Shock!

július 01.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Destruction: Spiritual Genocide

Destruction: Spiritual Genocide

Rokonszenvezem a Destructionnel, méghozzá nagyon is. Kevés régi, ’80-as évek-beli banda produkált olyan stabil, ingadozásoktól mentes működést, mint amilyenre ők képesek voltak Schmier ’90-es évek végén történt visszatérése óta: nem ünnepeltették magukat úton-útfélen feleslegesen, ellenben folyamatosan kiturnézzák a belüket, menetrendszerűen hozzák ki az új lemezeket, és távol áll tőlük az áporodott nosztalgiázás is. Ahogy arról két éve Budapesten is meggyőződhettünk, a trió ma már simán megteheti azt is, hogy elsősorban a késői témákra építi a koncertprogramot, nem pedig a thrash hőskorának alapvetéseire, és ez bizony nagy fegyvertény. Arról meg már inkább nem is beszélek, mekkora különbség tapasztalható Schmier, Mike Sifringer és a mindenkori dobos mostani, illetve a korai felállások hangszeres felkészültsége között…

 

Omen: Idegen anyag (újrakiadás)

Omen: Idegen anyag (újrakiadás)

Hazai léptékek szerint – főleg az akkori viszonyok közepette – jó sok idő telt el az Omen 1994-es Jelek lemeze és a folytatás között, amit nem is nagyon lehetett akkoriban mire vélni. Közben persze történt egy és más az csapat portája környékén, különös tekintettel Kalapács Józsi szólólemezére, de a banda nem volt túl aktív ebben az időszakban, pedig...

Paradox: Tales Of The Weird

Paradox: Tales Of The Weird

A Paradox egy német thrash csapat, akik idén már huszonhetedik életévüket tapossák. Ráadásul, ha azt vesszük, hogy a főnök, Charly Steinhauer már 1981-ben elkezdett zajongani Overkill néven, leszögezhető, hogy igen tiszteletet parancsoló múltra tekinthetnek vissza. A Tales Of The Weird címmel tavaly év végén megjelent új lemezük azonban mégis csak ...

Green Day: ¡Uno! / ¡Dos! / ¡Tré!

Green Day: ¡Uno! / ¡Dos! / ¡Tré!

Az ember azt hinné, a zenészek leginkább huszonéves fejjel, az első hatalmas sikerek hatására hajlamosak teljesen elveszíteni a józan eszüket és ítélőképességüket, de a Green Day remek példát mutatott be az elmúlt hónapokban az ellenkező bizonyítékául. A zenekarok még két albumnyi anyagot sem feltétlenül mernek kiadni egyben (a nagyok sem, és ez a ...

Adler: Back From The Dead

Adler: Back From The Dead

Egyetlen EP meg pluszban pár itt-ott elszórt saját szerzemény nem valami nagy teljesítmény több mint két évtized alatt. Még akkor sem, ha pontosan tudjuk, honnan kellett visszatérnie a Guns N' Roses eredeti dobosának, Steven Adlernek ahhoz, hogy egyáltalán ezek megszülethessenek. A január végén 48. születésnapját ünneplő dobos találó címet választo...

Deftones: Koi No Yokan

Deftones: Koi No Yokan

Ha valakikre rá lehet sütni azt az elcsépelt közhelyet, hogy főnixmadárként támadtak fel, a Deftones egészen biztosan sokak eszébe fog jutni – még ha ez a feltámadás nem is egészen a halottaikból történt. Ismerjük a történetet: szürkébb lemezek sora, tagok közti folyamatos és kibékíthetetlen ellentét, majd egy baleset, amelynek következtében Chi Ch...

Neal Morse: Momentum

Neal Morse: Momentum

Kár volna azon vitatkozni, hogy Neal Morse évek óta lendületben van, s ezt Momentum című legfrissebb anyaga is ékesen bizonyítja. Már a Spock's Bearddel és egyéb formációval is félelmetes sebességgel ontotta magából a többnyire kimagasló színvonalú műveket, és nincs ez másként szólólemezeivel sem. A nashville-i hittérítő saját beszámolója szerint a...

Kamelot: Silverthorn

Kamelot: Silverthorn Nyilván nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a tizedik Kamelot album sokkal több, mint a Thomas Youngblood által vezetett csapat soron következő stúdiólemeze. Anélkül, hogy nagy szavakat akarnék használni, nyugodtan kijelenthető, hogy a zenekar jövője elég erősen függ attól, hogy sikerül a Silverthorn. Merthogy Roy Khan személyében tavaly nem „csa...

