Shock!

december 03.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ministry: Moral Hygiene

ministry_cMeglehetősen régi már a kapcsolatom a Ministryvel, olyannyira, hogy mára törvényszerűen egy kissé meg is fáradt. A Bush-szapuló trilógia záródarabját jelentő The Last Suckert (amely egy rövid ideig úgy tűnt, az egész Ministry-sztorit is lezárja) még egészen remeknek tartottam, később azonban mintha elvágták volna a dolgot. A Relapse egy meggyőző visszatéréshez igencsak karcsúra sikeredett, a From Beer To Eternityre őszintén bevallva már nem is nagyon emlékszem, az AmeriKKKant pedig nagyrészt kifejezetten idegesített. Ennyi fiaskó másnál már bőven elég lett volna ahhoz, hogy elbúcsúzzunk egymástól, a Minisztériumot azonban két és fél éve (ismét) elcsíptem élőben, és azon felül, hogy hallásom egy nem elhanyagolható részét elvesztettem azon az éjszakán, be kellett vallanom: Alien Jourgensen és csapata még mindig csont nélkül képes arra, hogy lehántsa a bőrt a képünkről. Abban pedig egészen biztos voltam, hogy a COVID-19 miatti kényszerpihenő frusztrációja olyan kreatív energiákat fog felszabadítani benne, amitől mindenképpen érdemes lesz megfülelni a tizenötödik (!) Ministry-stúdiólemezt. És bizony nem is tévedtem.

megjelenés:
2021
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 40 Szavazat )

A nyitó Alert Level egy ideje már ismert lehet a szemfüles miniszteriális uraknak, amúgy meg egy hamisítatlan Ministry-himnusz, acsarkodó-zajos-fémes, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, a „Let's get ready to die!"-refrén pedig megágyaz a jó hangulatnak. A dalban egyébként kollaborál az egykori N.W.A.-s Arabian Prince is, sokkal érdekesebb azonban, hogy Roy Mayorga, aki pedig elvileg a zenekar hivatalos dobosa, mindössze ebben az egy dalban játszik, az összes többi tételben programozott dobokat hallhatunk – amikért a producerként is eljárt (és igencsak jó munkát végzett) Michael Rozon felelt. De Uncle Al nemcsak a dobosát pihentette, hanem azt az ex-Tool-tag (!) Paul D'Amourt is, aki 2019-ben csatlakozott a hadhoz, így most lett volna lehetősége először Ministry-anyagon szerepelni, ehhez képest kap egyetlen dalt, a kettes Good Trouble-t, ami egyébként egy jóféle, punkos aprításból szépen belassuló-súlyosodó tétel, csak ne lenne az a bárgyú szövege. Nem tehetek róla, de egy bőven hatvan év fölötti fazon szájából elhangzó „Fuck the police!"-t rettentő kínosnak tartok, mint ahogy már csak röhögök a mára teljes mértékben kiüresedett-kiüresített tartalmú obligát fasisztázáson is. Oké, Alien bácsit sosem a szövegeiért szerettem, de ennyi azért engedtessék meg nekem is.

A lemez nagy fegyvertényét jelenti a régi harcostárs Jello Biafra ismételt csatasorba állítása, ő a Sabotage Is Sex számban ereszti ki jellegzetes orgánumát, amitől az – természetesen – kap is egy nagy adag Lard-színezetet. De itt még nincsen vége az illusztris vendégek sorának, hiszen megjelenik a színen a Megadethből online maszturbálós videójának nyilvánosságra kerülésével kikerült David Ellefson is, aki két tételben veszi kezébe a dolgokat: az eredetin jó nagyot csavaró The Stooges-klasszikus Search And Destroy remek átiratában, illetve abban a Believe Me-ben, ami az egész lemez talán legmeglepőbb húzása. Utóbbiban egy kimondottan Joy Division-hangulatú gitártémára érkeznek Al kiábrándultságról, csalódottságról és haragról valló sorai, amiket ezúttal valóban énekel, minimális torzítás mellett, néhol akusztikus gitár kíséretében. A Killing Joke neve ugyanúgy felmerülhet, mint mondjuk a következő Broken System esetében, aminek kongás-elszállt kezdése érdekesen fordul át egy kiábrándult és nyomasztó vádiratba a klímakatasztrófa küszöbén.

A későbbiekből említést érdemel még a lényegében instrumentális, mindösszesen COVID-19 halálozási adatokat és különböző samplerezett dumákat tartalmazó Death Toll, ami akár egy kísérletezős rapbrigád lemezén is megállná a helyét, illetve a TV Song #6 (Right Around The Corner Mix) igencsak idegeket kuszáló zárása. A Jesus Built My Hotrod zenei gegjeit is felidéző dal voltaképpen egy punkos őrjöngés, a maga módján ez is egészen szórakoztató, amiben Al bácsi afeletti rendkívüli örömét juttatja kifejezésre, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökét már nem Donald J. Trumpnak hívják. (Lassan azért olyan szívesen meghallgatnék már valakitől egy Joe Biden-fikázó dalt is, igazi üdítő színfoltot jelenthetne.)

