Shock!

március 01.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Badlands: Badlands

0503badlands1Ma már nevetségesnek tűnik – főleg a mostani retro-őrület és a sokadszorra is recirkuláló trendek jövés-menése közepette –, hogy a '80-as és a '90-es évek fordulóján sokakat felháborított egy rövidéletű hullám, ami annak volt köszönhető, hogy az akkor ereje teljében lévő rockzenész-generáció újra felfedezte magának a már jó évtizede nem aktív Led Zeppelint, és ez az inspiráció néha erőteljes áthallásokkal ruházta fel zenéjüket. Gary Moore Ozzy segítségével elkészített, amúgy igen kiváló Led Clones című dala is kissé túlzásnak tűnik ma már, pláne, hogy az ismertebbé vált bandák mind nagyon jók voltak ezen a vonalon, remek dalokat írtak, és sokkal több egyéniséggel, ízzel rendelkeztek, mint a mai múltidézők (akikkel persze az égvilágon semmi baj nincs, és soha egyik nagy öreg sem fog úgy kirohanni ellenük, mint anno a jó Gary). Steelheart, Katmandu, Kingdom Come (főleg róluk szólt Gary dala állítólag), a Strange And Beautiful lemezes Crimson Glory és az átmenetet képző Mother Love Bone, na meg persze a most negyedszázada debütált Badlands – mind-mind markáns stílussal formálták saját képükre a Zep erotikusan lüktető, bluesban áztatott pszichedeliáját.

megjelenés:
1989. május 11.

kiadó:
Geffen

producer: Paul O'Neill

zenészek:
Ray Gillen - ének
Jake E. Lee - gitár, billentyűk
Greg Chaisson - basszusgitár
Eric Singer - dobok

játékidő: 49:33

1. High Wire
2. Dreams In The Dark
3. Jade's Song
4. Winter's Call
5. Dancing On The Edge
6. Streets Cry Freedom
7. Hard Driver
8. Rumblin' Train
9. Devil's Stomp
10. Seasons
11. Ball & Chain

Szerinted hány pont?
( 20 Szavazat )

A Badlands mondhatni hányatott sorsú zenészek klubjaként indult, hiszen Jake E. Lee hiába csinált végig egy kétlemezes és -turnés ciklust Ozzyval, megbecsülést nem kapott az akkoriban szétesettsége csúcsához elérkezett énekest irányító és a nevével fémjelzett gépezetet működtető Sharon Osbourne-tól. Ray Gillen énekes pedig bár megmentette Tony Iommi számára a Seventh Star turnét (itt a szintén totálisan szétcsúszott Glenn Hughes helyére kellett beugrania), és a következő lemez demóit is felénekelte, mégsem az ő hangjával jött ki a The Eternal Idol című 1987-es Black Sabbath lemez. Ráadásul kiadói döntés miatt a Blue Murderbe sem kerülhetett be, noha John Sykes szívesen látta volna a fronton. Eric Singer dobosnak szintén a Sabbathban kopott fel az álla, Greg Chaisson basszer pedig majdnem bekerült Ozzyhoz a legenda szerint – mindezt csak leírni és visszaolvasni is elég, képzelem, átélni milyen frusztráló lehetett. Nem csoda tehát, hogy ennek a négy srácnak volt mit kizenélni magából együtt, és hogy az előzmények inspirálólag hatottak rájuk. Persze mielőtt elmorzsolunk néhány könnycseppet a kvartett nehéz helyzetén megrendülve, tegyük hozzá: a fenti hátszéllel 1989-ben egyáltalán nem jelenthetett gondot egy lemezszerződést összehozni (ne feledjük: akkoriban a hajbandák előtt haj-bókoltak a kiadók emberei).

