Ihsahn nevének említésekor időről-időre felmerül bennem a kérdés, hogy az első generációs black metal neves alakjai közül ugyan hány tekinthető klasszikus értelemben vett Zenésznek, tehát mellék-, avagy főállásban éppen nem ideológus, pozőr vagy szimplán pszichiátriai eset. Amíg utóbbiakról szólnak a hírek, addig nevezett Vegard Sverre Tveitan ismé...

Vajon mi vezet egy élő legendát arra, hogy tizenhét év után, amikor már igazából senki nem várna tőle semmi komolyabbat, új lemezt adjon ki? Hogy megtörve a meghatározatlan időközönként le-lezajló koncertek sorát, bevállalják, hogy egy újabb dalcsokor piacra dobásával akár zakózhatnak is egy nagyot? (Jó, igaz, ennek azért – ismerve a rajongótábor f...

Ha visszatekintünk a metal világának utóbbi bő egy évtizedére, túl sok fordulópontot vagy meghatározóbb eseményt nem találunk. Volt ugyan nu metal, annak is inkább a lecsengése, a nagykiadós marketingeseknek köszönhetően gazdagabbak lettünk a metalcore szószörnyeteggel is, csakúgy, mint a deathcore-ral, de nagy forradalmakban nem volt részünk az ez...

A Rushról kizárólag az őszinte csodálat és tisztelet hangján tudok szólni. Bár – koromnál fogva – aránylag későn, a Test For Echo idején ismerkedtem csak meg a kanadai trióval, azóta legnagyobb kedvenceim közé sorolom őket. Nagyon erősen próbálok gondolkodni, hogy van-e még olyan zenekar, amelyik csaknem negyven évnyi közös zenélés után, változatla...

Nickelback, Shinedown, Three Days Grace: a közvélekedés szerint a modern alternatív rock üdvöskéi, szerintem azonban mindhárom zenekar olyan középutas rádiórockban utazik, amelyből hiányzik a valódi izgalom. Szó se róla, teljesen profin összerakott dalokkal operálnak, de valahogy egyik banda sem tudott igazából megfogni. Az After nemrég kiadott EP-...

Kicsit elszállt az idő Chris Barnes felett, vagy inkább átlépett rajta a zenei történelem. Az egykor szupercsapatnak kikiáltott Six Feet Under azonban még így is hozza a minimális maximumot. Nincs már sok hús azon a lerágott csonton, amit a Cannibal Corpse néhai nagyágyúja csinál, de néhány óriási tévedéstől eltekintve (például: feldolgozásalbumok)...

A borítón lévő felirat nem árul zsákbamacskát, és aki nem kapja fel egyből a fejét erre a kooperációra, az sosem hallott az ott olvasható nevekről. Hát igen, itt bizony az egy főre eső legendák száma három (jobban mondva négy) fő, viszont aki a leglényegesebb közülük, az már tizenöt éve halott. Townes Van Zandt, ez a szikár, komor alak, akinek az é...

Dave Lombardo emberfeletti képességeit már a '80-as évek közepén sem kellett bizonygatni senkinek, a hőskorszak óta pedig azt is alaposan bebizonyította, hogy nem kizárólag elképesztő kétlábdobos témákban és az apokalipszist megidéző tamos pörgetésekben tud gondolkodni. Lombardo ráadásul több műfajjal is abszolút kompatibilis, elég, ha csak megnézz...

Bármennyire alaposan dokumentáltuk a budapesti Ad Astra évtizeden is túl nyúló pályafutását, legtöbbünknek már csak ködös emlék a zenekar 2008-as keltezésű, első teljes albuma, a Crust Of Ego . Igazából már az az anyag is egy hosszabb időszakot foglalt össze, és minden gyermekbetegségével együtt is egy értelmes, izgalmas dolog született meg ott – azó...

A hajmetal-érára sok mindent lehet mondani, de mindenképpen érdekes jelenség a korszak utóbbi években zajló rehabilitálódása, amellyel sokféleképp lehet szembesülni, legyen szó akár a Guitar / Band / stb. Hero játékokról, a Rocklahoma fesztiválról és az angliai Firefestről, vagy épp a legaktuálisabb Rock Of Ages filmről (és annak előzményéről, a Br...

A Mystery Gang sajátos csapat: távolról sem az én zenémet játsszák, azt azonban ostobaság lenne tagadni, hogy annyira hitelesen nyomatják az '50-es évek amerikai rockabillyjét, amennyire ez csak a Kárpát-medencéből lehetséges. És persze a dolog természetéből is fakad, hogy élőben működik igazán: pár éve a ZZ Top előtt ugyan eléggé elvesztek az Aréna ...

Egy valaha népszerű zenekar számára sosem egyszerű a visszatérés, pláne, ha legnagyobb slágerük címe Forever Young volt egykoron. A régi név úgyis beindítja a nosztalgikus pavlovi reflexeket, a lassan-lassan őszülésnek és kopaszodásnak induló, de még mindig relatíve fiatalnak mondható publikum legszebb éveinek élményeit szeretné újraélni. Ez persze...

„Ki lakik ott keleten? Szexuális Zaklatás P...Panda." Elnézést egyre növekvő infantilizmusomért, de nekem bizony az új Turbonegro lemez címéről az a South Park rész jutott eszembe, amiben Pityu, a Szexuális Zaklatás Panda, szerepébe kissé beleőrülve, és teljességgel feleslegessé válva a Kiégett Kabalák Szigetére kerül. Én pedig előzetesen azon morfo...