Régen tetszett már ennyire Ministry-anyag, mint a Moral Hygiene, egyszerre súlyos és változatos, új utakat törő és tradicionális, és ha a világ általánosságban igencsak elkeserítő állapota kellett hozzá, akkor legalább ennyi hasznunk legyen a dologból. Számomra az év meglepetése, nem is adok rá alacsonyabb pontszámot.

 

Hozzászólások 

 
#8 Equinox 2021-11-11 17:52
Egyetértek az utolsó hozzászólással. Annyi mindent mondott meg csinált, meg annak / azoknak az ellenkezőjét is, hogy nem lehet elmenni Jourgensen szaván.

Elég arra gondolni, hogy a bandát is hányszor feloszlatta már. Meg ahhoz kápest, hogy "semmit nem tett hozzá", valamiért mégis megtűrte Barkert tizensok évig.
Idézet
 
 
#7 Sírbuckalakó Troll 2021-11-10 19:52
Idézet - Kovi:
Amióta Paul Barker nem Ministry tag, azóta nem tett le asztalra egy jó (szóló)lemezt se. Beszédes, hogy Puscifer is max. turnézenésznek alkalmazta. Továbbá Al Jourgensen az életrajzi könyvében leírta, hogy amíg kollégák voltak, mindig úgy dolgoztak, hogy Paul kidolgozta az ötleteit a stúdióban, majd utána Al mindet kikukázta és berakta sajátjait. Ha Paul annyira jó lett volna, akkor Al miért lenne saját zsebének ellensége, hogy sztornózza Paul ötleteit?


Azért a Ministry és projektjei (PTP, RevCo, Pailhead stb) legkreatívabb korszaka valahogy mégis a Luxa/Pan (Barker/Jourgensen) együttműködés idejére esik..
Jourgensen önéletrajza messze nem szentírás (gospel). Néha homlokegyenest más dolgokat állít mint amiket ő maga vagy az akkori tagok mondtak és persze mindig neki van igaza. Egy jó sztoriért örömmel beszéli ki a régi társait vagy fikázza őket ha meg valamelyik meghal (mint legutóbb Bill Rieflin) rögtön eszébe jut milyen fontos volt. BTW a With Sympathy-re sem kényszerítette senki, ezt is sokszor máshogy meséli, attól függően ki kérdezi és mennyire emlékszik belőle.
Barkernek ha jól tudom az apja halála után lett komolyabban elege (a Fix DVD-t megnézve érthető). Ha akar zenél vagy hangszert fejleszt (Malekko), miért is menne vissza? A pénz így is jön neki a jogdíjakból.
Idézet
 
 
#6 Dead again 2021-11-08 11:11
Remekül sikerült ez az album! Napjaink soundtrackje.
Idézet
 
 
#5 Kovi 2021-11-06 14:07
Idézet - cápaidomár:
Idézet - Equinox:
Meglepően jó lett ez, a fasisztázás meg szerintem is nevetséges, egy 60 éves fószertől. Az előzőekről ia hasonló véleményem van. Annyit tennék még hozzá, hogy míg be nem kattant (Bush trilógia), Jourgensen papának jó szövegei voltak. Szerintem csak ott lett szájbarágó s propagandadumáj a.

Szerintem is. Paul Barker távozását még hozzátenném. Erősen érződik a hiánya.


Amióta Paul Barker nem Ministry tag, azóta nem tett le asztalra egy jó (szóló)lemezt se. Beszédes, hogy Puscifer is max. turnézenésznek alkalmazta. Továbbá Al Jourgensen az életrajzi könyvében leírta, hogy amíg kollégák voltak, mindig úgy dolgoztak, hogy Paul kidolgozta az ötleteit a stúdióban, majd utána Al mindet kikukázta és berakta sajátjait. Ha Paul annyira jó lett volna, akkor Al miért lenne saját zsebének ellensége, hogy sztornózza Paul ötleteit?
Idézet
 
 
#4 cápaidomár 2021-11-05 02:53
Az előzetesek alapján nem számítottam volna rá, hogy tetszeni fog a lemez. Kellemes, könnyen csúszó, jó ritmusos dalok vannak rajta, de nálam a From Beer...-t nem tudja űberolni. Azt a lemezt egyenlőre a Paul Barker mentes Ministry csúcsteljesítmé nyének tartom.
Idézet
 
 
#3 cápaidomár 2021-11-05 02:51
Idézet - Equinox:
Meglepően jó lett ez, a fasisztázás meg szerintem is nevetséges, egy 60 éves fószertől. Az előzőekről ia hasonló véleményem van. Annyit tennék még hozzá, hogy míg be nem kattant (Bush trilógia), Jourgensen papának jó szövegei voltak. Szerintem csak ott lett szájbarágós propagandadumáj a.

Szerintem is. Paul Barker távozását még hozzátenném. Erősen érződik a hiánya.
Idézet
 
 
#2 Equinox 2021-11-04 16:45
Meglepően jó lett ez, a fasisztázás meg szerintem is nevetséges, egy 60 éves fószertől. Az előzőekről ia hasonló véleményem van. Annyit tennék még hozzá, hogy míg be nem kattant (Bush trilógia), Jourgensen papának jó szövegei voltak. Szerintem csak ott lett szájbarágós propagandadumáj a.
Idézet
 
 
#1 ntsouth 2021-11-03 17:35
Nem illik más baján szórakozni, de az ellefsonos poénon kénytelen voltam hangosan felröhögni.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.