Az arizonai Spirit Adrift igazi underground formáció, ami eredetileg mellékprojektként indult, de a tavalyi, kiválóan sikerült – és nálunk sajnos nem recenzált – Enlightened In Eternity albummal azért sikerült kissé nagyobb ismertségre szert tenniük, nyilván nem kis mértékben a Century Media szerződésének köszönhetően. A most kiadott, háromszámos Forge Your Future minialbum amolyan utánlövés a négyes lemezhez képest, ugyanakkor nem kikukázott dalokat pakoltak fel rá, maximálisan ajánlott anyag ez is.
A Gatecreeperből is ismert Nate Garrett énekes/gitáros/basszer és Marcus Bryant dobos által megálmodott Spirit Adrift zenéje a legegyszerűbben talán doomos heavy metalként jellemezhető, annak is egy sajátosan amerikai változatát tolják. Nehezen tudom megfogalmazni, utóbbi pontosan miben is áll, de ez tényleg vérbeli, tengerentúli fém a föld alól, az a bizonyos fantasys-sztorimesélős, epikus muzsika, ami a legjobban talán a Keep It True fesztiválon találhatná meg a maga közönségét. Dio-érás Black Sabbath, klasszikus Candlemass, Cirith Ungol, Manilla Road, Judas Priest – nagyjából ezekkel a nevekkel lőhető körbe a műsor, a minőség pedig egészen kiváló.
Ha tehát szereted a fenti neveket, garantáltan találsz majd kedvedre való pillanatokat az EP-n. Garrett hangja szintén passzol a fent említett amcsi vonalra, nem egy ötoktávos hangszálakrobatáról, hanem egy hallhatóan autodidakta énekesről beszélünk, aki ugyanakkor érzi a műfajt, és van bukéja annak, amit csinál – mindazonáltal erősen ízlés kérdése is, bejön-e a hallgatónak, amit csinál, vagy sem. Szerintem ehhez a muzsikához jól passzol a torka, de nem is az egyéni teljesítményekben keresendő itt a lényeg, hanem a zene tapintható, markáns atmoszférájában.
Mindössze három dalról beszélünk. A nyitó címadó negyven évvel ezelőtti Sabbath-emlékeket idéző, Tony Iommi által ihletett, monumentális riffekkel és szépen kibontott szerkezettel operál. A Wake Up ezzel szemben gyorsabb, tempósabb tétel, itt inkább a klasszikus, Vivian Campbell fémjelezte DIO világa csap össze némi Priesttel, míg az Invisible Enemyben klasszikusan old school brit fémolvasztást visznek végbe. De mindhárom hallgattatja magát.
A Spirit Adrift sosem lesz arénazenekar, de egy beavatott kör garantáltan és méltán cuppan majd rájuk a következő években, ha nem kap gellert a sztori. Jó kis EP ez, és ha bejött, csekkold a tavalyi albumot is.
Hozzászólások