Sokszor azok lesznek a legjobb bulik, amikre nem is készülsz igazán. Amikre még a koncert előtti napig sem tuti, hogy elmész, és mikor mégis úgy döntesz, hogy végülis miért ne, mindezt holmi túlzó elvárások, vagy görcsölés nélkül teszed. Nem a kedvenc bandáid játszanak, ez csak egy sima hétköznap, ami ráadásul rohadtul fárasztó is volt, úgyhogy nem is vársz túl sokat az egésztől. És van, hogy ilyenkor csak úgy megtörténnek a dolgok. Na, így mentem el én is kedd este a Dürerbe, és úgy alakult, hogy azt kell mondjam: per pillanat nem nagyon tudnék ennél jobb klubkoncertet elképzelni. És az sem biztos, hogy száz százalékosan meg tudom magyarázni, miért.
