Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Winery Dogs, Inglorious - Budapest, 2016. február 17.

the_winery_dogs_k2016_01Ismét elkezdhetnék azon lamentálni, vajon mi lehet az oka annak, hogy miközben az Adrenaline Mobon még a lefüggönyözött PeCsában is csak lézengtek az emberek, Richie Kotzen szólóbulijai szellős hajók előtt mennek le, és a The Winery Dogs kétharmadát soraiban tudó jam-kvartetten sem hágtunk éppen egymás nyakára, addig Mike Portnoy, Billy Sheehan és Richie Kotzen így együtt csurig töltötte a Barba Negrát, de nem fogok. Valószínűleg itt is arról lehet szó, amit állandóan szajkózni szoktam, vagyis hogy az egész mindig több a részletek összességénél. Mindenesetre a formáció első magyarországi koncertje kétségtelenül igazolta a nagy várakozásokat. (D.Á.)

A rock and rollt valahogy úgy kell játszani, ahogy azt az Inglorious teszi. Bár még sosem hallottam a fiatal brit csapatról, gyakorlatilag tíz másodperc alatt megvettek kilóra, ahogy a közönség egészét is. Jó kiállás, energia, lendület, mozgás és remek dalok. Persze a nagy elődök hatása náluk is tetten érhető, ettől függetlenül azonban van stílusa a srácoknak, ahogy pedig ezt a műfajt játsszák, az tényleg tanítanivaló.

időpont:
2016. február 17.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Music Club
Neked hogy tetszett?
( 24 Szavazat )
Kiváló saját dalaikat is borzasztóan élveztem, de a Rainbow I Surrenderje és a Deep Purple Lay Down Stay Downja is sütött, amiben persze semmi meglepő nincs, hiszen majd' kétszeres sebességgel nyomták őket. Ritkán írok le ilyesmit, főleg egy elsőlemezes csapatról, de az Inglorious tényleg hatalmas reménység. Igazán komoly dolog is kisülhet a bandából, én pedig szurkolok nekik. Megérdemelnék!
(K.G.)

inglorious_k2016_01

A The Winery Dogs a jelek szerint akár komolyabb történetté is fejlődhet annál, mintsem, hogy csupán egy újabb ideig-óráig futó projekt maradjon a három főszereplő agyonzsúfolt itinerjében. Már a csapat első lemeze is tetszett, a tavalyi Hot Streak azonban egy még jobban összeérett formációt mutat, ahol úgy lehet önmaga ez a három hatalmas egyéniség, hogy közben nem kioltják, hanem még tovább spannolják egymást, és erre a jelek szerint a közönség is ráharapott. A hazai sold out is tökéletesen mutatja a hármasfogat körüli pezsgést, és naná, hogy a magyar rockzenei élet krémje is ott tolongott a Barba Negrában ezen a szerda estén. Richie Kotzen, Billy Sheehan és Mike Portnoy pedig hozta, amit kellett, és kenyérre is kentek mindenkit.

the_winery_dogs_k2016_07

Tulajdonképpen elég nehéz leírni, mi is játszódott le a színpadon a The Winery Dogs fellépésén, mert voltaképpen semmi extra nem történt azt leszámítva, hogy kijött ez a három arc, hozták a saját paneleiket, és abból összeállt valami egységes egész, ami tökéletesen működik. Ugyan eleinte kicsit sajnáltam, hogy a terveknek megfelelően nem John Sykesszal szökkent szárba ez a történet, de Kotzen csatlakozása eloszlatta a kérdőjeleket, és új irányt is adott a projektnek. Noha élőben Sheehan és Portnoy összekeverhetetlen figurái is ugyanolyan markánsak, mint az ő gitárjátéka és dallamvilága, azon azért aligha vitázik velem bárki is, hogy lemezen a Winery elsősorban Richie zeneiségét viseli magán, ami persze nem baj, ezt a bluesos-jammelős-feelinges, őserejű rockzenét kevesen érzik nála jobban a mai színtéren. Viszont – bocsássa meg nekem a világ – akármilyen nagyra is értékelem Kotzen szólómunkásságát, a fanatizmusig soha nem jutottam el vele kapcsolatban, ellentétben a hagyományos zenekari környezetben alkotott dolgaival, legyen szó Native Tongue-ról, Forty Deuce-ról vagy éppen erről a trióról. Magyarán szólva szerintem Richie igazi zenekari ember, aki mellett két egyenrangú társ is tökéletesen tud érvényesülni, és közben nem nőnek rá egymásra. Ha van titka a Winery Dogsnak, hát akkor alighanem ez az.