Yngwie J. Malmsteen’s Rising Force: Spellbound

Yngwie J. Malmsteen’s Rising Force: Spellbound

Ahogy a régi klasszikus mondás tartja: remélem, Malmsteen mester a Spellboundot komolyan gondolta, mert viccnek nagyon rossz volna. Sajnos röviden így tudnám összefoglalni elkeseredésemet, amit nem is önmagában a lemez csapnivaló minőségével kapcsolatban érzek, hanem amiatt, hogy életemből egy értékes órát, ráadásul nem is egy alkalommal arra pocsé...

T&N: Slave To The Empire

T&N: Slave To The Empire

Képtelen vagyok értelmezni, mit akar elérni a T&N-nel a klasszikus Dokken felállás hangszeres szekciója, azaz George Lynch gitáros, Jeff Pilson basszer és Mick Brown dobos, valamint a hard rock dobosok egyik titkos fegyvere, Brian Tichy (jelenleg Whitesnake, korábban Pride & Glory, Foreigner és még hosszasan sorolhatnám), aki szintén részt ...

Machine Head: Machine Fucking Head Live

Machine Head: Machine Fucking Head Live

Kissé tanácstalan vagyok azt illetően, mennyi értelme van 2012-ben koncertlemezekkel megszórni a piacot, tekintve, hogy az élő albumok reneszánsza nagyon rég mögöttünk van már. A ’70-es években – és kisebb mértékben ugyan, de még a ’80-asokban is – egy jó live anyagnak néha nagyobb jelentősége volt, mint a sorlemezeknek, elég, ha olyan klasszikusok...

Threshold: March Of Progress

Threshold: March Of Progress

Ez a lemezismertető bizony éppúgy égetően aktuális volt már egy ideje, mint ahogy maga az album is, hiszen öt év telt el az amúgy hibátlanra sikerült Dead Reckoning óta. Abszolút az én saram a késés, de az egész stábra vetne rossz fényt, ha a March Of Progressről nem emlékeznénk meg méltó módon még az év vége előtt, ugyanis már előre el kell árulnom,...

Shining: Redefining Darkness

Shining: Redefining Darkness

Lám, így opethesedik a világ – összegeztem magamban a nyolcadik Shining albumot, jobb megfejtésem a hallottakra pedig azóta sem érkezett, lehet az előbbi konklúzió bármekkora aljas csúsztatás. Az egykoron mizantrópiában dagonyázó black/doom metal alakulat fokozatos átalakulással mára avantgarde pillangóvá vált. A művészi kiteljesedés vágyát érezni ...

Black Country Communion: Afterglow

Black Country Communion: Afterglow

Amikor első alkalommal láttam kis hazánkban fellépni Glenn Hughes mestert, és arról beszélt, hogy a ’80-as években talán egy tucat koncertet adott összesen, és azokra sem igazán emlékszik, mert annyira szét volt csúszva, a koncerten bemutatott produkciója alapján nehezemre esett mindezt elképzelni. Ez az ember, aki hatvanévesen úgy pörög, mint korosz...

At Night I Fly: September Kills

At Night I Fly: September Kills

Az At Night I Fly egy új formáció, amely – nyugodtan mondhatjuk – a hazai progresszív színtér két sokat próbált veteránja köré szerveződött. BZ-t nyilván minden potenciális érdeklődő ismeri a Stonehenge, a Wendigo, a Queen emlékzenekar vagy az After Crying soraiból, de talán a Dreyelands főnök (mellesleg újabban szintén After Crying tag) Horváth An...

Ten: Heresy And Creed

Ten: Heresy And Creed

A Ten egy 1995-ben alakult brit hard rock banda, amely az énekes/dalszerző Gary Hughes és az ex-Dare gitáros Vinny Burns köré szerveződött. Vinny már jó egy évtizede lelécelt, Gary azonban még mindig ott áll a mikrofon mögött, egy személyben vezetve ezáltal a zenekart, és bár az utóbbi években lezajlott viharos tagcsere-áradat kissé kétségessé tesz...

Soundgarden: King Animal

Soundgarden: King Animal

Szó se róla, a Soundgarden visszatérő lemeze aztán feladta nekem a leckét. Soha egyetlen írásomat sem firkáltam át annyiszor, mint ezt az ismertetőt, olykor már fikarcnyi kételyem nem volt afelől, hogy be sem fogom tudni fejezni, viszont az is igaz, hogy csak elvétve változik meg a véleményem annyiszor és olyan jelentősen egy zenei produktumról, mi...

Tiamat: The Scarred People

Tiamat: The Scarred People

Tizenöt hosszú éve annak, hogy az éppen akkoriban Johan Edlund szólóprojektté avanzsált Tiamat holmi dalokért hajlandó volt még a dimenzióugrásra. Az 1994-es Wildhoney lezárt egy korszakot, és gyönyörű volt, de távolról sem a svédek magnum opusa. Edlund ekkorra ugyanis korábbi zenésztársaitól és a műfaji skatulyáktól egyszerre távolodva, személyes ...

