltságra, inkább a Load / Reload-éra egyes momentumai sejlenek fel halványan. A legjobban persze Russell Allen jelenlétének örülök, aki ugyan testben és lélekben nincs jelen, viszont Birx torkában annál inkább! E példákból is sejthető, hogy a frontember igazi kincs a mai mezőnyben. A banda muzsikája pedig valami olyasmi pőre, alapra vett rock, ahol semmi, de tényleg semmi olyasmi nem történik, amitől 2021-ben seggre ülnél, viszont az energiaszint és a dallamok mégis a topon vannak, és garantáltan bele is fognak ülni a füleidbe, akár az első kör lepörgetése után is. Andy Peters és Patrik Wassenberg gitárosokból sem lesz soha klasszikus gitárhős, viszont dalszerzésből abszolút jelesre vizsgáztak. Sok hasonló stílusban mozgó alakulat bizony a kedvenc hangszereit is odaadná ezekért a szerzeményekért.

Ha éppen autó- vagy motorvezetés közben szól a Hellbreaker, az óriási refrént rád szabadító Dead Rising közben például tuti, hogy tövig fogod taposni/húzni a gázpedált, de nemcsak ez a dal, hanem konkrétan az egész lemez is jó értelemben vett slágergyűjtemény. Említhetném szinte bármelyik tételt az utóbbi Winger-lemezekre hajazó címadótól kezdve a mocskos, füstös stoner riffel felfegyverzett Black Hole Overloadon és a benzingőzös, punkosan zúzó Car Warson keresztül a hazai Asphalt Horsemen muzsikájával is rokon Firebreatherig, szinte mindegyikben forr az energia és termelődik az adrenalin, a sebesség pedig végig magas fordulatszámon pörög. Nekem személy szerint nagyon hiányzott már egy ilyen dalgyűjtemény. Mindössze azt sajnálom, hogy – a mai stúdiófelvételekre jellemző módon – itt is eltüntették Adam Borosch dobjait, amik így kissé erőtlenül is szólnak a muzsika ösztönös jellegéhez képest. Emiatt fél pontot le is akartam vonni a végleges értékelésnél, de a dalok alapján azért mégis inkább elnézem ezt, mert egy egészséges kilencest így is bőven megérdemel ez az anyag.

Ha nincsenek túl nagy zenei elvárásaid, és extra odafigyelést igénylő, egyéni villantásokról szóló csemegékre sem vágysz, akkor leginkább neked valók ezek a zsigeri, nem túl bonyolult és együtténeklős Motorjesus-nóták. Mönchengladbach nem csak a foci és a sör miatt érdemel figyelmet, akadnak arrafelé egészen kiváló hard rock bandák is.

 

Hozzászólások 

 
#9 Herr Flick 2021-05-20 19:36
Idézet - Cseke Feri:
Idézet - Herr Flick:
A befejező rész első félmondata egy kicsit viccesre sikerült: "ha nincsenek túl nagy zenei elvárásaid" ez lenne a kedvcsináló a zenekarhoz?:D ezzel akár lagzi lajcsit is lehetne reklámozni ha nincsenek túl nagy zenei elvárásaid akkor az is jó:D


:D Jó, persze, oké! Egyébként meg ne feledjük el, hogy Lajcsi elvégezte a Zeneművészeti Főiskolát trombitaművészi és zenetanári diplomával! ;)


Nofene:D
Idézet
 
 
#8 Squateye 2021-05-20 11:35
Elsőre nem voltam elragadtatva, mert bár a számok tetszetősek, az énekesnek kiváló az orgánuma, valahogy nem kapott el. Főleg, hogy bár nem vagyok bölcsész hallgató, az alapra vett szövegek eléggé megmosolyogtató ak, ha valaki nem a trúfájörsztílen dgezolín háromszög lakója. Aztán amikor második hallgatásra a kocsiban megdörrent a Black Hole Overload refrénje, és onnantól akár a napi időjárást is eldanolhatták volna a dajcsok, akkor is meg lettem volna véve. Egyszerűen ez tényleg az a zene, amit ha nem próbálsz megfejteni, akkor baromi jókedvre derítő, remek hallgatnivaló. Megnézném őket élőben egy klubbulin...
Idézet
 
 
#7 blackmagic 2021-05-20 07:38
Köszi a cikket! Új - egyik- kedvencet avattam. Tényleg jól esik hallgatni a sok szétkomplikált zene között. Van benne lélek. Nálam 10/10.
Idézet
 
 
#6 kornel 2021-05-19 21:43
Én a magam részéről nem is várok már megfejtéseket,m anapság az is komoly fegyvertény,ha vki szimplán erős nótákat ír,melyek hallgattatják magukat.Napközben tesztelve ezt az anyagot,ez ilyen.Az arcok nagyon érzik ezt a zenét és ennyi kell.Baromi erős nóták meg hatalmas riffek,melyekre a legjobb visszajelzés a libabőr a karon vagy önfeledt ökölrázás,íróas ztalcsapkodás.Ez most tényleg kellemes meglepetés volt.Nálam is 9 pont.Ja,tavaly is volt egy ilyen meglepi.A Bring Me The Horizon-tól a Post Human.Na azzal se kell semmi különöset csinálni,csak hallgatni ezerrel.
Idézet
 
 
#5 Cseke Feri 2021-05-19 19:52
Idézet - Herr Flick:
A befejező rész első félmondata egy kicsit viccesre sikerült: "ha nincsenek túl nagy zenei elvárásaid" ez lenne a kedvcsináló a zenekarhoz?:D ezzel akár lagzi lajcsit is lehetne reklámozni ha nincsenek túl nagy zenei elvárásaid akkor az is jó:D


:D Jó, persze, oké! Egyébként meg ne feledjük el, hogy Lajcsi elvégezte a Zeneművészeti Főiskolát trombitaművészi és zenetanári diplomával! ;)
Idézet
 
 
#4 Herr Flick 2021-05-19 18:40
A befejező rész első félmondata egy kicsit viccesre sikerült: "ha nincsenek túl nagy zenei elvárásaid" ez lenne a kedvcsináló a zenekarhoz?:D ezzel akár lagzi lajcsit is lehetne reklámozni ha nincsenek túl nagy zenei elvárásaid akkor az is jó:D
Idézet
 
 
#3 Abigél 2021-05-19 10:03
Én csalódtam bennük, amikor a Mustasch előtt voltak. Szerintem egy túlértékelt zenekar. nem rossz ez, de is kiugró teljesítmény.
Idézet
 
 
#2 kornel 2021-05-19 09:22
Ők voltak anno a roppant szimpatikus nevű The Shitheadz,aztán találtak egy (nem sokkal) jobb nevet,ami már inkább kifejezi az itt folyó zenét.Én a 10 feet underground nóta képében hallottam őket először.Ezt a fajta szőrös hard/heavy rock-ot valóban nem egy német bandától várná az ember,ennek ellenére kellemes hallgatnivaló.Nem vágom,hogy otthon mennyire pörög a nevük,de időnként utána kellett néznem,hogy léteznek-e még.
Idézet
 
 
#1 Levike 2021-05-19 08:31
Na ezt meghallhatom ! Köszi ! :D
Már a borító is tetszik !
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.