Shock!

november 22.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dirkschneider, Anvil - Budapest, 2016. március 29.

Bizonyára lesznek, akik úgy gondolják, későn került ki a beszámoló, pláne, hogy napokkal később lezajlott rendezvények ismertetői előbb voltak olvashatók, de ez is egy örök vitatéma házon belül. Végülis jogos, hiszen aki jelen van, szeretné mielőbb visszaolvasni saját gondolatait, hogy aztán ha azokat nem látja viszont, kommentelhessen, és pláne igaza van annak, aki bármilyen okból kifolyólag nem lehetett jelen, hiszen kíváncsi arra, amiről lemaradt. Más kérdés, hogy az előre hozzáférhető setlistek korában (és legkésőbb a koncert után egy órával mindig megjelenik az új is a megfelelő felületen) mi értelme van egyáltalán egy koncertbeszámolónak, hiszen a nagy bandáknál úgyis lehet tudni, mi mennyire szólt jól, és mennyire volt profi: az ember befizet egy csomagra, és előre tudja, mire számíthat. Minden egyéb csak okoskodás. Az U.D.O. zenekar Dirkschneider néven adott műsorát is megírhatnám copy-paste jelleggel a tavalyi cikk alapján, hiszen az egyetlen különbség tényleg maga a repertoár volt, amelyet az öreg tokarezegtető kizárólag az Accept 1986-ig tartó csúcskorszakából állított össze.

dirkschneider_k2016_01

időpont:
2016. március 29.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Music Club
Neked hogy tetszett?
( 13 Szavazat )

Szép marketingmese persze az, hogy soha többet nem játszik a régi bandájától, és még csak nem is olyan nagy csúsztatás, hiszen a valóság bizonyára tényleg az, hogy sose lesz több Accept-nóta – U.D.O. koncerten. Dirkschneider-bulin viszont annál inkább, szinte biztos vagyok benne, hogy 2016-ot követően is. Máskülönben mi az ördögért használnának másik márkanevet és miért raktak volna össze ennyire jól egy ennyire hosszú és hibátlan programot? Így most két komplett, egymástól jól elkülönülő műsor közül lehet választani, ha szervező vagy, és elnézve a szinte teljesen Európára korlátozódó turnémenetrendrendet, nehezen tudom elképzelni, hogy később ne tegyenek a dél-amerikai, pláne a zenekart elképesztő népszerűséggel megajándékozó orosz piac kedvére. Sőt, megkockáztatom, egy ilyen old school, eredeti hangos Accept-showra még az Egyesült Államokban is lenne némi igény. Alapvetően tehát egy ügyesen összerakott üzleti tervről beszélhetünk, amivel a kecske is jóllakik, de a káposzta is megmarad: Udo bácsi továbbra is önmegvalósíthat a szólózenekarral (amire persze szintén van igény, hiszen tavaly sem voltak kevesen a bulin, és korántsem a legvégén elhangzott négy Acceptért jöttek a népek), de lakossági felhasználásra ott lesz a Dirkschneider produkció is, ami tokkal-vonóval ugyanazt a stábot jelenti, szóval az egyeztetéssel sem lesz gond. Sőt, akár még útközben is eldönthetik, melyik műsorral állnak színpadra. Egyszerűen zseniális!