the_winery_dogs_k2016_03

A koncert ennek megfelelően pontosan olyan volt, amilyenre számítottam: száz százalékig a zenélésről, sőt, ZENÉLÉSről szólt minden, viszont eközben is tartották a dalformátumokat, ami azért valljuk be, nem gond, és nem is feltétlenül magától értetődő ilyen kaliberű arcoknál. Illetve konkrétan ezeknél az arcoknál sem, mert hiába ritkította Kotzen arányérzéke mindig is párját, mindezt az egyébként imádnivaló Billyről vagy főleg Portnoyról azért a legjobb indulattal sem lehetne elmondani. Itt viszont most senki sem akart többet szerepelni a kelleténél: Mike egyszer ugyan körberohangászott a színpadon a dobverőivel, hogy az állványzat és a színpad mellett még magán Sheehanen is játsszon egy keveset, de nem akart minduntalan a középpontban maradni, önállóan csupán egész röviden villantott a doboknál, sőt, még az obligát basszusszóló sem nyúlt hosszabbra a feltétlenül elmaradhatatlannál. Noha Billy tudása és hangzása nyilván ámulatba ejtő, én speciel most is kibírtam volna enélkül, de hát mégis egy ikonról van szó, vagyis értem, miért kell mindenáron hosszú percekig nyújtania ezt a blokkot. Ettől még persze ugyanúgy nem mondott nekem semmit, ahogy az eddigi alkalmakkor sem, de nem kötök bele, a helyén volt. Viszont az önálló, kizárólag önmagáért való szólózásnál sokkal jobban élvezem Sheehan futamait és szólisztikus megnyilvánulásait az egyes dalokban, ezek hallatán sokszor megint önkéntelenül is azon kaptam magam, hogy szélesen vigyorgok. Tényleg óriási a fickó.

the_winery_dogs_k2016_04

Viszont nem tagadom, ez az este számomra elsősorban még így is Richie-ről szólt, méghozzá olyannyira, hogy elhatároztam: a jövőben kicsit azokkal a szólódolgaival is megpróbálok összehaverkodni, amik az elmúlt évtizedek során elmentek mellettem. Tényleg, szó szerint árad a zene az egész emberből, letaglózóan játszik, és amikor a billentyűkhöz ült, az is ugyanolyan tökéletesen működött, mint amikor azokat a bizonyos jellegzetes gitárfutamokat hozta. És komolyan mondom, hogy már a Fire akusztikus szólóelőadása miatt is megérte volna eljönni, annyira csodálatos volt az egész. A hangját hallottam már jobb formában is koncerten, de hát kit érdekel ez így élőben? A kötelezőt énekileg is bőven hozta, ezekkel a dalokkal pedig nem nagyon lehet melléfogni. Mint mondtam, a két album legjobbjait felváltva, jó ütemezésben elővezető trió nem csinált semmi nagyon extrát a színpadon, a dumálást sem vitték túlzásba, de így is végig lekötötték a figyelmemet bő másfél órán keresztül, és ahogy néztem, így volt ezzel még további ezeregynéhányszáz néző is rajtam kívül.

the_winery_dogs_k2016_05

Ha csúcspontokat kell kiemelnem, a rendes műsoridő végén, ráadásul egymás után elhangzott két nagy kedvencet, a Ghost Townt és az I'm No Angelt élveztem a legjobban, de ugyanennyire mellbevágtak a billentyűs Think It Over soulos-kitudjamilyen hangulatai is, egyenesen mágikus volt ez a szám élőben Richie zseniális dallamaival. És amiket Billy tolt alá a basszuson... Libabőr a köbön, tényleg. Meg persze volt nagy közönségkórus az Oblivionnél és az Elevate-nél, és ahol álltunk, ott még tök jól is szólt minden, pedig a Barba Negrában ez azért nem mindig magától értetődő.

