Shock!

augusztus 19.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Marilyn Manson - Budapest, 2017. július 20.

0723manson1Egy vitatható sikerű Volt fesztiválos jelenést leszámítva tizenkét éve nem adott önálló koncertet nálunk Brian Hugh Warner, és sokan gondoltuk úgy, hogy ez még akkor is eseményszámba megy, ha nevezett korántsem éli már legszebb napjait, egyre kiszámíthatóbban lapos lemezeivel és élő teljesítményével az utóbbi évtizedben leginkább csak egyre fakuló fénymásolatokat állít elő önmagáról. A gépezet azonban működik, valamikor mostanában végre tényleg megjelenik (?) majd a Heaven Upside Downra (át)keresztelt új album is, amelyet meglepő módon beelőz a hasonló nevet viselő turné, amelynek első állomása volt ez a budapesti, teltházas (!) esemény.

Kezdetként essünk is túl mindjárt a koncert legkomolyabb súlyú pillanatán, hiszen bármennyire is szeretnék, nem lehet erről az estéről Chester Bennington nevének említése nélkül írni. Már csak azért sem akarnék ebben a témában különösebben megmártózni, mert a közvetlenül a főhős színpadra lépése előtti percekben az internetet elborító halálhír okozta elemi sokknak és döbbenetnek semmi köze ahhoz, amit Marilyn Manson ma képvisel. Sokaknál tehát földre meredő tekintettel kezdődött és úgy is végződött ez a fellépés, az outróként funkcionáló In The End pedig sajnos lazán zárójelbe tehette a köztes másfél óra minden drámaiságát, ami végső soron azért aligha írható a hajdani Antikrisztus Szupersztár számlájára – minden más viszont igen. A sokk-királynak már régen nem maradt semmi sokkoló a kincstárában, ez tiszta sor: aki ide is azért jött, hogy a húsz évvel ezelőtti Mansont lássa viszont, az egyszerűen eltévedt az időgéppel. Arra viszont még ilyen előzmények után is okkal számíthattunk, hogy az előadás (hiszen esetükben mindig is inkább erről volt szó) különösebb nyűg nélkül elfér majd a komótos középszer kategóriájában.

időpont:
2017. július 20.
helyszín:
Budapest, Budapest Park
Neked hogy tetszett?
( 64 Szavazat )

Hogy nem így lett, arról egyszemélyben a névadó frontember tehetett, hiszen legújabb kori kísérő zenekara úgy húzta alá a talpalávalót, ahogy kellett, a kétgitáros felállás pedig eleve sokat dobott a dalok megszólalásán. Ezen felül azonban aktuális dalszerző partnere, Tyler Bates éppolyan biodíszlet volt a színpadon, mint a többi hangszeres, még az ősmaradvány Twiggy Ramirez is zömmel csak a homályban bújt meg, ellentétben egy szép nagy fotellel, aminek helyet csináltak a színpad közepén, hogy emberünk párszor szépen meghódíthassa azt a helyet, ami amúgy is a legjobban áll neki mostanság. Valahol döbbenetes volt látni ugyanis, hogy hősünk az ötödik iksz környékén minden értelemben mennyire elfogyott, és mennyire nem emlékeztet semmilyen tekintetben sem egykori önmagára. Mondhatnám, hogy karikatúra, sőt paródia, önmaga elé tartott görbe tükör elé tartott görbe tükör, de ez csak annyiban lenne igaz, hogy az 1996-os Manson konkrétan pofán röhögte volna ezt, a Budapest Park színpadára vergődött, szánalmas figurát. Lehet persze okokat keresni a leszereplésre, de aki megnézi az utóbbi évek koncertfelvételeit, láthatja, hogy nyílegyenes lejtmenetről van szó, nem pedig egyszeri megbicsaklásról.

0723manson6

Maga a setlist is egyszerre volt közönségetető és érthetetlen, az utóbbi évtized kevéssé meghatározó termését nagyjából elfelejtették, ellenben az eleve soványka, tizennégy dalos szettben három nótát is eljátszottak a majd valamikor megjelenő új lemezről, ami azért merőben szokatlan húzás. Ezekről a dalokról amúgy annyit lehet elmondani, hogy egyértelműen a Bates/Manson műhely termékei, tehát nagyjából ugyanaz igaz rájuk, ami a The Pale Emperor dalaira is igaz volt – végeredményben komoly fájdalmat nem okoznak, de nyugodtan élnénk tovább nélkülük. A fennmaradó időben viszont legalább olyan tételek voltak terítéken, amit a felsőbb hatalmak is fesztiválszínpadra szántak, hiszen az elmaradhatatlan Sweet Dreams-, The Beautiful People-típusú schlágerek mellett olyan bulihimnuszokkal kínáltak meg, mint a This Is the New Shit és a mOBSCENE mindjárt a nyitó blokkban, illetve olyan csemegékkel, mint a Tourniquet és a Coma White a ráadásban. Mindezek a címek pedig még akkor is hívószavak lettek volna számomra, ha előre tudom, hogy a teljes koncert nettó műsorideje mindössze egy óra környékén billeg, és az előzetesen kiszabott 90 perc is csak a tetemesre elnyújtott szüneteknek, a teljesen felesleges, közhelyhalmozó szövegelésnek és némi bárgyú „hangszeres kísérletezésnek" (például a gitárhúrok ütemes dobverővel ütögetése, gitárszóló) köszönhetően jön ki végül.

