Shock!

július 01.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Wo Fat: The Black Code

Wo Fat: The Black Code

Wo Fat egy gonosz kínai gengszter/kém neve a nemrég felmelegített egykori amerikai sikersorozatban, a Hawaii Five-O-ban. Ez a Wo Fat viszont texasi, névadójánál kevésbé gonosz, és sokkal inkább pszichedelikus stoner/blues rockban utazik, mint kémkedésben. A dallasi trió tavalyi mesterműve, a Noche Del Chupacabra stílusában az elmúlt év egyik legerősebbje volt, azóta is csak nehezen tudom megbocsátani magamnak, hogy egy sort sem írtam róla. Na, nem baj, hiszen itt van a negyedik sorlemez, a Black Code, ami épp hogy csak egy hangyapöcsnyit marad el elődje mögött, amúgy pedig kis változtatásokkal szépen megy tovább a megkezdett úton. Amit legkönnyebben a szokásos bandanevekkel lehetne körülírni: Kyuss, Black Sabbath Ozzyval, C. O. C., ám azzal a fontos pluszinformációval, hogy Wo Faték világában nagyon-nagyon erősen fúj az amerikai dél szele, olyannyira, hogy még a ZZ Top nevét sem lenne hülyeség idecitálni.

 

Tankard: A Girl Called Cerveza

Tankard: A Girl Called Cerveza

Ha netán még sosem hallottál volna a Tankardról, elég csak egy pillantást vetned a borítóra, hogy nagyjából sejtsd, miről is van esetükben szó. Ha pedig hozzátesszük, hogy a Söröskrigli zenekar Egy lány, akit sörnek hívnak című lemezét tartod épp a kezedben, már elég egyértelmű a dolog: az olyan számcímek, mint a Metal Ladyboy pedig totál egyértelm...

Zatokrev: The Bat, The Wheel And A Long Road To Nowhere

Zatokrev: The Bat, The Wheel And A Long Road To Nowhere

Emlékszem, legalább kettőt pislogtam, amikor a Candlelight augusztusi kiadványai sorában megláttam a svájci Zatokrev nevét, amint 2012-ben már a harmadik teljes értékű albumukkal támadják az underground felségvizeit. Én bizony erről az alakulatról soha korábban nem hallottam, ahogy mondani szokás, szűzen mentem velük az ágyba. Oltári coming outként...

V/A: Re-Machined - A Tribute To Deep Purple's Machine Head

V/A: Re-Machined - A Tribute To Deep Purple's Machine Head

Noha a Black Sabbath és a Led Zeppelin mellett egyértelműen a Deep Purple játszotta a legnagyobb szerepet a hard rock/metal műfaj születésében a '60-as és a '70-es évek fordulóján, róluk valahogy mindig kevesebb szó esett az utóbbi tizenhuszon-akárhány évben, mint a másik két csapatról. Őszintén szólva fogalmam sincs, mi ennek az oka. Lehet, hogy h...

Dopethrone: III

Dopethrone: III

Vannak csapatok, amelyek abszolút bekategorizálhatatlan zenét játszanak, amiknél ha megfeszülsz, sem tudod elmagyarázni, hogy mi a szitu. Na, a Dopethrone nem tartozik közéjük, három szóval szinte mindent el lehet mondani róluk. Ez a három pedig az Electric, a Wizard és a Weedeater. Az Electric Wizard nyilván már ránézésre is adja magát, hiszen a m...

The Faceless: Autotheism

The Faceless: Autotheism

Megérte négy esztendőt várni az új The Faceless munkára. A hosszú idő talán átgondolással, újraértelmezéssel, az önmeghatározás konnotációs töprengésével, gyógyulással, a zenekar átalakításával telt (három új tag a 2008-as album óta, igaz, Steve Jones gitáros csak idén márciusban intett egy istenvéledet), netán némi tudattágítással, mindegy: a végere...

Massacre: Condemned To The Shadows

Massacre: Condemned To The Shadows

Hopp, na, ki van itt? Ki emlékszik a Massacre-re? Én sem szívesen. A Rick Rozz és Kam Lee acsarkodásának árnyékában túlélő tampai death metal legenda 1996-ban, a Promise képében egy bűnrossz albummal búcsúztatta el magát, mint kiderült, csupán ideiglenesen. 2007 környékén akadt némi bozóttűz a zenekar háza táján, de lemezes produkció azóta sem szül...

Baroness: Yellow & Green

Baroness: Yellow & Green

Pár hete ismerkedem már az új Baroness lemezzel, ezért is késtünk ezzel a kritikával ennyit a megjelenéshez képest, de igazából nem bánom a dolgot, mert egyrészt igen alapos, dupla anyagról van szó, másrészt pedig – az eddigi visszajelzések alapján – az idei év egyik legfontosabb, legtöbbet emlegetett albuma lesz a Yellow & Green (a nemzetközi ...

