Shock!

december 11.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Richie Kotzen - Budapest, 2017. szeptember 13.

Richie Kotzen már sokadszor lépett fel nálunk, és ugyan finoman szólva sem vagyok teljesen képben igen jelentős szólómunkásságának tekintetében, ha tehetem, mégis minden alkalommal megnézem a Poisonnal, majd a Mr. Biggel hírnevet szerzett, azóta azonban a gitárzenék jóval szélesebb tartományában otthonosan mozgó figurát. Egész egyszerűen azért, mert Richie rendkívül karakteres, karizmatikus fickó, akinek játékában ugyanúgy ott van a rock és a blues, ahogy egy csomó dögös popzene is. Mostani hajós koncertjén pedig leginkább utóbbi kettőből mutatott sokat, azaz ezúttal a rockosabb dolgai valamelyest háttérbe szorultak.

0918kotzen3

időpont:
2017. szeptember 13.
helyszín:
Budapest, A38 Hajó
Neked hogy tetszett?
( 8 Szavazat )
Az este első fellépője a The Konincks nevű formáció volt, akik vagy rövidített programot toltak vagy sokkal hamarabb kezdtek a kiírt időponthoz képest, de mikor 20.25-kor beléptem a hajó gyomrába, már se hírük, se hamvuk nem volt a színpadon. Az estét így számomra a Richie Kotzen Group nyitotta, pontban kilenckor: Először Mike Bennett dobos és Dylan Wilson bőgős érkezett, majd nem sokkal később megjelent a főhős is, és kezdetét vette a kábé másfél órás jam-session. Richie dalai többnyire eleve ösztönös, improvizatív dolgoknak is helyet hagyó cuccok, a koncert elejét uraló, bluesos dalok adta lehetőséget pedig most jócskán ki is használták némi rögtönzésre. Nagyjából tizenöt-húsz perc telt el, mire megérkezett az első rockosabb téma, ennek pedig nem csak szerintem volt már itt ekkor az ideje, de láthatóan a közönség is felélénkült a direktebb, tempósabb daloktól, amelyek csak rövid időre ugyan, de innentől valamelyest túlsúlyba kerültek. A Bad Situationt is komoly ováció fogadta, majd következőnek a My Rock érkezett a program gerincét adó, friss Salting Earthről, és ezt is nagyon jól vette a publikum, de tulajdonképpen az egész koncertre elmondható, hogy nagy kanállal zabáltak bármit, amit Richie a terítékére varázsolt.

És ugyan számomra egyértelműen a harapósabb dalok jelentették a csúcspontot, azt is el kell ismernem, hogy a háromszámos akusztikus blokk is piszok jól működött. Richie az ízes gitározás mellé énekelni is nagyon megtanult, a torzítás nélkül előadott dalokban pedig egyértelműen bebizonyított, hogy akár hangszer nélkül, főállású énekesként is simán hozza a színvonalat. A High-ban alkalmazott egyes megoldásairól Chris Cornell dolgai jutottak eszembe, és ha azért nem is ugyanakkora kaliber, mint Cornell volt, stílusában és hangszínében egyértelműen emlékeztet a Soundgarden idén eltávozott frontemberére, ennél nagyobb dicséret pedig aligha kell bárkinek is, aki rockéneklésre adja a fejét.

0918kotzen2

Ez volt a koncert azon része, amelyet követően Richie hátrament kicsit pihenni, Mike Bennett pedig kezdetben cajon-, majd dobszólóval kívánt szórakoztatni minket. A baj csak az volt, hogy az egyébként a minimalista, ám lüktető és húzós rockdobolást az egész koncerten remekül elővezető fickó mutatványa ötlettelen, unalmas és rettentő hosszú volt. És ugyan a korábban Dylan Wilson által előadott basszusszóló sem volt elengedhetetlenül szükséges, rövidsége miatt mégis képes volt fenntartani az érdeklődésemet, ellentétben Mike hót felesleges produkciójával. A koncert másik negatívuma a kissé túlvezérelt, ezért pedig néha kifejezetten torz hangzás volt: sok esetben sajnos az ének teljesen összefolyt a túlzottan hangos ritmusszekcióval, aminek eredményeként sokszor alig lehetett érteni, mit énekel Richie.

A dobszóló után ráadással együtt nagyjából tizenöt-húsz perc volt még hátra, és ugyan ezúttal a program nem feltétlenül passzolt teljesen az ízlésemhez, Richie-t sokadszorra is jó volt látni, a hajót csurig töltő, a koncertet masszív tapssal jutalmazó (sőt, egy lelkes úrtól még a „Szép volt, Ricsi!" is sokáig zengett), rendkívül hálás publikum pedig remélhetőleg elég meggyőző erő lesz ahhoz, hogy Mr. Kotzen legközelebb is tegyen errefelé egy kanyart.

0918kotzen1

Fotó: Máté Éva

 

Hozzászólások 

 
#4 Roby 2017-09-18 15:01
Én már nem is tudom hányszor, de 5-6 alkalommal biztosan láttam (osztrák bulikkal együtt), viszont nekem a 2007-es Return Of The Mother Head's Family Reunion volt az utolsó lemez, amiért rajongani tudtam. Azóta (beleértve a Wineryt is) számomra teljesen érdektelen. A Frontiers által írt sablonok és klissék sajnos léteznek :(
Idézet
 
 
+3 #3 frontiers 2017-09-18 08:52
Én most láttam negyedjére szólóban + Winery Dogs, számomra korszakos zseni ez a pali! Én kimondottan élveztem, hogy valami újat hoz és nem ugyanazokat a kliséket tolja el minden koncerten.
Az utcsó lemet nekem nem ütött akkorát, mivel ez inkább egy funky-soul lemez mintsem rock, de élőben baromira élnek a dalok és jól szoltak! A handja meg még mindíg brrrrr....
Idézet
 
 
+3 #2 Jack Skellington 2017-09-18 08:36
Én minden pillanatát élveztem. Egy újszülöttnek minden új! :-) Richie Kotzenre csak pár hónapja figyeltem fel a Winery Dogs kapcsán és óriási mázlim, hogy rövid időn belül élőben is láthattam. Ami a hangzást illeti, sajnos tényleg nem volt tökéltes, de nem tudta letörölni a mosolyt az arcomról ez sem. A dobszóló tényleg felesleges volt és meg is törte rendesen a koncert ívét. Nem is igazán passzolt az este hangulatába, inkább játszhatott volna egy Winery Dogs dalt helyette. Én mindenesetre várom az újabb találkozást, mert élőben is meggyőzött.
Idézet
 
 
+4 #1 ddrum77 2017-09-18 07:51
Unalmas volt, pedig imádom a fickó zenéit, de így elbaszni a koncert közepét zongorázással meg a felesleges dobszólókkal...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.