the_winery_dogs_k2016_06

Biztos baromi unalmas, hogy állandóan ezzel jövünk, és nem is akarom a körtét összehasonlítani az almával, de tényleg megint csak azt tudom mondani: Mike Portnoy talán nem járt jól minden szempontból, amikor hirtelen felindulásból otthagyta a Dream Theatert, a világ zenehallgató hányada viszont nagyon is. Ellenkező esetben talán ez a projekt sem jön létre – márpedig nagyon hiányozna. Lehet, hogy a stílust tekintve a The Winery Dogs sem csinál semmi újat, de három hatalmas egyéniséget látunk a színpadon, akik ilyen keretek között még a boszorkányos muzsikálás mellett is képesek lejjebb venni az egójukból, és alárendelni magukat valami magasabb rendű egésznek. Remélem, még sokáig játszanak így hárman együtt. (D.Á.)

 

Hozzászólások 

 
#13 Santoro 2016-03-03 15:12
A Cannibals zseniális lemez ha már Kotzen.
Idézet
 
 
-9 #12 jessy 2016-02-19 23:39
Jó volt az Inglorious is, csak nem értem, az énekes srác miért vesz fel sztreccsnadrágo t a dagadt krumpli alkatához. Rontott az összképen.
Idézet
 
 
+3 #11 Adam 2016-02-19 16:11
Kiváló koncert volt,mindegyik zenész fenomenális. A Kotzen kérdésre reagálva,termés zetesen a saját véleményem: Soloban szamomra unalmas,nem szólít meg. Nagyon jo gitáros,csak nem érdekel a zenéje.
Idézet
 
 
+3 #10 bogar 2016-02-19 16:02
Idézet - frontiers:
Idézet - bogar:
Idézet - frontiers:
Megkockáztatom, hogy Lukather mellett a legnagyobb aktív tehetség, csak ő valahogy sosem kapta meg azt a médiafigyelmet, amit a Toto és Luke, vagy a fent említett két társa. Én Kotzen fanként baromira örülök, ha végre rajtam kívűl is hatással van valakire, de illene azért az ő szóló dolgaival is foglalkozni, mert igencsak kítűnő zenész. Attól függetlenűl, hogy rendkívüli gitáros és legalább annyira jó énekes, még single-songwriter is egyben, ami nem kis teljesítmény.


Abban más a helyzet, hogy a Poison-ba és a Mr.BIG-be is valaki helyére szállt be. Innen pedig nehéz kiemelkedni.

John Norum - Kee Marcello
Richie Blackmore - Steve Morse
Ace Frehley - Bruce Kulick

Stb...

Ezzel akkor értenék egyet, ha nem minden idők legjobb Posion lemeze lenne a Native Tongue!

Az általad felsorolt zenészek témájában, csak a Norum - Marcello párosban vagyok érintett, ott viszont a klasszikus lemezeket nézve szerintem messze magasabb minőségű az Out of this world és főleg a Prisoners, attól függetlenűl, hogy az is megérne egy menetet, amit az újkori Europe lerakott a Secret Society után, mert az valami fenomenális a maga őshardrock nevében, de a klaszzikus lemezeket nézve nekem pl jobban bejönnek Marcello megoldásai, a siker meg mint tudjuk nem egyenlő a minőséggel!


Én sem a zene minősége miatt írtam.
Nekem a 80-as évek KISS-e jobban bejön, mint a 70-es éveké, de mégis mindig Ace marad a KISS gitáros.
Így volt ez Kotzen-nel is.
Idézet
 
 
+6 #9 keviny 2016-02-19 15:50
Idézet - nago:
Nekem nagyon kellemes meglepi volt az Inglorious. Tavalyi Band of Spice után újabb kedvenccel bővült a paletta. És idén még jön a Spiritual Beggars is :) :)


Nathan James valami kikúrt jó énekes, ha 30 évvel korábban születik, Coverdale-el meg Gillan-el emlegetnénk egy lapon.
Idézet
 
 
+4 #8 frontiers 2016-02-19 14:53
Idézet - bogar:
Idézet - frontiers:
Megkockáztatom, hogy Lukather mellett a legnagyobb aktív tehetség, csak ő valahogy sosem kapta meg azt a médiafigyelmet, amit a Toto és Luke, vagy a fent említett két társa. Én Kotzen fanként baromira örülök, ha végre rajtam kívűl is hatással van valakire, de illene azért az ő szóló dolgaival is foglalkozni, mert igencsak kítűnő zenész. Attól függetlenűl, hogy rendkívüli gitáros és legalább annyira jó énekes, még single-songwriter is egyben, ami nem kis teljesítmény.