Overthrow: Adjust To Darkness

Overthrow: Adjust To Darkness

A töredezett lábkörömre emlékeztető norvég partvidékről eredeztethető, a húszas éveikbe épphogy csak belegyalogló kvartett, amely önmagát az Overthrow névvel identifikálja, két demó után idén kihozta első nagylemezét is, melynek a mindenféle konnotációtól mentes Adjust To Darkness címet adták.

Grave: Endless Procession Of Souls

Grave: Endless Procession Of Souls

Az idei esztendő második harmadának végén leszögezhetjük: remek évük van a neandervölgyi halálfém tábor lakóinak. Az idei Asphyx és Unleashed albumok, majd most a Grave friss produkciója – és ezek csupán a kezeim között megfordult lemezek –, illetve ezek kedvező fogadtatása túlzás nélkül egy új virágkor a stílus, közelebbről a régisulis doom/death meta...

Chris Robinson Brotherhood: Big Moon Ritual

Chris Robinson Brotherhood: Big Moon Ritual

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen, volt egy zenekar. Úgy hívták, hogy Black Crowes. Két okból is érdemes emlékezni rájuk: egyrészt, mert ha elkapták a fonalat, igazán remek zenét játszottak (és jobbára bizony elkapták), másrészt pedig pályájuk ékes bizonyítéka annak, hogy mennyire nem elég a sikerhez önmagában az, hogy remek zenét játs...

Little Caesar: American Dream

Little Caesar: American Dream

Elég keveset tudnék hozzátenni a Little Caesart illetően ahhoz, amit a visszatérő Redemption lemezről annak idején leírtam, illetve amit Ron Young énekes néhány héttel ezelőtt elmondott nekünk a vele készített interjúnkban . Ha nem ismered őket, a lényeg annyi, hogy a bluesos hard rockban utazó banda 1990-ben egy olyan albumot hozott ki a Geffennél, am...

Mondo Generator: Hell Comes To Your Heart

Mondo Generator: Hell Comes To Your Heart

A Mondo Generator egy Kyuss dal címe, pontosabban a tizenhármas tracké a Blues For The Red Sun-on. Szerény véleményem szerint a sivatagi istenségek valaha írt egyik legborultabb szerzeménye ez, ami nem is csoda, hiszen ez az egyetlen olyan darab a repertoárban, amit mind zeneileg, mind szövegileg teljes egészében a csapat legsúlyosabb arca, Nick Oliv...

Tremonti: All I Was

Tremonti: All I Was

Az első perctől fogva szkeptikusan fogadtam Mark Tremonti nyilatkozatait, amelyek szerint debütáló szólóalbuma sokkal súlyosabb zenét rejt majd, mint amit két anyazenekara, a Creed és az Alter Bridge játszik, különös tekintettel azokra az alkalmakra, amikor a gitáros egyenesen a thrash szóval dobálózott az anyag kapcsán. Szó se róla, biztos vagyok ...

Attika 7: Blood Of My Enemies

Attika 7: Blood Of My Enemies

Felesleges találgatásokba bocsátkozni azt illetően, valójában miért is lépett ki a Biohazardból Evan Seinfeld mindössze hetekkel a hihetetlen hype-pal beharangozott visszatérő album első megjelenési dátuma előtt. Ő azt mondja, énekesként nem tudott kiteljesedni igazán a New York-i hardcore/metalosoknál, aminél bénább szöveget szerintem nehezen talál...

The Melvins: Freak Puke

The Melvins: Freak Puke

Számomra a Melvins a zenei szabadság és függetlenség szinonimája. De még inkább a kiszámíthatatlanságé. Náluk még az sem biztos, hogy egyáltalán hogyan nevezik magukat: Melvins, The Melvins, (The) Melvins, Snivlem, vagy épp Melvins Lite, hogy a mindenféle fedőnevek alatt lezajlott fellépéseket már ne is említsem. Aztán az is teljességgel követhetet...

Jorn: Bring Heavy Rock To The Land

Jorn: Bring Heavy Rock To The Land

Aki ismer, jól tudja, hogy nálam a skandináv – azon belül is norvég – muzsikusok eleve helyzeti előnnyel (minimum 1-2 pont fórral) indulnak, Jørn Lande barátunkkal pedig kifejezetten elfogult vagyok. Attól a naptól fogva, hogy a Millennium Hourglass albumán először meghallottam mágikus orgánumát, hatalmas favoritommá vált, akinek kapcsán egyszerűen...

P. Mobil: Miskolci kocsonya

P. Mobil: Miskolci kocsonya

Ember legyen a talpán, aki naprakészen követni tudta az utóbbi években a P. Mobil és a hozzá ilyen-olyan tagokon keresztül kapcsolódó egyéb zenekarok körül zajló változásokat. Én sem tartozom ebbe a körbe, pláne, hogy soha nem is voltam igazán rajongójuk (a kötelező tisztelet és a csapat hazai rockzenében betöltött szerepének maradéktalan elismerés...

