Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Overkill, Crowbar, Desecrator - Budapest, 2016. november 17.

1117over3Újabb perfekt turnéösszeállítás: két totálisan más zenében utazó, ám lojális táborral rendelkező, híresen jó koncertbandának számító formáció egyesítette erőit, akiket rendszerint még az is feltétel nélkül elismer, aki amúgy nem kimondott rajongójuk. Arról persze lehet vitázni, mekkora a keresztmetszet az Overkill és a Crowbar táborában, de szerintem az ilyesmi lényegtelen, egy efféle turnéval alapvetően mindenki jól jár, és ha tömegnyomor nem is alakult ki, azért elég szép létszámú közönség fogadta a párost és két nyitócsapatukat a Barba Negrában.

Az izraeli Shredheadről lemaradtam, de többeket is megkérdeztem, és egybehangzóan az volt a vélekedés róluk, hogy felejthető produkciót nyújtottak. Mindez az ausztrál Desecratorre is állt: thrasht nyomtak, de ezen kívül az égvilágon semmit nem tudnék elmondani róluk zeneileg. Nyilván sokat hallgatták annak idején a klasszikus Testament-, Slayer- és satöbbi-lemezeket, tényleg minden panelt kívülről fújnak, összességében nem is voltak rosszak, de igazán jók sem. Ahhoz legalábbis semmiképpen, hogy túltegyem magam a rettenetes kopasz-de-hátul-hosszú frizurákon. Borítékolhatóan örökös harmadelőzenekar.

időpont:
2016. november 17.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Music Club
Neked hogy tetszett?
( 20 Szavazat )

A Crowbar a szokásos csendes-molyolgatós természetességgel sétált fel a színpadra, tekergették kicsit a potikat, belőtték a cuccukat, aztán Kirk Windstein csak úgy a semmiből odament a mikrofonhoz, és belecsaptak az All I Had (I Gave)-be. A hangzás itt még elég gyér volt, és később sem lett ideális (bár azért sokat javult), a banda azonban tökéletesen hozta a szokásos formáját. Eleve plusz töltetet adott a fellépésnek az eredeti basszer, Todd Strange, azaz a legendás Sexy T jelenléte, akivel utoljára az Odd Fellows Rest turnéján jártak nálunk 1998 őszén. A mester elég sokat fogyott a fénykorához képest, de megjelenése még mindig tiszteletet parancsoló, grimaszait, mozdulatait nem lehet kellő súllyal érzékeltetni, és noha köztudott, hogy a régi lemezekre alapvetően Kirk nyomta fel helyette a basszust, élőben a játékával sem volt semmi gond. Láthatóan a közönség is örült neki, kapott lelkes bekiabálásokat is („Yes, there she is!", fűzte hozzá a témához Kirk), szóval azt is mondhatnánk, hogy minden a helyére került. Már persze ha eddig nem lett volna rend a Crowbarnál, de hát ugye az volt. Mindenesetre Sexy T szívmelengető bónusz, aki hozzátartozik a banda legendájához: zeneileg David Ellefson sem hiányzott a Megadeth soraiból, mégis minden fan örült a visszatérésének. Ez ugyanez az eset.

1117crowbar3

A zenekar nem játszott különösebben sokat – eleve nem szoktak túlhúzni semmit –, de szerintem tök jól összerakott műsort nyomtak: a kettesről volt még High Rate Extinction, a húszéves Broken Glassről Conquering és zárásnak Like Broken Glass, nyilván Planets Collide, a 21. századból pedig To Build A Mountain (mekkora dal!), The Cemetery Angels és Walk With Knowledge Wisely. Kissé talán meglepő, hogy a friss – és nagyszerű – The Serpent Only Liesról csak a Plasmic And Pure szólt, de ez van, majd máskor, a Crowbarnál úgyis gyakran cserélődik a műsor, és néha felbukkannak teljesen váratlan darabok is. Ebben a dalban mellesleg Tommy Buckley kötötte le a figyelmemet már-már művészien eltalált cinezéseivel, a menetrendszerű csúcspont Planetsben pedig Matthew Brunson dolgozott nagyon ízlésesen Kirk kezei alá. A főnök nem beszélt sokat, de azért akadt pár vicces benyögése azzal a jellegzetes louisianai kiejtéssel, meg persze köszönte is nagyon az ünneplést, amire ezúttal is rászolgáltak. Mint mondtam, a hangzás lehetett volna erőteljesebb, de a Crowbart mindig jó látni, most sem volt ez másképp.

