Hol máshol rögzíthette volna a Mr. Big legfrissebb – ezúttal akusztikus – koncertlemezét, mint legnagyobb sikereik helyszínén, mint a felkelő nap országában, ahol az elmúlt csaknem két és fél évtized során mindvégig igazi szupersztároknak számítottak? A 2011 januárjában, a japán WOWOW TV stúdiójában, maroknyi rajongó jelenlétében előadott és felvett anyag ugyanakkor semmi különösebb meglepetést nem tartalmaz, és összességében eléggé feleslegesnek tekinthető kiadvány.
Egy pofátlanul tehetséges fiatal brigád remek bemutatkozó EP-je – nagyjából így tudnám röviden és tömören összefoglalni a Paint The Lilies első hangzóanyagát, mely öt számot tartalmaz és tavaly év végén vették fel karácsonyi ajándék gyanánt. Ráadásul, csakúgy, mint a nemrég szintén fasza EP-vel jelentkezett OneHeadedMan esetében, ezúttal is egy csodá...
A járókeretes nyugdíjasok minden vehemenciájával ront itt ránk az amerikai Pilgrim – pedig a buszra váró alfaj mindent maga alá gyűrő terminátor hozzáállása volna papíron indokolt. Ez itt ugyanis a Rhode Island-i banda bemutatkozása, akiket a hősidőkben a Primordial frontember Alan Nemtheanga fedezett fel a nemzetközi közönségnek. A Misery Wizard í...
Nagy névnél mindig fokozottabb az elvárás, s vaskosabb a vélemény is, ha nem egészen úgy alakul az ismerkedés, ahogyan terveztük. Nehezen indult barátkozásom a Tragic Idollal: meghökkentettem magam, amiért elmaradt az azonnali térdre rogyás és hálás sóhaj. Pedig olyan sok panaszunk nem lehet: korrekt munkát kaptunk, meglepetés nélküli folytatást a F...
A Krampüs a két évvel ezelőtti Perverted And Sadistic demóval komoly reményeket ébresztett bennem, hogy itt valami nagy dolog van születőben. Azon a rövid anyagon egyszerre volt megfigyelhető a klasszikus grindcore és a death metal tisztelete, valamint a saját ötletektől feszülő kreativitás kiélésének a vágya. A Mental Holocaust képében most végre it...
Gus G ide, Apollo Papathanasio oda, azért Görögország még mindig nem a világ közepe. Rock/metal szempontból sem, és ezen természetesen a Suicidal Angels sem fog változtatni, arra viszont tökéletes a banda származása, hogy már hírük hallatán is felkapja fejét az ember. Old-school thrash az Égei-tenger partjáról? Hmmm, érdekes... És bár való igaz, ho...
Ez az írás gyenge kísérletet próbál tenni arra, hogy jóvátegye egy régi és förtelmesen súlyos mulasztásunkat: ez idáig ugyanis teljességgel védhetetlen módon nem emlékeztünk meg egyetlen Killing Joke albumról sem. Még mielőtt az EU e bűnünk miatt is kötelezettségszegési eljárást indítana hazánk ellen, gyorsan szögezzük le: ennek ellenére persze tis...
Évek óta várunk türelmesen, sikerül-e a God Forbidnak überelnie a zseniális Earthsblood ot, vagy szimplán lesmitteli önmagát, biztonsági másolatot készítve a 2009-es mesterműről. Jó hír a véleményre szomjazóknak, hogy kopiról szó sincs, de szánalmas önfelülmúlási kényszerről sem beszélhetünk. Kaptunk viszont egy igen izmos, felszabadult albumot, megp...
Dan Spitz Red Lamb projektje az év egyik nagy rejtélye számomra, méghozzá több okból is. Érthetetlen például, miért totálisan függetlenül, nulla reklámmal dobta piacra az Anthrax klasszikus korszakának szólógitárosa ezt az anyagot, miközben a zenekar neve majdnem két évtizede nem csengett olyan jól, mint a tavalyi visszatérés óta. Különösen annak f...
Emlékszem, először 1996-97 környékén találkoztam Tony Martin nevével, amikor valamelyik zenés tévéműsorban elcsíptem a Headless Cross klipjét. Tizenéves fejjel totál kiakadtam a látottakon, nem tudtam ugyanis felfogni, hogy a már akkor is imádott Black Sabbathomban hogyan énekelhet egy ilyen ratyi kinézetű fickó. Később aztán sikerült túltennem mag...
A Leander példája szerintem Magyarországon is elég sok embert döbbentett rá, hogy a régi világnak tényleg végérvényesen vége, és ma már itthon sem kell bejárni az összes reménytelen, unalomig ismert csatornát ahhoz, hogy valaki komoly ismertségre tegyen szert viszonylag rövid idő alatt. A nyitó heti MAHASZ listás harmadik helyezést csak azért nem h...
Bármennyire szánalmasak Mike Portnoynak az ex-kollégáival kapcsolatos megnyilvánulásai a virtuális térben, vagy amikor csak szimplán a különböző rajongói oldalait kommentelőket oltogatja hisztis óvodásként, egyszerűen nem lehet haragudni a csávóra – én legalábbis minden újabb és újabb produkcióját nagy lelkesedéssel várom. Kifejezetten jót tett nek...
A két évvel ezelőtti, kiválóra sikeredett Ironbound lemez, valamint a zseniális tavalyi buli után leszögezhető, hogy a thrash műfaj szerelmesei lélegzetvisszafojtva vágták a centit az új Overkill anyag megjelenéséig. Nincs is ezen mit csodálkozni, hiszen amit Blitzék az utóbbi években letettek az asztalra, az csakis az etalon szóval jellemezhető. Ráadá...