Alanis Morissette: Havoc And Bright Lights

Alanis Morissette: Havoc And Bright Lights

Elmondom, mert a fotókból ez aligha tűnne ki: Alanis Morissette egy lassacskán negyvenedik évébe lépő kanadai/amerikai énekesnő, aki 25 éve van a pályán, és aki ma leginkább édesanya, de korábban klasszikus popsztár is volt, összesen több mint 60 millió eladott lemez és 7 Grammy fémjelzi karrierjét. Vagyis egy, lassan fényét vesztő, hajdani ikon. N...

Dew-Scented: Icarus

Dew-Scented: Icarus

Kis túlzással már megjegyezni sem érdemes, hogy a mindenkori aktuális albumon kik muzsikálnak Leif Jensen mellett. A selymes hangú főnök előregyártott interjúpanelekkel rendelkezik a „miért cserélted le megint a zenészeket magad körül?” kérdésre. A konkrét okokat általában nem közli, mégis elhadar valami hihető mondatot, amely rögtön átkanyarodik a...

Lynyrd Skynyrd: Last Of A Dyin’ Breed

Lynyrd Skynyrd: Last Of A Dyin’ Breed

Mindig is csíptem a hányattatott sorsú republikánus hazafiak munkásságát, de a három évvel ezelőtti God & Guns album még ehhez képest is kőkeményen betalált nálam. Az a lemez annyira meggyőzőre és hitelesre sikeredett, hogy szinte kedvem támadt követelni, hogy a fegyverviseléshez való istenadta jogomat nálunk is alkotmányba foglalják. Nem véletle...

Torche: Harmonicraft

Torche: Harmonicraft

A floridai Torche az ellentmondások bandája. Zenéjüket stoner/sludge metalként szokás aposztrofálni, de esetükben ez tényleg csak és kizárólag jobb híján vagyon így. Mert igaz, hogy riffjeik legtöbbször sludge mocsokkal röfögnek bele a hallgató pofájába, viszont legalább ekkora hangsúlyt fektetnek a mindent átható dallamokra is, amelyek helyenként ...

Mantas: Death By Metal

Mantas: Death By Metal

Az utóbbi évek egyik legörömtelibb eseménye volt, amikor a pennsylvaniai Relapse kiadónak sikerült megszereznie a legendás Death lemezeinek kiadási jogait. Az amerikai kiadónak így olyan fantasztikus soralbumok újrakiadásait köszönhetjük, mint a Human , az Individual Thought Patterns és a The Sound Of Perseverance , de ismét elérhetővé tették mindenki sz...

The Company Band: Pros And Cons

The Company Band: Pros And Cons

Úgy néz ki, a Társaság tényleg komolyan gondolja a dolgot, hiszen két és fél esztendő múltán ismételten orrod alá tolja az egykori kontraktust: tessék, itt az aláírásod, a kezdetek kezdetén (2007 – Sign Here, Here And Here EP) arra vállaltál kötelezettséget, hogy egy életen át velük tartasz. Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a 2009-es debütlemez irán...

Denial Of God: Death And The Beyond

Denial Of God: Death And The Beyond

Bizony, mondom Néktek, a dán trió, a Denial Of God nevét is ott találjuk a black metal alapkőzetébe vésve: e skandináv horda történelme immár két évtizeden is túlra terjeszkedik, folyamatosan mélyítve saját kis fészkét, persze beláthatatlan távolságra a fősodortól. Létüket számtalan EP/split világra szabadítása igazolja a múltban, első albumuk kiad...

Hellyeah: Band Of Brothers

Hellyeah: Band Of Brothers

Alapból szájhúzogatós vagyok a beharangozó promódumákat olvasva: az „ez az eddigi legjobb albumunk", a „minden eddiginél dühösebb lemezt készítettünk" és az „összes agressziónkat beleadtuk" sablonoktól a hideg ráz. Ilyenkor szokott bekövetkezni az elkerülhetetlen – zene be, agyam szét, aztán lázas keresgélés, hogy vajon mi a francról beszélhetett a...

Volumefeeder: Middle Finger Attitude

Volumefeeder: Middle Finger Attitude

A Volumefeeder hiába létezik idestova lassan kilenc éve (igaz, jó sokáig SWAMP néven nyomták), ez idáig valahogy sosem jöttek velem szembe. Sőt, most sem magamtól akadtam nyomukra, az angerteás Mihály Gergely hívta fel rá a figyelmemet, mondván, ha a Barbears tetszett, akkor ez is fog. És a jó Gergő nem is tévedett, hiszen a Middle Finger Attitude hú...

96. oldal / 235

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wackor - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.