Shock!

december 04.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Carcass: Torn Arteries

carcass_cA Carcass visszatérése a tökéletesen elsültek közé tartozik. Ugyan a felállásban akadtak ilyen-olyan változások, de a zenekar visszatérő albuma, a nyolc évvel ezelőtti Surgical Steel úgy hozta vissza a régi szép idők hangulatát, hogy közben mentes volt mindenféle görcsösségtől, a turnékon pedig elsöprő formát mutatnak. Sokakkal ellentétben nem is aprózták szét magukat, nem hoznak ki kényszeresen kétévente egy-egy tök ugyanolyan lemezt, hogy az ember egy idő után már csak a vállát vonogassa a korrekt, de megkülönböztethetetlen új albumok hallatán. Simán ráültek egy további évre a Torn Arteriesre is a vírus és hozadékai miatt, mindössze a kiválóan sikerült Despicable EP-vel adtak némi előzetes ízelítőt, mire lehet számítani.

Már a 2013-as lemez előtt is egyértelmű volt, hogy a mai Carcass nem a korai idők szanaszét brutalizált, orvosi szakkifejezésekkel telezsúfolt szövegű death/grind-daráit tekinti majd kiindulási alapnak, hanem karrierkorszakai egyfajta szintézisét adja majd. Így is történt, az előző albumon nyilvánvalóan a Heartwork hatásai voltak a legdominánsabbak, de az azelőtti és kisebb mértékben az azutáni éra is visszaköszönt a dalokból. A Torn Arteriesnél érzésem szerint ha nem is borult, de kissé módosult az arány ezen a téren: nem mondom, hogy elbillent a mérleg, de az biztos, hogy a hagyományosabb, rockosabb ízek meghatározóbbak most, mint legutóbb. Mondhatnám, hogy most kicsit több a Swansong is, de sok értelme igazából nincs ezeknek a párhuzamoknak – ez itt a Carcass, minden pillanatban felismerhetően, és kész.

megjelenés:
2021
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 55 Szavazat )

A Torn Arteriesnél a továbbra is brutálisan tiszta, erőteljes hangzás mellett az anyag direktsége az első fülbeötlő jellemző. Nem feltétlenül kötném ezt az imént említett fűszerezési különbségekhez, de az biztos, hogy fogósabb, könnyebben emészthető ez a lemez a Surgical Steelnél. Bizonyára lesz majd, akit kiakaszt az ilyesmi, nálam azonban maradéktalanul működik ez a dalcentrikus megközelítés, főleg, hogy Jeff Walker és Bill Steer valóban megtalálta az ideális egyensúlyt a karcos, brutális megközelítés és saját zenei gyökereik nyílt megidézése terén. Már a nyitó címadó tételben is visszaköszön némi leplezetlen NWOBHM-riffelés, mint ahogy a gyönyörűen facsart riffekkel dolgozó Dance Of Ixtab (Psychopomp & Circumstance March No. 1)-ban is van gazdagon heavy metal, doom és hard rock is, mégis tökéletesen passzolnak a Carcass világához ezek a témák. De említhetném az Eleanor Rigor Mortis full old school fémes kezdését – amit aztán persze groove-os belassulás követ –, vagy a The Devil Rides Out mézédes, klasszikrockos gitárharmóniáit is.

Akadnak azért persze a másik végpont felé közelítő darabok is, mindenképpen ide sorolom az EP-ről már ismert Under The Scalpel Blade-et, de a Kelly's Meat Emporium szövevényesebb, megtekertebb ötleteit is. Ugyanakkor még az anyag epikus, kifejtős tételénél, a közel tízperces Flesh Ripping Sonic Torment Limitednél is gyorsan összeáll a kép. És itt keresendő a lényeg: szerintem baromi könnyű összebarátkozni ezzel az albummal, mert tényleg minden felesleges zsírt lenyestek a számokról. Mondanom sem kell, Bill Steer gurgulázó, éneklő szólóit óriási élvezet hallgatni minden dalban, mint ahogy Walker mester hörgő-krákogó-káráló hangja is a régi.

Nem húzta túl a Carcass ezt a lemezt, tíz dalt kaptunk 49 percben, és egyelőre nem nagyon hallok üresjáratot közöttük, nagyon hallgattatja magát a Torn Arteries. A borító persze elég erősen WTF-kategória, mint ahogy néhány cím és szöveg is érdekes, de hát az angol humor mindig is sajátos volt. Én a magam részéről különösen bírom Billékben, hogy minden ráfeszülés meg vicsorgó pózolás nélkül is lazán felmossák a padlót a mezőny javával, még ennyi év után is.

