Shock!

november 18.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Alter Bridge, The Treatment - Budapest, 2014. június 11.

alter_bridge_k2014_01Az ideálishoz képest talán kis késéssel, de még mindig abszolút időben érkezett el hozzánk egy olyan zenekar, amelyik a világ minden pontján naprakész, aktuális csapatnak számít, sőt, még mindig előttük van az út java, és ráadásul megérdemelten. Az ilyesmi sajnos sokkal ritkább a kelleténél, így az első magyarországi Alter Bridge koncert tető alá hozóinak mindenképpen jár egy nagy elismerés. Az már a kérdés másik oldala, hogy a Creed hangszereseit és Myles Kennedy énekes/gitárost tömörítő formáció annyira azért nem adott fenomenális koncertet, mint azt vártam volna tőlük.

A cambridge-i The Treatment képében ezúttal hálistennek nem valami vállalhatatlan haknibrigád fizette be magát a főattrakció elé, hanem egy tényleg tökös, reményteljes ifjú rock'n'roller alakulat, akik nem mellesleg az év egyik legjobb albumát tették le az asztalra a műfajban a Running With The Dogsszal. A banda élőben is meggyőzően nyomult, az AC/DC-s alapokra épülő, ám ennél azért sokszínűbb, néhol határozott korai Def Leppard ízeket hordozó témák abszolút ütöttek, viszont – titkos reményeimmel ellentétben – az intenzitás, a lehengerlő hatás a színpadon azért még nem vetekszik az Airbourne-éval, pedig a nótáik vannak olyan jók, mint az ausztrálokéi. Viszont némileg félszegebbek, nem annyira gátlástalanok, mint Joel O'Keeffe-ék. Még, remélhetőleg.

időpont:
2014. június 11.
helyszín:
Budapest, Petőfi Csarnok
Neked hogy tetszett?
( 38 Szavazat )

Fazonra amúgy teljesen egységes a csapat – a bőrdzsekiktől azért a PeCsa izzasztószaunájában egy idő után igyekeztek megszabadulni –, ütősen, feszesen is játszottak, és Matt Jonesban is ott van az ígéret, hogy pár éven belül tényleg átütő erejű frontemberré fejlődik, de ez a pont egyelőre még nála sem érkezett el, inkább csak egy lelkes, aranyos srácnak tűnt, aki még most sem hiszi el, hogy az otthonától ilyen messzire koncertezhet. Vagyis most még nem a következő hard rock szenzációt, egy mániákus, megállíthatatlan gőzhengert láttunk a deszkákon, mint ahogy az album alapján vártam, hanem egy olyan fiatal – méghozzá hangsúlyosan fiatal – csapatot, amelyik a következő években még nagy dolgokat vihet véghez, ha nem szúrnak el valamit szándékosan.

the_treatment_k2014_01

A közönség egyébként kifejezetten jól reagált rájuk, sokan hallhatóan ismerték is a számokat, és ez Mattéknek is tetszett odafent. A szerzemények közül élőben is az Emergency vitte a pálmát, erre tényleg Joe Elliotték is joggal lehetnének büszkék, ha mondjuk 1981-ben ők írják meg, de a Don't Look Downt, az I Bleed Rock'N'Rollt, a Shake The Mountaint vagy a Get The Party Ont is jó volt hallgatni. Egy ponton viszont muszáj lenne javítaniuk, a szólók tekintetében ugyanis néhol egyenesen kritikán aluli volt a helyzet, itt-ott igazi amatőr gimizenekaros, fakezű szintet hozott a két felelős. Ez a zene nyilván nem kívánja meg Steve Vait, de ennél azért kicsit így is több kellene. Ez persze már csak szőrszálhasogatás, a csapat így is meggyőző volt, és ahogy elnéztem, szereztek pár új barátot maguknak ezen az estén.

