Shock!

július 07.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ulver: Themes From William Blake's The Marriage Of Heaven And Hell

1207ulver01Bár napjainkban már korántsem hat a reveláció erejével, számos kísérletet láthattunk és láthatunk ma is az elektronikus zene és a rock/metal házasítására. E próbálkozások hol egészen rosszul, hol tűrhetően sikerülnek, igazi klasszikusokat viszont csupán egészen kivételes esetekben teremnek. Kristoffer Rygg (Garm avagy Trickster G.) csapata, az Ulver – William Blake művének zenei interpretációjával – ezzel szemben valami olyan nagyszabásút és merészet alkotott, már első nekifutásra ebben a stílusban, ami sokaknak évek tapasztalatával és bármennyire tudatos tervezéssel sem sikerült. Menny és Pokol frigye ily módon újfent megköttetett, mindennek pedig éppen ma ünnepeljük tizenöt éves évfordulóját.

„Ellentétek nélkül nincs haladás. Vonzás és Taszítás, Értelem és Erő, Szeretet és Gyűlölet: ezek kormányozzák az emberi létet. Ilyen ellentétekből fakad az, amit a vallásos szívű Jónak és Rossznak nevez. A Jó a tétlen, s az Észnek engedelmeskedik. A Rossz az Energiából fakadó tevékenység. A Jó a Menny, a Rossz a Pokol."

megjelenés:
1998. december 7.

kiadó:
Jester Records
producer: Trickster G.

zenészek:
Trickster G. – ének
Tore Ylwizaker – billentyűk
Håvard Jørgensen – gitár
Hugh Mingay – basszusgitár
Erik Lancelot – dobok

játékidő: 101:09

Első CD
1. The Argument, Plate 2
2. Plate 3
3. Plate 3, Following
4. The Voice Of The Devil, Plate 4
5. Plates 5-6
6. A Memorable Fancy, Plates 6-7
7, Proverbs Of Hell, Plates 7-10
8. Plate 11
9. Intro A Memorable Fancy, Plates 12-13
10, Plate 14
11. A Memorable Fancy, Plate 15
12, Plates 16-17

Második CD
1. A Memorable Fancy, Plates 17-20
2, Intro
3. Plates 21-22
4. A Memorable Fancy, Plates 22-24
5. Intro
6. A Song Of Liberty, Plates 25-27

Szerinted hány pont?
( 28 Szavazat )

Egyetemes gondolatok William Blake angol polihisztor Menny és Pokol házassága című művéből, a 18. század végéről. Sátánista evangélium, mely a kor ellentmondásai, elsősorban a hipokrita erkölcstan ellen veszi fel a kesztyűt, és amelynek (Blake további irodalmi műveihez hasonlóan) elismerése egészen a 20. századig váratott magára. Nemcsak a mondanivaló, de annak hatása is olyannyira univerzális, hogy az oslói illetőségű Ulver egy teljes albumot szentelt a fent említett irodalmi műnek. Vitaképes, magvas gondolatok – e helyen mégis inkább a zenéről lesz szó. Már csak azért is, mert valódi sokként érte akkoriban az Ulver rajongótáborát mindaz, ami a norvégok negyedik sorlemezére felkerült. Persze a legendásan barátságtalan megszólalású Nattens Madrigal után (mely egyes konspiratív elméletek szerint csupán a Century Mediától való zökkenőmentes búcsú kedvéért született meg) mondhatni kimerült Garm és társai számára a black metal eszköztára, abba az irányba nem igazán volt hová továbblépni. Valójában azonban ez akkoriban már fel sem merült az alkotókban, zenéjüket gyökeresen más inspirációk alakították, melynek nem szégyelltek hangot is adni. Mindössze másfél évvel a necro feketefém egyik alapművének hallójáratokba szabadítása után egy megdöbbentően elektronikus anyaggal tért vissza az Ulver, mely visszavonhatatlanul egy új korszak hajnalát is jelentette.

Fontos változást hozott pusztán az a tény is, hogy a Blake album már Garm saját kiadója, a Jester Records égisze alatt jelent meg, annak első hivatalos kiadványa volt. Ennél lényegesebb, hogy a black metal éra lezárultával a zenekari tagság is alapvetően átrendeződni látszott. A vezérfarkas mellett ekkor tűnt fel az Ulver máig tartó, második korszakának emblematikus alakja, a zeneszerző/billentyűs Tore Ylwizaker. Az ezután következő évtized alkotásai meghatározó módon kettejük együttműködésének termékei. E folyamat természetszerűleg eredményezte a korábbi zenésztársak lemorzsolódását, meglepő módon azonban a Blake lemezen legtöbbjüket még hallhatjuk játszani. A dobos AiwarikiaR (Erik Olivier Lancelot), a bőgős Skoll (Hugh Stephen James Mingay) és a gitáros Haavard (Håvard Jørgensen) jelenléte itt még ugyanolyan meghatározó, mint a szintetikus zajkeltő eszközök kezelőié – más kérdés, hogy mindhármuk számára a hattyúdalt jelentette ez az album.

