Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Cannibal Corpse: Torture

Louis Armstrongról olvashatjuk, hogy egészen haláláig kitartott választott stílusa mellett, mindenféle lényegi változtatás nélkül. Filozófiája szerint ugyanis a zene, tágabb értelemben pedig a művészet nem stíluskérdés, annak értéke egyedül az előadó felkészültségétől és őszinteségétől függ. Esetünkben a kulcsszó pedig az őszinteség. Armstronghoz hasonlóan az olyan csapatok, zenészek, mint az AC/DC vagy Lemmy önmagukat, személyiségüket oltották zenébe, amivel új stílusokat is teremtettek. De ahogy senki se képes kibújni saját bőréből, úgy ezen előadók számára is szinte lehetetlen egészen levedleniük zenei jellegzetességeiket.

Ez a fajta őszinteség érezhető a buffalói Cannibal Corpse esetében is. Náluk a zenei őszinteség tapintható, csakúgy, mint a fentebb említett muzsikusoknál. A szélsőség, az értő dalírás bonyolult zenei textúrákkal való egyesítése árad a bandát alkotó zenészekből, egészen természetesen, szinte magától értetődően. Talán ezért is van az, hogy az ilyen csapatoknál az ember ösztönösen fanyalog, amikor azok valami mással próbálkoznak, náluk valahogy természetellenesnek érzünk mindenfajta kísérletezést.

megjelenés:
2012
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 45 Szavazat )

Pedig az amerikai death alapcsapatnak mintegy huszonnégy évnyi pályafutása alatt volt elég alkalma kísérletezni, a tagok azonban végig kitartottak választott stílusuk, vagyis önmaguk mellett. Az idő persze nem hagyta őket érintetlenül, folyamatosan fejlődtek, egyre tapasztaltabb zenészekké és kifinomultabb zeneszerzőkké váltak, s néhány kivételtől eltekintve bizony ez a folyamatos fejlődés végig tetten is érhető újabb és újabb lemezeiken. Nyilván egy Corpse rajongónak már rég megvan a kedvenc kannibálhulla albuma, amin már egy esetleges zombiinvázió sem igen változtatna. Nálam a Tomb Of The Mutilated az örök favorit, de ennek ellenére, ha a kényelmetlen objektivitásra törekszem, akkor be kell ismernem, zeneileg azóta alkottak már jobbat is. Bizonyos szempontból a Torture is túlszárnyalja az említett régi klasszikust.

Valahol a The Wretched Spawn környékén a csapat minimális módosításokat kezdett el alkalmazni addigi stílusán, ami nagyjából a legutóbbi Evisceration Plague-en kristályosodott ki igazán. Ebben nagy szerepe volt az utóbbi két lemezen velük dolgozó Erik Rutannek is, bár valószínűleg már Websterék is rendelkeztek előzetes elképzelésekkel a hangzást illetően. A borító is megint vörösben pompázik, a banda hatodik tagja, Vince Locke hosszú idő után ismét elengedhette magát saját hangszerével, a ceruzával, hogy ismét megkínzott és felaggatott hullákkal díszítsen egy Cannibal Corpse lemezborítót.

A borítóhoz hasonlóan a zene is színtiszta CC, bár én alig hallok visszakacsintásokat a korai időszakukra, ahogyan azt Alex Webster egy interjújában ígérte. Annál több viszont a Corpse-hoz mérten modern elem. A nyitó Demented Aggression tipikus újkori Cannibal: gyors, vérgőzös hulladarabolás, kíméletnek még írmagját sem találni itt, egyébként pedig kiváló death metal tétel, jó felépítésű, keménykötésű. A „tipikus" jelzőt már ellőttem egyszer, úgyhogy a Sarcophagic Frenzy legyen hagyományos darab, amelyet Rob Barrett egyedül jegyez, s ismerve a gitáros rajongását saját csapata iránt, nem is annyira meglepő a dal hagyománytisztelete. Ami már tartogat némi érdekességet, az a Scourge Of Iron. A málházós részeket atomvillanásszerű begyorsulások tarkítják, mintha a húsba lassan belemélyedő kés olykor egy pillanatra megszaladna, hogy aztán lecsillapodva tovább hasítson egyre mélyebbre.

