Shock!

szeptember 22.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Emperor: In The Nightside Eclipse

0620emperor01Jól jelzi a debütáló Emperor korong reputációját, hogy megjelenésének huszadik évfordulóján, hosszú évek tökéletes, az eltávozott Császár emlékéhez méltó csendje után, néhány kiválasztott nyári fesztiválon egy látszólagos újjáalakulással emlékezik meg róla a zenekar. Ennél több méltatásra talán nem is szorul ez a legendás album, melynek kortársai patinás sorában sincs szégyenkeznivalója, hiszen úttörő jelentősége a Mayhem De Mysteriis Dom Sathanasának, a Darktrone A Blaze In The Northern Sky-ának vagy az Immortal Pure Holocaustjának szintjére emeli, miközben – korát bőven megelőzve – számos tekintetben túl is mutat azokon. Az In The Nightside Eclipse bizony ott van a black metal koordinátarendszerének origójában.

megjelenés:
1994. február 21.
kiadó:
Candlelight
producer: Eirik „Pytten” Hundvin & Emperor

zenészek:
Ihsahn - ének, gitár, billentyűk
Samoth - gitár
Tchort - basszusgitár
Faust - dobok

játékidő: 48:29

1. Intro
2. Into The Infinity Of Thoughts
3. The Burning Shadows Of Silence
4. Cosmic Keys To My Creations And Times
5. Beyond The Great Vast Forest
6. Towards The Pantheon
7. The Majesty Of The Nightsky
8. I Am The Black Wizards

9. Inno A Satana

Szerinted hány pont?
( 41 Szavazat )

Bár az Emperor életműve jó közelítéssel makulátlan, és az egyes albumoknak önállóan is szintúgy megvannak a maguk tántoríthatatlan hívei, az In The Nightside Eclipse debüt különleges státusza a diszkográfiában mégis vitathatatlan. Tény ez annak ellenére, hogy utóbbi egyértelműen Ihsahnék legnehezebben hallgatható, hangzásában is mélyen underground munkája. Gyakorlatilag előzmények nélkül készítette egy alkalmi társulat, a produkció pedig sem küllemében, sem a belbecs tekintetében nem mutatta a későbbi munkák kiforrottságát. Ha azonban valaki van olyan kitartó, hogy a billentyűs-szimfonikus feketefém alapokig le akar ásni, mély megbecsülésben ott találja ezt a döbbenetes Necrolord festménybe csomagolt albumot. Tomas Thormodsæter „Samoth" Haugen és Vegard Sverre „Ihsahn" Tveitan, az alapító/dalszerző páros olyasmivel kezdett kísérletezni itt, ami azután hosszú évekre elegendő muníciót adott egy komplett színtér élharcosainak. A Nightside...-ról csakis a legnagyobb tisztelet hangján szabad szólnunk.

A lemez egyedi karakteréhez a zenekari magot jelentő gitárosokon kívül kétségtelenül hozzájárult a maga módján valamennyi zenész – még azok is, akik a stúdióban már nem voltak jelen. Håvard „Mortiis" Ellefsen, a orkképű bőgős például hivatalosan csak a legendás Wrath Of The Tyrant demó megjelenésének idején volt teljes joggal a tagság része, játéka azonban hallható még a két, legkorábbi Emperor-szerzeményeket exhumáló EP-n (Emperor, As The Shadows Rise) is. Ismerve azonban a basszusgitár elhanyagolt szerepét a korai norvég anyagokon, sokkal maradandóbb mindaz, amit a bőgős az általa jegyzett dalszövegeken keresztül a mindenkori hallgatóságnak adott. Aki ismeri hegyes fülű barátunk korabeli szólómunkáit, az képben van Mortiis tolkieni alakokkal benépesített mesevilágát illetően– itt is ebbe a mitikus-gnosztikus birodalomba kaphatunk betekintést. A Nightside...-ra végül mindössze kettő, általa írt dalszöveg került fel, ezek a Cosmic Keys To My Creations And Times és a lemez emblematikus nótája, az I Am The Black Wizards, melyek önmagukban is visszaadják a teljes anyagot jellemző, rousseau-i ihletésű világképet („Mightiest am I, but I am not alone in this cosmos of mine"). Ha már szövegek, meglepő lehet látni, hogy Samoth is mennyire belefolyt itt még nem csupán a zeneszerzésbe, de a szövegírásba is: a nyitó Into The Infinity Of Thoughtsot és a Beyond The Great Vast Forestet is egyedül jegyzi, amire később már nemigen adott módot a Császár.