the_treatment_k2014_02

Ez a forró nyári szerda ismét jól példázta, milyen sajátos rockzenei zárvány is Magyarország. Miközben mindenki imádja azon tépni a száját, hogy hozzánk állandóan csak ugyanazok jönnek, és ezek is mind a múlt előadói, a közönség egyáltalán nem tolong, ha nagyritkán megkapunk egy minden ízében aktuális, kurrens, még most is felívelőben lévő előadót, akiért tőlünk nyugatra tömegek rajonganak. Így eshetett meg, hogy miközben az Alter Bridge az utóbbi évek egyik legkomolyabb hard rock/metal sikersztoriját produkálja, és Európa fejlettebb részein lazán behoznak 5-6 ezer embert egy bulira, addig nálunk egy bő félházas PeCsára voltak jók. Ez a bő félház viszonylag arányosan oszlott el, ráadásul javarészt a zenekar munkásságát oda-vissza fújó fanatikusokból állt, így egy pillanatra sem volt ciki a helyzet, de azért lehettünk volna ennél lényegesen többen is. Mindegy, majd ha a mindenható Sabaton vagy a még mindenhatóbb Korpiklaani jön huszonötezer-hatszáznegyvenhetedszerre...

Jóelőre leszögezem: többekkel ellentétben sosem tartottam a Tremonti & Kennedy Co.-t a hard rock forradalmának, „csak" egy nagyon karakteres, jó dalokat író bandának, és szívesen is hallgatom bármelyik albumukat. Főleg, hogy még mindig lemezről lemezre egyre jobbak, a tavalyi Fortresst például lazán az eddigi legizmosabb munkájuknak tartom. Ez a rokonszenv azonban nem olyan szintű, hogy elhomályosítsa a látásomat, így felelősségem teljes tudatában írom le: az Alter Bridge élőben bizonyosan nem tartozik a világ legizgalmasabb zenekarai közé. És ezzel most nem azt mondom, hogy nem élveztem a koncertet, mert élveztem, katarzisom azonban egy pillanatra sem volt, a buli második felében pedig néha egyenesen azon kaptam magam, hogy el-elkalandoznak a gondolataim. Nehéz lenne megfogalmazni, mire vezethető vissza ez, főleg, hogy valószínűleg többtényezős a dolog. Lehet, hogy a 99 százalékos páratartalom melletti 50 fok sem hatott abba az irányba, hogy bármire is ráhangolódjak, de ez azért máskor nem szokott gond lenni. Tény az is, hogy a hangzás sem volt igazán ütős: bizonyos helyeken csupán erőtlen, dobozszerű kása hallatszott a két gitárból, és ugyan a műsor közepe táján érezhetően javítottak rajta, tökéletes később sem lett a dolog. Viszont élvezhetetlen azért távolról sem volt az összkép, és ha odafent valami elementáris történik, az ember simán túlteszi magát a megszólalás fogyatékosságain. Így aztán inkább két fő okra tudok gondolni, ami miatt nem tudok szuperlatívuszokkal élni.

alter_bridge_k2014_03

Az egyik ezek közül, hogy a minden közegben elementáris Myles Kennedy kivételével a banda tagjai egyszerűen nem színpadi fazonok. Ezt lehet ragozni ezerféleképpen, lehet ellenvetéseket is tenni, hogy „de úgyis a zene számít" – ami végső soron természetesen igaz is –, azonban ez sem menti azt a hajmeresztő érdektelenséget, ami például Brian Marshallról gyakorlatilag végig sugárzott a koncert során. Komolyan mondom, nem is emlékszem, mikor láttam színpadon utoljára ennyire nyilvánvalóan anti-rocksztár fazont, mint a basszer, hozzá képest Jim Matheos kábé egy gumiarcú Jim Carrey... Nem kell mindig kényszeresen vigyorogni, őrjöngeni, közönséget hergelni, és nem tartom egy koncert elengedhetetlen kellékének a színpadi leszbishow-t meg a disznólefejezést sem, de amikor valaki két órán keresztül olyan unott pofával mászkál fel és alá, mintha isteni kegyet gyakorolna a nézők felé azzal, hogy ott van, az bizony zavaró, sőt, továbbmegyek: kifejezetten ellenszenves. A másik ok, hogy Mark Tremonti briliáns dalszerző, a panelei azonban elég védjegyszerűek, legyen szó akár a Creedről, akár az Alter Bridge-ről, akár a szólódolgairól: voltaképpen mindegyik egy tőről fakad, még ha a hangsúlyokat máshová is helyezik néha, ezen sincs mit vitatkozni. Ez a jellegzetesség alapvetően természetesen előny, és a lemezeken soha nem is találom unalmasnak a dolgot, így élőben, majdnem két órán keresztül azonban néhol kifejezetten egybefolytak a külön-külön egyébként egytől egyig kiváló dalok. Pláne azzal a statikus előadásmóddal, ahogy egymás után darálták a különböző tételeket.

