Nna kérem, itt a friss csomag: príma, varacskos, régisulis black'n'roll a teljességgel szalonképtelen Goatwhore-tól, egészen pontosan az ötödik a sorban. Az a típusú történet, ami vagy elsőre meggyőz, vagy – mint a leprást – viszolyogva elkerülöd. Túl azon, hogy Sammy Duet (ex-Crowbar, Acid Bath) és Ben Falgoust (Soilent Green) neve önmagában menny...

Bő négy évvel ezelőtt, a New Religion lemezzel eléggé megtévedt a Primal Fear. A dallamosabb, epikus, kísérletezős anyag már megjelenésekor sem nyerte el tetszésemet, és az idő sem szépített rajta semmit. Az egyetlen lemezük, amit gyakorlatilag sosem hallgatok. Utódja, a 16.6 már jobb volt, de a régi színvonalat nem érte el, és bár akadtak rajta erős...

Őszintén szólva azóta rokonszenvezem a három egykori Venom muzsikusból összeállt Mpire Of Evillel, amióta csak híre ment a projektnek, és a tavaly év végén kiadott Creatures Of The Black EP igazolta is a várakozásaimat. Jeff „Mantas" Dunn, Tony „The Demolition Man" Dolan és Anthony „Antton" Lant hallhatóan nem a metal megújítását tűzték ki célul, vis...

Érdekes különlegesség, hogy a grindcore talán legmeghatározóbb alakulata, a brit Napalm Death mellett idén alig pár napos eltéréssel az irányzat egy másik, szintén jelentős formációja rukkolt elő új hangzóanyaggal. Az amerikai Terrorizer fogalom a grindcore-ban, de jelentősége persze átkúszik más rokon irányzatokba is, így valószínűleg alig találnánk...

A Rage pályaíve elég sajátos, hiszen a '80-as évek nagy német fémzenei fellendülésével bukkantak elő, végig kitartottak a stílus mellett, és hazájukban akkor sikerült még népszerűbbé válniuk a következő évtizedben, amikor a hozzájuk hasonló heavy metal csapatoknak nem volt túl sok esélyük a fejlődésre. Peavy Wagner és mindenkori társai ugyanakkor n...

Hányszor van az, hogy hallgatnál valami újat? Keresed azt a hangot, azt a hangzást, azt a refrént, ami beléd bújt tinédzserkorodban, de már karcosra játszottad a cédéidet (vö. bakelit lemezeidet), néha már a Livin' On A Prayer varázsa is belesimul a vasárnapi ebédbe, és gondolkodsz a talányon, miszerint képtelenség, hogy nincs négy-öt olyan krapek ...

Nehéz túl nagy elemzésekbe bonyolódni a mosonmagyaróvári Casketgarden új albuma kapcsán, a zenekar ugyanis már a demós korszakban markánsan letette a garast egy adott stílus mellett, amiből azóta sem engedtek jottányit sem. Ahogy azt nemrég Tóth Balázs gitáros is kifejtette nekem egy csetes csevegésben, nincs egyszerű dolguk ezzel a vonallal, hisze...

Elég klisés intróval nyitja tizenötödik lemezét a legendás grindcore csapat, amihez hasonlót szinte minden extrém zenekar elkövetett már legalább kétszer. Mindez persze kevés ahhoz, hogy teljesen elvegye az ember kedvét egy Napalm Death albumtól, így kíváncsian, bár kissé visszafogottan várjuk a folytatást. Az Errors In The Signalstól aztán megkapj...

Szerencse a szerencsétlen történetben, hogy a Caliban új préselését a lehető legjobb pillanatban kezdtem el hallgatni. Egy hetet töltöttem előtte a Bleeding Through sivatagos borzalmá nak megfejtésével (sikertelenül), így először valóságos oázisnak találtam az I Am Nemesist. Persze az is lehetséges, hogy a BT után egy besztofgumimaci is feldobott vol...

Az észak-karolinai C.O.C. igazán beskatulyázhatatlan jelenség. (És talán éppen emiatt annyira zseniális.) Nyughatatlan vérének köszönhetően világéletében az ellentmondások bandája volt: az elvárásokra magasról szarva, mindig új és újabb célokra tört, ám valahogy időről-időre markánsan visszaköszönt a múltja is. Nem is ragoznám a dolgot tovább, amit...

Ma már nem számít kifejezetten rendhagyónak, ha külföldi kiadóhoz szerződik egy magyar előadó, de abban azért egyetérthetünk: külföldi kiadó és külfödi kiadó között is van különbség. Nem véletlen, hogy a hazai szakma és a közönség tavaly egyaránt rekordgyorsasággal ismerkedett meg Jónás Tamás nevével, hiszen soha korábban nem volt példa arra, hogy ...

A finn Reckless Love két évvel ezelőtti bemutatkozása nyálasnak nyálas volt ugyan, a korábbi Crashdiet torok Olli Hermann (azelőtt H. Oliver Twisted) és társai azonban elég komolyan telepakolták fejből kiirthatatlan melódiákkal. Így végül némi kezdeti hezitálást követően végül szépen meg is adtam magam nekik, és a kocsiban elég rendszeresen pörgött a...

2009-es bemutatkozó anyagával olyan lemezt pakolt le az asztalra a budapesti OneHeadedMan, amitől leesett az állam. A Winter, Thunder, Etc. egy minden ízében kidolgozott, ötletes és végtelenül igényes anyag volt, így hát fokozott érdeklődéssel vártam a folytatást, ami meg is érkezett tavaly év végén egy négyszámos EP formájában.