Shock!

június 05.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Black Sabbath: Born Again

blacksabbath_bornagainA legenda szerint Ian Gillan a falhoz vágta a Born Againből kapott tiszteletpéldányait, amikor meghallotta, hogy szól a lemez - persze az is lehet, hogy az ablakon hajította ki a korongokat, vagy hogy az egész nem is igaz. Akárhogy is volt, ez a kis epizód mindenesetre jól illusztrálja ezt az elejétől fogva bizarrnak ható, de a résztvevők zsenialitása miatt mégis gyümölcsözőnek ígérkező együttműködést, amelynek harmincadik évfordulója pont most érkezett el, és amelyről a jelenleg ismét tomboló ozzys Sabbath-lázban sem szabad elfeledkeznünk.

Mindenesetre 2013-ban nemcsak a három évtizedes jubileum miatt pikáns a Black Sabbath Ian Gillannel készült lemezéről beszélni, hanem azért is, mert az ozzys Sabbath is idén hozott ki új albumot 13 címmel (amelyen a tervekkel ellentétben mégsem jutott szerep Bill Wardnak, tehát a mai napig a Born Again az utolsó Sabbath stúdióalbum, amin ő is játszott), és a Deep Purple is remekbe szabott új anyaggal jelentkezett nemrég. És mivel a Purple MK II reunion éppen 1984-ben történt meg, ebben a gajra ment Gillan / Iommi együttműködésnek nem kis szerepe lehetett. Tegyük persze hozzá, hogy azóta ez az éra is rehabilitálódott, köszönhetően a Born Again egynémely híres rajongójának és persze annak is, hogy pár éve maga Gillan is feltett róla egy dalt saját életmű-válogatására, a Gillan's Innre. Ami a később népszerűvé vált zenészeket illeti, szinte már közhelyszámba megy, hogy Slasht a Zero The Hero riffje ihlette a Paradise City megírására (a két téma valóban hasonló, de direkt nyúlásról szerintem nem lehet beszélni), de szívesen emlékszünk a Cannibal Corpse verziójára is, amely egy teljesen új réteg figyelmét hívta fel húsz évvel ezelőtt erre az akkoriban mellőzött klasszikusra. Nem elfelejtendő persze az sem, mennyire illeszkedett a Psychotic Waltz profiljába a Disturbing The Priest is, ráadásul úgy, hogy egy hangot sem változtatott rajta a zseniálisan agyas megszólalású prog metal alapcsapat.

megjelenés:
1983. augusztus 7.
kiadó:
Vertigo / Warner
producer: Black Sabbath & Robin Black

zenészek:
Ian Gillan - ének
Tony Iommi - gitár
Geezer Butler - basszusgitár
Bill Ward - dobok
Geoff Nicholls - billentyűk

játékidő: 41:04

1. Trashed
2. Stonehenge
3. Disturbing The Priest
4. The Dark
5. Zero The Hero
6. Digital Bitch
7. Born Again
8. Hot Line
9. Keep It Warm

Szerinted hány pont?
( 49 Szavazat )

Én a magam részéről első pillanatban belezúgtam a zeneanyagba, amikor csaknem két évtizede átvetettem kazettára a Solarisban: akkoriban tudatosult bennem, hogy a Black Sabbath a heavy metal alfája és omegája, beleborultam már az ozzys lemezekbe és a Dio-, valamint a Tony Martin-éra is kezdett beszippantani, de persze szerettem a Purple-t is, így tehát nem kis várakozással tekintettem a nagy találkozás elébe. A hangzást először furcsának találtam, de elég hamar megszoktam (és később, CD-n hallgatva ki is derült, hogy nem a másolt kazetta volt a ludas), és ma már nem is nagyon tudnám elképzelni máshogy a dalokat. Különleges atmoszférát kölcsönöz a lemeznek ez a valószínűleg high-technek szánt, de végülis kissé elcseszetten hideg sound – nehéz megfogalmazni, mi is a jó benne, de aki szereti az albumot, valószínűleg tudja és érti, miről is beszélek. A kifogástalan, 21. századi módon megdörrenő, imént már említett Gillan-féle Trashed feldolgozás minden erénye ellenére sem tud akkorát ütni, mint ahogy eredetileg indul a lemez ugyanezzel a dallal. Már itt nyilvánvalóvá válik, hogy Geoff Nicholls billentyűi és effektjei sokkal nagyobb teret kaptak, mint a Born Againt megelőző két diós lemezen, ahol már elvileg szintén tagja volt a csapatnak – tulajdonképpen ez az „új”, színesebb hangzású Sabbath-korszak kezdete. Rögtön a következő tétel máris egy hangulatfestő átvezető, amely szinte észrevétlenül torkollik a fentebb taglalt, borult agyú proggereket inspiráló Disturbing The Priestbe – ez egyébként tényleg minden idők egyik legprogresszívebb, legbetegebb Sabbath dala, Gillan is nagyon ráérzett, el is ereszt benne néhány elmebeteg kacajt. A mai napig kiráz tőle a hideg, ha hallom, hátborzongatóan zseniális, igazi remekmű!

