Shock!

július 05.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Bonded: Into Blackness

bonded_cMég tavaly év végi restancia a Bonded kettes nagylemeze, ám mint tudjuk, azóta lényeges változás történt a bandánál: az egyik alapember, Markus „Makka" Freiwald dobos távozott, méghozzá a világjárvány okozta körülmények miatt. Konkrétan persze nem mentek bele, mit jelent mindez, de kétségtelenül rossz csillagzat alatt született ez az egész történet: Makka és Bernd „Bernemann" Kost gitáros a Sodomból történt kilépésük után hozták össze a Bondedot, aztán pont 2020 elején jelent meg a Rest In Violence című debüt, vagyis kifutni már nem tudta magát sem a lemez, sem a zenekar. Sajnálatos, hogy így alakult, ez a csapat ugyanis három-négy erős összeállítású underground turnéval és két végigfesztiválozott nyárral a háta mögött már jóval ismertebb lehetne Európában.

megjelenés:
2021
kiadó:
Century Media
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 13 Szavazat )

Temetni persze nem akarom a Bondedot, hiszen a banda továbbra is aktív (már amennyire persze bárki aktív lehet mostanság...), az Into Blackness pedig a debüthöz hasonlóan szintén erősre sikeredett. A zenekar nem félt tovább törni maga előtt a megkezdett utat, így a lemez még karakteresebb, még egyénibb, mint elődje: több a dallam, az izgalmasabb, kevésbé nyilvánvaló zenei húzás, ugyanakkor súlyosságukból, durvaságukból sem adtak alább. Nem akarom azt írni, hogy a kemény részek még keményebbek, a dallamosak még dallamosabbak lettek, mert még csak nem is feltétlenül igaz ebben a formában, de annyi bizonyos, hogy mostanra egyértelműen kezd kialakulni a Bonded jellemző stílusa.

A csapat kezdetektől fogva a thrash egy modernebb, groove-osabb változatát játssza, ezúttal azonban több a tradicionálisan fémes elem is. Nem feltétlenül nagyon meghatározó részletek ezek, csak egy-egy ikerharmónia itt, egy-egy jellegzetesen megfogott énekdallam ott, ugyanakkor ahhoz épp elég akad belőlük, hogy tovább színesítsék az összképet. Az alapot azonban továbbra is a Slayer- és Kreator-vonal vegyítése jelenti a Pantera-típusú meglassultabb, kimértebb durvulással, sőt, a fenti két iskola Lamb Of God-féle 21. századi metszete is egyértelműen jelen van a zenében. A hangzás kellően tömény és sűrű, de jól áttekinthető, és a csapatnak ezúttal is sikerült előrukkolnia néhány, már elsőre is kiugró számmal. Ezek közül mindenképp a perfekt felépítésű, roppant ragadós The Holy Whore-t említeném először, amely szinte epikus magasságokba emeli a fentebb említett vegyületet, de majdnem ennyire meggyőző a szintén dallamosabbra vett Divison Of The Damned, netán az első felvezetésként megismert Into The Blackness Of A Wartime Night a maga érdekesen elcsípett verzés énektémáival, ragadós refrénjével. De a Destroy The Things I Love groove-os súlyossága is üt. Aztán persze akadnak vadul repesztő, szimplább thrash/groove-pusztítások is, mint például a roppant agresszív Watch (While The World Burns) nyitás, netán a némi crossoveres dinamikát sem nélkülöző Final Stand.

Tökéletesnek azért így sem nevezném a lemezt, a fasza nóták mellé becsúszott pár alapjáratos tétel is, ebből a szempontból az első albumon talán egy hajszálnyival jobbak voltak az arányok. A másik tényező Ingo Bajonczak énekes, aki kellően karizmatikus és változatos hang, a dallamos témákkal szemben azonban hol kiütéses győzelmet arat, hol egyértelműen alulmarad. Ezen a téren jó lenne némileg kiegyenlítettebbre venni a figurát, hogy ne csússzanak be olyan pillanatok, mint például a disszonáns, zaklatott Ill-Minded Freak hiányérzetet hagyó énekmegoldásai, netán a The Eyes Of Madness szintén kevésbé meggyőző melodikus oldala. Utóbbi helyett én például biztosan a bónusz Humanity On Sale-t használtam volna „rendes″ dalként, ebben ugyanis kifejezetten jó a dallamos ének, mint ahogy a már említett Destroy The Things I Love-ban is nagyot megy Ingo, amikor nekiereszti a hangját.

Ez persze inkább csak észrevétel, mintsem tényleges negatívum, a mérleg így is vastagon és egyértelműen pozitív. Jó zenekar, jó album, már csak érdemi lehetőség kellene nekik, hogy bizonyíthassanak.

 

Hozzászólások 

 
-6 #3 Equinox 2022-02-22 18:17
Idézet - Abigél:
Nem sok jövőt jósolok ennek bandának sem. Ez olyan bizonyítási öröm-zene, megmutatás a Sodom évek után, Vagy más néven, vagy más bandákban fognak tovább muzsikálni. Nem egy tehetséges gitáros Bernemann sem. Vannak jó pillanatok ezen a lemezen is,de szürke a zene, mint a borító is. Számomra az a kategória, amit csak letölt az ember és 2-3X meghallgat, semmi több.

Nekem az első is ilyen volt, és a Sodom a fél banda kirúgása után is erősebbnek tűnt. És tűnik most is.
Idézet
 
 
-5 #2 Vasorrú bába 2022-02-22 13:42
#1 Abigél 2022-02-18 08:20

Így van , ez egy gyenge közepes.
Idézet
 
 
-6 #1 Abigél 2022-02-18 09:20
Nem sok jövőt jósolok ennek bandának sem. Ez olyan bizonyítási öröm-zene, megmutatás a Sodom évek után, Vagy más néven, vagy más bandákban fognak tovább muzsikálni. Nem egy tehetséges gitáros Bernemann sem. Vannak jó pillanatok ezen a lemezen is,de szürke a zene, mint a borító is. Számomra az a kategória, amit csak letölt az ember és 2-3X meghallgat, semmi több.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.