Shock!

szeptember 21.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Pain Of Salvation, Kingcrow - Budapest, 2018. szeptember 5.

pain_of_salvation_k2018_01Daniel Gildenlöw sztoriját nyilván minden Pain Of Salvation-rajongó kívülről fújja: a fickó gyakorlatilag a halál torkából tért vissza, mentálisan és fizikálisan is megerősödve, felépülése pedig egyben a zenekar újjászületését is jelentette. Daniel kálváriáját követően ugyanis egy olyan nagylemezt tettek le az asztalra, mely számomra egyértelműen a legjobb az 1998-as One Hour By The Concrete Lake óta. Anno a BE-vel kezdtem távolodni tőlük, a Road Salt One és Two anyagokat pedig a mai napig sem bírtam megszeretni, az In The Passing Light Of Day viszont újra Pain Of Salvation-rajongóvá tett, így szinte vágtam a centit, hogy újra élőben lássam a hozzánk öt év után visszatérő csapatot.

Az este bemelegítő alakulata az olasz Kingcrow volt, akik olyasfajta progmetalban utaznak, amely a '90-es évek végén uralta rövid ideig a metal undergroundot (emlékszik még valaki például az Empty Tremorra?). Többszólamú vokálokat és nyakatekert dalszerkezeteteket felvonultató muzsikájuk rendben is volt, de így sem igazán sikerült kiemelkedniük a középszerűségből. Megjelenésükben és zenéjükben volt egyfajta, markáns olasz íz, mely nem feltétlenül pozitívum, és ugyan ennek ellenére szimpatikusak voltak, a nekik jutó 45 percet mégis kissé fárasztónak éreztem. A közönségnek viszont bejöttek.

időpont:
2018. szeptember 5.
helyszín:
Budapest, A38 Hajó
Neked hogy tetszett?
( 24 Szavazat )

A buli után több olyan véleményt is hallottam, hogy bizonyos lelkiállapotban meglehetősen depresszívnek tűnt a Pain Of Salvation előadása, a magam részéről azonban sokkal inkább éreztem energikusnak és kifejezetten feltöltőnek. Annak ellenére is, hogy ha kissé sarkosan fogalmazunk, akkor valóban összefoglalhatjuk úgy a történteket, hogy Daniel szomorú dalokat énekelt, szomorúan. Az In The Passing Light Of Day már témájánál fogva sem könnyed hallgatnivaló, ráadásul egyértelmű visszakanyarodást jelent a korai lemezek zúzós, agresszív világához, a dalok néha valóban depresszív, nyomasztó hangulatát azonban tökéletesen ellensúlyozta, ahogy a zenekar valamennyi tagja láthatóan teljes erőbedobással nyomult. Kifejezetten letaglózó volt nézni, ahogy sokszor mindannyian derékból headbangelve vezették elő a nehezebbnél nehezebb darabokat.

pain_of_salvation_k2018_02

A POS sosem volt gyenge koncertzenekar, de a kigyúrt mohikánra emlékeztető Johan Hallgren tavalyi visszatérése iszonyú sokat dobott élő teljesítményükön. Amellett, hogy a félmeztelenül zúzó faszi önmagában is markáns színpadi jelenség, vokális szempontból is nagyon komoly munkát végzett: Daniel helyett rengeteg magas témát ő és a dobos Léo Margarit hoztak, hozzá is teszem: kiválóan. A Daniel és Johan alkotta fitness-szekció uralta a színpad jobb szélét, baloldalt pedig az a Gustaf Hielm bőgőzött joviális Maci Laciként, akinek a zenekarra gyakorolt, Meshuggah-beli éveiben gyökeredző hatása valahogy most sokkal egyértelműbbnek és nyilvánvalóbbank tűnt, mint bármikor korábban. A végül kétórásra hízott program tökéletesen indult az utolsó lemez nyitónótájával az On a Tuesday-jel, majd következett két további új dal, amiket a közönség ugyanúgy teli torokból énekelt, mint a régi alapdalokat, élőben pedig a kiváló hangzásnak köszönhetően talán még hatásosabbak voltak, mint lemezen.