S ha már kés: a naturalista című As Deep As The Knife Will Go képében a csapat megírta egyik újkori slágerét is. A refrént simán együtt lehet énekelni – vagy inkább hörögni – Corpsegrinderrel, régen írtak már ilyen fogós témát. Paul Mazurkiewiczékhez képest szokatlanul indul a Followed Home Then Killed, a sejtelmes nyitás tökéletes pszichós hangulatot teremt. A basszusgitárosok felső ligájához tartozó Alex Webster leginkább a The Strangulation Chairben villant nagyot, itt még vissza is kacsint a Hammer Smashed Face, Fucked With A Knife klasszikusokra egy nyúlfarknyi kiállás erejéig. Aztán a végére a lemez mintha kicsit egysíkúvá válna. Utolsó előttiként szerencsére a Rabid felráz hisztérikus riffelésével, de a záró Torn Through-ban Paul is még egyszer bedurrantja azokat a bizonyos duplázókat. Ez egyébként már régisulisabb szerzemény, a szokottnál kissé darabosabb is.

Death metalban a Cannibal Corpse még mindig verhetetlen. A friss mű egy energikus, cseppet sem öreges csapat benyomását kelti, s a tény, hogy több mint két évtizedes történetük során most először sikerült felkúszniuk az amerikai Top 40-es listára, azt bizonyítja, hogy népszerűségük mindmáig töretlen, dacára az ilyen-olyan core-divathullámoknak. Ami azért némi reménykedésre ad okot.

A Cannibal Corpse június 28-án Budapesten, a Club 202-ben koncertezik az Aborted és a Kill With Hate társaságában. További részletek a Concerto honlapján.

 

Hozzászólások 

 
#5 EyeHategod 2018-01-08 08:59
az újkori CC legjobb anyaga általam legtöbbet hallgatott korong. Ezóta megjelent lemezeik nem mozgatnak különösebben..De a TORTURE hatezer pontos!!!
Idézet
 
 
+2 #4 iLane 2012-06-05 00:31
Fasza az uj lemez, de kicsit hianyolom a Meat hook sodomy, Hammer smashed face jellegu bivaly szamokat. Mindegy, eloben biztos lezuznak mindenkit!
Idézet
 
 
+5 #3 FÜSTI 2012-04-20 21:49
Fantasztikus lett az új albumuk.Szerintem is jobb lett mind az előzőek.Habár nálam az az érdekes helyzet ,hogy az utolsó munkásságaik felváltva tetszenek.Vagy is véleményem szerint számomra hullámzó a teljesítményük.Mondjuk a BLOODTHIRST és a GORE OBSESSED még nagyon erős alkotások de elősször éreztem gyengébb szerzeményeket az ezeket követő THE WRETCHED SPAWN -on.Majd következett a bivalyerős KILL.És megint vissza esett a minőség az EVISCARETION PLAGUEN..És hát az új album csillagos ötös..Azt azért szeretném még hozzá tenni,hogy a gyengébb albumaik is csak a saját munkásságukhoz mérten rendelkeznek kevesebb erővel.A death-metal albumok átlagát simán ezek is földbe döngölik..........üdv a rajongóknak és minden metálosnak
Idézet
 
 
+6 #2 Ata 2012-03-23 08:04
Egész más lett mint az előző lemezek, és mégis nagyon hasonló. Van egy-két olyan szám ami elsőre nem ragad meg, de összességében zseniális album. Egyik kedvenc pillanatom a Scourge of Iron két kiállása. Amikor először meghallottam azt se tudtam hogy most akkor mi van, de nagyon tetszett a dolog. A Demented Aggression pedig elég volt ahhoz, hogy eldöntsem hetekkel előre, hogy megvan az idei év egyik legjobb lemeze!

Koncert meg természetesen kötelező, már amikor a Bodommal jöttek is hatalmas bulit csaptak, és ez biztos vagyok benne, hogy most sem lesz másképp
Idézet
 
 
+8 #1 Machinu 2012-03-22 22:51
Jobb lett mint az előző lemez. Elég sablonos volt már szerintem. Gyertek a koncertre!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.