Bár lemezkritika keretein belül ez idáig nem boncolgattuk a Burzum életművet, a Kristian Varg Vikernes-féle monodráma főbb fejezetei nyilván ismertek az olvasók többsége előtt. Annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy egyrészt Burzum = Vikernes, másrészt pedig az is tény, hogy nevezett alkotó csaknem tizenhat éven át művészinek távolról sem nevezhető, ellenben kimondottan világi kötelességét teljesítette egy norvég börtönben. Ugyan ebben az időszakban is gyarapodott a diszkográfia két ambientben fogant lemezzel, a 2009-es szabadulása előtti évtizedben azonban már semmilyen hanghordozón nem hallhattuk egyedi stílusát, mert így igyekezett menekülni a személyét körüllengő, burjánzó negativitástól. A börtönévek tehát mélyen és tartósan vágtak a zene ívébe, a főhős azonban azzal a lendülettel vette most fel a lantot, ahogy majd´ húsz éve eldobatták vele.