 

Hozzászólások 

 
#12 tuntyi 2023-05-20 17:22
Az új Carcass! kellemes meglepetés 30 év távlatából örülök hogy vannak nem emelnék ki semmit főleg a múltat, jelen van és ahogy most nyomják hát kérem, vannak keményebb zenék manapság mármint mi a kemény? max amit ezek a bandák letettek anno ,az ujjbandák csak utánérzéssel, hogy finoman fogalmazzak ,persze vannak tök jó lemezek ,de be kell ismerni régiek nélkül nem lenének ez a Réunion lemez megállja a helyét manapság a híg fos tengerében .
Idézet
 
 
#11 LikvidálGyula 2023-04-07 13:52
Az előző album bődületes volt, talán ez egy fokkal aláment, de még mindig 10/10, hiába na, Carcass!
Idézet
 
 
#10 kornel 2021-11-27 14:16
A Swansong emlegetése számomra mindenképp előny,az egy méltatlanul alulértékelt album.Nálam pont a Flesh Ripping ugrott ki elsőnek,de nagyon azzal a baromi fogós témával és bődületes riffel.Ez a nagybetűs Rock.De az egész lemezt ez az attitűd itatja át,függetlenül attól,hogy vhol nem a rockosabb vonal dominál.
Idézet
 
 
#9 Szikula Gellért 2021-10-13 09:22
Szerintem jólsikerült anyag lett. Nem tudnék kiemelni egy-egy számot, egységesen jó az egész lemez.
Idézet
 
 
#8 Equinox 2021-10-04 18:16
A borító furcsa meg minden, de vettem vele merchet és tök jól néz ki :)
Idézet
 
 
#7 Anomander 2021-09-23 23:10
Elkapott a lemez rendesen. Szerintem is fogósabb, extrém zene ide vagy oda, több dalnak tök jó laza hangulata van (mármint a stílushoz képest). A tapsolós betét az In God We Trustban meg zseniális. A hangzás is kiváló, öröm hallgatni az egyes hangszereket. Erős egy lemez lett…
Idézet
 
 
#6 ezrrl 2021-09-23 10:36
Nagyon hallgattatja magát a lemez,a 9 pont sima liba
.A Flesh Ripping Sonic Torment Limited majd 10 perce kegyetlen jó.
Önmagában,hogy a Carcass több,mint 30 éve itt van...(ááá,nagyon gyorsan elszaladtak az évek)...ilyen minőségi,nem skatulya-tucat,egyedi zenével már az fantasztikus.
Idézet
 
 
#5 NOLA 2021-09-23 10:09
Eddig az év egyik legjobb albuma. Ahogy Ádám is irta, nagyon hallgattatja magát..., nálam konkrétan most egyfolytában ez megy :-) MInden dalnak saját karaktere van, a hangzás pedig "érces" de kellően durva is. Hiába naaa..., a Carcass az Carcass :-)
Idézet
 
 
#4 Equinox 2021-09-23 10:01
Idézet - Montsegur:
A borító nagyon bejön, még a középkorban volt egy Arcimboldó nevű olasz festő, aki növényekből rakott össze zseniális, bár kissé ijesztő portrékat, ez valami hasonló :)

A Kansas használta is egyik legendás képét
Idézet
 
 
#3 Equinox 2021-09-23 10:01
Nem ment még elégszer, azt viszont ki merném jelenteni, hogy a Surgical Steel fogósabb slágeresebb volt, szerintem. De nagyon tetszik ez is, még nem tudom, mekkora kedvenc lesz, de biztos, hogy nem rutinlemez. Én is gondoltam arra, hogy több a Swansong benne, elválik, összbenyomás kérdése lesz inkább. Meg nem is sokat számít (annyiban igen, hogy én is imádom a Swansongot is)
Idézet
 
 
#2 Montsegur 2021-09-23 09:41
A borító nagyon bejön, még a középkorban volt egy Arcimboldó nevű olasz festő, aki növényekből rakott össze zseniális, bár kissé ijesztő portrékat, ez valami hasonló :)
Idézet
 
 
#1 bjorn 2021-09-23 07:26
A borító a full booklettel elnyeri értelmét és abszolút nem wtf kategória, hanem tipikus Jeff Walker szarkazmus. Nagyon jó lemez lett, remélem Bill Steer végre megkapja a napjaink egyik legjobb, legötletesebb gitárosa címet ez alapján, mert az, viszont iszonyatosan alulértékelt. Azt nem is említem hogy mellesleg vagy 3 alműfaj is létrejött a metalban (goregrind, melodic death, death and roll) leginkább az ő játékának köszönhetően.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.