Előzetesen azt gondoltam, hogy a beszámoló első részében be kell majd mutatnom a Zeal & Ardort, meg kell próbálnom szóban érzékeltetni az elmesélhetetlent, hogy itt valami egészen friss dologról van szó, és hogy Manuel Gagneux csapata úgy keveri a metalt a fekete zenével, ahogy arra korábban talán gondolni sem mertünk/akartunk volna. A brigád e...

Ha azt mondom, 2017-ben a Guns N' Roses a nagy durranás a könnyűzenében (és szándékosan nem simán csak rockot írtam), azzal nagyjából mindenki egyet kell, hogy értsen. Axl, Slash és Duff összeborulása, illetve a komplett Not In This Lifetime turné tényleg akkora esemény, amely mellett bármi és bárki eltörpülni látszik. Van azonban egy olyan elpuszt...

Régen kapott már koncert akkora hírverést , mint az Apey & The Pea kecskeméti szeánsza. Az okokat és a körülményeket mindenki ismerheti, azokat megírták minden lehetséges és lehetetlen helyen, így aztán nem is rugóznék sokáig a dolgon, csak azt emelném ki: ismét bebizonyosodott, hogy a politika, aminek lételeme, hogy belepofázzon az életünkbe, ak...

A legtöbb indokolatlan műfaji megjelölést vonzó, hiperintenzív élő fellépéseivel hírhedtté vált norvég Shining mindenképpen egy jelenség a kortárs porondon, és mint ilyet, akkor is látni kell, ha a legutóbbi A38-as fellépésük óta eltelt szűk két évben nagyjából meg sem fordult a fejemben, hogy otthon is hallgassam őket. A híreket azért figyeltem velü...

Richie Kotzen már sokadszor lépett fel nálunk, és ugyan finoman szólva sem vagyok teljesen képben igen jelentős szólómunkásságának tekintetében, ha tehetem, mégis minden alkalommal megnézem a Poisonnal, majd a Mr. Biggel hírnevet szerzett, azóta azonban a gitárzenék jóval szélesebb tartományában otthonosan mozgó figurát. Egész egyszerűen azért, mer...

Nem sokon múlt, hogy a Pro-Pain ne lépjen fel augusztus 16-án Budapesten. Vagy úgy általában, soha többé, sehol. Ha ezt a beszámolót olvasod, nyilván tisztában vagy vele, hogy a banda motorja és főnöke, Gary Meskil igen súlyos sérüléseket szenvedett egy brüsszeli rablótámadásban bő egy hónappal a pesti dátum előtt. Az is kisebb csodaszámba ment, ho...

Ahogy a FEZEN-cikk lezárásánál említettem, teljes kiégésemet a pozsonyi Metal Church buli bánta. Én meg persze már másnap magát az elmulasztást bántam, mégis, az egy nappal későbbi, Summer Thrashként kisebb fesztiválnak beharangozott bulin való részvételen is erősen elgondolkodtam fizikai fáradtságom miatt. Aztán aznapi civil mindennapi kötelességeim...

Mivel a fesztiválbusz - szerencsére – mindig a hátsó be- és kijáratnál tette ki és vette fel az embereket, mindig az ahhoz legközelebb eső a Harman színpad populárisabb kínálatával szembesültünk először, nem volt ez másképp péntek késő délután sem.

Tavaly a Sziget nem jött ki túl jól abból, hogy Rihanna volt a fesztivál húzóneve. És akkor még finoman fogalmaztam, hiszen a barbadosi énekesnő fellépését még a legkevésbé kritikus hangok is csalódást keltőnek, illetve gyengécskének titulálták. Idén az első headliner, azaz a -1. nap nagy attrakciója ismét egy kvázi hasonló fellépő volt, a szintén ...

Extrém időjárási körülmények között az emberek hajlamosak kivetkőzni önmagukból, intoleránsan, agresszíven, azaz igazi seggfejként viselkedni. Aki erre a szintre végül mégsem jut el, az is nyűgösebb és türelmetlenebb a környezetével, mint általában. Márpedig a FEZEN hetében az egész országra kiterjedően a legmagasabb fokozatú hőségriadó volt érvény...

Igazi gatyarohasztó forróságban, bő 38 fokban indultam el, hogy aztán egy villámlások, szakadó eső, román kamionosok és egyéb természeti katasztrófák által övezett út végén térhessek haza. Közben pedig ott voltam a Hajón, ami a sivatagban állt, és amiben ott állt egy falatnyi sivatag. A fentiek olvastán dr. Sigmund Freud minden bizonnyal kedélyes m...

A szombati napot kényelmesre lőttük be: elsőnek a fél öt körül kezdő Almanacra volt kíváncsi egy fővel ideiglenesen megfogyatkozott társaságunk (ezúton is elnézést kérve a Serenity-Trollfest-Equilibrium hármastól, illetve híveiktől). Victor Smolski poszt-Rage csapatának forró hangulatú pesti fellépését sajnos már nem emlékszem, milyen okból, de kihag...

Tíz éve nem jártunk a vizovicei Masters Of Rock fesztiválon, ami akkor is fura, ha a cseh rendezvény igazából mindig is a másod- és harmadvonal zenekarait sorakoztatta fel, akik döntő többségben Magyarországon is elérhetők voltak (illetve azok ma is), illetve sok esetben a párhuzamosan futó Rockmaratonon is feltűntek. Mellettük azonban minden évben...