Shock!

február 23.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Carcass: Surgical Steel

carcass_cAz év legkockázatosabb és leginkább várt visszatérése egyértelműen a Black Sabbath nevéhez fűződött, kisebb léptékben, underground szinten azonban a Carcass új lemeze is elképesztően jelentős esemény. A csapat a maga idejében öt albumot hozott ki, amiből az első négy mindenképpen klasszikusnak számít, méghozzá olyannyira, hogy nyugodtan le merem írni: teljesen másképp nézne ki nélkülük az extrém metal világa. Manapság elsősorban persze a Heartwork mesterművet szokás kiemelni, ami reális is, hiszen az 1993-as anyag a maga idejében, az At The Gates Slaughter Of The Souljával karöltve alapvetően definiálta újra a súlyos underground metal muzsikák fogalmát, hatása pedig több stílusirányzatban is tisztán érezhető a mai napig. Arról azonban a Heartwork mérföldkő volta mellett sem szabad elfeledkezni, hogy Jeff Walkerék igazából már az 1988-as Reek Of Putrefaction lemezen is újítónak számítottak az épp formálódó grind/death vonalon, és az 1991-es Necroticism: Descanting The Insalubriousszel is sokat tettek annak érdekében, hogy másoknak legyen mit játszaniuk a következő években. Vagyis itt bizony nincs helye mellébeszélésnek: minden idők egyik legjobb és legfontosabb death/extrém metal bandájáról beszélünk.

megjelenés:
2013
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 64 Szavazat )

Vajon lehet ilyen múlttal jelentőségteljeset alkotni több mint másfél évtizednyi lemezínség után? Az egyik oldalról nézve nyilván nem, hiszen az említett albumok ikonikus státusza kikezdhetetlen és megközelíthetetlen. Főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a rajongók többsége ilyenkor arra számít: kedvencei majd visszateleportálják őt tizenhat éves korába, amikor a dolgok többsége baromi egyszerűnek, izgalmasnak és szépnek tűnt. Még rosszabb a helyzet, ha az adott csapat ténylegesen meg is próbálkozik ezzel, és a meglett, negyvenes családapák, akik fejben-lélekben már valahol nagyon messze járnak a hőskorszaktól, szánalmas és erőltetett múltidézésbe fognak az igények kiszolgálása érdekében. Ennek ellentettje, az erőltetett modernkedés, a tagok mai zenei identitásának forszírozása pedig általában oda vezet, hogy még a régi név használata sem feltétlenül tűnik indokoltnak. A legszerencsésebb tehát ilyenkor viszonylag görcsmentesnek maradni, és az arany középutat választani, amire persze csak akkor van mód, ha az embernek egzisztenciális szempontból nincs sok vesztenivalója.

A Carcass esetében szerencsére az utóbbi esetről beszélhetünk. A régi tagságot képviselő Jeff Walker és Bill Steer nem akarta újra feltalálni a kereket, de szerencsére azt sem akarták eljátszani, hogy 2013 helyett 1989-et vagy 1993-at írunk. Ehelyett vettek egy nagy levegőt, és egyszerűen csak írtak egy vérbeli Carcass lemezt. Stílusát tekintve nagyjából olyat, amilyenre mindenki számíthatott tőlük, de azért így sem sütheti rá senki, hogy agyatlanul lemásolták vele a Necroticismet vagy a Heartworköt. Ha nem is azonos arányban, de azért eléggé szabadon vegyítik az egyes korszakok stílusjegyeit, és mivel egy percig sem tűnik feszülősnek, kimódoltnak a zene, működik is az album. Már amikor először hallottam, akkor is az jutott eszembe a Surgical Steelről, hogy ez lehetett volna a lemez, amellyel a '90-es évek végén, a metal revival és a göteborgi színtér virágkora idején simán visszarobbanhattak volna a köztudatba a Swansong kísérletezései után, ha történetesen nem adják be addigra a kulcsot. Ha így tesznek, valószínűleg minden zenei értéke ellenére is matekosnak találtam volna a produkciót, mivel azonban közben eltelt tizensok év, és azóta sem árusították ki aprópénzért a Carcass örökségét, semmi bajom nincs ezzel az egésszel. Sőt, kimondottan szívesen hallgatom a lemezt, mert jó dalokat írtak rá.