Abban más a helyzet, hogy a Poison-ba és a Mr.BIG-be is valaki helyére szállt be. Innen pedig nehéz kiemelkedni.

John Norum - Kee Marcello
Richie Blackmore - Steve Morse
Ace Frehley - Bruce Kulick

Stb...

Ezzel akkor értenék egyet, ha nem minden idők legjobb Posion lemeze lenne a Native Tongue!

Az általad felsorolt zenészek témájában, csak a Norum - Marcello párosban vagyok érintett, ott viszont a klasszikus lemezeket nézve szerintem messze magasabb minőségű az Out of this world és főleg a Prisoners, attól függetlenűl, hogy az is megérne egy menetet, amit az újkori Europe lerakott a Secret Society után, mert az valami fenomenális a maga őshardrock nevében, de a klaszzikus lemezeket nézve nekem pl jobban bejönnek Marcello megoldásai, a siker meg mint tudjuk nem egyenlő a minőséggel!
Idézet
 
 
-2 #7 ddrum77 2016-02-19 13:42
Idézet - frontiers:
Én a túrné egy másik állomásán fogom látni a bandát, így a koncertről nem tudok véleményt formálni, viszont Kotzen fantként a bandáról és róla igen. Mindegyik honi Richie koncerten jelen voltam, mivel egy legkedvencebb gitárosomról van szó és megmondom őszintén, kicsit értetlenül állok saját munkássága mellőzése tükrében a mostani hype-al szemben. Értem én, hogy Portnoy a jelenlegi rockszíntér egyik, ha nem a legnagyobb dobosa, Billy-ről -ez meg azért is érdekes, mert ugye egy fél Mr. Big is jelen van ebben a zenekarban- meg inkább nem beszélek, mert nem tudok olyan latinuszokat mondani, ami illene rá -többször láttuk ugye őt is a Mr. Big-el és egyéb formációkkal- és érdekes, hogy a szaksajtó mindkét zenészről rendszeresen közöl cikkeket, addig Kotzen-ről a WD előtt színte alíg. Pedig nem kis gitárosról van szó, sőt. Megkockáztatom, hogy Lukather mellett a legnagyobb aktív tehetség, csak ő valahogy sosem kapta meg azt a médiafigyelmet, amit a Toto és Luke, vagy a fent említett két társa. Én Kotzen fanként baromira örülök, ha végre rajtam kívűl is hatással van valakire, de illene azért az ő szóló dolgaival is foglalkozni, mert igencsak kítűnő zenész. Attól függetlenűl, hogy rendkívüli gitáros és legalább annyira jó énekes, még single-songwriter is egyben, ami nem kis teljesítmény.

Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - iLane:
És itt szeretnék külön gratulálni Szilvinek azért az utolsó sárga fotóért, tökéletesen megkomponált koncertfotó, leakalap! Az a világítós fog mindent visz... :)


Köszönöm szépen. Én meg boldog vagyok, hogy Billy Sheehannek is tetszik. ;) Amúgy készült vele interjú, remek ember!


Az biztos, hogy az élő legnagyobb basszgitárosok egyike, én a Devil's Slingshot-tal láttam itt, de hogy milyen "remek" ember lehet egy szcientológus, afelől kétségeim vannak =) De ugye nem azért járunk koncertre, hogy térítést halljunk, szerencsére...
Idézet
 
 
+4 #6 bogar 2016-02-19 13:10
Idézet - frontiers:
Megkockáztatom, hogy Lukather mellett a legnagyobb aktív tehetség, csak ő valahogy sosem kapta meg azt a médiafigyelmet, amit a Toto és Luke, vagy a fent említett két társa. Én Kotzen fanként baromira örülök, ha végre rajtam kívűl is hatással van valakire, de illene azért az ő szóló dolgaival is foglalkozni, mert igencsak kítűnő zenész. Attól függetlenűl, hogy rendkívüli gitáros és legalább annyira jó énekes, még single-songwriter is egyben, ami nem kis teljesítmény.


