Ma már szerintem ember nem létezik a világon, aki olyan izgalommal várná egy-egy szupergroupnak kikiáltott formáció albumát, mint tettük azt annak idején például az első Down lemez idején. Mára az ismert zenészek ide-oda projektezgetése megszokott, mindennapos dologgá vált, amiben nemcsak a kommunikációs és zenekészítési lehetőségek egyszerűsödése játszik alapvető szerepet, hanem az is, hogy – a fentiekkel szoros összefüggésben – ma már a boldog nyugati világban is elég nehéz megélni egyszerre egyetlen zenekarból. A hatalmas dömpingben az ember nem is siet annyira meghallgatni mindent, pedig néha a sok „nagyobb a füstje, mint a lángja" vállalkozás között is akadnak figyelemre érdemes formációk. Nyilván kitaláltad, miért pont a The Night Flight Orchestra kapcsán mondom mindezt: mert ebben a csapatban tényleg van valami.