0503badlands2A lemezt tehát összerakták (a Savatage-menedzser/producer Paul O'Neill hathatós segítségével), májusban meg is jelent, és futott is a szekér egy darabig, hiszen ekkoriban nemigen lehetett dallamos, életigenlő rockzenével megbukni. Persze ez a muzsika sokkal bluesosabb, komolyabb, mint mondjuk a Mötley Crüe, a Poison vagy a Warrant (noha mindenki amerikai lévén a gyökerek ugyanazok), de kellően fogós is ahhoz, hogy ezen bandák rajongóit is megérintse. Gillen magas fekvésű hangja talán elriaszthat néhányakat, akik nem hajbanda-irányból közelítenének a csapathoz, de meggyőződésem, hogy a tényleg nagyon erős Zep-behatások és mocskos blues feeling miatt stoner arcoknak is bejöhetne. Már ahogy a High Wire riffje elindul, abban akkora southern súly meg szutyok van, hogy az alligátorok is feljönnek a mocsár mélyéről – ezen a számon az Adrenaline Mobnak sem kellett semmi durvítani, mégis az egyik legjobb feldolgozásuk lett a Covertá EP-n. Direktebb, lendületesebb slágertéma a Dreams In The Dark, készült is rá klip, de a fantasztikus másfél perces intróval (Jade's Song) bevezetett Winter's Call is szélesebb körben ismertté vált videójának köszönhetően. Ez talán a legdurvábban zepes tétel, utána viszont szerintem már nem erősebb ez a hatás, mint az összes többi (blues, ős-hard rock, vagy akár Sabbath is) és amúgy is, a lényeg az marad, hogy baromi jó dalok követik egymást végig: a tempósabb Dancing On The Edge vagy a Hard Driver ugyanolyan erős, mint a csak középen begyorsuló, málházós Streets Cry Freedom, a Devil's Stompban pedig egy kis diszkrét hammondos ízt is kapunk (ebből igazán lehetne több). Epikusan zár a Seasons, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, és még ezután is jólesik a fülnek a bónuszként szereplő, riffelős Ball & Chain, amelynek semmi töltelék-jellege nincs, maximum a Seasonshoz képest.

Ahogy fentebb már utaltam rá, nem nagyon lehetett akkoriban ilyen zenével bukni, igaz, a magyar Hammerben „elnyert" helyezést és a hozzá tartozó pontszámokat a mai napig emlegetik a zenekar hazai szimpatizánsai (a 3 pontos lemezismertető még az akkori, mainál jóval szigorúbb pontozási rendszerben is kissé erősnek hatott), tegyük hozzá, a cikk szerzője később revideálta álláspontját, ez pedig, valljuk be, mindannyiunkkal előfordult már. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy nem nagyon lehetett megcsömörleni a Badlands zenéjétől, hiszen az 1991-es második lemez (Voodoo Highway – talán még jobb is, mint ez) után Gillen és Lee már nagyon nehezen viselte el egymást (két dudás-effektus), és a bandán belüli hangulatnak valószínűleg a változó korszellem sem tett jót. A feloszlás után Lee lényegében felszívódott, Gillen pedig bele-belekezdett néhány projektbe, de 1993. december 1-jén elvitte az AIDS – ezzel pedig vége lett a Badlands történetének is (igaz, még Ray életében Lee dolgozott egy bizonyos John Westtel is). Arról persze lehet elmélkedni, hogy ha Gillen köztünk marad, mi le(he)t(et)t volna, de tény, ami tény: érzelemgazdag, különleges hangja nagyon hiányzik a mai színtérről. Ezért is örömteli, hogy rövid karrierjének (34!!! évesen távozott) szinte minden morzsája hozzáférhető már: a Sabbath demók és koncertfelvételek, a Dusk című, 1992-93 folyamán felvett, de soha ki nem adott, sötétebb tónusokkal terhelt, de zseniális hármas Badlands anyag és a Sun Red Sun projekt dalai is (itt az azóta szintén jobblétre szenderült ex-Alice In Chains basszer Mike Starr-ral és Bobby Rondinelli doboslegendával dolgozott együtt többek között Joey Belladonna által írt számokat is énekelve). Hangja hivatalosan utoljára George Lynch Sacred Groove című szólóalbumán volt hallható – tényleg fájdalmas belegondolni, miket énekelhetett volna még...