A Zero The Hero előtt is kapunk egy kis bevezetést, erről a valószínűleg mindenki által ismert zakatoló úthengerról nem is nagyon lehet már mit elmondani – talán annyit, hogy sokkal több van benne, mint amit a Corpse-verziót előbb ismerve gondoltam. Chris Barnesék nagyon jól képükre formálták a riffet és remek zsizsi-zakatolást csináltak a dalból, amit viccessé tesz az embertelen hörgés, de az eredeti kimondottan félelmetes és a hangszerelése is jóval izgalmasabb – más kérdés, hogy a hozzá készült videóklip inkább mulatságos, de hát mit lehet tenni, ha egyszer 1983-at írt a naptár...

0813sabs1A címadó szám is a monumentálisabb-epikusabb oldalt erősíti, Gillan sikolyai itt nagyon hatásosak, majd ezután kissé lazábbra veszik a gyeplőt, mert két kimondottan slágeres tételt is kap a hallgató (Digital Bitch, Hot Line), amelyeket akár „nyálasnak” is gondolhatott a harminc évvel ezelőtti, az új Sabbath-hoz eleve szkeptikusan közelítő rajongó. Persze ettől függetlenül nagyon jók ezek is, és azért tegyük hozzá, hogy messze nem Mötley- meg Twisted Sister-féle hair metalról van szó. A komplexebb felépítésű, de mégis fogós Keep It Warm pedig remek lezárás, amely után még szívesen meghallgatna az ember egy-két számot – én legalábbis mindig így voltam ezzel, de végülis semmiből sem áll újra elindítani a lemezt.

Mivel az egész projekt nem sokáig húzta, örvendetes, hogy jócskán akadnak élvezhető minőségű bootleg felvételek a Born Again turnéról, és mivel Gillan akkoriban hangjának csúcskorszakát élte, nagyon egyikkel sem lehet mellényúlni: konkrétan az egyik legismertebb felvételen, amit anno a Petőfi rádiós Sabbath sorozatban is leadtak, még beteg is volt, mégis óriási az anyag. Persze a szétválással nyertünk egy újabb Deep Purple-aranykort, és bár a Sabbath ezek után jó pár évig átjáróházként funkcionált, a Tony Martinos felállás '80-as évek végi megszilárdulásáig azért csak megszületett egy zseniális Seventh Star is Iommi műhelyében (igaz, egy teljesen szétcsúszott Glenn Hughes-zal), szóval semmiképpen sem elvesztegetett időről beszélünk.

A Born Again minden érintett pályafutásának igen fontos mérföldköve, enélkül ugyanis egyikük sem lenne ma a megfelelő helyen. Önmagában nézve pedig egy nagyszerű album egy rendkívül érdekes korszakból, egy kevésbé egyértelmű klasszikus, amely ugyanakkor klasszikusok tucatjaira volt hatással több szempontból is.

 

Hozzászólások 

 
#13 nikfisz 2020-04-08 21:22
Tony bácsi a könyvében azt mondja,hogy a Paradise City tiszta Zero the hero. Nos valóban hasonlít egy riff,de azért a Mester nem kicsit túloz.A City felépítése,hang ulata,egyéb gitár részek,na meg a szólók ég és föld. (szerintem a két szám között a Gunsé a jobb mérföldekkel.Össze nem lehet hasonlítani.Bocsi...)Ráadásul nem értem(bár értem)miért a Gunst hozza fel,hogy esetleg nyúltak,hiszen sok száz zenekart inspirált és zeneileg követte a Sabbathot. Down,Trouble,So undgarden és sok ezer stoner banda.Csak ugye Ők nem lettek Akkora nevek.
Idézet
 
 
+4 #12 notreadam 2016-08-17 11:41
Az a fura, hogy nekem az egyik kedvenc albumom a Sabbath-tól, úgy az első háromban benne van.Ördögi hangulata van.
Idézet
 
 
+1 #11 pelu 2016-03-13 22:04
Elég zaklatottra sikerült ez az album. Amúgy fain lett, csak elég vegyesen került rá szám a zseniálistól a töltelékig. A Disturbing the Priest-et nem igazán lehet megunni, Gillan nagyon veszett benne. :)
Idézet
 
