Shock!

november 21.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Death To All, Gorguts - Budapest, 2014. június 25.

0626dta2Tavaly novemberben lemondóan nézegettem a Chuck Schuldiner komponálói készsége előtt tisztelgő Death-emlékturné bécsi állomásának időpontját, reménytelenül meredtem a költségek és a büdzsém közt tátongó mélységekbe, majd képletesen vállon veregetve azzal biztattam magam, különféle beszámolókból összerakom fejben a koncertet.

Nagy volt az öröm, mikor kiderült, idén június második felében ismét Európában koncertezik az olyan zenei kiválóságokat soraiban rejtő Human-korszakos felállás, mint Steve DiGiorgio basszusfenomén, valamint az általam a numero unónak tartott, Focus albumot készítő Cynic-agyak: Paul Masvidal és Sean Reinert. A hazai koncert költsége ráadásul töredéke az osztrák kiruccanásnak. S ha mindez még nem lett volna elég: a Gorguts is csatlakozott az eseményhez, ami nekem, rohadék sznobnak, nem is pusztán a Luc Lemay neve fémjelezte régivágásúan progresszív death metal csapat eljövetelét jelentette, hanem az újkori felállásban a gitárosi poszton tevékeny Kevin Hufnagelét és a basszusgitárosin pengető Colin Marstonét is. Mindketten az általam istenített Dysrhythmia tagjai (többek között). (Anyabandájuk 2010-ben egyszer már majdnem játszott Budapesten, de a Bálványvér Booking csődközeli állapota végül csak kihagyott lehetőségként lebegtette meg a koncertet...)

időpont:
2014. június 25.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Track
Neked hogy tetszett?
( 20 Szavazat )

A korai kezdés egyben a vég kezdete volt – lásd később! Előrelátóan korán érkeztünk, s nem hiába! A merchpultnál maga Luc Lemay posztolt, s kínálta a portékát. Épp mikor rácsodálkoztam, hogy Kevin Hufnagel szólólemezei is ott sorakoznak CD-n, ismerős pilickázás hangzott föl, meg is jegyeztem, na, ez pont olyan, mintha az éppen szemlézett eszelős korongról szólna. De nem! Hanem ennél még jobb: Kevin fönt ült egy karosszékben a színpadon és éppen önmaguk előzenekaraként előadta az ukulelés szólóalbumát (miközben Masvidal ez alapján állított a keverőnél a hangzáson). A köz előbb tamáskodva, majd egyre inkább köré/elé gyűlve adózott a kedvtelésének, ami, tegyük hozzá, bármilyen metalkoncerten „idegen test" lenne, pláne egy old school death metal esten. Bár ez a fajta muzikalitás a lemezt hallgatva sem nyert meg magának, élő felhangzása adott neki egy pluszt, exkluzivitást (lásd fönn „rohadék sznob").

0626gorguts

Pontosan kezdtek, negyed nyolckor. Luc – aki egy fittebb Rudán Joe-kinézettel bír – haja már deres, kopott, fölül foltban hiányos, szemüvegben állt színpadra (üdv, Gábor!), de a lelkesedése a régi, nem hiába: hosszú évek kihagyása után újra banda áll a háta mögött, s a tavaly kiadott Colored Sands lemez is a Gorguts pályafutásának egyik csúcsalkotása, még akkor is, ha a régi hívek kissé értetlenkedve, szemöldököt felhúzva fogadták. Persze valaki mindig a demókra, az első két albumra esküszik... A Gorguts pedig a változásra voksolt. A korábbinál is elszállósabb, a poliritmikusnál is polibb, a törtnél is törtebb ritmusok jellemzik a disszonáns megszólalású muzsikájukat – nem függetlenül a Dysrhythmia két oszlopos tagjától, akik pedig biztos próbáltak „egyszerűen" játszani. „Ehhez el kell szívni egy rakétát!" – kommentálta mellettem egy őshívő, aki csakis a második lemezről elhangzó Orphans Of Sicknessnél nyílt meg a zenére, hajrepdesve. Némileg igaza volt, mert a Gorguts nem az a könnyen befogadható zenét nyújtja, amire egy kora nyári estén búzasört ropogtatva bólogatnánk, viszont a zsigerek mellett az agyra hat: intellektuális művészmetal a kortárs törekvésekhez hangolva. Nem véletlen, hogy a legújabb lemez első négy számával indították az órásra rúgó programjukat, pluszba aztán még hozzácsapták a Reduced To Silence albumzárót is. A korábbi lemezek egy-egy dallal idéződtek meg, végül az Obscurával búcsúztak a tömény muzsika híveitől. Én is, aki kattanok rájuk, azt mondom, sok volt aznap este belőlük. Eközben persze vigyorgok.