0503badlands3

Persze Jake E. Lee sem játszott lemezek tömkelegén, de a két Ozzy és a három Badlands abszolút klasszikus, és akármennyire is felemás az idei visszatérő Red Dragon Cartel album, benne van a spiritusz, élőben pedig bizonyára óriási lesz hallani Lee nagy pillanatainak megidézését, hiszen nyilvánvaló, hogy vannak Badlands dalok is a műsorban. Mindazonáltal sajnálom, hogy nem ezt a vonalat vitte tovább, mert retro ide vagy oda, maga a zenekar is hiányzik a palettáról.

Jake E. Lee és a Red Dragon Cartel május 5-én Budapesten, az A38 Hajón koncertezik a Livesound szervezésében. További részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
+1 #8 GTJV82 2014-05-06 11:48
A Sabbath féle Eternal Idol pl. ha lehet még jobb Gillen-el, mint Martinnal volt! Hallgassátok meg:

http://www.youtube.com/watch?v=qrzf-8l_mK4
Idézet
 
 
+4 #7 kamikaze 2014-05-06 09:39
Idézet - Palinkas Vince:
Idézet - kamikaze:
(A Dusk viszont sajnos sok tekintetben gyengébb ezeknél, inkább csak érdekesség.).


Hát nem tudom, te voltál-e a tegnapi koncerten, de konkrétan a Sun Red Sun az egyik csúcspont volt szerintem,. Egyáltalán, a Badlands nóták vittek mindent. A Led Zep kérdésen is elgondolkoztam koncert közben, de ezt majd a beszámolóban.

Más az ízlésünk, és mint tudjuk, arról ,,vitatkozni" felesleges. De tény, hogy a legnagyobb ováció a nyitó és záró két Ozzy nótánál volt. Tetszettek a Badlands dalok is (mind), de néhány kő blues témánál azért kicsit leült a hangulat. Ennek ellenére jó buli volt (csak iszonyúan rövid!), sokkal jobb, mint pl. a tavalyi BLS (hogy csak egy másik ex-Ozzy bárdistát említsek). Összességében változatlanul koncepcionális problémákat érzek Jake-nél, úgy gondolom ezzel az iránnyal most sem fog egyről a kettőre jutni. (Pedig minden tőlem telhetőt megtettem érte, a lemezét is megvettem, ennél jobban már nem tudom segíteni. :)) Ezért adódik a kérdés, hogy szerinted, ha pl. jövőre újra fellépne nálunk a jelenlegi csapattal és hasonló programmal, akkor a most jelenlévő kb. 150 emberből hányan fizetnének be újra rá?
Idézet
 
 
+2 #6 Palinkas Vince 2014-05-06 09:29
Idézet - Generica:
Idézet - Palinkas Vince:
Idézet - kamikaze:
(A Dusk viszont sajnos sok tekintetben gyengébb ezeknél, inkább csak érdekesség.).


Hát nem tudom, te voltál-e a tegnapi koncerten, de konkrétan a Sun Red Sun az egyik csúcspont volt szerintem,. Egyáltalán, a Badlands nóták vittek mindent. A Led Zep kérdésen is elgondolkoztam koncert közben, de ezt majd a beszámolóban.

A múlt héten láttam őket Olaszországban, és tényleg a Badlands nóták, szám szerint 5 db, voltak a csúcspontok nekem is. Darren Smith szerintem nem vallott szégyent élőben.


Háááát, azokhoz a dalokhoz pont ő volt a gyenge láncszem.
Idézet
 
 
+4 #5 bogar 2014-05-06 08:21
Idézet - Generica:
Idézet - Palinkas Vince:
Idézet - kamikaze:
(A Dusk viszont sajnos sok tekintetben gyengébb ezeknél, inkább csak érdekesség.).


Hát nem tudom, te voltál-e a tegnapi koncerten, de konkrétan a Sun Red Sun az egyik csúcspont volt szerintem,. Egyáltalán, a Badlands nóták vittek mindent. A Led Zep kérdésen is elgondolkoztam koncert közben, de ezt majd a beszámolóban.

A múlt héten láttam őket Olaszországban, és tényleg a Badlands nóták, szám szerint 5 db, voltak a csúcspontok nekem is. Darren Smith szerintem nem vallott szégyent élőben.


