Shock!

október 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Imperial State Electric: Pop War

Azért azt baromira megnéztem volna, hogy Nicke Andersson hány perc alatt vágja pofán azt a jövendőmondót, aki mondjuk 1990-ben, a Left Hand Path idején odamegy hozzá, és közli vele, hogy jókomám, te bő húsz év múlva egy olyan lemezt fogsz megjelentetni – ráadásul énekes/gitárosként –, aminek az lesz a címe, hogy Pop War, és amelyen olyan keménységű dalocskák fognak szerepelni, amik még egy kevésbé acélos Beach Boys lemezről sem lógnának le. De hát Odin útjai kifürkészhetetlenek, és a dolog éppen így esett.

Ugyan nagy pénzekkel semmiképp nem fogadtam volna rá, de alig másfél évvel a pocsék debütáló lemez után újabb Imperial State Electric műnek örülhetünk, és a Nagyalföld domborzati jellemzőivel rendelkező, részemről kemény öt ponttal jutalmazott koronghoz képest bezony zongorázni lehet a különbséget. Pedig sem a koncepció, sem a hozzáállás nem változott, a tagok is ugyanazok, ráadásul itt amúgy is minden Nickéről szól. De igazából még a hangzás, sőt, a dalok is majdhogynem ugyanolyanok, mint a bemutatkozó albumon – csak éppen sokkal jobbak. A kiindulási alap ezúttal is a Beatles (Can't Seem To Shake It Off My Mind), a Cheap Trick (Uh Huh, Back On Main, Deride And Conquer) a korai Alice Cooper (a balsejtelmes Waltz For Vincent – ami tényleg egy az egyben olyan, mintha Bob Ezrin szerezte volna), mindenekelőtt pedig a KISS voltak (a megadallamos Sheltered In The Sand és a laza Empty Hands, de igazából bármelyik másik dalt idecitálhatnám), csak most végre érzem az egésznek a miértjét, és azt, hogy megvan benne a kellő kraft.

megjelenés:
2012
kiadó:
Psychout Records
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

Nicke barátunk is minden szempontból maradandóbbat nyújt, mint két éve, mind gitártémái, mind énekdallamai szétcsócsált rágógumiként ragadnak a fülünkbe, hogy aztán néhány napra frankón ott is maradjanak. Társai pedig szépen a háttérben sunnyogva gördülékenyen játszanak a főnök alá, különösen Dolf de Borst basszer érdemel említést. Ezek a dalok nem fognak világot megváltani, súlyuk sem különösebben van, de a szórakoztatáshoz éppen elegendőnek bizonyulnak, olyannyira, hogy nagy részük még Gingernek, vagy épp Danko Jonesnak is egy-egy kimondottan ihletett napon jutna csak eszébe. Ráadásul nem igazán mondhatni, hogy különösebben megfeküdnék az ember gyomrát, hiszen a tíz tétel túlnyomó többsége még a háromperces hosszt is alig-alig éri el (már ha egyáltalán), a záró Enough To Break Your Heart kivételével, amely a maga hat és fél percével már-már meglepően epikus hosszúságú ebben a közegben. Amúgy meg marha jó lett ez is, a végén a vonós szekció által hipnotikusan ismételgetett főtémája még hosszan kísérti a hallgatót.

Az első lemez idején nem igazán értettem, hogy a nagy kedvenc Hellacopters után Nicke hogyan állhat elő egy ilyen szedett-vedett unalomgerjesztővel, és azt ugyan most sem állítom, hogy az ISE akár csak néhány percre is feledtetné a Hellát, de azért a Pop Wart már emelt fővel oda lehet helyezni mondjuk egy Rock & Roll Is Dead mellé. Főleg az alig másfél perc alatt elreszelt vadóc Monarchy Madnesst, ami már tényleg nagyon-nagyon jó úton jár. Az ISE valójában egy időgép, röpít vissza a '70-es évek elejére, és nagyon úgy néz ki, hogy egy ideig még lesz kedvem újra és újra beszállni a masinába.