Háromnegyed kilencre szépszámú rajongót hordott össze a szél a színpad elé, az ezres lélekszámú publikumban akadtak Győrből, Pécsről, Szegedről, Paksról érkező hívek, hogy csak a személyes ismerősöket említsem, akik közül nem egy előcibálta a szekrény mélyéről régi Death-pólóját is az esemény tiszteletére. Tényleg ünnepi pillanatokról volt szó! Hatalmas üdvrivalgás fogadta a Max Phelpsszel kiálló Death To All négyesfogatot. Nekem DiGiorgio személyében divinációban volt részem, mivel a cynices srácokat már többször láttam koncerten (a három hazaiból kétszer). Steve, a számomra kultikus Sadus lemezeinek és megannyi mesterműnek vendégszereplője, végre élőben is felmagasztosulhatott, ami az ő méreteivel nem is nehéz: a kétméteres, derékig érő hajú, szakállas basszusmágus akárcsak egy rock and roll-partin játszott volna, olyan könnyedséggel hozta elő hangszeréből a jellegzetes hangokat. (Bár a Cosmic Sea-közepi kiállása szerintem dramaturgiailag elhibázott volt...)

0626dta1

A setlist:

01. Flattening Of Emotions
02. Leprosy / Left To Die
03. Suicide Machine
04. Spiritual Healing / Within The Mind
05. Cosmic Sea
06. Crystal Mountain
07. Spirit Crusher
08. Symbolic
09. Zombie Ritual
10. Baptized In Blood

A tavalyi program idénre is kitartott: Flattening Of Emotions a Humanról, Leprosy és Left To Die, aztán a Suicide Machine – erős kezdés. Ment a szemezgetés mind a hat albumról (Spiritual Healing, Within The Mind, Cosmic Sea, a zseniális Crystal Mountain), és volt a videomontázs Chuckot megidézve. Elsőre kissé furának tartottam, hogy a Crystal Mountain után Masvidal és Reinert elhagyják a teret, s két szám erejéig az Obscura gitáros-énekese, Steffen Kummerer és dobosa, Hannes Grossman került színpadra. Persze ők is a Death-Cynic zenei emlőin nevelkedtek, így nem volt vitás, itt a helyük. Steffennek a kisujjában volt a Spirit Crusher és a Symbolic (második kontrollvesztés részemről, az első a Crystal Mountainnél esett meg...), a hangja is jobb Maxéénél, sokkal erőteljesebb, jellegzetesebb. Ráadásul Maxnél, aki kicsit úgy viselkedett, mintha partvisnyelet dugtak volna a hátsójába – mindig DiGiorgio konferált, lelkesített, lelkesedett a mikrofonba! –, sokkal jobb frontembernek is bizonyult.

Aztán Masvidalék visszatértek és jött a Zombie Ritual–Baptized In Blood kettős, majd... vége szakadt! Tíz óra lett és annyi! Na, ez a HATALMAS CSALÓDÁS, a kielégítetlenség, az elégedetlenség. Mikor a turné setlistjei szerint várt volna ránk még két dal is. Pont mikor a hangulat a tetőfokára hágott. Coitus interruptus kábé. Még hogy a csúcson kell abbahagyni! A világtól távoli koncerttér, és tízkor leoltanak, kikapcs! Botrányos, mikor lesz még lehetőségünk ezeket a muzsikusokat, ezeket a számokat hallgatni élőben?!

0626dta4

Máskülönben ilyen kristálytisztaságú, arányos és erős hangzású szabadtéri koncerten talán az első hazai (PeCsa szabadtér) Sepultura-koncert óta nem voltam.

Kiváló koncert, méltó tiszteletadás – kissé méltatlan vég.

Fotó: Polgár Péter

 

Hozzászólások 

 
+2 #9 mrataxi 2014-06-27 13:12
Idézet - bluevoodoo:
Tény, hogy Reinert lassabban ütötte a témákat a szünet előtti dalokban, de ettől nem dobolt szarul, tanítanivaló az a laza és fölényes hangszerkezelés , amit produkál. (A Flattening Of Emotions sem érte el a lemeztempót amúgy, de a legszembetűnőbb a Suicide Machine-nél volt a dolog szerintem.) Dehát öregszenek ők is, és Reinert már rég maga mögött hagyta az extrém metal közeget (ráadásul megdöbbentő, hogy a legutóbbi hazai Cynic buli óta mekkora hegyomlás-méretűre hízott, gyanítom, hogy ez sem segít feltétlen a szélvésztempok tartásában). Grossmann gyorsabb volt, viszont koszosabban és kevesebb fílinggel játszott, főleg a jellegzetes hoglanes breakeknél kummantott, legtöbbet a Symbolic-ban.


fura, mert nekem meg pont reinert dobolása tűnt feeling-mentesnek, és grossman odaülésével vált élővé számomra a dobolás

de mindegy, én amúgy is elsősorban a gorguts miatt mentem :)
Idézet
 
 
+6 #8 bluevoodoo 2014-06-26 17:07
Tény, hogy Reinert lassabban ütötte a témákat a szünet előtti dalokban, de ettől nem dobolt szarul, tanítanivaló az a laza és fölényes hangszerkezelés , amit produkál. (A Flattening Of Emotions sem érte el a lemeztempót amúgy, de a legszembetűnőbb a Suicide Machine-nél volt a dolog szerintem.) Dehát öregszenek ők is, és Reinert már rég maga mögött hagyta az extrém metal közeget (ráadásul megdöbbentő, hogy a legutóbbi hazai Cynic buli óta mekkora hegyomlás-méretűre hízott, gyanítom, hogy ez sem segít feltétlen a szélvésztempok tartásában). Grossmann gyorsabb volt, viszont koszosabban és kevesebb fílinggel játszott, főleg a jellegzetes hoglanes breakeknél kummantott, legtöbbet a Symbolic-ban.
Idézet
 
