Shock!

szeptember 19.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Static-X: Project Regeneration Vol. 1

staticx_projectIdén novemberben lesz hat éve, hogy elhunyt Wayne Static, a Static-X egykori, égnek álló hajú frontembere. Annak a zenekarnak a frontembere, amely a 2009-es Cult Of Static című lemez után nem sokkal atomjaira robbant, olyannyira, hogy Wayne halálakor sem voltak még beszélőviszonyban a tagok. Hogy ízléses dolog-e ennyi évvel az énekes halála után új lemezt készíteni, amin gyakorlatilag felhasználták a hangját, hosszú évek óta kallódó felvételekről? Nem, egyáltalán nem, ilyen háttértörténettel kimondottan ízléstelen és hányingerkeltő. Más kérdés, hogy a másik fél erre talán csak megrántaná a vállát, hogy „valamiből élni kell", esetleg „csak a rajongóknak akartunk kedveskedni". De a zenekar alapfelállásának három hangszerese, Tony Campos basszer, Koichi Fukuda gitáros és Ken Jay dobos a saját lelkiismeretének tartozik elszámolni, nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy meghallgassuk a lemezt.

megjelenés:
2020
kiadó:
Otsego Entertainment Group
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 14 Szavazat )

A Project Regeneration Vol. 1 (lesz Vol. 2 is ezek szerint) zenei anyaga nem mondható újnak, a triumvirátus Wayne Static után maradt befejezetlen zenei ötleteket, énektémákat rakta össze friss dalokká Ulrich Wild producer segítségével, tehát ilyen értelemben kicsit hibrid „sorlemeznek" mondható. Persze történt már ilyen a világtörténelemben, a fanatikus Static-X-rajongó meg biztos rárepül bármire, mint darázs a cukrosvízre, és ugyan én is rettentően szkeptikusan álltam a lemezhez, mondván, kizárt, hogy jó legyen, de egy-két hallgatás után már félretettem a fanyalgásomat, és igazából nem tudok mást mondani azon kívül, hogy a körülmények ellenére tényleg teljesen rendben van.

Eredetileg több vendégénekesben gondolkodott Campos, de végül annyi dalt, demót, éneksávot sikerült feltúrni, amit feltupíroztak, átdolgoztak, vagy zenét írtak a dallamok alá, hogy kizárólag az album utolsó dalában, a Dead Soulsban hallható Al Jourgensen hangja. A nagyjából háromperces indusztriális metáldalok egy jóféle időgépnek megfelelően visszarepítenek a 2000-es évek elejére, amikor magam is elég sokat pörgettem a Wisconsin Death Tripet, és elárulom, hogy egy másodpercre nem volt olyan érzésem, hogy bármelyik dalt összekínlódták volna. Az a szomorú az egészben, hogy ennek a történetnek így kellett véget érnie, és ezek a dalok a jó ég, tudja kivel (vélhetően Edsel Dope-pal, a Dope frontemberével) fognak csak megszólalni élőben.

Ha nem ismered a háttérsztorit, és csak találomra választanál egy Static X-lemezt, akár még ez is jó kiindulópont lehet, a mechanikus zakatolás a Ministry, White Zombie farvizén evezve jól elnavigál indusztriálországba, ahol a Worth Dyin For, az All These Years, a Terminator Oscillator vagy a Follow jó társaságod lesz az úton. Igazából tetszőleges dalokat emelhetnék ki, mert nincsenek igazán kiugró vagy túl lapos pillanatok, a régi (jobb) számok folyamába is tetszőlegesen beilleszthetők. Nem mondom azt sem, hogy nincs önismétlés helyenként, mert előfordul, de az lepett volna meg a legjobban, ha valami égbekiáltóan újszerűt alkottak volna a háttérmunkások.

Idén nyáron már hallhattuk volna élőben ezeket a dalokat, ami jövő augusztusra csúszik, ha az univerzum is úgy akarja. Hogy Wayne Static mit szólna ezekhez a dalokhoz, a jó ég tudja, talán az első bosszankodás után kicsit örül, hogy nem merültek feledésbe az ötletei. A millió tribute-zenekar korában tényleg nem tudom, hogy van-e értelme a zenekar ilyen formában működő létjogosultságát megkérdőjelezni, fogjuk fel ezt is annak, hogy viszik tovább a zenei örökséget, aztán azt is csak az univerzum tudja, hogy hova fog kifutni még ez a történet, ha egyáltalán van benne kifutnivaló. Addig meg tökéletes hallgatnivaló ez az album lendületes autózáshoz.

 

Hozzászólások 

 
#4 cápaidomár 2020-09-15 09:32
Tényleg jó. Én a Static-X életműben annyira nem vagyok jártas, viszont a rengeteg újrahasznosítás már az elején feltűnt (első album és a harmadik), szóval sanszos, hogy végig előfordul a lemezen. Nem ezt fogom elővenni, ha rájuk vágyom, de mondom még egyszer: tényleg jó lett. (Fater szereplésének meg külön örültem :-))
Idézet
 
 
#3 Azki 2020-09-14 20:22
Csatlakozom az elöttem szólókhoz. Nagyon vártam ezt a lemezt, de legalább ugyanennyire is féltem töle. Eszméletlen jó lett, ennek kellett volna következnie a Start a War után (vagy helyett).
Idézet
 
 
#2 RobertThorn 2020-09-14 18:34
Döbbenetes, igazából még a Wayne-t teljesen nélkülöző számok is csont nélkül illenek a lemezre/életműbe.
Nekem most egyetlen bánatom, hogy pont már vele nem láthatjuk/hallhatjuk soha ezeket a dalokat koncerten, pedig hát nagyon megérdemelték volna.

.Nekem eddig ez simán az év lemeze. Pedig tán az összes idei release közül számomra is ez az album indult - a jól ismert körülmények miatt - a legnagyobb hendikeppel, ám már az első pár dal után teljesen világos volt, hogy ez a kísértetlemez szokatlan fordulat tárgya lesz, és utána minden feleslegesen járó pofa be lesz fogva.
Idézet
 
 
#1 Chris92 2020-09-14 10:03
Amikor ezt bejelentették csak a fejemet csóváltam, ehhez képest morbid módon ez lett a legjobb albumuk az elmúlt 15 évből. Igazi vad, erőszakos mechanikus gépi metál a jobb fajtából.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.