Zeneileg a Surgical Steel tényleg száz százalékos Carcass eszencia, egyesít magában mindent, amitől ez a csapat annak idején olyan meghatározó tudott lenni. Steer mellől ugyan eltűnt az újjáalakuló turnékat még végigjátszó Mike Amott, de a végeredmény hallatán abszolút nincs hiányérzete az embernek, a riffek gyilkosak, a szólók pedig egyenesen borzongatóan gyönyörűek és mívesek. A gitárjáték minden tekintetben maximális pontszámot érdemel, ehhez nem férhet kétség, ráadásul a pengeélesen kristálytiszta, tömény és sűrű hangzás is csak még jobban kiemeli Bill témáinak őserejét. Az anyag tempók tekintetében is sokrétű: kimért, doomos súlyosságoktól kezdve blastbeatekig minden felvonul rajta, ráadásul mindig a megfelelő pillanatban, de hát ugye profi rókákról beszélünk, szóval ebben sincs semmi meglepő. Maguk a témák is a banda múltját jellemző széles skálán váltakoznak a kíméletlen, precíziós death metaltól kezdve a grindos őrléseken át egészen a klasszikus metal harmóniagitárokig. Utóbbiak brutál zenébe applikálása az ezredfordulón tömeges jelenséggé, majd a metalcore mozgalomnak köszönhetően agyzsibbasztó, szanaszét cincált klisévé vált, a Carcass azonban az elsők között kísérletezett ilyesmivel, és azóta sem nagyon csinálta náluk jobban senki, így a mai napig jól áll nekik. Újszerűen húsz évvel a Heartwork után nyilván már nem hat az ilyesmi, de végig tisztán érződik, hogy ez itt a real deal, maga a forrás.

Nem állítom, hogy az elsőrangú gitárjáték minden esetben tökéletes dalokban öltött testet, két-három szám esetében inkább a végig lankadatlan energia viszi előre a szerelvényt, Steer azonban ezekben a némileg szürkébb pillanatokban is hátborzongatóan jó, szóval az egész anyagot élvezetes hallgatni. És persze akadnak igazi csúcspontok is. A 1985 intróból kibontakozó rövid, de annál hatásosabb Thrasher's Abattoirral eleve nem nehéz belekapaszkodni a lemezbe, és az áradó gitárdallamok és kalapálós ütemek kettősségére építő Cadaver Pouch Conveyor System, a heartworkosen menetelő, kíméletlen A Congealed Clot Of Blood, a groove-os riffgránátokat robbantó 316 L Grade Surgical Steel vagy az elsőként megismert, vadállat Captive Bolt Pistol finoman szólva is nagyon rendben van. És akkor a záró, nyolc és fél perces Mount Of Executionről még nem is beszéltem, amely talán egyenesen a lemez legjobbja, Steer olyanokat játszik benne, hogy az ember rituálisan térdre borul a hangfalak előtt. Jeff Walker a szokásos gégemetszett, harákoló szóköpködést hozza, és jól is csinálja, az új ütős, Daniel Wilding meg nyilván élőben is hozza majd a fifikás, rendkívül okosan megírt dobtémákat. A hangzásra meg már utaltam korábban, és egy olyan lemezről aligha kell külön litániákat zengenem, amelynek Colin Richardson volt a producere, és Andy Sneap keverte...