A negyedik Ulver lemezt „előállító" produkciós csapatnak Garmon és Ylwizakeren kívül volt még egy keveset emlegetett, harmadik tagja is, Knut Magne Valle személyében. Az eredendően gitáros Valle a Blake album kiadása előtti évben csatlakozott a szintén Garm érdekeltségi körébe tartozó Arcturushoz, így kifinomult zenészi és produceri képességeit mindkét helyen kiaknázhatták. Amikor pedig azt mondom, hogy előállítás (avagy generálás, ahogy a bookletben szerepel), az iparból kölcsönzött kifejezés e helyen egyáltalán nem túlzó, hiszen az album 100 perce egy gigantikus puzzle darabkáiból épül fel, mérnöki precizitással megtervezve és kivitelezve. Ember és gép sosem látott mértékben kifinomult, egymást segítő, hatását kiegészítő együttműködése valósul meg itt, mely elmossa a határokat a metal és az elektronikus zene között. E páratlan munka igazi jelentősége talán éppen ez utóbbi megállapításban rejlik.

1207ulver02Miközben Blake műve teljes egészében (!) elhangzik, a zenekar a rock/metal/ambient/industrial világ teljes eszköztárát felvonultatja a különböző hangulatok megfestéséhez, szinte kizárólag saját képességeit használva fel erre. Az előre vizionált vendégsereg itt kimerül egy DJ-ben (Falch) és egy női énekesben (Stine Grytøyr), s csupán a konklúzió (A Song Of Liberty) idejére érkeznek meg az illusztris nevek, Fenriz (Darkthrone), Samoth és Ihsahn (Emperor) személyében, akik hangjukat kölcsönzik a fináléhoz. A nagyszabású mű (legyen szó akár az irodalmi, akár a zenei alkotásról) bemutatásakor mégsem esik a csapat a megalománia csapdájába, mindig annyi és úgy szólal meg a kezük alatt, amennyi a már emlegetetett atmoszférateremtéshez elengedhetetlen. És bár a szolgálatba állítani kívánt technológiának nem olyan fölényes urai még, mint a későbbi lemezeken, a zene ezúttal is eltéveszthetetlenül ulveres. Hogy ez itt a drum 'n' bass változat? Hozzá kell szokni.

Messze még persze a Blood Inside „szent minimalizmusa", a monumentális anyag évek múltán is tartogat meglepetéseket hallgatóinak. Önmagában a zene is elképesztően változatos arcait mutatja, miközben a samplerek és a hangszeres játék összhangja olyan tökéletességben valósul meg, hogy legtöbbször még az avatott fül is alig különböztetheti meg, melyik szól valójában. Ráadásképpen az a játékos könnyedség, amellyel például a legvadabb jungle zúzásból akusztikus finomkodásba váltanak, nagyszerű stílusérzékről és éppen a kellő mértékben túladagolt vagányságról is tanúskodik. A Blake album mégis (Trickster) Garm énekteljesítménye miatt marad igazán emlékezetes. Eleve „jól áll" neki a szövegkörnyezet, a lázadó evangélium hirdetőjének szerepe, és ő nem is spórol azon, hogy a lehető legtöbbet adja magából. Félelmetes torkának minden árnyalatát megmutatja, miközben eljut a szavalástól a recitativón át a csak rá jellemző énekig, elképesztő tűzzel adja át William Blake két évszázados üzenetét.

1207ulver03A lemez saját elképzeléseikhez alakítása érdekében nem csupán kiadót, de stúdiót is beüzemelt a zenekar, a végeredmény pedig efféle maximalistákhoz illően, természetesen perfekt. Nem is lehet másként ott, ahol minden elsuttogott hangnak, minden dobütésnek szerepe van egy sosemvolt házasság történetének hangoskönyvvé alakításában. „Kifordított" jellegéből adódóan az irodalmi műnek illene meghatároznia, avagy behatárolnia a vele párosított zenét, itt azonban szerencsés együttállásról van inkább szó, ahol Blake és az Ulver konstellációja mindkét félből a legjobbat hozta ki. Különös, páratlanul igényes konceptlemez ez, mellyel Garmék nem csupán a rajongótábort, de talán még saját magukat is meglepték. A megjelenés óta eltelt évek alatt hasonló kísérlettel még csak nem is próbálkoztak, azt sejtvén és sejtetvén, hogy e helyen valami megismételhetetlent alkottak. Ha ez utóbbi következtetést a jövő esetleg meg is cáfolja, az albumot a klasszikus jelző így is mindenképpen megilleti.