alter_bridge_k2014_04

A zenekar kifejezetten puritán módon robbant színpadra az Addicted To Painnel, még háttérvásznuk sem volt (lehet, hogy túl nagynak bizonyult a PeCsába?), és később sem teketóriáztak feleslegesen: minimális átkötők mellett sorjáztak a négy lemezről összeválogatott dalok. A prímet természetesen végig a most is mosolygós, végig lemezminőségben éneklő Kennedy vitte, de egyébként nála sem hangsúlyozták túl a frontemberséget: az idő javarészét nem középütt, hanem a rendezői balon, Tremontival átellenben töltötte. Slash csapatával ellentétben persze itt eleve lóg a nyakában egy gitár is, vagyis kevesebb mozgástere van hangulatfelelősként, de szimpatikus kiállásával lazán eladta a bulit, és ahogy mondtam, a hangja tényleg csodaszámba megy, fantasztikusan jó a faszi, generációjának egyik legkiválóbb tehetsége. Mark érdemeit szintén nem lehet eleget hangsúlyozni: nemcsak elsőrangú dalszerző, de kiváló gitáros, sőt, remek énekes is, akinek ráadásul a hangzása, játéka is mérföldekről felismerhető. Ő sem valami látványos figura, de Marshall-lal ellentétben róla azért végig üvöltött, hogy a zsigereiben rejlik a zene, és élvezte is a koncertet. Scott Phillipsről pedig kevés szó esik, de élőben is lejött, mennyire fineszes, jó arányérzékkel rendelkező ütős. Vagyis ahogy mondtam, a zenei teljesítményekbe nem lehetett belekötni – igazából a fentieket leszámítva másba sem nagyon, de pluszt, extrát sem véltem felfedezni egy pillanatra sem. Persze az is lehet, hogy csak simán baromi fáradtak voltak...

alter_bridge_k2014_05

Ami a dalokat illeti, örültem, hogy a Fortress gyakorlatilag fele elhangzott (kedvencem, a Lover sajnos pont nem, de üsse kő, a zseniális címadó maradéktalanul kárpótolt érte), de általánosságban egyébként elmondható, hogy a kissé összemasszásodott gitároknak köszönhetően inkább a melodikusabb, slágeresebb szerzemények bizonyultak hatásosabbnak. De itt már nyilván az is bejátszik, ki hol állt, illetve ki mit szeret. Az elnyomott témák mindenesetre tényleg az Alter Bridge – és persze elsősorban Tremonti – kivételes dalkovácsi mivoltát igazolják: a Ghosts Of Days Gone By, az Isolation vagy különösen a Blackbird kolosszális címadó eposza párjukat ritkító himnuszok a mai mezőnyben, minden elismerést megérdemel értük a csapat. Viszont az említett statikusság, kevés színpadi esemény, illetve a műsor viszonylagos homogenitása miatt – mint azt említettem – a koncert második fele nálam már néhol kicsit összefolyt. És ahogy utólag beszéltem róla másokkal, nem egyedül nekem jelentett ez problémát... Bár azt is beismerem, hogy amikor Myles egy szál akusztikus gitárral ült ki a ráadásban eljátszani a Watch Over You-t, az jutott eszembe, hogy őt ebben a formában bizony akármeddig el tudnám hallgatni. Kár, hogy utána, egy ilyen becsületesen hosszú buli legvégén képesek voltak nem túl hosszú, de annál feleslegesebb, tekerős-hanghalmozós vállvetett hokiorgiába bonyolódni Markkal... Az ilyesmit persze sehol sem vagyok képes díjazni, de egy koncert ráadásában aztán tényleg semmi helye efféle megmozdulásoknak. A Rise Today utána azért persze kisimította a vonásaimat...

alter_bridge_k2014_02

Lelki szemeim előtt szinte látom a most vadul anyázó fanatikusokat: tudom, hogy jövök én ahhoz, mit képzelek, és különben is csináljak jobbat, mielőtt. Pedig ismétlem, jól éreztem magam, és nagyon örülök, hogy a Concerto végre elhozta Magyarországra az Alter Bridge-et, gyakrabban is ránk férnének ilyen típusú előadók az unalomig ismert kinti arcok dömpingje közepette. Korrekt koncertet láttunk – de nem érzem úgy, hogy ennél lényegesen több lett volna a dolog. A dalokat végig lelkesen fújó, kedvenceit az első hangtól az utolsóig szenvedélyesen ünneplő közönség előtt viszont tényleg le a kalappal.