Tisztában vagyok vele, hogy az elvárások ebben az esetben is megugorhatatlanok, nem is mondom, hogy akár jelentőségében, akár színvonalában odatehető ez a lemez a régiek mellé, de ennél erősebb visszatérést a Carcass sem nagyon tudott volna produkálni. Azon meg tényleg kár háborogni, hogy nem újították meg magukat, hiszen ha így tesznek, akkor a most fanyalgó okosoknak pont az lenne a problémájuk, hogy ki akarnak bújni a bőrükből. Én nem vártam forradalmat, csak jó dalokat, ezt pedig megkaptam, és elégedett is vagyok az anyaggal. A Surgical Steel nem szab új irányt a metalnak, de Mike Amott jónéhány utóbbi Arch Enemy albumát például lazán zárójelbe teszi.

 

Hozzászólások 

 
#29 Equinox 2019-04-05 15:21
Idézet - Béla bá:
Na, Te sem az agysebészek vándorkongressz usáról szöktél el.
1969-09-20 - John Lennon születési dátuma???
Jól vagy amúgy?
Ember, John Lennon; Liverpool, 1940. október 9. – New York, 1980. december 8.)

Aznap lépett ki a Beatlesből. De vagdalkozni jó.
Idézet
 
 
#28 Béla bá 2019-04-04 22:21
Na, Te sem az agysebészek vándorkongressz usáról szöktél el.
1969-09-20 - John Lennon születési dátuma???
Jól vagy amúgy?
Ember, John Lennon; Liverpool, 1940. október 9. – New York, 1980. december 8.)
Idézet
 
 
#27 Equinox 2019-04-04 19:43
Valaki figyelte a szövegeket?

Nagyon érdekes dolgokról szólnak.

A Congealed Clot of Blood pl egy dzsihádista terroristáról mond ítéletet, a 316-os címadó arról szól, hogy az összetört szív helyére egy acélszívet operálnak, a master Butcher's Apron a brit birodalom negatív hatásairól (the sun never sets - ekkora a birodalom), a kedvencem pedig a Granulating Dark Sanatic Mills pedig John Lennonról (aki nem hiszi, az írja le a számot, ami megjelenik a refrénben, segítek: 6026961, ez fejjel lefelé 1969-09-20 - John Lennon születési dátuma.

A címadóban egyébként van egy olyan sor is, hogy exiled on maim street - érzelmek általi csonkítás (maiming) és egyúttal rájátszás egy klasszikus Rolling Stones lemezre.

Ezektől IS zseniális a Carcass.
Idézet
 
 
+2 #26 Montsegur 2018-03-27 16:42
Ez a lemez nem egynyári csoda volt. Eltelt azóta lassan 5 év, és én azóta is rendszeresen hallgatom. Bátran ajánlom mindenkinek :-)
Idézet
 
 
+1 #25 ricsi74 2015-03-29 17:44
#22 Galambos János Hallgasd még meg néhányszor, és be fog jönni! Ez a lemez (is) zseniális, szerintem van olyan jó, mint a Heartwork, de mivel az a csúcs, ne várjunk el többet. A Földön csak 8848 méteres hegyet tudsz megmászni, így van ezzel a Carrcass is. Ez egy hibátlan lemez, adj még neki egy esélyt, és meglásd, meghálálja!
Idézet
 
 
+7 #24 faktor69 2014-01-05 20:24
Egy félórával ezelőtt hosszan ecseteltem itt, hogyan kerültem kapcsolatba death metallal, extrémebb énekkel megtámogatott zenékkel és a Carcass-al, de mire a végére értem megszakadt a netem (melóhelyen vagyok).
Nem írom le még egyszer, csak annyit, hogy ez egy nagyon jól sikerült, kiváló album, kellemes csalódás. Ma is hallgattam, meg a Heartworköt is.
Idézet
 
 
#23 Galambos János 2013-11-03 16:23
Azzal viszont teljesen értek hogy annyi év maradt ki hogy ilyenkor kimondva kimondatlanul óriási nyomás is van a csapaton,egy kezemen meg tudom számitani hány visszatérés sikerült tökéletesre.Ezt azért hozzá kell tenni.Az utóbbi évekből csak a Celtic Frost Monotheist-je ugrik be ilyen téren.
Idézet
 