pain_of_salvation_k2018_03

Daniel és így a zenekar történetében Budapest igen különleges helyet foglal el, így természetesen a turné többi állomásához képest nálunk hosszított volta a program: a nyitó triász után ugyanis a Remedy Lane Beyond The Pale-jét is elővezették, bezsebelve ezzel a koncert addigi leghangosabb ovációját, majd egy igen huszáros váltással a Disco Queen következett, amelyhez rengeteget adtak az A38-on ritkán látott igényességgel összerakott fények is. Ezután következett a koncert egyetlen hibája, az ekkor már igen forró hangulatot ugyanis egyértelműen sikerült leültetni a Kingdom Of Loss-szal, de aztán hamar felpörögtünk ismét a Handful of Nothinggal, majd érkezett a koncert számomra legkülönlegesebb, legszebb pillanata, a Pilgirm, amelyet Daniel régi barátja, a 2012-ben egy horvátországi autóbalesetben elhunyt Stonehenge-billentyűs, Baki Ádám emlékének ajánlott. A rendes játékidőt az Inside Out, illetve az abszolút csúcspont Full Throttle Tribe zárta a turné egyéb állomásaihoz képest azonban mi kibővített, négyszámos ráadást kaptunk. Míg máshol csak Used és Passing Light of Day volt, addig a hajón érkezett a Falling, illetve becsempészték a The Perfect Elementet is, ami eredetileg a Beyond helyén szerepelt volna.

pain_of_salvation_k2018_04

Ahogy fentiekből is kitűnik, egy roppant súlyos, masszív összeállítást kaptunk a zenekartól, aminél a magam részéről kevés jobbat tudtam volna összeállítani, hiszen sem a BE-ről, sem pedig a Road Saltokról nem volt semmi. Ugyan a Kingdom Of Loss helyett lehetett volna valami mondjuk az Entropiáról, ez a koncertet viszont így is nyugodtan emlegethetjük etalonként a progmetalban. A kiváló dalok, a kiemelkedő, sokszor öt szólamban elővezetett vokalizálás és a hibátlan zenei teljesítmény mellett a színpadon is mindig volt látnivaló, hiszen a mai POS-ban még a látszólag kissé szürkébb színpadi figura, Daniel „D2" Karlsson is vonzza a tekintetet. Daniel meg ugyanúgy nyomta a sápasztó vicceit, ahogy betegsége előtt megszoktuk tőle, szóval esetében valóban igaz a mondás: ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Az új lemez az utóbbi másfél évtized tán legerősebbje, ez a POS-felállás pedig a legjobb, amit élőben valaha is láttam. Tűkön ülve várom, hogy megint jöjjenek.

pain_of_salvation_k2018_05

 

Hozzászólások 

 
#4 Blaze 2018-09-10 12:42
Mindannyian mások vagyunk, nekem a Kingdom of Loss nagyon is jól esett, az egyik kedvencem a Scarsick-ről. Én elbírtam volna még 1--2 dalt a Remedy Lane-ről a Beyond the Pale mellett, de hát az ember mindig telhetetlen :) Így is zseni volt a koncert.
Idézet
 
 
#3 loup 2018-09-10 11:40
Mondjuk a 'People Passing By' elfért volna :) ez a szám a kedvencem
De ne legyek telhetetlen. :)
Nekem valahogy Daniel hangja tűnik fakóbbnak a hosszú évek és események hatása miatt
jó koncert volt főleg mert régen voltak Magyarországon :)

OFF:
a tájidegenségről jut eszembe, hogy talán a Shock!-on is előkerül, hogy mit keresett az Akela és a Sex Action között a Threshold :D
Idézet
 
 
#2 coligny 2018-09-10 11:10
Láttam őket augusztusban Brutálon is, ahol szintén zseniálisak voltak, csak kicsit tájidegenek, de ez a koncert mindent vitt. A közepén ugyan nálam is leült kicsit a történet, de az eleje meg a vége miatt megérte 400 km-t autózni egyedül. Még mindig borsódzik a hátam, ha visszagondolok rá. Megyek én is legközelebb, az tuti.
Idézet
 
 
#1 Anomander 2018-09-10 09:19
Voltam már sok jó koncerten az idén, de ez mindet vitt eddig, simán évkoncertje lesz belőle.
Budapest tényleg extra nekik, a kibővített programon felül a The Reasons-t is úgy énekelték, hogy magyarul számolták benne az egyes okokat (lásd a szöveget). Nekem kb 3 magasságában esett le, ez is jó kis extra volt.
Minden egyben volt ezen az estén, a POS dalai/szövegei sosem voltak átlagosak, és ez nagyon átjött élőben is.
Daniel remek frontember, nagyon bírtam a humorát is, jól oldotta a dalok által keltett feszültséget.
Csatlakozom a szerzőhöz, én is biztosan ott leszek legközelebb is.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.