0620emperor03A zene maga sokkal inkább egyívású, Ihsahn és Samoth közös munkájának gyümölcse a The Majesty Of The Nightsky kivételével, melyet az énekes egyedül jegyez. Ahogy az 1997-es Anthems To The Welkin At Dusk esetében, a hangsúly itt is a közös kreatív tevékenységen van, ahogy a filmzeneszerű hangulatok és ívek egybeforrnak a NWOBHM ihlette intenzitással, mindezt egy új zsáner, a black metal égisze alatt teljesítve ki. Alig ismerünk hasonló párosokat a teljes extrém metal mezőnyben – ahogy az Emperor Anthems utáni történetében sem –, ahol nincsen alárendelt fél, és ekkor nincsenek még meghasonlásba torkolló kompromisszumok sem. A debütáló albumoknál megszokott módon, a Nightside... is hosszú évek előzetes munkáit dolgozza fel, ekként mind a Cosmic Keys To My Creations And Times, mind az I Am The Black Wizards is szerepelt már az 1993-as Emperor EP-n, majd a némileg átalakult tagság újra rögzítette ezeket. A Beyond The Great Vast Forest pedig egyenesen a Wrath Of The Tyrantről került átmentésre (ott még My Empire's Doom címen szerepelt), ez esetben viszont már csak az alaptéma maradt érintetlen. A lemez későbbi, remasterizált verzióin egy-egy Bathory (A Fine Day To Die) és Mercyful Fate (Gypsy) feldolgozás is szerepel, utóbbi érdekessége, hogy egyike azon kevés Emperor stúdiófelvételnek, ahol a billentyűk mögött kisegítő zenészt (az élőben is csatasorba állított Charmand Grimlochot) hallhatunk.

Említettem már, hogy a Nightside...-ot rögzítő stúdiós felállás részben kényszerűségből, részben egyéb, a zenekaron kívül álló okokból először és utoljára volt hallható így együtt. Miután Mortiis a nem sok jót ígérő oslói események hatására Svédországba „menekült", ahogy később az Anthemsen, úgy itt is kisegítő bőgőst vittek Ihsahnék a stúdióba. A választás ez esetben Terje Vik „Tchort" Schei-re, a Green Carnation vezérére esett (nem mellesleg éppen ő állt modellt a Wrath Of The Tyrant borítóképéhez), aki elődeihez és utódaihoz hasonlóan is megtette a magáét, sok egyebet nem lehet az itteni szerepléséről elmondani. Bård Guldvik „Faust" Eithun ellenben az Emperor első korszakának emblematikus alakja volt, aki akár itt, akár a Thorns soraiban sokkal többet is elérhetett volna zenészként, ha 1992 nyarán nem dönt úgy, hogy magával csalja és meggyilkolja Magne Andreassent, akinek minden bűne a vállalt homoszexualitása volt. Akárhogy is, Faust ezzel a cselekedetével csaknem évtizedes száműzetésre ítélte magát – végül így is idő előtt, kegyelemmel szabadult, hogy az idei jubileumi koncertekre azután újra csatlakozhasson társaihoz.

0620emperor02Az Anthems emlegetett nagyszerűségének ismeretében sajnos immár egyértelműen azonosíthatók a Nightside... „gyenge" pontjai is, ezeket pedig a szörnyűséges hangzás mellett részemről az egy kaptafára vett énektémákban azonosítom. Ihsahn hangjában itt különösebb nyomát még nem leljük a későbbi kiforrottságnak, nem beszélve a durva/tiszta ének váltogatásával megvalósított, utánozhatatlan ellenpontozásról. Ez egy igazi underground hang, a maga nagyszerűségében, és magára az albumra sem a nehezen kihámozható, de önállóan is piacképes témák diadalmas soraként emlékezünk majd, inkább a sarkvidéki tájakon utaztató hangulat marad emlékezetes. Egy, a lemezen is előszeretettel felhasznált, A Gyűrűk Urából vett képpel élve, az album hangulata a Minas Tirith (a Felkelő nap tornya) és Minas Morgul (a Boszorkányság Tornya) határolt vidékre emlékeztet engem a végtelen, sötét titkokkal teli Pelennor-síkság uralta horizonton, a hegyek lábánál, ahol történelem előtti idők nagy csatái dőltek el. Mindez a fagyos észak embert próbáló tájaira alkalmazva: ezt jelenti számomra a korai Emperor muzsikája.

Különös pikantériáját adja a megemlékezésnek az a tény, hogy a Nightside... születésének pillanatában annak alkotói egészen elképesztően fiatalok voltak. Sem Faust, sem Samoth sem töltötte be még a huszadik életévét, Ihsahn azonban hivatalosan nagykorúnak sem számított ekkoriban. A Grieghallen-legendák szerint utóbbi ténynek is volt köszönhető, hogy a frontember annyi időt eltöltött a stúdióban Pytten társaságában (t.i. őt még nem engedték be a kocsmába). Utóbb Ihsahn talán éppen az itt szerzett bőséges tapasztalatok birtokában válhatott, zenészként való elismertsége mellett a későbbi neves producerré/hangmérnökké. Ismét szembesülünk tehát az éppen nevet szerző norvég/északi zenészek döbbenetesen alacsony átlagéletkorával, hála a sokszor állami támogatással (!) segített előtanulmányaiknak, mégis elámulhatunk, hogy ezek a tinédzserkorból éppen csak kinőtt fiatalemberek már akkoriban is milyen minőségű tudással és egyéni stílussal rendelkeztek. Bizony, a norvég black metal történelmét jórészt a húszas éveik elején járó sihederek írták, örökségük pedig a mai napig példaértékű.

