A „csak-úgy-megcsináltuk-és-kész" nekifutásból összepakolt akusztikus album után (amelyet a legtöbben „csak-úgy-meghallgattuk-és-kész" bólintással vettek tudomásul) idén már a második Farkas-művek produktumot élvezhetjük, már ha élvezzük persze – kinek a pap, kinek valami durvább.

Nomen est omen - ahogy az albánok mondják, már persze, csak ha beszélnek latinul. Hiszen vannak dolgok, amiknél az elnevezésben minden benne foglaltatik, a zsákbamacska kereskedelmi forgalomba hozatala nélkül. Olyanokra gondolok, mint hogy nem ülünk be első randiként egy Mély Torok című filmre a moziba, vagy úgyszintén nem szervezünk óvodai kirándu...

A Black Sabbath örök és elpusztíthatatlan. Megy itt a hercehurca, hogy akkor most Bill Ward, Tommy Clufetos, Vinny Appice vagy épp szegény, tisztességben megőszült nagyanyám dobol náluk, pedig semmi értelme az egésznek. Mert igazán észrevehetnénk már, hogy az eredeti négyes már jó pár éve újra együtt dolgozik, és ontja magából a sátáni, ám dúdolhat...

És Te? Te mit vártál Ákostól 2012-ben? Volt ő már ő katona, depeche-es dakota… de már ez a paródia is ősrégi! Elmondatott, azután andante. Hogy méltósággal kiöregedni? Van benne logika. Ellenben az életmű mélypontjára (a Főleg Régen dalra gondolok a legutóbbi albumról) építkezve kihozni egy múlton rágódó sorlemezt, az bizony tipikusan kétesélyes, a...

Ahhoz képest, hogy 1998 és 2009 között mennyire nem akaródzott lemezt készíteniük, a KISS eléggé belelendült a dalgyártásba, hiszen három év várakozás egy ilyen mamutbanda esetében igazán nem sok idő egy új albumig. (Utoljára nekik is a Hot In The Shade és a Revenge között sikerült ilyen gyorsan beügyeskedniük a labdát a kapuba, és akkoriban azért ...

Anélkül, hogy túlzott okoskodásba kezdenénk, mindenki tudja, hogy a magyar zenei életnek számos mélyen gyökerező problémája van. Mégis, úgy érzem, az egyik legfőbb rákfenéje a dolgoknak az, hogy azon zenekaraink száma, akik valamire való nemzetközi ismertséggel és elismertséggel rendelkeznek, a nullához konvergál. (Mondhatnánk akár sztárt is, ha ez...

Szerintem nem él a világon Iron Maiden rajongó, aki nem lepődött meg azon, hogy a brit heavy metal szörnyeteg főnöke és basszusgitárosa, a vaskezű és betonfejű Steve Harris több mint harmincöt évnyi zenekari munka után hirtelen szólóalbumot jelentet meg. Nekem például szilárd meggyőződésem volt, hogy 'Arry még álmában is kizárólag a Maidennel fogla...

Tetszik vagy sem, egy tucat, korántsem jelzésértékű sorlemezzel a háta mögött a norvég Enslaved is egyike immár az extrém metal élő klasszikusainak – ami egyfelől egy jól hangzó frázis, másrészt beszédesebb bármilyen dicsérő szónál velük kapcsolatban. A bergeni kvartett által megalkotott és tökélyre vitt, komplex rendszer ugyanis mára képessé vált ...

Néha indokoltnak tűnik a külön bemutatás, pedig ebben az esetben az ismeretlennek tűnő név mögött egy olyan slágergyáros lapul, akinek legismertebb saját dalait a mai napig játsszák a kereskedelmi rádiók (igen, még itthon is), és másoknak is komoly mennyiségben írt számokat az elmúlt bő negyedszázad során. No igen, Richard Marx nem egy kispályás fi...

Furcsa véletlen, hogy a közelmúltban több olyan albumot is volt szerencsém megismerni, amelyek ilyen-olyan módon medvékkel hozhatók kapcsolatba. Ezúttal csak a szegedi Barbears nevét citálnám ide, akik az elnevezésen túl is tökéletesen illenek a képbe, hisz a Grizzly a csongrádiakhoz hasonlóan szintén viszonylag ismeretlen formáció (még), mindkét ban...

Megjelenésének másfél évtizedes jubileumát ünnepelte idén az atmoszférikus/szimfonikus black metal egyik (túlzás nélkül) klasszikusa, a Dimmu Borgir Enthrone Darkness Triumphant albuma. Ott és akkor kezdődött el valami, amit egyesek szimplán a műfaj kiárusításának, megint mások egy új zsáner kiteljesedésének tartanak. Tény, hogy a Dimmu nem volt kl...

A hard rock kortalan, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a mostanság reneszánszát élő ősrock-jelenség. Rendre tűnnek fel a színen új vagy többé-kevésbé ismert zenekarok tagjaiból verbuválódott csapatok, akik ezt az ízes, húzós muzsikát játsszák, méghozzá sokan nagyon hitelesen. Elég csak a svéd Graveyardra gondolni, akik kiváló Hisingen Blues leme...

Különös érzés lehet, ha már rögtön pályád kezdetén leteszed életed fő művét az asztalra. Ha mondjuk versenyszerűen sportolsz, és rögtön karriered legelején olyan mérvű világcsúcsot állítasz be, aminek igazából a közelébe sem érhet senki, beleértve saját magadat is, de neked nem is nagyon kell, mert még azzal is bőven a mezőny előtt jársz, ha megpró...