0723manson3A fő gondot azonban mégiscsak az jelentette, hogy Mr. Manson olyan gyalázatos teljesítményt nyújtott, amire nem létezik mentség. Az egy dolog, hogy végtelenül enervált, belassult mozgással poroszkált a deszkákon (és tűnt el rendszeresen, kellemetlenül hosszú időkre a backstage-ben), de aznap este gyakorlatilag egyetlen tiszta hang sem hagyta el a torkát, az a fuldokló károgás pedig, amivel ének helyett próbálkozott, legfeljebb akkor lett volna minimálisan elegendő, ha legalább azt bírja levegővel. Ehelyett viszont több alkalommal is azt kellett látnunk, hogy a szája elé tett mikrofonba éppen inaszakadtából üvölt bele a főhős, de a torkából egy fia hang sem jön már elő. Szabályosan én éreztem kínosan magam, hogy Marilyn a turné első koncertjén ezt az eleve kényelmesre vett tempót sem tudja tartani, és így a feszesen odapakolt zene dacára is kiveszett minden lendület az előadásból. A kellemesen hatásosan komponált fények kereszttüzében különösebb színpadi akció sem akadt pedig, leszámítva az elmaradhatatlan gólyalábas performanszot, amin viszont aligha hökkent meg senki, ezt a kártyát hősünk nagyjából húsz éve rendszeresen kijátssza.

Amit ezen kívül a frontember művelt, még a legkevésbé akkor volt kínos, amikor az újkori, végsőkig kiábrándult arisztokrata figurájával próbálkozott, amikor azonban a régi Mansont próbálta megidézni (nyúzott tekintetű zenésztársak abuzálása, vásári polgárpukkasztás egy piros bugyi társaságában, színpadon fetrengés), leginkább csak végtelenül szánalmasnak hatott. Megítélés kérdése, hogy mindez mennyire volt kiábrándító (számomra olykor konkrétan vállalhatatlannak hatott), a közönség zöme azonban jól láthatóan eldöntötte magában, hogy márpedig igenis jól fogja érezni magát tizenöt-húsz évvel ezelőtti kedvence, rég várt vendége társaságában, és ez minden ellentétes irányú próbálkozás dacára hangulatilag egyértelműen megmentette az estét. Minden dicséretet megérdemel tehát a legkínosabb pillanatokon is táncos lábbal átlendülő sokaság, akik közül néhányan már hajnalban ott ültek a Park kapujában, és most az első sorokból üvölthették A Leggyönyörűbb Ember képébe, hogy „stand up and admit that tomorrow's never coming". Mert valóban nem volt ez más, mint egy kevésbé sikeresen elsült bazári tragikomédia, egy valódi tragédia árnyékában, ahol az egyik hajdani hősöm – előttem legalábbis – végleg leszerepelt.

Better of two evils – ahogy a felemás kontaktlencsét viselő kaméleon annak idején megmondta.

0723manson2

Fotó: Bende Csaba

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+9 #18 Draveczki-Ury Ádám 2017-07-25 07:47
Idézet - Ford Fiesta:
Kicsit elszomorító, hogy erről a gyalázatról írtok beszámolót, a Green Day koncertről viszont megfeledkeztete k. :(

Nem feledkeztünk meg róla, csak nem voltunk rajta.
Idézet
 
 
-11 #17 Ford Fiesta 2017-07-24 23:40
Kicsit elszomorító, hogy erről a gyalázatról írtok beszámolót, a Green Day koncertről viszont megfeledkeztete k. :(
Idézet
 
 
+6 #16 Imiface 2017-07-24 16:48
Én középiskolás koromban (1999 körül) gigászi nagy Manson rajongó voltam, és a mai napig úgy vagyok vele, hogy a 90-es évek egyik legjobb lemeze az Antichrist Superstar.

