Mintha mi sem történt volna: elmúlt ugyan két év, de a Borknagar ugyanazzal a felállással, ugyanazzal a lazasággal, és (zömmel) ugyanazokkal a dalokkal újra fellépett nálunk, amelynek köszönhetően akkor és most is igazán kedveltük őket. Az all-star norvég brigád nem csupán arculatát konzerválja roppant sikeresen (amióta piacra dobták szakállolajukat,...

Az Arénából hazafelé azon morfondíroztam, milyen remek ötlet volt ez a koncert a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában, főleg így, jelmezes szereplőkkel. Aztán némi netes kutakodás után rábukkantam az 501-es Légió Magyarországi Helyőrségének YouTube csatornájára, ahol találtam néhány négy évvel ezelőtti felvételt, ahol szintén hasonló műsorban szer...

Két évvel ezelőtt egy kiváló, ámde nyúlfarknyi koncerten már minden érdeklődő kaphatott némi kis ízelítőt a Death-élményből, az az este azonban rövidített programja miatt hagyott némi keserű szájízt a közönség túlnyomó részében. Mivel ezúttal nem szabadtéri buliról volt szó, nem kellett tartani semmiféle csendrendelettől, így pedig végre azok is igaz...

Ha láttál az utóbbi pár évben egy Amorphis-koncertet, akkor láttad az összeset, tudod mire számíthatsz – kis túlzással mondhatnám ezt is, mivel az Amorphis biztonsági játékot játszik hosszú évek óta mind az élő fellépéseket, mind a lemezes dalokat illetően. A tavalyi Nightwish előtti kis liezonunk után kedvem támadt hosszabban megtekinteni őket, és n...

Két évvel ezelőtt nagyjából véletlenszerűen keveredtem a Royal Hunt hajós koncertjére , mivel nem igazán hallgatom/ismerem őket néhány dalon kívül, a zenei világuk nem teljesen az én terepem, de olyannyira nem bántam meg, hogy már aznap, a helyszínen eldöntöttem, ha legközelebb jönnek, ott leszek. A szomorú helyzet az, hogy azóta sem kezdtem vadul ha...

Köztudott, hogy a debreceni rockszíntér mindig is erős volt, és helyén kezelve a kifejezést, ma már talán nem túlzás legendásnak nevezni. Nem azért, mert a Tankcsapda akkorára nőtt, amekkorára, épp ellenkezőleg: ők pont ebből a miliőből kiindulva lehettek akkorák. Persze az ismertté vált nevek mellett akadtak errefelé mostohább sorsú zenekarok is, ...

Bizonyára lesznek, akik úgy gondolják, későn került ki a beszámoló, pláne, hogy napokkal később lezajlott rendezvények ismertetői előbb voltak olvashatók, de ez is egy örök vitatéma házon belül. Végülis jogos, hiszen aki jelen van, szeretné mielőbb visszaolvasni saját gondolatait, hogy aztán ha azokat nem látja viszont, kommentelhessen, és pláne ig...

Michael Kiske, Ronnie Atkins, Eric Martin, Sascha Paeth és még sorolhatnám. Igen illusztris névsor: olyan arcok, akik akár egy szál önmagukban is elegendőek lennének ahhoz, hogy elcsábítsanak bármelyik budapesti klubba. Ha pedig egyszerre, egy színpadon állva leshetők meg, az tényleg kihagyhatatlan lehetőség, így annak ellenére is egyértelmű volt, ...

Másodszor jutott el Magyarországra Tommy Victor kultikus underground triója, a Prong. A '90-es évek első felében megkerülhetetlennek számító, az egész színtérre óriási hatást gyakorló csapat némileg a háttérbe húzódva alkot ma már, de az utolsó három album meggyőző voltát a színpadra is maradéktalanul átörökítették. Az eredmény 2016 garantáltan egy...

A '90-es éveket általában úgy szokás emlegetni, mint a klasszikus rockot megmételyező, ördögtől való időszakot, mikor is az „igaz-zene" háttérbe szorulásával az europop sötét korszaka köszöntött ránk. Amellett, hogy ezen sarkított álláspont nyilvánvalóan túlzás, némi igazság mégis van benne, ugyanakkor azonban az is kétségkívül igaz, hogy óriási do...

Bár ezzel a véleményemmel nyomasztó kisebbségben maradtam a „szerkesztőségen" belül, nagyjából az idei év legizgalmasabb történéseként számoltam a USEME megalakulásával, amelynek híre a Special Providence november végi MűPás koncertje környékén kezdett terjedni. Azóta rekordsebességgel beérkezett a debütalbum, Világvevő címmel, az ott megütött hangvé...

Bár közmegegyezés nyilván soha az életben nem lesz, azért úgy tűnik, a kedélyek némileg csillapodtak a csapat karrierjének minden bizonnyal legmegosztóbb, The Astonishing lemeze kapcsán. Én a magam részéről kisebb fenntartásoktól eltekintve továbbra is becsületes munkának és kellemes hallgatnivalónak tartom, és nem utolsósorban tipikusan olyan albumn...

Noha Eric Wagner saját bevallása szerint azért távozott a Trouble soraiból 2008 környékén immáron nem először, mert ráunt a dologra meg úgy általában véve az egész verklire, nekem mindez kevésbé tűnik kereknek annak fényében, hogy az énekes jelenleg két csapat, a The Skull és a Blackfinger élén is ápolja a chicagói doomsterek örökségét. Azzal együt...