Nem bizony. Nekem már a lemezen is tetszett, de élőben is odatette magát.
Idézet
 
 
+4 #4 Generica 2014-05-06 08:05
Idézet - Palinkas Vince:
Idézet - kamikaze:
(A Dusk viszont sajnos sok tekintetben gyengébb ezeknél, inkább csak érdekesség.).


Hát nem tudom, te voltál-e a tegnapi koncerten, de konkrétan a Sun Red Sun az egyik csúcspont volt szerintem,. Egyáltalán, a Badlands nóták vittek mindent. A Led Zep kérdésen is elgondolkoztam koncert közben, de ezt majd a beszámolóban.

A múlt héten láttam őket Olaszországban, és tényleg a Badlands nóták, szám szerint 5 db, voltak a csúcspontok nekem is. Darren Smith szerintem nem vallott szégyent élőben.
Idézet
 
 
+3 #3 Palinkas Vince 2014-05-06 07:53
Idézet - kamikaze:
(A Dusk viszont sajnos sok tekintetben gyengébb ezeknél, inkább csak érdekesség.).


Hát nem tudom, te voltál-e a tegnapi koncerten, de konkrétan a Sun Red Sun az egyik csúcspont volt szerintem,. Egyáltalán, a Badlands nóták vittek mindent. A Led Zep kérdésen is elgondolkoztam koncert közben, de ezt majd a beszámolóban.
Idézet
 
 
+3 #2 kamikaze 2014-05-04 09:27
Akkor most egy kicsit ünneprontó leszek. Bár ugyancsak jónak tartom ezt a művet, annyira azért nem kiváló, mint amennyire az ismertetőben szerepel. Olyan erős 7-es (ha van ilyen). Pozitívum, hogy Jake mert változtatni ahhoz képest, mint amit az Ozzy lemezeken megismertünk tőle, viszont sokak szerint ez az irány rossz volt. Pl. az idézett MHH kritikában is az volt a fő probléma vele, hogy a zene nem előremutató, és a hangzása is nagyon a múltat idézi. Összességében kb. a Led Zep ‒ debüt ‒ világát hozta vissza (ezért is kapta a banda a Ledlands gúnynevet), ami lehet(ne) akár dicséretes is, csak hát 1989-et írt a naptár és a többség nagyon másra számított a Bark At The Moon és a The Ultimate Sin után. Nem egy a múltba révedő, hanem egy friss, modern hangzású, dallamos hard rock/metal anyagot! Ehhez képest a lemezen hallott gitárjáték és a stílus is inkább a régmúltat jellemzi. Az első nótát énekelhetné akár pl. Plant is, a másodikat meg Coverdale 15-20 évvel korábban. Ha legalább a megszólalás lenne a kornak megfelelő, már az sokat dobna rajta! Ezt valószínűleg ők maguk is felismerték, mert a következő munkájuk ‒ a Voodoo Highway ‒ már jobban szól. (A Dusk viszont sajnos sok tekintetben gyengébb ezeknél, inkább csak érdekesség.). A zenészek egyébként persze profik, a dalok között azért vannak egészen jók is, Ray kiváló, nagy kár, hogy ilyen fiatalon itt hagyott minket. Már csak ezért sem lehet haragudni rá, arról nem is szólva, hogy ő lehetett volna talán a legjobb frontember, aki a '70-es évek nagy hard rock énekes ikonjainak örökségét hitelesen tovább vi(he)tte volna. Lee pedig már előtte is világsztár volt, itt viszont önmagához képest jócskán alulteljesít.
(Gary Moore pedig jogosan háborodott fel az epigonokon, függetlenül attól, hogy az első két Kingdom Come ‒ mert valóban róluk volt szó ‒ is egészen jó!)
Idézet
 
 
+2 #1 queensryche999 2014-05-03 14:06
Hatalmas lemez. Én is felkajtattam, amit a net adott (hehe) Gillentől, mert kincs az az ember. Emlékszem, amikor először hallgattam Lynch 'Sacred Groove' lemezét és a Flesh & Bloodban egyszer csak ráismertem Ray hangjára. Azóta is az a kedvenc dalom arról a lemezről.Jake meg szerintem tipikus példa arra, hogy a tehetség és zenei érzék nem jár együtt a tudatossággal, főleg, ha bejátszik a pia, meg még ki tudja mi.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.