 

Hozzászólások 

 
+1 #6 indaver 2012-09-22 19:13
Valóban el kell vonatkoztatni a Hellacopterstől . Szerintem az ISE nem azért letisztultabb, mert "magasra tették korábban a lécet, és már nem tudnák megugrani", hanem egyszerűen más zenésztársakkal zenél Nicke és most más zenei irány érdekli. Éppen jobban hat rá a Beatles, mint az MC5. :) És ez jön ki belőlük. Egyébként a lemezek "rádióbarát" hangzásához képest a koncerteken totál extázis és rock and roll van, súlyosabban szólnak. :)
Idézet
 
 
+5 #5 fodi 2012-03-23 22:19
Idézet - Nagy Andor:
Hát ezért együtt imádkozunk, az tuti! És szerintem is a Rock & Roll Is Dead az egyetlen halványabb Hella korong, azért is írtam, hogy amellé nyugodt szívvel mehet a Pop War.

Idézet - norbert hellacopter:
Azért a kivételes dallamérzéke nem veszett el, de én örülnék neki ha majd odalépne még a rakenroll gázpedálra valamikor.


Hát, Ti tudjátok, nekem speciel az az egyik kedvenc lemezem.
Idézet
 
 
+3 #4 Nagy Andor 2012-03-21 23:12
Hát ezért együtt imádkozunk, az tuti! És szerintem is a Rock & Roll Is Dead az egyetlen halványabb Hella korong, azért is írtam, hogy amellé nyugodt szívvel mehet a Pop War.

Idézet - norbert hellacopter:
Azért a kivételes dallamérzéke nem veszett el, de én örülnék neki ha majd odalépne még a rakenroll gázpedálra valamikor.
Idézet
 
 
+5 #3 norbert hellacopter 2012-03-21 16:43
Amikor kijött, engem sem hatott meg túlzottan, de most ahogy megjelent az új, elővettem azt is, lepörgettem olyan 5-6-szor, és azt mondom egyáltalán nem rossz.
Igazából úgy tud működni mindkét lemez, ha az ember el tud vonatkoztatni a Hellától, és úgy tekint rá mint különálló dologra. Hella név alatt ezek a lemezek nagyon-de nagyon vékonyak lettek volna (ahogy a RnR is Dead is az volt, az egyetlen botlásuk), jó ez annak ami, kellemes nyári-autós muzsika. A Payin-Grande-Visibility-Grace of négyessel annyira magasra tette a lécet Nick Royale, hogy azt már ő maga sem tudja megugrani, sajnos. Ezért be kell érni ezzel, vagy csak a Hellát hallgatni :) Azért a kivételes dallamérzéke nem veszett el, de én örülnék neki ha majd odalépne még a rakenroll gázpedálra valamikor.
Idézet
 
 
+6 #2 Nagy Andor 2012-03-21 12:46
Van benne valami, mert perszehogy olyasmit vártam anno én is, aztán jól pofára vágódtam, a csalódottság meg húzta lefelé a pontszámot. De azt továbbra is állítom, hogy ez a második korong szerintem minőségileg is sokkal jobb lett, mint a debüt. Nekem valahogy elsőre ülnek a témák, az előzőnél meg negyedszerre se nagyon, bár mai fejjel már valszeg azért már nem ötöst adnék arra sem. (Hanem hatost.:))

Idézet - norbert hellacopter:
Nem inkább a Hellacopters megazsenialitás a utáni csalódottság miatt nem tetszik? Mert mindenki Hella szintű rakenroll menyországot várt (én is, nyilván), aztán ehelyett kaptunk még egy Beatlessel is kacérkopó powerpop-rock lemezt.
Idézet
 
 
+7 #1 norbert hellacopter 2012-03-21 10:21
Igazából szerintem senkit nem vágott volna pofán, hisz akkor is nagy Twisted Sister , Kiss, satöbbi-satöbbi rajongó volt :)
Nem értek egyet hogy jobb lenne mint az első, igazából minőségileg ugyanolyan, se nem jobb,se nem rosszabb. Azért ott is voltak olyan dalok mint mondjuk a Lee Anne. Nem inkább a Hellacopters megazsenialitás a utáni csalódottság miatt nem tetszik? Mert mindenki Hella szintű rakenroll menyországot várt (én is, nyilván), aztán ehelyett kaptunk még egy Beatlessel is kacérkopó powerpop-rock lemezt.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.