1117crowbar1

Az Overkill sajnos egészen ótvar hangzással robbant színpadra, a tompán, életlenül és halkan zsizsegő gitárok ereje voltaképpen teljesen hiányzott a nyitó Armorist alatt, de még a Rotten To The Core alatt is inkább csak a belső magnómban mentek a klasszikus témák, mintsem ténylegesen kivehetők lettek volna. Később aztán persze fokozatosan jobb lett a helyzet, de tökéletessé sajnos náluk sem vált a megszólalás (később a basszus gerjedt-rezonált néha már-már fülbántó hangerővel). Maga a zenekar viszont a szokásos formát hozta, és mivel a New Jersey-i power/thrasherek intenzitása legendás, összességében senkinek sem lehetett oka panaszra. Egészen hihetetlen például, hogy Blitz már 57 éves, de még mindig lankadatlan energiával nyomul a színpadon, azért pedig külön becsülöm, hogy nem tagadja: valójában némi oxigént szippantani viharzik hátra minduntalan az instrumentális részeknél. Ahhoz, amit művel, kell is a szufla... Hangilag is remek formát hozott egyébként, a hisztérikus, nagy üvöltések most még talán a szokásosnál is erőteljesebbnek, horzsolóbbnak tűntek. A banda főnöke, D.D. Verni eközben jellegzetesen, mérgezett egérként körözött középen végig, rendületlenül nyomatva a jellegzetes alapokat a beugró dobossal, Eddy Garciával karöltve. Utóbbi játéka szerintem jóval szögletesebb és unalmasabb Ron Lipnickiénél, de a feszességével végső soron nem voltak gondok.

1117over1

Ha a beugróknál tartunk: az eredetileg belengetett Waldemar Sorychta hozzánk már nem jutott el, mert visszatért Dave Linsk, akinek ki tudja, miért kellett kihagynia pár állomást a turnén, de végső soron mindegy is. Noha kíváncsian vártam, hogy dörrennek majd meg az Overkill-dalok a Grip Inc. egykori riffmesterével, Linsknek itt a helye, ez nem kérdés. Eleve több mint kétszer annyi időt húzott már le a bandában, mint a legklasszikusabb éra mitikus hőse, Bobby Gustafson, és én a játékát is szeretem. A banda harmadik nagy fazonja Blitz és D.D. mellett azonban Derek Tailer, aki megjelenésre körülbelül olyan, mintha Norman „Daryl Dixon" Reedust beleoltották volna Bobby Hambelbe, és a színpadi akciózás mellett most is végig lazán dumálgatott, kiszólogatott a közönségnek, ha éppen olyanja volt. Az Overkillre néha hajlamos az ember a két őstag kizárólagos vállalkozásaként tekinteni, akik mellett végső soron mindegy, kik játszanak, de esküszöm, hogy Linsk mellett Derek is baromira hiányozna a színpadról, ha nem lenne itt.

1117over2

Mint említettem, a banda nem szólt igazán jól, de az energia, a fogadtatás és ezek eredőjeként a hangulat szerencsére tízpontosnak bizonyult, a setlistben pedig a megkerülhetetlen alapnóták (Hello From The Gutter, In Union We Stand, Elimination) mellett felbukkantak abszolút nem tipikus darabok is. Mert az például egy dolog, hogy a Rotten To The Core kihagyhatatlan, a Hammerhead pedig szintén ősfavorit, de azt senki se mondja nekem, hogy például a Feel The Fire címadója nyilvánvaló választás lenne... Ezt nyomni legalább olyan kultikus húzás, mint amikor nyáron a Slayer leporolta a Fight Till Death-t. Szóval jó ötlet volt az a bizonyos különleges, tavaszi német buli a DVD-felvétellel, ahol elejétől végéig lement mind a debüt, mind a Horrorscope, főleg, hogy így utóbbiról is befért a többé-kevésbé rendszeresen nyomott Coma mellé még egy kuriózum az Infectiousszel. Utóbbi páros akkorát ütött, hogy Kiss kollégával egyből megállapítottuk: simán el tudnánk viselni egy olyan Overkill-bulit, ahol kicsit háttérbe szorulnak a Gustafson-éra darabjai, és némileg jobban rágyúrnak a '90-es évek mára sokszor elfeledett témáira. Még pár dal a Horrorscope-ról, pár dal az I Hear Blackről, néhány a The Killing Kindról, ilyesmi... Nagy lenne, nem igaz?