 

Hozzászólások 

 
+2 #16 fortress 2014-06-18 07:45
Amúgy megjegyzem hogy az Alter Bridge nem szokott háttérvásznat használni! Csak nagy fesztiválokon!
Idézet
 
 
+1 #15 Manó27 2014-06-15 13:31
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
[quote name="Manó27"]

(Éppen ezért nem is akartam hozzászólni, mivel ami mondanivalóm volt a buliról, az ott van a cikkben, és az azóta eltelt néhány napban sem változott egy szemernyit sem. De mivel ez már a sokadik komment volt, amiből úgy jön le, mintha a sárga föld alá húztam volna le szerencsétlen zenekart, miközben nem húztam le őket a sárga föld alá, szükségét éreztem kicsit helyre tenni a dolgokat.)


Igen kedves Ádám, végigolvastam a cikkedet, mert az első mondatok után érdekelt, hogy mi az amit még teljesen másképp gondolunk, és mi az, amiben egyetértünk. És csak leírtam, hogy mi hogy láttuk a koncertet. Ahogy te is leírtad, hogy te hogy élted meg. Az emberek nem egyformák, más az értékrendjük.
A hozzászólások zöme is csak helyre tette a dolgokat, aszerint, hogy ők hogy látták a koncertet, a kommentelők már csak ilyenek. :-)
Ha úgy érzed, hogy nem értettük meg a véleményedet elsőre, vagy mást szerettél volna kifejezni, mint ami "átjött", akkor kicsit máshogy kell legközelebb fogalmazni.
Várom a következő koncertbeszámol ódat, remélem azon már fullextrás élményről tudsz írni.
Idézet
 
 
+3 #14 not yaffa 2014-06-14 12:27
Gyerekek, teljesen felesleges fennakadni a kritikán - más érzésekkel ment haza egy olyan ember, aki elkötelezett rajongó, és x-dik éve várta, hogy láthassa élőben a bandát, és másképpen egy olyan valaki, aki: "többekkel ellentétben sosem tartottam a Tremonti & Kennedy Co.-t a hard rock forradalmának, „csak" egy nagyon karakteres, jó dalokat író bandának, és szívesen is hallgatom bármelyik albumukat". A kulcsszó a szubjektivitás.

Nem volt hibátlan, de én nagyon élveztem a koncertet, úgy is, hogy majd' megfulladtam az 50 fokban. Azt kaptam, amit vártam, és fantasztikusan jól éreztem magam. Számomra hatalmas élmény volt. Én bevallom: büszke voltam "magunkra", mert hihetetlenül lelkes és hálás közönség voltunk a kis létszám ellenére is. Ahol én álltam, ott kb. mindenki kívülről fújta a dalokat, tapsolt, éljenzett, a karba tett kezes emberek meg szerencsére elkerültek.
Az előzenekart nem ismertem, de szerintem ügyesek voltak. Nagyon kis fiatalkák, és ha nem rontják el, még simán lehet belőlük valami.
Brian Marshallhoz meg annyit, hogy engem nem zavart az "érdektelensége". Mindenkinek lehet [email protected] napja - elvégre ők is csak emberek.
Idézet
 
 
+2 #13 Draveczki-Ury Ádám 2014-06-14 04:19
Idézet - Manó27:
p.s. a háttérvászon hiányolása pedig inkább röhejes... bocs, de életemben sose azt néztem egyik koncerten sem, hogy van-e vászon, vagy nincs, vagy konfetti fog-e hullani a show végén..

Nem HIÁNYOLTAM a háttérvásznat, csak megjegyeztem, hogy nem volt. Ugyanígy az "idióta szerkókat" meg a "pólóletépést" sem HIÁNYOLTAM (mint ahogy ez gyakorlatilag szó szerint benne is van a cikkben - olvastad egyáltalán???) - a karakteresebb színpadi jelenlétet Kennedy kivételével már igen. Ami ugye nem ruha vagy rohangászás függvénye.

