A Beatrice maga a nagy magyar abszurd. Egész pályájuk, vagy éppen az a szakasz, mikor úgy döntöttek, hogy „illegalitásba vonulva" néhány évig nem (vagyis sokkal inkább különféle álneveken) léteznek, visszhangjuk, de még inkább visszhangtalanságuk tipikusan „sírva vigadós" magyar mese, ami szinte üvölt azért, hogy valaki végre vegye a fáradságot, és kanyarítson belőle egy jó groteszk regényt. Vagy legalább egy abszurd drámát.
Az új Puscifer anyag ismeretében – ami ugyan csak egy EP, és azok náluk még a sorlemezeknél is mindig jóval betegebbre sikerülnek - tartok tőle, hogy az ötödik teljes értékű Tool album azért készül a 4-es metróvonal építési sebességénél egy kicsit lassabban, mert Maynard James Keenan egyre kevésbé leli örömét a bandában. Sőt, megkockáztatom, hogy a...
Büszkén vallom, hogy azon kevesek közé tartozom, akik 2013-ban is komoly elvárásokkal közelítenek egy új Depeche Mode sorlemez felé. Oka ennek részben az a tény, hogy az ellenszenves külsőségek és a '90-es évek elejének teljes pályás rádiós letámadása hatására viszonylag későn, a Playing The Angel album tájékán kapcsolódtam be érdemben a Depeche sz...
Hatalmas őrültségnek hangzik elsőre, ha valaki a wagneri opera ihletettségében extrémzenei, konkrétan: death metalos közegben álmodik – a kőolajról. Pedig az egyiptomi születésű fiatal konceptualista művész, Nader Sadek, aki nemcsak a New York-i kortárs művészeti körökben forog ismerősen, de zenei és vizuális effektusok felelőseként a Mayhemmel és ...
Négy év telt el a legutóbbi Suffocation lemez, a Blood Oath óta, de számomra valahogy nem tűnt soknak. Igazság szerint csak akkor kaptam fel a fejemet az új albumra, amikor Draveczki-Ury szakaszvezető kiadta a parancsot, hogy körmölni kéne róla valamit. Kicsit bűntudatom is támadt a figyelmetlenségem miatt, és erősen elkezdtem azon törni a fejemet, m...
Már első hallgatásra is kedvező benyomásaim támadtak a Stratovarius új albumáról, és a későbbiekben is megmaradt a rokonszenv. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy a legutóbbi Elysium on megindult pozitív tendenciák folytatódnak a Nemesisen, hallhatóan egyre jobban összeérik a banda új kreatív magja, és ezen még az sem tudott csorbát ejteni, hogy – elsős...
Nem mondanám magam a rockabilly és a régisulis rockandroll zenék óriási ismerőjének, de rettenetesen távol sem állt tőlem sosem ez a műfaj. Annak idején hazai vonalról a Gunning Dogs nevű mára már kultikussá érett formációt ismertem, meg voltam Cadillac koncerten, aztán következett egy nagy űr, majd rátaláltam a Mystery Gangre. Ha ezekkel nagyjából...
Nem mind acél, ami svéd. Miért mondom ezt? Mert ez a lemez akár jó is lehetne. A Crashdiet elég régóta nyomul az északi régiókban, bemutatkozó lemezükkel elismerést váltottak ki sleaze/hard rock vonalon, de aztán egy személyes tragédia lehorgonyozta őket jó időre. Rossz időre. A csapat ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy végleg megszenvedi az öngyilkoss...
A Brief Nocturnes And Dreamless Sleep a prog nagymesterek immár a második saját kiadásban megjelenő sorlemeze, amelynek elkészítését a rajongók előrendeléséből finanszírozták (a terjesztést az InsideOut intézi). Ez az egyre inkább terjedőben lévő módszer egyrészt minden érintett szempontjából korrekt (még ha tudtommal ők nem is kínáltak olyan extrá...
Azok kedvéért, akik nem szeretik a hosszú lemezkritikákat, összefoglalom a lényeget: három és fél évvel legutóbbi, Strange Cousins From The West névre hallgató lemeze után új albummal jelentkezett a marylandi Clutch. Címe Earth Rocker, a diszkográfiában viselt sorszáma tíz, tőlem kapott pontszáma ugyanannyi, minőségét tekintve mestermunka, státuszá...
Úgy tűnik, az öndefiniáló, kísérletező, vissza a gyökerekhez típusú lemezek után az az új mánia világszerte, hogy dupla konceptalbumokat készítenek a zenekarok. Amelyeknek nagy része természetesen teljesen felesleges, és ha a szívetekre teszitek a kezeteket, mindegyikből össze lehetne hozni mondjuk egy erős negyvenöt perces anyagot. Jó esetben. És ...
Bár kötelező közhelynek számít, mégis muszáj úgy indítanom ezt a lemezkritikát, hogy rögtön egy bizonyos S-szel kezdődő csapat nevét dobom fel. Igen, a Savatage-ról van szó, hiszen a Zak Stevens köré szerveződött Circle II Circle egyértelműen a Sava második, Criss Oliva halálát követő korszakának folytatását jelenti. És mivel a Trans-Siberian Orche...
A szegedi és budapesti tagok által összehozott Mörbid Carnage teljesen természetesen illeszkedik a jelenleg nemzetközi vizeken is igen erős retro-thrash hullám felszínére. A Merciless Conquest a csapat második teljes albuma a 2010-es Night Assassins után, és már a telitalálat borító láttán is teljesen egyértelmű, hogy mire számíthat, aki meghallgat...