Úgy a Golden Age of Grotesque-ig simán minden lemez nagyon jó volt, de utána először zenében, majd sajnos színpadi produkcióban elég egyértelmű lejtmenet.

Valahol ez törvényszerű, manapság a közösségi média meg a karnyújtásra lévő beteg honlapok és videók, erőszakos tartalmak világában kurva nehéz sokk-rockerként érvényesülni. Mansonnál ez összeadódott egy általános alkotói válsággal (kvázi elfogyott a mondanivalója), és ezt sajnos nem tudja méltósággal viselni. Pedig az újabb lemezeken esküszöm az áll neki a legjobban, amikor nem akar szerepeket játszani, hanem az akar lenni, ami: egy kiégett, de sokat tapasztalt dekadens rocksztár.

De ő sajnos nem vesz tudomást erről, ennek az eredménye a mostani produkció, meg a 2009-es is - de már a 2005-ös sportarénás fellépése is egy nagy 0 volt mondjuk a Dead to the World koncertvideón látható beteg, aberrált, ijesztő, provokatív freak show-hoz képest. Sajnos.
Idézet
 
 
+25 #15 absi 2017-07-23 23:34
Ahogy az utolsó képet elnézem, inkább a szintén lejtmenetben lévő Nicolas Cage-et kell szídni, aki beugrott erre a koncertre az Antikrisztus helyett
Idézet
 
 
+9 #14 nikfisz 2017-07-23 15:06
"A közönség feltétel nélküli rajongása"...érthetetlen és mégis érthető : Sok banda megfordul kis hazánkba,de azért kurvára le vagyunk maradva a nyugat Európától.Ha már az ember kicsenget egy raklap pénzt a rég /vagy soha/ nem látott kedvencért csak azért is jól akarja érezni magát.Pláne ha meleg az idő és hideg a sör.
Idézet
 
 
+11 #13 Venomádi 2017-07-23 14:44
Nem tudom mi ezen a meglepő, hogy önmaga paródiája. Nekem van pár kedvenc Manson nótám, de egyébként soha nem tartottam értékteremtőnek , amit művelt. Nincs különösebb szellemi értéke, és a látványos rejszolás mindig előrébb volt, úgyhogy ez a pálya kezdettől fogva kódolva volt, és az ellenszenvem hiányában is azt mondom, hogy teljesen megérdemelt.
Idézet
 
 
+4 #12 Goten56 2017-07-23 13:55
Mi mást lehet várni egy elmebetegtől aki az idétlenségével futott be?
Idézet
 
 
+2 #11 cápaidomár 2017-07-23 13:30
Idézet - zebraman:
Idézet - torta:
Te jo eg, de szarul nez ki a csavo.
En nem voltam ott, pedig ugy 2003-4ig remek dolgokat muvelt, de azota melyrepules. Totalis fizikai leepules, enervalt lemezek... ehhez kepest -kb. mufajnal maradva- Reznort majd' szetveti az ero es a kreativitas, a KMFDM siman hoz ketevente egy olyan rutinlemezt, ami a kovetkezoig friss marad, meg Jourgensen fater is hozza a zenei szinvonalat a butulastol fuggetlenul. Vagy ott van Jello Biafra, aki szinten hizik es oregszik, de siman van ma is olyan harapos, mint harminc eve... meg az europat evente ugyanazzal a musorral vegighaknizo Offspring sem ennyire gaz


Jó, mondjuk industrial-sznob vagyok, de nekem Reznor akkor is egy kis csíra marad, aki MTV kompatibilis slágereket írt, ő is kopírozta Ogre-t, és ezt cEvin Key is így gondolja. A KMFDM-mel meg az a bajom, hogy az újjáalakulás óta metált játszik, miközben korábban azért elkészítette pl. az Xtort-ot, vagy a zseniális búcsúalbumot, az Adios-t. És Jourgensen is ezeket a tök egyforma darálásokat nyomatja, miközben a '80-a évek közepén jóféle kis EBM-szerű dolgokat csinált akár a Twitch-en, akár a kislemezein - a Cleopatra kihozott méregdrágán egy gyűjteményt belőlük, tele van kincsekkel, és Fad Gadget hatásokkal. Jut eszembe, Fad Gadget: Reznor Frank Tovey-t is mímeli helyenként, ahogy Manson is.