 
#22 Galambos János 2013-11-03 16:14
Hozzáteszem én Morbid Angel fan vagyok,de szeretem a Carcasst is.Sajnos azt kell mondanom megpróbálták visszahozni a korai idők filingjét de nem jött vissza.Én szégyenlem magam az Illudért [Beauty meet Beast egyedül ami jó volt rajta],itt ekkora baklövés nem történt mert mindenki játszik becsülettel,de nekem semmi nem maradt meg a fejemben.Nem az a baj vele hogy nem grind mint a Reek,vagy nem olyan kommersz mint a Swansong,hanem hogy elveszek benne.Biztos bennem van a hiba.Nem egészen értem azt a logikát miért baj ha az ember naivan egy Reek-et vagy Heartworkot vár-alapvetés terén-hiszen azt gondolnánk aki egyszer megtanult biciklizni.....Tök más stilus,de pl a Dead Can Dance az Anathasis-al 16 év után is hozta a formáját,vissza adja azt a hangulatot,a dalok is jók mint amik a 80-as években voltak.Persze nyitott vagyok esetlegesen egy újabb Carcass albumra-ez nem végső csalódás,amit pedig véghezvittek eddig az extrém metalért mindenképpen tisztelendő.
Idézet
 
 
+1 #21 Gábor 2013-10-11 18:39
Idézet - Equinox:
Szerintem amúgy Swansong is van benne (off, de én sokkal jobban szeretem a Hattyúdalt mint az első 2-t). A Tools of the Trade borítója kiszürkítve meg nem valami kreatív ötlet, de ennyi baj legyen.


Swansong über alles!!! Kivéve Heartwork...
Nagyon fincsi az a lemez, a negatív kritikák ellenére érdemes próbálkozni vele!
Idézet
 
 
+2 #20 g 2013-10-01 22:43
Idézet - iLane:
Én komolyan nem értem mi van velem. A 90-es évek brutál zenéin nőttem fel, minden klasszikus death-thrash-grind lemezt oda-vissza hallgattam, több ezret, és szeretem is őket, de a Carcass... nem értem mi van velem, mert mindenki szerint ISTEN, legjobb, meghatározó, klasszikus, fantasztikus, a Heartwork meg egyesenes... és akárhányszor próbálkozom 15 perc után bealszok rajta, technikás sikamika zajmassza lesz a fejemben es 20 hallgatás után se tudom megmondani épp melyik lemez szól, vagy 5 perc után nem tudok visszaemlékezni egyetlen dal részletre sem. Most belefüleltem az új lemezbe és visszareültem az időben, ugyanazt hallom, mint eddig bármelyik Carcass lemezen, szóval ha eddig jó volt akkor gondolom most is jó. Már megbékéltem, az én agyam úgy tűnik nem erre van programozva...


off: én rust in paece -el vagyok így hiába magasztalja mindenki a hangarnal már ásítok,mire a five magic-hoz érek már idegesít dave vinnyogása,a szar hangzás,és a feleslegesen túlbonyolított témák.kilövöm és gyorsan berakom a so far...-t ami mai napig is a kedvencem,hiába herótozza mindenki,és pont lesz...-om a véleményüket.

on:nem vagyok e stílus kifejezett híve,de ez a carcass lemez tetszik.
Idézet
 
 
#19 tschaby 2013-09-28 09:02
Idézet - iLane:
Idézet - tschaby:
Kinek mi jön be. Én pl. a Nile-lal(az első lemez fasza) és a Behemoth-tal nem igazán tudok mit kezdeni


Pedig a Nile az tenyleg kibaszott jo!!!! :))))


He-he! Na látod!
Idézet
 
 
+1 #18 iLane 2013-09-27 21:04
Idézet - tschaby:
Kinek mi jön be. Én pl. a Nile-lal(az első lemez fasza) és a Behemoth-tal nem igazán tudok mit kezdeni