„Ez az Angyal, aki így Ördöggé vált, nekem benső barátom. Gyakran olvassuk együtt a Bibliát, pokoli vagy ördögi értelmében, amit a világ is meg fog kapni, ha jól viselkedik. Megvan nekem a Pokol Bibliája is, amit a világ mindenesetre megkap, ha akarja, ha nem."

(A cikkben szereplő szövegfordítások Nagy László és Szenczi Miklós munkái.)

 

Hozzászólások 

 
+2 #8 Azaghthot 2014-02-07 12:13
Remek lemez, remek írás.
Csak az húsz perc csend ne lenne cdre préselve.
Idézet
 
 
+3 #7 Equinox 2013-12-23 17:11
No már lement néhányszor. Jó kis idegbeteg lemez, képzelem, milyen sokk lehetett újkorában. Terjeszkedem majd előre-hátra az életműben, izgalmas a banda!
Idézet
 
 
+3 #6 frincs 2013-12-11 12:38
Kedves nekromedve!
Egy ajánlat: 5 év múlva (de akár most), kezdd el egyből a 2. cd-t hallgatni!
(ha ez segít, az első 13 trackből áll)
Sokkal kevesebb rajta az elektronikus kísérletezés (nem az elektronika, hanem az "öncélú prüntyögések").
És van rajta 3 "fogós dal" - persze Ulver mércével, az első pl. 11 perc. (Igazából, ha fogós dalokat akarok, akkor pl. King's X-et hallgatok, az Ulver sosem erről szólt. Az első 3 lemez sem.)
Idézet
 
 
+3 #5 necromedve 2013-12-10 00:53
Továbbra sem tudom, mit lehet ezen a lemezen imádni. Garm éneke zseniális, viszont fogós dalok híján nem viszi el a hátán a 100 percet. 40 után muszáj volt betennem mást... Ez egyébként jónak számít, legutóbb talán 20-at bírtam. :) 5 éve is ez volt a bajom ezzel a lemezzel, meg 10 éve is. 15 éve még nem ismertem, de akkor tuti vér folyt volna a fülemből, ha meghallom, lévén akkortájt még abszolút az öldmeganyád zenékre voltam rágerjedve. Az egyébként biztos, hogy tud meglepetésekkel szolgálni a hallgatónak még 15 év után is, főleg, ha ilyen ritkán veszi elő. ;)

A 10-12 perces részek egyébként jók itt is, vannak szuper témák, csak dalok híján egy maszlag lesz a 100 percből, túl hosszú. Én meg lemezeket szoktam hallgatni, nem dalokat. Az Arcturus kísérletezős dolgainak pont az volt az óriási előnye ezzel az Ulver lemezzel szemben, hogy ott sikerült dalokba foglalni a hasonló hangulatú zenét. És 40-50 perc körüli cuccokat adtak ki.

Illetve még egy kifogás: nálam az előző lemezig tartott az Ulver, szerintem itt nevet kellett volna váltaniuk. Egyáltalán nem érzem ebben az albumban azt a hangulatot, ami a korábbi háromban egységesen megvan, hangszerelés ide, vagy oda. Azokat mindet sokat hallgatom, a Nattens utáni anyagokat viszont egyáltalán nem. Most vettem elő - a cikk miatt.
Idézet
 
 
+5 #4 Equinox 2013-12-09 08:47
Az Arcturus avantgárd lemezeit imádom (Sham Mirrors és Pokoli maskarádé), úgyhogy mostmár többet nem halogatom a Ulvert sem. Nehéz lesz, de van türelem.
Idézet
 
 
+5 #3 asdasd 2013-12-07 22:38
Idézet - pumpika666:
vicces, hogy mennyire oda-vissza vagytok az ulvertől, akiket, ha nincs a black múltjuk, akkor simán közelébe sem kerülnének a zenéjükkel a hasonló oldalakhoz, max a lángoló gitárokon okozna erekciót 1-2 új lemezük, meg esetleg a quart-on... :D


de van black metal múljuk, így aztán lehet őket ismerni és rajtuk keresztül más, hasonló zenékhez is eljutni. van élet a metálon kívül is.
másnak meg a manowar okoz erekciót...
Idézet
 
 
-11 #2 pumpika666 2013-12-07 22:15
vicces, hogy mennyire oda-vissza vagytok az ulvertől, akiket, ha nincs a black múltjuk, akkor simán közelébe sem kerülnének a zenéjükkel a hasonló oldalakhoz, max a lángoló gitárokon okozna erekciót 1-2 új lemezük, meg esetleg a quart-on... :D
Idézet
 
 
+5 #1 frincs 2013-12-07 12:06
Hihetetlen, hogy milyen kurva jó ez a lemez!
Nem nagyon tudok hasonlóról sem...
Épp ezért leírás alapján lehetetlen elképzelni, úh. csak annyit, ha valakit egy kicsit is érdekel, és mégsem ismerné, ne habozzon!
Ui.: azért tagadhatatlan, hogy vannak nehéz részei
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.