Nyílegyenesen halad tovább az eddig megkezdett úton a svéd Enforcer, akiknek már a harmadik albumuk a Death By Fire. A legutóbbi nagylemez óta annyi lényeges változás történt a bandában, hogy az egyik gitárosuk lelécelt, így a kissé nazális, magas fekvésű hanggal megáldott / megvert (ez alapvetően ízlés kérdése) Olof Wikstrand immáron gitárosként i...
Voltaképpen annyi csupán a meglepetés, hogy eddig kellett várni rá: a norvégok a prog death műfajban is iskolát teremtenek. Én pedig ettől hirtelen úgy éreztem magam, mint aki abban a bizonyos iskolában kihagyott egy szemesztert. Némi lelkiismeret furdalással kotortam elő a kristiansandi brigád első két lemezét, hogy megállapítsam, miért is mentünk...
Nyugodtan felfogható három generáció közös alkotásának is a dUg Pinnick, Eric Gales és Thomas Pridgen kollaborációját rejtő, általam nem kicsit várt újabb szupergroup (kezd azért unalmassá válni ez a kifejezés) első lemeze. Pinnick már jónéhány zenekaron túl volt, sőt, krisztusi korba lépett, amikor Pridgen megszületett, Giles pedig nagyjából kettő...
Elég szép karriert futott be a hollywoodi Black Veil Brides az utóbbi pár évben, hiszen a tizenéves generációk egyik feltörekvő kedvencéről van szó, akik a jövőben még sokkal nagyobbak lehetnek, ha ügyesen alakítják a dolgaikat (és persze továbbra is melléjük szegődik a szerencse meg a média). A gondosan kimatekozott imázs és a hozzá társított, szi...
Alanyi jogon a Perihelion a harmadik Neochrome sorlemez volna, a látszólag jelentéktelen betűcsere a zenekar nevében azonban sokkal komolyabb stílusváltást takar, mint az sejthető. A frontember Mányák Péter távozását követően a gitáros Vasvári Gyula tökéletesen saját képére formálta a zenekar arculatát, ilyen értelemben ez itt sokkal inkább a Neokh...
Kissé nehezen értem, miért kattant rá az utóbbi időben mindenki a monstre koncepcióba ágyazott, tripla-dupla albumszörnyek világra szabadítására, miközben folyamatosan azon siránkozik az összes zenekar, hogy nem fogynak a lemezek, és a jövő egyre inkább az EP-k, önálló dalok, vagyis a kisebb formátumok körül forog. Alapvetően semmi problémám a gran...
Bármennyire is hobbi legtöbbünk számára a Shock!, és ezen jellege miatt bármennyire nem jut idő sok fontos dologra, bizonyos előadók alulreprezentáltságára egyszerűen nincs mentség. A Heartéra még az sem lehet válasz, hogy magazinunk felfutása előtt voltak igazán aktívak, ugyanis ez egyszerűen nem igaz: szenzációsan jó, Alive In Seattle című DVD-jü...
Na, itt van megint egy vintage rock banda, és naná, hogy ezek is svédek - Svédország lassan már tényleg ismertebb lesz a retro rock csapatairól, mint az IKEÁ-ról! Aztán mégis mi szükség erre az egészre, hiszen néhány év múlva hírük-nyomuk sem marad ezeknek a bugrisoknak? – kérdezhetik néhányan, azt azonban még a legnagyobb ellenérzésekkel bíró, ura...
Mi ez? – teszi fel a kérdést, aki még nem botlott bele a formáció előző, debütáló lemezébe . Neki szól magyarázatként, hogy a név a Work Of Art, Eclipse, Talisman zenekarok kezdőbetűiből ered, ugyanakkor lehet ennek a csoportosulásnak akármi is a neve, ez úgyis Jeff Scott Soto. Akár marketing szempontból, akár rajongói hozzáállással vizsgáljuk a W.E....
A norvég méreg, a Vreid hatodik albumával jelentkezik idén, hűen kétéves lemezkiadási periódusukhoz. Stian „Strom" Bakketeig 2010-es visszatérése után az addig kőbe vésett felállással üzemelő csapat teljes mértékben azonos immár a Valfar máig érthetetlen halálát követően feloszlatott Windir hangszeres szekciójával – a párhuzamokkal azonban ezen a p...
„Ami jó, az jó. Ez rossz.” A klasszikus mondás jutott újra és újra eszembe a hosszúnevű walesiek új anyagának hallatán. Nem egészen lehet másképpen értelmezni azt, amikor egy egykoron jó zenékkel indító zenekar becsomagolja saját magát egy gyerekes, közhelyparádéval teleszórt cukorkás dobozba. A Temper Temper olyan, mintha valaki női selyemhálóingb...
Kedvelt mondásom, miszerint óriási különbség van aközött, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik. A Tomahawk remek példa arra, hogy milyen az, amikor összeáll három-négy (mikor éppen mennyi) nagyon okos zenész, hangszereik-hangszálaik mesterei mindannyian, akik emellett történetesen imádnak hülyéskedni is. De beszéljenek helyettem a követ...
A Trail Of Murder egy fiatal skandináv csapat, akiknek Shades Of Art című bemutatkozó anyaga még tavaly jelent meg. Mivel azonban frontjukon a kultikus Tad Morose egykori énekese, Urban breed (akinek nevét állítólag hivatalosan is kis bével kell írni) áll, és mivel kimondottan fincsi muzsikát játszanak, érdemes megemlékezni róluk. A banda magját Ur...
A harmadik sorlemezénél járó Bornholm is bizony az örök ígéretek penészes kenyerét eszi a hazai színtéren – immár közel másfél évtizede. Meghunyászkodásra már a 2009-es keltezésű March For Glory And Revenge idején sem lehetett okuk, a szekér mégsem mozdul igazán, és a csapattal kapcsolatos információk közül továbbra is az a legmeghatározóbb, hogy k...
Facebook
Twitter