Shock!

december 06.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Light The Torch: You Will Be The Death Of Me

lightthetorch_cHoward Jones és Francesco Artusato nagyon jó irányba indult el a Devil You Know-ból lett Light The Torch első albumával, a 2018-as Revivallal, és ezen a csapáson folytatják a kettes nagylemezzel is. Vagyis a recept nem változott: a két főember múltja a zene gyökereit tekintve továbbra is tisztán kitapintható a végeredményen, viszont a zene ízesebb, klisémentesebb a közös kezdeteknél. Kicsit sajnálom, hogy az utóbbi évek nem kedveztek a normális zenekari építkezésnek, mert ezekkel az arcokkal és ezekkel a dalokkal ennek a bandának már jóval előrébb kellene tartania.

Az első lemezhez képest egyébként nincsenek nagy változások, inkább csak természetesen haladnak előre, még bátrabban fedezik fel a saját stílusukat. Ott van például a You Will Be The Death Of Me egyértelmű és elsőszámú húzódalának tűnő Wilting In The Light, amely hagyományos rockosságával, elektro-fűszereivel valószínűleg még az előző albumra sem fért volna fel ebben a formában, itt azonban már nem restek e köré építkezni. Ebből a dalból akár még komolyabb durranás is lehetne az amerikai rockrádiókban, mert minden adott hozzá.

megjelenés:
2021
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 13 Szavazat )

Ugyanígy egyből beül a fülbe az óóóó-zós kórussal ellátott Let Me Fall Apart vagy a nagyívű Become The Martyr is. Utóbbiban a banda legmelodikusabb oldalát villantják fel, az énekdallamok, mondanom sem kell, szívfacsaróak, és lehet, hogy hallottunk már HoJótól ilyesmiket bőven, annyira természetes érzéke van hozzájuk, amivel kilóra megvesz egyből. A Death Of Me-ben pedig még magához képest is egészen gigásziakat énekel. Nem kérdés, hogy ő itt a főszereplő, de hát hülyék lennének nem kihasználni a képességeit: baromi jó, hogy ha már egy átlagon felüli énekes köré épül a koncepció, akkor az a bizonyos átlagon felüli énekes javarészt tényleg énekel is a dalokban az unalomig koptatott ordít-dalol-ordít-dalol klisék helyett. Hallgasd csak meg a melankolikus-elvágyódós-romantikus, de azért kellően pattogós Come Back To The Quicksandet, tényleg igazi őstehetség a fickó, nem tudom nem imádni, amit művel.

Akadnak persze brutálisabb oldalról közelítő dalok is a termésben, de ezeket is sikerült fogóssá, karakteressé varázsolni: így például a verzékben torokszaggató üvöltésekkel operáló Living With A Ghost refrénileg az egyik legerősebb az egész lemezen, a Denying The Sin pedig kevésbé nyilvánvaló gitártémáival tarol. Az pedig kimondottan érdekes véletlen, hogy zárásnak ugyanúgy Terence Trent D'Arby Sign Your Name-jének feldolgozását nyomják, mint tette azt Burton C. Bell is a legutóbbi Ascension Of The Watchersen – csak éppen itt van hozzá egy énekes is... Ezzel együtt sem mondanám, hogy ez a kedvencem az albumról, az eredeti nóta túlságosan markáns és erős ahhoz, hogy sokat lehessen hozzátenni, de ízlésesen nyúltak hozzá, ehhez nem fér kétség.

Nagyon szívesen hallgatom ezt a lemezt az utóbbi pár hónapban, nem is untam még rá, ám három tényező miatt nem adok magasabb pontszámot. Az egyik a kissé túldigitalizált sound, ami önmagában véve nem rossz, de szerintem jobban állna nekik az egy fokkal természetesebb, zsigeribb megszólalás. A második, hogy összességében azért elég homogén a cucc, ami szintén nem feltétlenül baj, de biztos akadnak majd, akiknek sok lesz egyvégtében 43 percnyi Howard-szívszaggatás. A harmadik pedig, hogy nekem még mindig kevés a szóló az aranykezű Artusatótól, egész nyugodtan engedhetnének neki ennél nagyobb teret, simán be tudná tölteni.

De összességében ez egy kiváló album így is, ajánlom, ha eddig kimaradt volna.

 

Hozzászólások 

 
#5 Draveczki-Ury Ádám 2021-10-20 07:46
Volt egy kis hiba a kommentmodullal , elvileg már jó.
Idézet
 
 
#4 valarmorgulisz 2021-10-20 07:23
VAlamiért nekem sem ment ki a kommentem, hátha most. Tényleg fasza lemez és milyen jó hogy Jesse Leach is meg Ő is ennyire erős albummal jöttek ki idén. Egy kieg a kritikához: Denying The Sin lesz a szám :)
Idézet
 
 
#3 Equinox 2021-10-19 21:23
Szaporodnak a Soilwork számcímekből eredő bandanevek. A minap láttam egy Bastard Chaint is.
Idézet
 
 
#2 GTJV82 2021-10-19 08:44
Szerintem is OK a lemez.
A borító meg tiszta Nevergreen (konkrétan az Ezer világ őre album) nyúlás... :))))))))))))
Idézet
 
 
#1 Torzonborz 2021-10-19 07:32
Nagyon jó a zenei alap! A hangzás is (Qobuz-on tesztelem éppen). És végre az ének is vállalható!

Már csak az a kérdés, enged-e hozzászólni... az elmúlt napokban nem működött ez a funkció. Pedig a Deep Purple-t is méltattam volna. :P
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.