Reznor egy zseni (ezt kár lenne nem elismerni), de szerintem egy kicsit valahogy mindig elbaszta a dolgait, aztán elkezdték nagyon jelentősen túlértékelni. Hogy a DS egy pszichoterápia - csak hogy egy itteni álláspontot idézzek - ugyan már... Nyafogás az. Manson a hőskorban egész egyszerűen sokkal jobb volt, mint a NIN még akkor is, ha egyértelműen a hatása alatt alkotott. A KMDFM-el próbálkozom még, de sok esélyt nem látok. A Ministry nem tudom, hol tök egyforma darálás. Mire gondolsz itt?
Idézet
 
 
0 #10 zebraman 2017-07-23 12:54
Idézet - torta:
Te jo eg, de szarul nez ki a csavo.
En nem voltam ott, pedig ugy 2003-4ig remek dolgokat muvelt, de azota melyrepules. Totalis fizikai leepules, enervalt lemezek... ehhez kepest -kb. mufajnal maradva- Reznort majd' szetveti az ero es a kreativitas, a KMFDM siman hoz ketevente egy olyan rutinlemezt, ami a kovetkezoig friss marad, meg Jourgensen fater is hozza a zenei szinvonalat a butulastol fuggetlenul. Vagy ott van Jello Biafra, aki szinten hizik es oregszik, de siman van ma is olyan harapos, mint harminc eve... meg az europat evente ugyanazzal a musorral vegighaknizo Offspring sem ennyire gaz


Jó, mondjuk industrial-sznob vagyok, de nekem Reznor akkor is egy kis csíra marad, aki MTV kompatibilis slágereket írt, ő is kopírozta Ogre-t, és ezt cEvin Key is így gondolja. A KMFDM-mel meg az a bajom, hogy az újjáalakulás óta metált játszik, miközben korábban azért elkészítette pl. az Xtort-ot, vagy a zseniális búcsúalbumot, az Adios-t. És Jourgensen is ezeket a tök egyforma darálásokat nyomatja, miközben a '80-a évek közepén jóféle kis EBM-szerű dolgokat csinált akár a Twitch-en, akár a kislemezein - a Cleopatra kihozott méregdrágán egy gyűjteményt belőlük, tele van kincsekkel, és Fad Gadget hatásokkal. Jut eszembe, Fad Gadget: Reznor Frank Tovey-t is mímeli helyenként, ahogy Manson is.
Idézet
 
 
+6 #9 zebraman 2017-07-23 12:47
Azt a gólyalábas show elemet különben a Skinny Puppy-s Nivek Ogre már 1991-ben elsütötte. Hihetetlen, hogy ezektől az öregektől mennyit nyúltak ezek a kis popsztárocskák.
Idézet
 
 
0 #8 cápaidomár 2017-07-23 12:08
Nem voltam ott, de amúgy is csak Twiggy miatt mentem volna, ha mentem volna.

Reznor (sose tartozott a kedvenceim közé) szerintem a The Fragile óta nem csinált egyetlen jó lemezt sem, a KMDFM sose érdekelt (mert nem tudott megfogni), Biafra meg nem mond nekem semmit - ciki ez vagy sem... Fater: hát Őt máig nagyra tartom, noha Paul Barker nélkül már csak fél Fater. Azért a Ministry életmű nagy része nálam óriási favorit, a kedvenceim a mai napig. A Houses Of The Molé-tól kezdve már nem volt olyan jó szerintem se, de a Land Of..., Psalm... és a Dark Side... mind eszelősen jó lemezek, ezekből legalább 2 mesetermű, és a másik 3 is hatalmas alkotások a maguk nemében. Törvényszerű volt, hogy az Animositisomina már nem lesz olyan erős, de hát egy ilyen kaliberű lemez után, mint a Dark Side... mit lehet még mondani? Így is erős dolgokat (dalokat) tudott alkotni később is.
Idézet
 
 
+21 #7 doctor justice 2017-07-23 11:58
Idézet - torta:
Te jo eg, de szarul nez ki a csavo.


De hát világéletében szarul nézett ki! Aztán inkább kitalálta ezt a diszperzites halálmadár imidzset.
Idézet
 
 
+11 #6 Edgecrusher 2017-07-23 11:47
Idézet - torta:
Te jo eg, de szarul nez ki a csavo.
En nem voltam ott, pedig ugy 2003-4ig remek dolgokat muvelt, de azota melyrepules. Totalis fizikai leepules, enervalt lemezek... ehhez kepest -kb. mufajnal maradva- Reznort majd' szetveti az ero es a kreativitas, a KMFDM siman hoz ketevente egy olyan rutinlemezt, ami a kovetkezoig friss marad, meg Jourgensen fater is hozza a zenei szinvonalat a butulastol fuggetlenul. Vagy ott van Jello Biafra, aki szinten hizik es oregszik, de siman van ma is olyan harapos, mint harminc eve... meg az europat evente ugyanazzal a musorral vegighaknizo Offspring sem ennyire gaz