1117over4

Aztán persze nem akarok úgy tenni, mintha az Overkillnek feltétlenül nosztalgiázásra lenne szüksége, mert a stúdióverzióban is odabaszós, zsírúj Our Finest Hour élőben is kimondott csúcspontnak bizonyult, és az Ironbound címadóját is abszolút méltán nyomják a ráadásban az Elimination és a Fuck You! mellett, tényleg ennyire jó. Az Electric Rattlesnake is stabilan befészkelte magát a műsorba, és ebbe sem tudok belekötni. A rendes műsoridőt záró Thin Lizzy-feldolgozás, az Emerald viszont szerintem annyira nem állt jól nekik, de üsse kő, végső soron miért ne játszanák, ha szeretik... Maga a program az Overkillnél nagyjából szűk másfél órát tett ki, és összességében tényleg csak a megszólalást kifogásolhatom, a zenekar teljesítményét aligha. Remek folytatás volt ez az előző esti Battle Of The Bays után.

Fotó: Máté Éva

 

Hozzászólások 

 
+4 #11 Jánosi Péter 2016-11-21 10:20
Hát Ádám, szerintem menő volt, hogy lenyomták az Emeraldot. Nekem szimpatikus, ha egy ismertebb zenekar nyom egy kis tribute-ot a koncertjein. Tisztelet a hatásaik előtt és még az újabb generációknak is bemutatják őket. Én pl. nem hallgattam nagyon Thin Lizzy-t, de csak emiatt a szám miatt lehúztam a diszkográfiát és elkezdtem ismerkedni velük. :)
Idézet
 
 
+3 #10 Draveczki-Ury Ádám 2016-11-20 05:54
Idézet - Gustafson:
Sajnos nem lehettem ott. Számoljon már be valaki, aki ott lehetett, hogy kb hányan lehettek? Volt-e annyi amber mint az előzző napon az Exodus-on? Volt-e ott is gond a beléptetésnél? Sokat kellet-e várni az együttesekre utána? Sikerült-e dedikáltatni, fotózkodni azoknak akik kitartóan megvárták a zenekart? Köszi előre is.

Egyik estéről sem tudok pontos számokat, és - igyekszem óvatosan fogalmazni - azt sem, hogy a kapacitáshoz képest hol mennyien voltak. De abban biztos vagyok, hogy az Exoduson többen voltak, mint itt, azzal együtt is, hogy a Dürer kisebb, és az elosztása is más.
Idézet
 
 
+1 #9 Monica Bellucci 2016-11-19 19:08
Gerjedek a zsíros, kövér férfitestekre, Sexy T sajnos csalódást okozott, pedig sokat vártam tőle. Ő sem a régi. :-(
Idézet
 
 
+1 #8 teszter 2016-11-19 17:13
en a crowbar hanzasara nem panaszkodok, az elejen talan nem volt eleg vastag a gitar, de ezt eleg jól helyrehoztak. szerintem nagyon nem mindegy hova allsz, viszont eleg szellos volt a terem, ki lehetett tapogatni hol szol jól igazan. meglep hogy errol adam megemlekezett, mert kozel sem volt ilyen gaz a helyzet. a planets collide szakitott es sirtam a gyonyorusegtol. :)

az overkill sokkal szarabb volt, ezt alairom, de ennek az oka pusztan annyi, ha gyorsabb a zene, kisebb hangzas beli benazasok hatvanyozottan utnek vissza.