Nem írtam egy szóval sem, hogy nem volt jó a koncert, vagy hogy nem élveztem, sőt. Tetszett, a közönség lelkesedése pláne (ez egyébként szintén feketén-fehéren benne van a cikkben is, méghozzá nem is egyszer), azt viszont akkor is tartom, hogy koncertként ez az este nem volt tökéletes. Ha ez "furcsa meglátás" meg "valótlanság", hát akkor azt is vállalom, mint ahogy továbbra is tartok minden egyes szót, ami a beszámolóban áll.

(Éppen ezért nem is akartam hozzászólni, mivel ami mondanivalóm volt a buliról, az ott van a cikkben, és az azóta eltelt néhány napban sem változott egy szemernyit sem. De mivel ez már a sokadik komment volt, amiből úgy jön le, mintha a sárga föld alá húztam volna le szerencsétlen zenekart, miközben nem húztam le őket a sárga föld alá, szükségét éreztem kicsit helyre tenni a dolgokat.)
Idézet
 
 
+2 #12 Manó27 2014-06-13 22:52
Volt szerencsém mind a linzi, mind a budapesti koncertet átélni és ajánlom mindenkinek egyszer ilyen szemmel is megnézni 1-1 zenekar koncertjét. Többször is, egymás után, akkor látszódik igazán, hogy milyen is igazából. Számomra hatalmas buli volt a budapesti, annak ellenére, hogy a pecsa szaunát meghazudtoló atmoszférája igencsak méltatlan bármilyen zenekar előadásához... Nyári kánikulában meg főleg érthetetlen a nem szabadtéri kocert (igaz Linzben sem volt az, de a légkondi ott sokat segített a helyzeten). És igen, máshol stadionok telnek meg az Alter Bridge koncertekre, de őrület volt azt átélni, hogy a kis Pecsányi közönség olyan hangulatot csinált, hogy még Myles-ékon is láttam a hitetlenkedést. Büszke voltam a magyar közönségre. :-) A linzi koncert lightosabb volt, kevesebbszer szólt Myles a rajongókhoz. Itt Pesten tényleg látszott rajta a döbbenet és meghatódottság, és a többieken is, hogy ennyien ismerik őket.
A hangzás egyenérétkű volt az osztrák koncerthelyszín nel, de lehet, hogy csak jobb helyen álltunk, mint aki szerint nem volt ok minden.
Tremonti gitártudását nem vitatja senki (hál istennek). És ha mellé egy feszes dob és tökéletes basszusgitár hangzás kerül, és ezt megspékelik egy cd minőségű egyedi hanggal, jó szöveggel és dallamvilággal, olyan dalokkal amiben van dinamika és tombol rá a közönség, akkor nem tudom, hogy még mi kéne hogy történjen. Igaz, nem csinálnak botrányokat, nem rohangálnak le-föl a színpadon a pólójukat letépve, nem jönnek ki idióta szerkóban és frizurával, csak azért, hogy feltűnőbbek legyenek, lehet, hogy ez hiányzik valakinek, nekem kifejezetten öröm, hogy ezektől mentes a zenekar, és a nagybetűs ZENÉre tudok koncentrálni.
Én örültem, hogy részese lehettem ennek az eseménynek is, és remélem még lesz alkalmam látni őket.
p.s. a háttérvászon hiányolása pedig inkább röhejes... bocs, de életemben sose azt néztem egyik koncerten sem, hogy van-e vászon, vagy nincs, vagy konfetti fog-e hullani a show végén..
Idézet
 
 
+3 #11 Mordecai 2014-06-13 19:55
Nem volt tökéletes koncert, sok dologban meg tudom érteni a cikk íróját, de nekem minden negatívum ellenére is hatalmas élmény volt őket élőben látni, a közönség előtt pedig tényleg le a kalappal. Igazából aki látott már Alter Bridge koncertet, az nagyjából tudhatta hogy mire számíthat, most talán csak egy kicsit fáradtabbak voltak a srácok, de egy ilyen darálós turné mellett, 50 fokban, "zsebkendőnyi" embernek már az is csoda hogy ennyire odatették magukat.

