Október 23-a idén is emlékezetesen telt. Volt, akinek a síppal, dobbal, nádihegedűvel köszöntött '56-os megemlékezések miatt, míg másoknak mindenféle hangos rockkoncertek okán. Stábunknak is igencsak sűrűvé vált az este: akadt, aki Evergrey-hangversenyre , akadt, aki az Enslaved és barátai által celebrált fekete misére látogatott el, nekem pedig az ide...

Noha a Wisdom zenekart ma már minden tiszteletem mellett sem tartom túlságosan izgalmasnak, évről évre megrendezett fesztiválszerű pesti nagykoncertjükért pont ugyanakkora respekt jár, mint lényegében bármilyen professzionális megnyilvánulásukért. Betudható ez részben a külföldi vendégeiknek, amelyek idén kimondottan erős csomaggal csábították még ...

Amikor a koncert napján egy kicsit utánakotortam régi kedvenceimnek, döbbenten kiáltottam fel: basszus, Robert Smith nem lehet 57 éves! Pedig de, és ugyan az idő jóval szaporább ütemben múlik, mint azt szeretnénk, az idősödő tupírkirályon mindez csak nyomokban látszik, hiszen uszkve huszonöt éve is pont ugyanígy nézett ki: hanyagul elkent rúzs a sz...

Alaposan besűrűsödött az év végi koncertszezon, olyannyira, hogy október 23-án két olyan bulit is rendeztek a város természetesen két különböző pontján, amire szívesen mentem volna, de mivel az Evergreyt többször láttam (igaz, utoljára 2009-ben ), és most sem főzenekarként jöttek, tehát pont ugyanakkor kezdtek, mint az első előzenekar a Dürerben, így...

Legyen bármekkora underground legenda a lassan harmincadik (!) életévébe lépő görög Rotting Christ, az évek során sosem kerültünk egymáshoz annyira közel, hogy egy-egy itthoni fellépésük kapcsán ellenállhatatlan késztetést éreztem volna a felvonulásra. A nemrégiben koncertlemezzel is jelentkezett athéni brigád ettől még persze kimondottan erős konc...

Zord külső körülmények úgy játszottak közre, hogy ezúttal éppen egyik legkedveltebb magyar zenekaromat, az Apey & The Pea-t érte utol az előzenekarok kérlelhetetlen végzete, miszerint akárhogyan is igyekszik az ember, nem fog tudni időben odaérni rájuk. Rohadtul sajnálom a dolgot, hiszen száz százalékosan biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan bi...

Arénaturnén a Volbeat. Évek óta sejthető volt persze, hogy ez lesz majd belőle, mégis döbbenetes látni, ahogy mindössze néhány év következetes munkájával hova jutottak a dán elvismetalosok az E-Klub apró színpadától. Nem csupán a deszkák, de a produkció mérete is szépen kinőtte magát azóta, e mostani kör kulisszái pedig nem csupán az amúgy is meglehe...

Megmondom őszintén, a Kamelot lemezei iránti érdeklődésem valahol közvetlenül a The Black Halo után veszett el, nagyjából tíz évvel ezelőtt. Bármennyire is imádom a csapat zenéjét, az utóbbi anyagok számomra kissé üresnek és önismétlőnek tűnnek. Hiába teszek ugyanis mindegyikkel legalább egy próbát, valahogy egy sem fog meg igazán, így ha Kamelotot v...

Mielőtt bárki nekikezdene a kommentszekcióban, hogy de miért ír a Shock! Bryan Adamsről, amikor kiváló dél-amerikai doombandák és még kiválóbb svéd precíziós power/thrash/death-gárdák maradnak ki a felhozatalból, bocsássuk előre: az idén már 57 éves kanadai fószer tényleg világéletében a könnyedebb végéről fogta meg a dolgokat, de távolról sem volt...

Egyszer már járt nálunk az első lemezével turnézó Serious Black, azonban az a koncert ugyanúgy nem győzött meg, ahogy a bemutatkozó korong sem, így elkönyveltem őket magamban annyival, hogy jó az énekesük, de semmi több. Mivel azonban Urban breed a Tad Morose-lemezekkel beverekedte magát az abszolút kedvenc énekeseim közé, másodszorra is felkereked...

A Pink Floyd nevű feltörekvő, rendkívüli kísérletező kedvéről híres/hírhedt londoni banda először csaknem pontosan ötven éve, 1966. december 12-én állt a Royal Albert Hall színpadára, ekkor még Syd Barrett vezérletével, de David Gilmour gitáros nélkül. Egy év múlva ugyanide már Jimi Hendrix társaságában érkeztek, hogy aztán Gilmour 1968-as csatlako...

Bizonyos koncertek kapcsán az ember zsigerből érzi, hogy kiemelkedően jók lesznek. És nem azért, mert órákig bújta a YouTube-ot aktuális élő videókat nézegetve, hanem valamiért tudja, és kész. Engem pedig már hetekkel a Steel Panther bécsi fellépése előtt elkapott ez az érzés, ráadásul a tengerentúli négyes előtt az az Inglorius melegített be, akik...

Ahhoz a felhajtáshoz képest, ami a Black Sabbath búcsúturnéját övezi, a The Who utolsóként meghirdetett, a banda fennállásának ötvenedik születésnapját ünneplő köréről szinte alig lehetett hallani, annak ellenére, hogy már elég régóta fut. Azóta persze már bejelentették, hogy a 2015-ben indult koncertsorozatnak 2017-ben is lesz folytatása, viszont el...