 
#10 Dorian Gray 2016-02-03 02:33
19831104 - Born in Hell (Worcester), ez egy zseniális bootleg a korszakból. Mondjuk ez annak is köszönhető, hogy a helyi rádiónak lett felvéve, csak aztán sosem adták le.
Ja és ezen hallható a legbetegebben előadott Black Sabbath dal, amit életemben hallottam. Gillan annyira beteg módon énekelte, meg "röhögött" a dalban, a "Satan's sitting there, he's smiling" sor után, hogy aztán a következő "Watches those flames get higher and higher" sorban a denevéreket lesikítsa a higher szónál a padlásról:)
Idézet
 
 
+5 #9 Venomádi 2013-08-14 22:36
Egy novemberi ködös estén hallhattam először az anyagot, és valóban fején találta a kolléga a szöget, iszonyat rideg a hangulata. Azonnal barátok lettünk. Főleg a Zero-t felvezető instru Dark amitől frászt kapok a mai napig, imádom őtet. Szerintem zseni ez az anyag, ha hangzásban felzárkózott volna a többihez, egy lapon emlegetnénk őket, az előtte és utána következőkkel, így viszont csak kullog ez a gyöngyszem. Ha azt mondod szar ez az album én azt mondom címadó dal. Az a szóló nem ereszt el téged.
Idézet
 
 
+4 #8 Gábor 2013-08-14 18:51
Idézet - Equinox:
Szerintem van itt unalmasabb szám bőven (Zero the Hero, címadó, intrók). De pl Disturbing the Priest zseniális riffje azért nagyon meg van írva. A Psychotic Waltz féle feldolgozás is üt nagyon.


Nálam az A-oldal ütős, a B csak olyan átlagos...
Idézet
 
 
+2 #7 Gábor 2013-08-14 18:50
Idézet - kamikaze:
Egy korabeli interjúban Gillan elmondta, hogy már a lemezborító grafikájától frászt kapott, vele nem egyeztettek előtte a képről, eredetileg még egy másikban állapodtak meg. Szerintem igaza volt, mert ilyen múlttal ez nem egy túl igényes alkotás, sőt.


Szerintem a Sabbath-nak jópár "érdekes" borítója van... :)
Idézet
 
 
+1 #6 Equinox 2013-08-13 22:39
Szerintem van itt unalmasabb szám bőven (Zero the Hero, címadó, intrók). De pl Disturbing the Priest zseniális riffje azért nagyon meg van írva. A Psychotic Waltz féle feldolgozás is üt nagyon.
Idézet
 
 
+6 #5 GTJV82 2013-08-13 14:01
A wikipedia szerint a 2011-es kiadvány:
"There had been speculation that the album would be re-mixed before being re-released, but the album was only remastered due to the fact that the original multi-track tapes could not be located"
Idézet
 
 
+7 #4 Igor Igorovics 2013-08-13 12:51
2011-ben kiadták egy remasterelt változatát, egy akkori koncert felvétellel megspékelve.
Idézet
 
 
+5 #3 richoka 2013-08-13 10:53
A japan változat jobban szól!Érdemes beszerezni!
Idézet
 
 
+8 #2 kamikaze 2013-08-13 10:08
Egy korabeli interjúban Gillan elmondta, hogy már a lemezborító grafikájától frászt kapott, vele nem egyeztettek előtte a képről, eredetileg még egy másikban állapodtak meg. Szerintem igaza volt, mert ilyen múlttal ez nem egy túl igényes alkotás, sőt. Aztán amikor feltette a lemezt, totál kiakadt a rossz hangzástól, és mérgében mind a 20 tiszteletpéldán yát azonnal összetörte! És hogy élőben se menjenek flottul a dolgok, a menedzsment előzenekarnak Amerikában a (Gillan szerint happy zenét játszó) Quiet Riot-ot szerződtette le, akik után fellépni a teljesen más zenei közeg miatt sokszor igen reménytelennek tűnt, hiába voltak sokkal nagyobb név. (Ebben is igaza volt.)
Az albumra talán az érdekes jelző illik a legjobban, ugyanúgy, mint az utána következő Seventh Starra is. Egyik se rossz a maga módján, de ha a Sabbathra gondolunk, biztos, hogy nem ezek ugranak be elsőre.
Idézet
 
 
+9 #1 grand magus 2013-08-13 09:38
A zenei anyag,hihetetle nül zseniális.Csak az a fránya megszólalás.Főleg azért esett akkoriban rosszul a fülnek,mert a Paranoid-Heaven and Hell-Mob Rules.megszólalása a mai napig etalon.Egyébként remélem még fognak együtt dolgozni,mert a Who-Cares két száma valami hihetetlen hidegrázás{rip John Lord }
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.