Abban más a helyzet, hogy a Poison-ba és a Mr.BIG-be is valaki helyére szállt be. Innen pedig nehéz kiemelkedni.

John Norum - Kee Marcello
Richie Blackmore - Steve Morse
Ace Frehley - Bruce Kulick

Stb...
Idézet
 
 
+8 #5 Valentin Szilvia 2016-02-19 11:46
Idézet - iLane:
És itt szeretnék külön gratulálni Szilvinek azért az utolsó sárga fotóért, tökéletesen megkomponált koncertfotó, leakalap! Az a világítós fog mindent visz... :)


Köszönöm szépen. Én meg boldog vagyok, hogy Billy Sheehannek is tetszik. ;) Amúgy készült vele interjú, remek ember!
Idézet
 
 
+6 #4 frontiers 2016-02-19 11:33
Én a túrné egy másik állomásán fogom látni a bandát, így a koncertről nem tudok véleményt formálni, viszont Kotzen fantként a bandáról és róla igen. Mindegyik honi Richie koncerten jelen voltam, mivel egy legkedvencebb gitárosomról van szó és megmondom őszintén, kicsit értetlenül állok saját munkássága mellőzése tükrében a mostani hype-al szemben. Értem én, hogy Portnoy a jelenlegi rockszíntér egyik, ha nem a legnagyobb dobosa, Billy-ről -ez meg azért is érdekes, mert ugye egy fél Mr. Big is jelen van ebben a zenekarban- meg inkább nem beszélek, mert nem tudok olyan latinuszokat mondani, ami illene rá -többször láttuk ugye őt is a Mr. Big-el és egyéb formációkkal- és érdekes, hogy a szaksajtó mindkét zenészről rendszeresen közöl cikkeket, addig Kotzen-ről a WD előtt színte alíg. Pedig nem kis gitárosról van szó, sőt. Megkockáztatom, hogy Lukather mellett a legnagyobb aktív tehetség, csak ő valahogy sosem kapta meg azt a médiafigyelmet, amit a Toto és Luke, vagy a fent említett két társa. Én Kotzen fanként baromira örülök, ha végre rajtam kívűl is hatással van valakire, de illene azért az ő szóló dolgaival is foglalkozni, mert igencsak kítűnő zenész. Attól függetlenűl, hogy rendkívüli gitáros és legalább annyira jó énekes, még single-songwriter is egyben, ami nem kis teljesítmény.
Idézet
 
 
+6 #3 nago 2016-02-19 11:20
Nekem nagyon kellemes meglepi volt az Inglorious. Tavalyi Band of Spice után újabb kedvenccel bővült a paletta. És idén még jön a Spiritual Beggars is :) :)
Idézet
 
 
+11 #2 iLane 2016-02-19 10:20
Számomra Sheehan a jelenleg élő legnagyobb hatású basszusgitáros a rockszíntéren. Technikailag is sok újítást köszönhetünk neki (dual amped Yamaha gitár, EBS pedál) nyakig benne van a hardware fejlesztésben. Mindenki előtt kezdte a basszgitár tappinget. Ugyanakkor nem veszik el a csak a hangeszerbűvölé sben hanem hatalmas mega-slágereket is maga mögött tudhat. Emellett szuperjóarc, rendeszeresen tart workshopokat, jam session, oktató videók stb. Annyit igazán megérdemel, hogy szólózzon egyet a színpadon. :)

És itt szeretnék külön gratulálni Szilvinek azért az utolsó sárga fotóért, tökéletesen megkomponált koncertfotó, leakalap! Az a világítós fog mindent visz... :)
Idézet
 
 
+7 #1 ukjoci 2016-02-19 08:32
"Totally agree". Osztom a kritika minden mondatát, én is nagyon élveztem a bulit, hatalmas élmény volt látni őket ebben a formációban is. :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.