Pedig a Nile az tenyleg kibaszott jo!!!! :))))
Idézet
 
 
+3 #17 tschaby 2013-09-26 17:44
Idézet - iLane:
Én komolyan nem értem mi van velem. A 90-es évek brutál zenéin nőttem fel, minden klasszikus death-thrash-grind lemezt oda-vissza hallgattam, több ezret, és szeretem is őket, de a Carcass... nem értem mi van velem, mert mindenki szerint ISTEN, legjobb, meghatározó, klasszikus, fantasztikus, a Heartwork meg egyesenes... és akárhányszor próbálkozom 15 perc után bealszok rajta, technikás sikamika zajmassza lesz a fejemben es 20 hallgatás után se tudom megmondani épp melyik lemez szól, vagy 5 perc után nem tudok visszaemlékezni egyetlen dal részletre sem. Most belefüleltem az új lemezbe és visszareültem az időben, ugyanazt hallom, mint eddig bármelyik Carcass lemezen, szóval ha eddig jó volt akkor gondolom most is jó. Már megbékéltem, az én agyam úgy tűnik nem erre van programozva...

Kinek mi jön be. Én pl. a Nile-lal(az első lemez fasza) és a Behemoth-tal nem igazán tudok mit kezdeni, metál rajongó ismerőseim, barátaim komoly hányada pedig oda van értük. A Carcass nálam a kezdetektől fogva ott volt a kedvencek között és emékszek, hogy egyetemen(1995-től), később megismert pesti metálos haverjaim közül szinte senki nem ismerte őket. Csodálkoztam is nagyokat, hogy ez hogy lehet, nálunk szinte mindenki rajongott vagy a korai grindos dolgaikért, vagy a Necroticism-ért és később a Heartwork-ért.
De a zene már csak ilyen.
Idézet
 
 
+2 #16 iLane 2013-09-26 12:43
Én komolyan nem értem mi van velem. A 90-es évek brutál zenéin nőttem fel, minden klasszikus death-thrash-grind lemezt oda-vissza hallgattam, több ezret, és szeretem is őket, de a Carcass... nem értem mi van velem, mert mindenki szerint ISTEN, legjobb, meghatározó, klasszikus, fantasztikus, a Heartwork meg egyesenes... és akárhányszor próbálkozom 15 perc után bealszok rajta, technikás sikamika zajmassza lesz a fejemben es 20 hallgatás után se tudom megmondani épp melyik lemez szól, vagy 5 perc után nem tudok visszaemlékezni egyetlen dal részletre sem. Most belefüleltem az új lemezbe és visszareültem az időben, ugyanazt hallom, mint eddig bármelyik Carcass lemezen, szóval ha eddig jó volt akkor gondolom most is jó. Már megbékéltem, az én agyam úgy tűnik nem erre van programozva...
Idézet
 
 
+4 #15 Equinox 2013-09-23 21:39
Idézet - asdasd:
Idézet - mrataxi:
"nem is mondom, hogy akár jelentőségében, akár színvonalában odatehető ez a lemez a régiek mellé"

színvonalában de :)


Nem.
Korrekt, de nem több. 7 pont.

szerintem annyiban jóval több, mint korrekt, hogy itt született egy csomó, bátran koncertprogramb a tehető, remek dal. Ha csak korrekt stílusgyakorlat lenne, akkor a fenét sem érdekelné az új lemez, amiről egy igazi sláger se vált le egy alapnótát. Nem egy mindenkori AC/DC rutinlemez ez a banda szintjén. Szerintem ha nem is újít semmit, nagyon sokat tesz hozzá a banda életművéhez psuztán azzal, hogy 11 nagyon jól megformált és kiérlelt dalt kaptunk, olyat, amilyet egy epigon banda nem tudna leszállítani. Olyan ez nekik, mint Exodusnak a Tempo, az Acceptnek meg a Blood of the Nations. Óriási, erőtől duzzadó visszatérés, ami megmutatja, hogy a mesterek itt vannak, és még mindig tudnak jó dalt írni. Mindezt jó modern hangzással, tehát igazi mai köntösben tálalva.
Idézet
 