anvil_k2016_01

A Húsvét utáni old school csomag komoly vonzereje volt az Anvil is (meg kell mondjam, a Palace-t direkt késtem le, mert rettenetesek voltak pár éve a Primal Fear/Brainstorm duó előtt), akik ugye jó tíz éve nem jártak Magyarországon, és akkor is huszonhárman néztük meg őket, ugyanakkor azóta – a róluk készült film miatt – az ázsiójuk is nőtt kissé. Persze ez kultikus státuszukon mit sem változtatott és ők maguk sem lettek mások, leszámítva persze a folyton fluktuáló basszer pozit: Lips ugyanolyan elmebeteg, mint harmincöt éve folyamatosan (Chris Robertson, az „új" bőgős ebben méltó társa), az egyébként magyar származású Robb Reiner dobolása pedig semmit nem vesztett erőteljességéből és ötletességéből. Igazából a ritmusok teszik igazán kiemelkedővé a zenekart, meg persze az az összhang, ami egységessé varázsolja a hangzást, mert őszintén szólva néhány valóban klasszikus nótát leszámítva nem vagyok meglepődve azon, hogy nem lettek igazi alapbanda. Élőben nagyon ütnek és jó őket nézni, hallgatni, de lemezen – főleg annyin, amennyi nekik van! – engem cseppet fáraszt az Anvil zenéje. Tudom, hogy kiadós-menedzsmentes stb. bénázások is álltak annak hátterében, hogy a hőskorban nem futottak be, de összességében nézve ez nem az a szint, mint mondjuk a Metal Church, vagy hogy Kanadában maradjunk, az Exciter, és gyorsan hozzá is teszem: szerintem, illetve, hogy ennek 2016-ban már az égvilágon semmi jelentősége. Léteznek, alkotnak, élvezik ők is, a közönség is, és ez jó, a 2005-ös buli pedig simán belefér életem legjobb húsz-huszonöt koncertjébe. Ezzel már kölcsönösen elég sokat adtunk egymásnak.

dirkschneider_k2016_02

Udo bácsi és vérfrissített zenekara, a Dirkschneider pedig ismét jött, játszott és hengerelt. Nem is nagyon van ezen mit ragozni: tényleg megismételték az egy évvel ezelőtti bravúrt, és amíg ez a felállás együtt van, bizonyára sokszor megteszik majd még. A full Accept programmal valóban nem lehet mellényúlni, és a két fiatal srác, Andrej és Kaspari kis túlzással már-már megközelítik a Hoffmann-szintet. Mindenesetre a klasszikus U.D.O. tényleg újraéledt a kezük alatt, és Dirkschneider Junior tempói is húznak, mint az atom (emellett messziről nézve egyre jobban hasonlít a kedves papára) – ritmusszekció terén ez valóban a klasszikus nívó, annyi különbséggel, hogy Fitty Weinhold még nem vállalt be szólóéneket (ami persze nem baj, hiszen Peter Baltes sem egy pacsirta).

Ami magát a több mint két órás setlistet illeti, közel tökéletesnek tűnt, egy-két kevésbé elcsépeltebb tétel is belefért (Wrong Is Right, Head Over Heels, Winter Dreams – utóbbi talán a legfeelingesebb Accept-lassú), de ha már megvan hozzá az eszközöm, ismét világba kiáltom enyhe rosszallásomat az Objection Overruled teljes ignorálásáért. Tekintve, hogy a TV Warnál is megfigyelhető volt némi fagyás, nem hiszem, hogy bárki is haragudott volna a Slaves To Metalért, de hát egyelőre még nem voltam olyan helyzetben, hogy direkt Udónál kérdezzek erre rá (interjúra bejutásért pedig csak emiatt nem fogok lobbizni). Ettől eltekintve nem kétséges, hogy az év talán legjobb buliját láthattuk tradicionális metal vonalon, amit csakis az Iron Maiden írhatna felül nyáron, ha nem lenne értelmetlen teljesen más dimenziók összehasonlítása.

dirkschneider_k2016_03

 

Hozzászólások 

 
0 #7 Teszter 2016-04-08 11:42
nem akarok negativ lenni, de nekem az accepthez hozzatartozik a szinpadkep is, melynek elsodleges eleme W.O.L.F. bar ok voltak a belepom a metal vilagaba a 80-as evek vegen es udo egy idol volt, felnott fejjel ala kell irnom, hogy az o szemelye inkabb hatrany mint elony. igazabol azt hiszem akkor abrandultam ki belole, mikor 93-ban a headbangersben az mtvn egy kulonszam ment az ujraalakulasra, es sok beszelgetes volt veluk. amig peter es wolf intelligens ferfiaknak tuntek, udo egy idiotanak, aki azonkivul, hogy rettenetesen alacsony intellektussal repult, meg a popszakmaban eltoltott evtizedek alatt sem tanult meg rendesen angolul. desmond child pont mostanaban mondta, tanulj meg rendesen angolul, mert anelkul nincs angolszaz piac. a mostani accept enekes klasszisokat ver az oreg german tankra.
Idézet
 
 
+2 #6 Santoro 2016-04-08 07:44
Idézet - Metal Heart:
senki nem volt a koncerten? pedig teltháznak tűnt!