F.O. System: F.O. System (újrakiadás)

F.O. System: F.O. System (újrakiadás)

Az F.O. System példája ékesen igazolja: még Magyarországon is lehetséges úgy újjáalakulni, hogy az ne legyen végzetesen ciki, vállalhatatlan vagy éppen reménytelenül hakniszagú. Mert ugye mit is csinált az utóbbi években a '80-as évek végének, '90-es évek legelejének kultikus hazai dark rock brigádja? Ha nem is eredeti felállásban, de ismét aktiviz...

Geoff Tate: Kings & Thieves

Geoff Tate: Kings & Thieves

Úgy gondolom, a Queensryche utolsó néhány hónapja végtelenül lehangoló volt mindenki számára, aki csak valaha is hallgatta őket. Az egykoron a gondolkodó emberek metal zenekaraként emlegetett csapat a régi szép időkben olyan überelhetetlen etalonokkal írta be magát örök időkre a műfaj történelemkönyvébe, mint a Rage For Order, az Operation: Mindcri...

The Sword: Apocryphon

The Sword: Apocryphon

Eredetileg jóval hamarabb terveztem megírni ezt az ismertetőt, de akkora lelkesedéssel ugrottam neki az új The Sword lemeznek úgy egy hónapja, hogy annál nagyobbat koppant a nemesebbik felem a padlón. Tudom, az elvárásokkal vigyázni kell, a kívánságokat meg csak Dévényi Tibi bácsi tudta teljesíteni, de annak is jó sok éve már. Szóval eltelt újabb k...

Cradle Of Filth: The Manticore And Other Horrors

Cradle Of Filth: The Manticore And Other Horrors

Évtizede nincs páros év Cradle Of Filth sorlemez nélkül, sőt, utóbb a Halloween környéki időzítés is alacsony odsszal fogadható – Dani Filth és társulata bizony csont nélkül a megbízható, veterán brigádok képét mutatja. Túl minden bizonyítási kényszeren, széles merítésű, lojális táborukkal a hátuk mögött, leginkább az objektív szemlélő számára okoz...

Devin Townsend Project: Epicloud

Devin Townsend Project: Epicloud

Devin Townsendet szinte kötelező zseninek és/vagy őrültnek nevezni, aki sajátosan csavaros elmével ontja magából a zenéket, teljesen mindegy is, hogy épp milyen formációval valósítja is meg mindezt. Olykor azonban előfordul, hogy a mennyiség a minőség rovására megy, és ugyan láthatóan nem veszi komolyan saját magát, megesett már, hogy önparódiává v...

Muse: The 2nd Law

Muse: The 2nd Law

Mi lehet 2012-ben Queenebb a Queennél? Hát a Muse, mi más. Egy pillanatig sem titkolták e hatásukat (sem), meglehetősen sok alkalommal szemet szúrt már sokaknak a hasonlóság bizonyos helyeken, ám a The 2nd Law-val elértek arra a szintre, amikor a zenekar feltétlen híveként is felvonod a szemöldököd a kísértetiesnél kicsit erőteljesebb párhuzamokra....

Corrosion Of Conformity: Megalodon

Corrosion Of Conformity: Megalodon

Úgy néz ki, hogy Woody Weatherman, Reed Mullin és Mike Dean, azaz a Corrosion Of Conformity jelenlegi inkarnációja aztán nem viccel. Legutóbbi, már trióban készült, a csapat nevét viselő anyaguk ugyan nem régebben, mint jó nyolc hónappal ezelőtt jelent meg, de máris itt van egy ötszámos EP. Woody nem a levegőbe beszélt tehát, mikor a nyár vége felé a...

Gotthard: Firebirth

Gotthard: Firebirth

Elég régóta adósok vagyunk ezzel a kritikával, de végül is november 21-én úgyis megint nálunk játszik Európa egyik legnépszerűbb dallamos hard rock zenekara, szóval a dolognak most, pár hónappal a lemez megjelenése után is bőven van aktualitása. Pláne, hogy Svájc vezető rockcsapatának, a Gotthardnak tényleg a tűzből kellett főnixként újjászületnie ...

Tankcsapda: Rockmafia Debrecen

Tankcsapda: Rockmafia Debrecen

Aki nem vak , az tudja, hogy a Tankcsapda Agyarország vezető rockbandája, a Világ proletárjai számára ők egyszerre a Kezdet és vég , a Föld és ég . Mindent elértek már, amit ebben a rock-közegben el lehet: anyagaik aranylemezek lettek, megtöltötték a legnagyobb csarnokokat, lefutották a legnagyobb turnékat, róluk szólnak a hírek, velük van tele a sajtó. Sok...

94. oldal / 235

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wackor - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.