 
-2 #14 asdasd 2013-09-23 12:16
Idézet - mrataxi:
"nem is mondom, hogy akár jelentőségében, akár színvonalában odatehető ez a lemez a régiek mellé"

színvonalában de :)


Nem.
Korrekt, de nem több. 7 pont.
Idézet
 
 
+1 #13 Equinox 2013-09-23 06:51
Na az a bizonyos rakkenroll szám: 316 L Grade Surgical Steel - ezt én címadó dalnak tartom.
Idézet
 
 
+3 #12 mrataxi 2013-09-21 05:40
"nem is mondom, hogy akár jelentőségében, akár színvonalában odatehető ez a lemez a régiek mellé"

színvonalában de :)
Idézet
 
 
+2 #11 Equinox 2013-09-19 06:30
Idézet - Harek:
A lemezismertető minden szavával egyet értek. Gyilkos a lemez.. A hangzás is gyönyörú tiszta, sőt..., sok mai nagy banda elszégyelhetné magát, igazán. Amit Steer gitáron bemutat a lemezen, az meg katarzis, konkrétan... Szerintem bőven van benne Swansong is, de én azt is imádtam. Egy reális fejlődés eredménye volt, de még annál sokkal több.. az is magas-iskola volt bőven, kár, hogy kevesen értették. Nekem hiányoztak már nagyon... jó, hogy itt vannak. :-)

Szerintem is benne van, van egy nagyon rockos szám a vége felé. A címe nem ugrik be, pedig hülyére hallgattam. De ma délután leírom.
Idézet
 
 
+5 #10 Harek 2013-09-18 23:42
A lemezismertető minden szavával egyet értek. Gyilkos a lemez.. A hangzás is gyönyörú tiszta, sőt..., sok mai nagy banda elszégyelhetné magát, igazán. Amit Steer gitáron bemutat a lemezen, az meg katarzis, konkrétan... Szerintem bőven van benne Swansong is, de én azt is imádtam. Egy reális fejlődés eredménye volt, de még annál sokkal több.. az is magas-iskola volt bőven, kár, hogy kevesen értették. Nekem hiányoztak már nagyon... jó, hogy itt vannak. :-)
Idézet
 
 
+7 #9 neal and jack and me 2013-09-17 12:22
Idézet - qwe:
Spec editionon van egy bónusz track, azis qrvajó szám, ne hagyjátok ki :-)



a japán verzión 2 bónusz van, úgyhogy aki megvette eredetiben a "sima" lemezt, az b*szhassa (bocsánat).
és akkor sipíkolnak, hogy nem megy a cd biznisz.
Idézet
 
 
+5 #8 Chris92 2013-09-16 19:43
Igazi, zsigerekbe hatoló death metal, ahogy csak az igazán nagyon tudják.
Idézet
 
 
+10 #7 MV 2013-09-16 17:29
Fiatalkorom egyik "félelemkeltő tényezője" volt a Carcass. A zenéjükből olyan érzelemgazdag gonoszság áradt, hogy azt sok teátrális black metal banda megirigyelhette volna. És tették ezt pusztán a hangszereikkel és a szövegvilágukka l. Az új albumot még nem hallottam, de nem fogom kihagyni.
Idézet
 
 
+10 #6 CFI 2013-09-16 09:01
imádom a zenekart, nagyon vártam a lemezt. egy fikarcnyit sem csalódtam, nagyszerű dalok vannak rajta. aki teheti, menjen el valamelyik őszi bulira, az assaulton mindenkit leiskoláztak!
Idézet
 
 
+8 #5 tschaby 2013-09-16 09:00
Azt kaptam, amire vártam, nagyon erős 9 pont a lemez! Örülök annak, hogy nem egyenesen a Heartwork/Swansong folytatását akarták megcsinálni, hanem tényleg jelen van a Carcass egész pályafutása a lemezen.
"...de Mike Amott jónéhány utóbbi Arch Enemy albumát például lazán zárójelbe teszi." Ezt részemről annyival egészíteném ki, hogy a Burning Bridges óta kb. mindet.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.