Az évforduló kapcsán érdemes megemlékeznünk az album jubileumi, digibook verziójáról is, lévén messze több egy standard újrakiadásnál, komoly csemegéket rejt. A dupla CD-s kiadvány az első lemezen tartalmazza még az As The Shadows Rise EP-t is, természetesen remasterizált formában. Kuriózumértéke viszont inkább a második CD-n található alternatív mixnek van, mely a The Akkerhaugen Tapes 1993 bootlegként volt ismeretes a beavatottak előtt, és a komplett anyagot pre-produkciós/próbatermi keverésben tárja elénk. Túlzás nélkül új dimenziókat nyit meg ez az utóbbi felvétel a már jól ismert tételek befogadásához, az eredetihez képest fagyosabb atmoszférájával, a billentyűs játék kidomborításával. Ami pedig felteszi a műre a koronát, az a mesés Kristian „Necrolord" Wåhlin alkotta borító, mely a Minas Morgul felé tartó orkokat ábrázolja, és amelyen, a zenekari logó alatt felismerhető az Emperor EP frontjáról ismert lovas képe, Gustave Doré munkája („Death On A Pale Horse"). Aligha létezik olyan képzőművészeti alkotás, amelynek méltóbb helye lenne egy bakelit frontborítóján.

0620emperor04

„A Császár halott, éljen a Császár!" – állítja magáról a bő évtizede nyugovóra tért Uralkodó, ugyanakkor éppen az In The Nightside Eclipse példája bizonyítja legfényesebben, hogy bizonyos dolgokat nem lehet, nem szabad eltemetni.

 

Hozzászólások 

 
+1 #9 Nornagest 2014-06-23 14:58
Idézet - Koroknai Balázs:
Idézet - Nornagest:
Remélem a Transylvanian Hungerről is lesz egy ugyanilyen megemlékezés, tudom jóval puritánabb zene de azért megérdemelné. És annak is idén van a huszadik évfordulója.

Természetesen nem illene kihagyni a Darkthrone-t ebből a sorból, viszont a maga idején a Blaze-zel kellene kezdeni...


Hát akkor,ha mindenképp ragaszkodunk ezekhez a kerek évfordulókhoz akkor erre minimum 2017-ig várhatok...
Idézet
 
 
+1 #8 Koroknai Balázs 2014-06-23 13:11
Idézet - Nornagest:
Remélem a Transylvanian Hungerről is lesz egy ugyanilyen megemlékezés, tudom jóval puritánabb zene de azért megérdemelné. És annak is idén van a huszadik évfordulója.

Természetesen nem illene kihagyni a Darkthrone-t ebből a sorból, viszont a maga idején a Blaze-zel kellene kezdeni...
Idézet
 
 
+4 #7 Nornagest 2014-06-22 17:00
Nagyon szeretem ezt a cikksorozatot, imádok erről a korszakról és ezekről a lemezekről olvasni. Remélem a Transylvanian Hungerről is lesz egy ugyanilyen megemlékezés, tudom jóval puritánabb zene de azért megérdemelné. És annak is idén van a huszadik évfordulója.
Idézet
 
 
+3 #6 ottó 2014-06-22 10:54
semmi baj a hangzásával, olyan, amilyennek lennie kell. Az Anthems kritikában is előjött a "pocsék" hangzás, de szerinte ezeket az albumokat nem lehet más hangzással elképzelni, az már nem lenne ugyanolyan. ezek így tökéletesek.
Idézet
 
 
+5 #5 Carrast 2014-06-21 00:48
nos, Emperor ősfanként mit mondhatnék... örülök a cikknek! :D remélem a hamarosan következő Anthems megemlékező turnén elcsípem a zenekart! :)
Idézet
 
 
+13 #4 Motörbreath 2014-06-20 15:26
Örök kedvenc.

Szerintem a Bay Area (valamint kisebb mértékben a német) thrash, majd a floridai (és annak páraként svéd) death metal scene után a következő "metaltörténelmi " jelentőségű esemény kétségtelenül a norvég black őrület volt. Az önmagát hergelő bizarr légkör, úgy tűnik, jót tett a kreativitásnak (is). Ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy a stílus alaplemezei maradnandó értéket képviselnek, mondhatni klasszikusok lettek. Az Eclipse is.
Idézet
 
 
+4 #3 bjorn 2014-06-20 13:23
A hangzas tokeletes ezen a lemezen szerintem.
Idézet
 
 
+5 #2 Ata 2014-06-20 11:21
Nekem a hangzással semmi bajom, valahogy külön pluszt ad az atmoszférához, el nem tudnám képzelni kipolírozottan.
Idézet
 
 
+5 #1 Chris92 2014-06-20 10:58
Nem vagyok nagy black metal fan de ez tényleg egy all-time etalon alkotás. Remek megemlékező cikk.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.