 
+6 #7 Simple 2014-06-26 14:35
Csak egy-két észrevétel:
"Háromnegyed tízre szépszámú rajongót hordott össze a szél".
Bár tény, hogy rövidített verziót játszottak, de azért nem ennyire:)))
"a Crystal Mountain után Masvidal és Reinert elhagyják a teret"
Már a Kristályhegyen is Hannes Grossmann ült.
És meg is mondom őszintén, hogy óriási csalódás volt, hogy ennyire szarul dobolt Reinert. Amikor váltotta őt az Obscura dobosa, az valami fantasztikus volt. Az első dal volt az egész koncerten, aminek a sebessége elérte a valódit - sőt még túl is ment a Symbolickal. Aztán valőszínűleg ezen felbuzdulva az utolsó két Gore dal már jó sebességgel ment.
Én voltam Bécsben, és ott is ugyanez a lassúság dominált, ami azért nagyon rossz, mert az ember szarrá hallgatta a cd-ket, és benne van a belső ritmus, érzékeli, hogy nem stimmel valami. (Mint ahogy a Slayer vagy a King's X is ezt a tendenciát követi.) Szóval a tegnapi napon egyértelműen az előzenekar vitte a pálmát - kivéve a 3 Hanneses dalt.
Idézet
 
 
+6 #6 xylevi 2014-06-26 13:29
a Lack of Comprehension es a Pull the Plug maradt le a vegerol ha az elozo bulik setlistjet megnezzuk...valami kommunikacios hiba csuszhatott be, mar mikor 20:47kor elkezdtek, akkor tudtam, hogy le fog itt maradni 1-2 dal...valoszinuleg szoltak nekik, hogy 10kor villany lekapcs, de gondolom nem vettek komolyan...meg a Baptized utan Steve hergelte a kozonseget, hogy "we want more", szerintem meg itt is azt hittek, hogy siman visszajohetnek es eltolhatjak a maradek dalokat...fura volt a vege, de jo volt a tavalyi becsi buli utan megegyszer latni oket
Idézet
 
 
+4 #5 Saxon 2014-06-26 13:03
Ugyan jönnek még hozzánk?
Idézet
 
 
+7 #4 garfield 2014-06-26 13:01
lack of comprehensiont annyira de annyira vártam és nem volt :( valszeg lett volna ha befér a tízórás rendelet elé de bakker mi a szarért nem kezdtek előbb akkor?
csak ez miatt nem 10 pontos a koncert mert amúgy fasza volt.
Idézet
 
 
+6 #3 bluevoodoo 2014-06-26 12:54
Baptized In Blood helyére beférhetett volna egy Overactive Imagination, Trapped In A Corner vagy Philosopher, még ha ez utóbbit Masvidal érintettsége révén elég fura helyzet is lett volna,ha előveszik. És mondjuk ha előre lehetett tudni,h ilyen rövid idejük van csak, akkor a Cosmic Sea helyett is lehetett volna Lack Of Comprehension,d e buli közben csak az Individual mellőzöttsége volt az egyetlen, ami miatt csóváltam a fejem.
Idézet
 
 
+9 #2 Bakó Ádám 2014-06-26 12:31
Még szerencse, hogy Bécsben elnyomták a Together As One-t s a Lack Of Comprehension-t. Belepusztultam volna ebbe Human-hiányba... Ember-telenség
Idézet
 
 
+6 #1 bluevoodoo 2014-06-26 12:25
A hangzáson vitatkoznék (bár elöl álló ismerősök azt mondták, hogy ott élvezhető volt), mert a keverőpultnál állva fülsértően sok magas volt a hangképben, a dobokból a pergőt és a cinek sistergését lehetett hallani, a basszus az bábszínház volt,mert egy hangot sem lehetett érteni sajnos DiGiorgio játékából, és ennek tetejébe még Masvidal gitárja olyan aránytalanul hangos volt, hogy Chuck Schuldiner Max Phelps által interpretált szólóit kb. jelzésértékkel lehetett hallani. Érdekes módon a videos szünet után hirtelen ugrásszerűen megjavult a hangzás, legalábbis arányaiban mindenképp, az obscurások blokkja alatt egyenrangú volt a két gitár, Masvidalék visszajövetele után viszont megint jóval hangosabb lett az apró mágus gitárja. Amúgy zseniális nosztalgiabuli volt, nekem pláne, akinek esélye sem volt az "igazi" zenekart látni élőben. A frontemberség hiányzott ugyan valamelyest, de végülis a zene volt a lényeg, abban egyetértek a cikk írójával, hogy sajnálatosan rövid volt a program, az pedig kifejezetten nagy csalódás, hogy az Individualt teljes mértékben hanyagolták, és a Pull The Plugot is joggal várta a nép a végén.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.