Aki ma körbekémlel az extrém muzsikák horizontján, magáévá kell tegye a felismerést, hogy a 21. században újra szexi thrash metalt játszani. Pillanatnyilag legalábbis biztos piaca van az efféle árunak a nagyvilágban. A trend felhajtóereje két szinten mutathatja meg jótékony hatását: a műfaj tetszhalottjainak életre pofozásában és a fókusz kiszélesí...
Tudom, hogy nincs ínyére mindenkinek, de az utóbbi években ismét határozottan megerősödtek a színtéren a '80-as évek elejének tradicionális heavy metalját felelevenítő bandák, jóformán szabályos kis underground látszik kialakulni az undergroundon belül ezen a vonalon. A skandináv csapatok persze itt is meghatározóak, elég, ha csak a Wolfra gondolun...
David Lee Roth mondotta volt az ő határtalan bölcsességében, hogy a Van Halen zenéjét a maga részéről a vallás és a hoki kombinációjának tartja. Távol álljon tőlem, hogy Mirai Kawashima muzikalitását a fenti koordinátarendszerben próbáljam elhelyezni, egyrészt mert a hasonlat nem nekem jutott az eszembe, másrészt messze nincs hozzá DLR-méretű tehet...
Bármibe lefogadom, hogy sokan már csak a zenekarnév és hajmetalos múlt miatt nem hajlandóak megismerni a Lillian Axe-t, pedig jóval több van bennük (is) a '80-as években uralkodó partyrockandroll kliséknél. Kiváltképp azért, mivel a zenekar agya, Steve Blaze soha nem ragadt le a szirupos melódiáknál, de ez valahol nem is csoda, hiszen a zenekar nem...
Nehéz lenne hosszan analizálni az Ektomorf új albumát, miután Farkas Zotya sem annak tekinti , hanem inkább valami szpesöl „miért is ne?" terméknek. Ha így közelítünk hozzá, elfogadható a dolog, néhány hallgatást bőven megér, egyébként viszont helyén kell kezelni. Nagyon.
Íme, itt van az új Meshuggah album, hallgassa hát mindenki, aki szereti metalban a szokatlant, az úttörőt, meg azt, ha valaki saját korlátai között mozog évek óta. Na igen, a Meshuggah mára műfajteremtő zenekarrá vált – nem szeretném sokáig borzolni a T. Olvasók idegeit a djent stílusmegjelöléssel –, mert ugye a matekmetal, extrém metal skatulyát m...
Bár az első OSI album alapos dicséretben részesült a Shock! hasábjain csaknem egy évtizeddel ezelőtt, a második és harmadik anyag méltatlanul mellőzött volt, pedig igencsak minőségi zenét rejtett mindkettő. Mondom ezt annak ellenére, hogy alapvetően nem vagyok oda az elektronikus zenékért, s Kevin Moore munkássága – bármennyire is rajongok a vele kés...
Áttekintve a Naglfar immár több mint két évtizedes (!) történetét, nem nehéz párhuzamot találni földijeik, a Dark Funeral szintén töretlen (ördögi) lelkesedéssel taposott ösvényével. Kristoffer Olivius és aktuális társai rögtön az első sorlemezükkel (Vittra, 1995) olyan magasra tették a lécet saját maguk és kritikusaik számára is, hogy attól a pill...
Nem hiszem, hogy túl sok mindenkinek csengene ismerősként az elnevezését Srí Lanka sziklatömbre épült, misztikus ősi városától kölcsönző formáció neve, pedig tagjai bizony már sokat tapasztalt veteránok. (Zárójelben egy lényeges szolgálati közlemény: mindazok számára, kik a Halálnak Hídján átkelni kívánnak, életbevágóan fontos tudniuk, hogy Srí Lan...
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a Borknagar legutóbbi néhány albumát ronggyá hallgattam volna az elmúlt években. A The Olden Domain / The Archaic Course / Quintessence hármas annak idején abszolút etalonnak számított nálam (is), ahogy mindennapos vendégek voltak mind Garm, mind Ulver és Vintersorg akkori alkotásai is, élén az Arcturusszal. Simen táv...
Érdekes, hogy pont Adrian Smith rukkolt elő ezzel a projekttel, hiszen az Iron Maiden gitárosa egy jóval karcosabb modern rock/metal banda egykori torkával egyesítette erőit a Primal Rock Rebellionben. A brit SikTh és Mikee Goodman errefelé annyira nem ismertek, noha a sokszínű, izgalmas muzsikájáról elhíresült zenekar hatása elég sok modern bandán...
Louis Armstrongról olvashatjuk, hogy egészen haláláig kitartott választott stílusa mellett, mindenféle lényegi változtatás nélkül. Filozófiája szerint ugyanis a zene, tágabb értelemben pedig a művészet nem stíluskérdés, annak értéke egyedül az előadó felkészültségétől és őszinteségétől függ. Esetünkben a kulcsszó pedig az őszinteség. Armstronghoz h...
Azért azt baromira megnéztem volna, hogy Nicke Andersson hány perc alatt vágja pofán azt a jövendőmondót, aki mondjuk 1990-ben, a Left Hand Path idején odamegy hozzá, és közli vele, hogy jókomám, te bő húsz év múlva egy olyan lemezt fogsz megjelentetni – ráadásul énekes/gitárosként –, aminek az lesz a címe, hogy Pop War, és amelyen olyan keménységű...
Maximum Cavalera, No Surprise. Vannak lelkek, akik már belefáradtak a csodavárásba, és az éppen soros léleklégy-zümmögéstől inkább az arcidegük kezd begörcsölni, nem a nyakizmuk, mondván: kezd unalmassá válni az újítás hiánya, a hanyagul odalökött gyártósor aktuális terméke, és az albumok óta tartó monotonitás. A másik oldalon pedig ott bólogatnak...
Facebook
Twitter