Aztán Reznor fene nagy kreativitása és duzzadó ereje miben nyilvánul meg? Mert a lemezekben meg a koncertekben sajnos nem. Al Jourgensen hetente oszlatja fel a Ministry-t már évek óta, aztán meg kiad olyan lemezeket, amiknek a végighallgatásá hoz nagyon nagy önuralom kell. Manson kiadott 2 kitűnő lemezt volt pár remek közreműködése és még a hobbijára, a színészkedésre is volt ideje. Biafra ugyanúgy színészkedik, emellett nem túl jó zenét csinál. Mitől olyan sokkal jobb mindenki?
Idézet
 
 
+10 #5 én meg arra 2017-07-23 11:40
Idézet - torta:
Te jo eg, de szarul nez ki a csavo.
En nem voltam ott, pedig ugy 2003-4ig remek dolgokat muvelt, de azota melyrepules. Totalis fizikai leepules, enervalt lemezek... ehhez kepest -kb. mufajnal maradva- Reznort majd' szetveti az ero es a kreativitas, a KMFDM siman hoz ketevente egy olyan rutinlemezt, ami a kovetkezoig friss marad, meg Jourgensen fater is hozza a zenei szinvonalat a butulastol fuggetlenul. Vagy ott van Jello Biafra, aki szinten hizik es oregszik, de siman van ma is olyan harapos, mint harminc eve... meg az europat evente ugyanazzal a musorral vegighaknizo Offspring sem ennyire gaz


A Pale Emperor pedig teljesen fasza lemez. Nem olyan oroszlán nyilván mint a korai időkben, de nem is akar az lenni, és nem is csupán az oroszlánság a zene célja, nagyon sok minden mást is ki lehet fejezni.
Idézet
 
 
+5 #4 torta 2017-07-23 11:15
Te jo eg, de szarul nez ki a csavo.
En nem voltam ott, pedig ugy 2003-4ig remek dolgokat muvelt, de azota melyrepules. Totalis fizikai leepules, enervalt lemezek... ehhez kepest -kb. mufajnal maradva- Reznort majd' szetveti az ero es a kreativitas, a KMFDM siman hoz ketevente egy olyan rutinlemezt, ami a kovetkezoig friss marad, meg Jourgensen fater is hozza a zenei szinvonalat a butulastol fuggetlenul. Vagy ott van Jello Biafra, aki szinten hizik es oregszik, de siman van ma is olyan harapos, mint harminc eve... meg az europat evente ugyanazzal a musorral vegighaknizo Offspring sem ennyire gaz
Idézet
 
 
+3 #3 drughi 2017-07-23 10:41
Nekem erről a tagról mindig egy Family Guy rész jut eszembe. Faszicsaj. :D
Idézet
 
 
+4 #2 Batwing 2017-07-23 09:43
Én azért vettem részt ezen a szaron, hogy a Mechanical Animals dalait halljam, azon belül is a Coma White című szerzeményt, ami össze is jött. Nem volt egy csúcs, de végre élőben is hallhattam a Mechanical Animals legszebb gyöngyszemét! Ha viszont az új album miatt lettem volna ott, akkor felmegy a vérnyomásom, mert ez az ember jól átvert mindenkit. Beharangozza az új lemezt, arra turnét épít, közben sehol semmi. Két ismeretlen szám is elhangzott (a Say10- en kívül), és mint utólag megtudtam, ezek jelentették a 'Heaven Upside Down turnét'. Fantasztikus.
Idézet
 
 
+10 #1 Bólogató Kutya 2017-07-23 08:17
Először láttam, hatalmasat csalódtam. Egyetértek a beszámoló minden szavával, az ének egy nagy NULLA volt. Lemezen szerintem jó volt mindig, a pale emperor is tetszett, de ezt a szenvedést rossz volt nézni (jó helyen álltam!), a beautiful people-ig bírtam, majd hátramentem, ahonnan a látvány nélkül csak a hangot hallva külön is siralmasan hamis volt. Szenvedés. Nem értettem az eddigi lelkendező beszámolókat máshol, végre egy valódi kritika! A feltétel nélküli rajongást sem értettem a közönség részéről, annyira léc alatti volt az ének. Ami szerintem pont a velejét adja a lemezen, a beteg, elcseszett, kellően romlott elvetemültségév el.
Most láttam először én is, évek óta vártam rá. Tudom, hogy már nem 20 éves, de azért nem is 80!
Ettől függetlenül tényleg örülök annak, hogy sok embernek örömet szerzett, a közönség mentette meg a teljes leégéstől ezt a koncertet.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.