egyik bandat sem lattam meg, es az eletmuvuket sem mondom hogy teljesen ismerem. egyszeruen csak latni akartam oket. a konci utan csak annyit mondanek, hogy a crowbar egy ezerszer menobb zenekar, komolyan lehetett oket venni. az overkill jott ezzel a frissnek semmikeppen nem nevezheto, kapkodos punkos trash-sel, es csak megerositettek bennem azt, miert is menobb a bay area vonal. az arcok viszont szimpik voltak. de az est embere KIRK volt. törpapát imadtam, kedves volt es duhos, hiteles es feszes. sexy t pedig csalodas, mert bar a szinpadon hatalmasnak tunt, viszont nem magas, meg 180 sincs. :)
Idézet
 
 
+7 #7 MATEo9 2016-11-19 13:03
Crowbar koncert után Sexy T ott mászkált közöttünk, és dumálgatott, közös fotót csinált! Kirk egy asztalnál ült, ahol lehetett vele közös fotót csinálni, csak én nem tudtam kivárni, mert mire sorra kerültem volna már nagyban ment az Overkill.
Egyébként lenyűgöző volt látni, hogy ők 1 gitárral érkeznek, és minden szám után hangolnak, és nem cserélgetik mint a sztárok...
Idézet
 
 
-4 #6 KoaX 2016-11-19 12:47
Aki szerint a Shredhead felejthető volt az jó eséllyel nem tudja mi az a Lamb Of God vagy PanterA. Ennyire erőteljes, fasza FIATAL bandát( akik mögött nincs 10 év) kurva régóta nem láttam. Kibaszott jók voltak és vissza kell hozni őket egy düreres koncertre
Idézet
 
 
+3 #5 Zoli 2016-11-19 11:02
Idézet - Gustafson:
Sajnos nem lehettem ott. Számoljon már be valaki, aki ott lehetett, hogy kb hányan lehettek? Volt-e annyi amber mint az előzző napon az Exodus-on? Volt-e ott is gond a beléptetésnél? Sokat kellet-e várni az együttesekre utána? Sikerült-e dedikáltatni, fotózkodni azoknak akik kitartóan megvárták a zenekart? Köszi előre is.

8-kor érkeztem senki nem volt előttem sima beengedés. Kényelmesen el lehetett férni. Szerintem ugyanannyian voltak kb. mint exoduson, csak ugye ez egy nagyobb létszámra alkalmasabb terem. Dedikálásról nem tudok beszámolni, (pedig szoktam), de sajnos húznom kellett hogy elérjem az utolsó vonatot...
Idézet
 
 
+4 #4 JigsawJohnny 2016-11-19 09:56
Sajnos csak a két főbandára sikerült odaérnem, de ahogy látom / hallottam másoktól, nem maradtam le sokról.

A Crowbar hengerelt (igaz, a hangzás itt még tényleg nem volt az igazi, de abszolút tűrhető volt), az Overkill meg aztán végképp! Bevallom, az ő munkásságukat csak nagyon hézagosan ismerem, inkább Kirk bátyóék miatt mentem, de olyan hihetetlen erővel és hangulattal adták elő a műsorukat, hogy borítékolható, hogy a következő Overkill bulin is ott leszek. :)

Zseniális 10/10 pontos este volt (és még a Barba Negra se szólt olyan szarul, mint amitől előre féltem :D).
Idézet
 
 
+3 #3 A75 2016-11-19 08:55
A Barba Negra kb. másfélszer nagyobb hely mint a Dürer (az 1300, emez 800), szóval elég nehéz saccolni, de 800-900 tuti voltak ha nem többen.
Idézet
 
 
+5 #2 A75 2016-11-19 08:50
Nagyon jó koncert volt!

Én annyira nem érzékeltem a hangzásbéli problémákat, de ez lehet simán a több évtizedes koncertrejárás "melléktermékeké nt" kialakult süketségem miatt van. :)

Tailer - Bobby Hambel hasonlóság pedig nem csak a cikk írójának tűnt fel. ;)
Idézet
 
 
+4 #1 Gustafson 2016-11-19 08:41
Sajnos nem lehettem ott. Számoljon már be valaki, aki ott lehetett, hogy kb hányan lehettek? Volt-e annyi amber mint az előzző napon az Exodus-on? Volt-e ott is gond a beléptetésnél? Sokat kellet-e várni az együttesekre utána? Sikerült-e dedikáltatni, fotózkodni azoknak akik kitartóan megvárták a zenekart? Köszi előre is.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.

 

Wackor - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.