Én csak azt sajnálom, hogy egy ilyen kaliberű banda Magyarországon csak egy félházas PeCsára elég. Kicsit jobb marketinggel talán össze lehetett volna szedni 5-6 ezer embert... Na mindegy, azért remélem hogy nem most voltak itt utoljára.
Idézet
 
 
+3 #10 Consiglieri 2014-06-13 16:35
én a 2003-as omne day remains óta vártam, hogy láthassam őket élőben, két kívánságomn teljesült, 2010 Linz után tavaly novemberben itt volt a Nickelback (Myles-ék 7-én voltak Bécsben), és most az AB, mely számomra A ROCKZENE! Ebben a szauna Pecsában (ki a t.k.öm találta ki júniusra a zárt PeCsát?!) szerintem k nagy volt a koncert, érezhetően ők is élvezték, nem gondolnám panelnek, hogy mindenhol így reagálnak a közönségre, Myles és Tremonti cd minőségben hozta, amit tud, rendezői bal 2 sorból tökéletes volt egy számomra amúgy meló ügyben elcseszett nap végén. "If you come back, we'll come back". I hope so, Myles!
Idézet
 
 
+3 #9 hajdup 2014-06-13 08:11
A tizenötödik sor körül, középen nekem tökéletes volt a hangzás. Negyedik AB koncertem, de nekem ez volt eddig a legütősebb, talán a hely méretei miatt klubosabb volt, mint a bécsiek.
Úgy tűnt kicsit meglepődtek mennyien szeretik és ismerik itt őket. Mintha kezdetben kicsit félősebben szólt volna Myles a közönséghez, hátha nem értik mit beszél :), de a koncert közepére szerintem már nagyon élvezték.
Max tisztelet, hogy ilyen melegben ilyen színvonalasan játszottak, Myles kezéről konkrétan folyt a víz, ahogy fogta a gitár nyakát.
Idézet
 
 
+11 #8 Kerek Máté 2014-06-12 19:33
Azzal tökéletesen tisztában vagyok,hogy a szerző-kritikájában- a szubjektív véleményét kommunikálja,és mivel izlések és pofonok ugyebár,így nem érdemes belekötni abba,hogy ami az egyiknek nem tetszik,az a másiknak még lehet élmény,vagy még több is. Azonban ha tévedések,furcs a meglátások vagy valótlanságok kerülnek leírásra,akkor azokra érdemes reagálni-kultúráltan.
Tremonti riffjei egy tőről fakadnak,mivel ilyen a stílusa. EZ a stílusa. Szerencsére van neki-a mai tömegtermelésbe n ez nem elhanyagolható szempont. (Aki Creed-AB-Tremonti albumokat hallgat,az valószínűleg szereti ezeket az egyívású riffeket.)
Annál,hogy Brian Marshall nem szántotta fel a deszkákat,sokka l fontosabb,hogy precízen játszott-harmadik frontember nem kellett a színpadra. Engem a koncert alatt FB-ozó,vagy karbafont kézzel unott arccal álldogáló 'zenerajongók' jobban zavartak.
A hangzás-keverő előtt 5méterrel középen közel volt a tökéleteshez. Vagy lehet,hogy a gyakran használt wah pedál zavart valakit...
Rock/metál koncerten nehezményezni egy szólópárbajt,há t...az minumum butaság.
Nekem több,mint élmény volt.
Idézet
 
 
+6 #7 conoreblue 2014-06-12 19:22
Tök korrekt, amit leírtál, de én nagyon élveztem ezt a koncertet! Kár, hogy te nem, de majd legközelebb! A koncertszervező knek is köszi, és kívánom nekik, hogy kapjanak egy stadiont, mert megérdemelnék!
Idézet
 
 
+2 #6 a beela 2014-06-12 17:59
nem írok semmi csúnyát, te így érzed, lelked rajta.Szerintem öregszel....:)
Idézet
 