Én voltam, jót tett a bandának a 2 "új" gitáros, az orosz srác még Hoffmann grimaszait is levette. Jó ez így, ne keverje dolgokat, az első 4 UDO lemez amúgy is hibátlan, és aztán is vannak jó pillanatok, szóval legyen ilyen is meg olyan is, de legközelebb az OO-ról kéretik nem megfeledkezni, legalább egy sick,dirty,and mean erejéig.
Idézet
 
 
+2 #5 Zoli 2016-04-07 19:50
Idézet - Palinkas Vince:
Idézet - Zoli:
PALACE szerintem nem volt rossz. Ráadásul pár nappal a koncert előtt jöttem rá hogy az énekes meg a dobos egy kult német egylemezes banda a SAINTS ANGER tagjaiként kezdték a zenélést, mely lemez (danger metal) már ezer éve ott figyel a gyűjteményemben . Így aztán megnéztem őket, az énekes még a színpadon dedikálta, rázta a fejét és vigyorgott. Később még qrva rendes volt mert a pólóárusnál kérdezgette sikerült-e a dobossal is aláíratnom és mivel nem, azért külön bement a backstage-be hogy dedikáltassa. Számomra az ilyen fazonok az igazi rocksztárok.


Végülis 4 éve volt, tehát akár fejlődhettek is, bár ennyi idősen már nem hinném, hogy túl sokat.

Persze nem azt mondom hogy micsoda banda, de a zene szeretete nekem lejött-átjött a színpadról.
Idézet
 
 
+6 #4 Zoli 2016-04-07 19:48
Idézet - Metal Heart:
senki nem volt a koncerten? pedig teltháznak tűnt!

A sok öreg rocker (engem is beleértve) nem használ internetet:)
Telefonerdő se volt, sokkal szebb így a nézőtér. Mint régen.
Idézet
 
 
0 #3 Metal Heart 2016-04-07 18:33
senki nem volt a koncerten? pedig teltháznak tűnt!
Idézet
 
 
+1 #2 Palinkas Vince 2016-04-07 17:14
Idézet - Zoli:
PALACE szerintem nem volt rossz. Ráadásul pár nappal a koncert előtt jöttem rá hogy az énekes meg a dobos egy kult német egylemezes banda a SAINTS ANGER tagjaiként kezdték a zenélést, mely lemez (danger metal) már ezer éve ott figyel a gyűjteményemben . Így aztán megnéztem őket, az énekes még a színpadon dedikálta, rázta a fejét és vigyorgott. Később még qrva rendes volt mert a pólóárusnál kérdezgette sikerült-e a dobossal is aláíratnom és mivel nem, azért külön bement a backstage-be hogy dedikáltassa. Számomra az ilyen fazonok az igazi rocksztárok.


Végülis 4 éve volt, tehát akár fejlődhettek is, bár ennyi idősen már nem hinném, hogy túl sokat.
Idézet
 
 
+9 #1 Zoli 2016-04-07 16:25
PALACE szerintem nem volt rossz. Ráadásul pár nappal a koncert előtt jöttem rá hogy az énekes meg a dobos egy kult német egylemezes banda a SAINTS ANGER tagjaiként kezdték a zenélést, mely lemez (danger metal) már ezer éve ott figyel a gyűjteményemben . Így aztán megnéztem őket, az énekes még a színpadon dedikálta, rázta a fejét és vigyorgott. Később még qrva rendes volt mert a pólóárusnál kérdezgette sikerült-e a dobossal is aláíratnom és mivel nem, azért külön bement a backstage-be hogy dedikáltassa. Számomra az ilyen fazonok az igazi rocksztárok.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.