 
+1 #5 rumipig 2014-06-12 17:21
Először is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok fanatikus AB rajongó, de szerintem mi nem ugyanazon a koncerten voltunk a cikk írójával!
Ez olyat szólt, hogy leesett az állam!
A basszeros minden koncerten ugyanilyen!
A közönség fantasztikus volt! Büszkék lehetünk a tegnapi teljesítményünk re (nem csoda, hogy Myles Slash után másodszor is tisztelettel adózott előttünk)!
"Mark Tremonti briliáns dalszerző, a panelei azonban elég védjegyszerűek, ...voltaképpen mindegyik egy tőről fakad, még ha a hangsúlyokat máshová is helyezik néha, ezen sincs mit vitatkozni." Szerencsére nem Ön dönti el, hogy miről vitatkozhatunk, így ezt az állítását is eléggé kétkedve fogadom.
"Kár, hogy utána, egy ilyen becsületesen hosszú buli legvégén képesek voltak nem túl hosszú, de annál feleslegesebb, tekerős-hanghalmozós vállvetett hokiorgiába bonyolódni Markkal... " Számomra ez értelmezhetetle n.
Francba is.
Egyszerűen nem értem, hogy egy olyan bulit, ahol a közönség majd' teljes része felhőtlenül szabadon és boldogan érezte magát, ahol az utóbbi évek legszimpatikusa bb és legjobb torkú énekesét élvezhettük, ahol a gitár olyan éles volt, hogy örültem nem üvegpohárba szervírozták a Borsodit, ahol a dobhoz igazítottam a Doxámat, miért kell egy ilyen cikkel ( "Korrekt koncertet láttunk – de nem érzem úgy, hogy ennél lényegesen több lett volna a dolog.") lehúzni.
Gratulálok ehhez a magas szintű szellemi maszturbációhoz !
Idézet
 
 
+2 #4 csabinter 2014-06-12 15:32
A gitármaszturbál ós rész valóban hibapont volt - nekem az egyetlen. Sokkal jobban örültem volna valamelyik kimaradt kedvencnek helyette (White Knuckles, Find The Real, One Day Remains). Ahol mi álltunk, Tremonti gitárja olyat dörrent, hogy összeszartam magam, minden volt, csak kásás nem. Marshall meg minden koncerten ilyen csendes háttérember, tisztában van vele, hogy a showt két ilyen kaliberű frontember mellett nem neki kell vinnie.

A kritika kicsit quartos lett, az, hogy nem izgalmasak élőben, hát nem is tudom, mi kell ahhoz akkor, hogy izgik legyenek.
Idézet
 
 
+1 #3 cifrakdaniel 2014-06-12 15:09
Én tavaly bécsben láttam őket itt sajnos nem tudtam elmenni, de ott hatalmas bulit csaptak..volt olyan 2-3 percig csak a közönség ordibállt ők meg csak álltak és nevettek örültek..akkor Brian is színpadiasabb volt végig mosolygta a bulit és kommunikált a közönséggel rendesen..akkor látszott h élvezik az egészet. A tegnapiban az is benne van szerintem hogy azéért Linzből lebuszocskázni majd ma lengyelországig menni nehéz..kíváncsi leszek Myles hogy bírja majd Slashel novemberben az egymás utáni 4-5 koncerteket.
Idézet
 
 
+1 #2 cifrakdaniel 2014-06-12 15:03
1.40-től ajánlanám a videót, hogy Myles miért is költözött a bal oldalra..https://www.youtube.com/watch?v=GGdBcLyjP8A..
ebben szintén 1.40től a folyttás és eredménye a dolgoknak..https://www.youtube.com/watch?v=5DLvZbobz58
Idézet
 
 
+8 #1 s4tch 2014-06-12 15:00
nagyjából egyetértek. amivel kiegészíteném a kritikát:
- tremonti gitárja kicsit a magasba húzott, kásás volt. ez a buli közben is hallatszott
- barátaim voltak tavaly bécsben, azt mondják, ahhoz képest ez egy kommunikatív koncert volt. nekem is úgy tűnt, kennedyt kifejezetten meghatja, hogy egy picsámnyi országban így köpik a dalszövegeiket.
- a pecsában egyetlen zenekar szólt eddig jól: a porcupine tree - igaz, ők tökéletesen.
- nem tudom, valami rendelet szabályozza-e, hogy 10 után ne lehessen kinti bulit tartani, mindenesetre a nyár közepén jóval hangulatosabb és viselhetőbb lett volna, ha nem egy konzervdobozba zsúfolnak párezer izzadó emlőst. 2 liter folyadékot ittam meg másfél óra alatt, és kevés volt.
- lemezről tényleg élvezhetőbb a zenekar... mondjuk nekem a hármas lemez a kedvenc tőlük, hiányoltam is az i know it hurts-öt.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.