Már nem is emlékszem, hogy hol olvastam, de egészen biztosan egy nagyon bölcs ember írhatta, hogy az életben a változatosságon kívül egy dolog fontos igazán: az állandóság. A biztonságérzet, amit az a tudat ad, hogy változzon bármerre is a világ körülöttünk, az igazán fontos dolgok, amiket az évek-évtizedek során megszerettünk, vagy akár csak megsz...

Régen minden jobb volt, főleg a demók – szól az örök igazság. Sokat kárhoztatjuk ezt a hozzáállást, ami arról az oldalról teljesen helyén van, hogy az ilyesmi egyrészt sznobizmusból, hülyeségből fakad. Másfelől viszont teljesen természetes jelenségről beszélünk, hiszen ahogy az ember öregszik, lassan, de biztosan befagy az ízlése, illetve egyre sze...

Egyes gitárosok az Istennek sem állnak kötélnek: hiába várja az egész világ lélegzetét visszafojtva, hogy végre csináljanak egy szikrázó instrumentális albumot, nem teszik meg ezt a szívességet. Eddie Van Halentől sajnos már sosem kapunk ilyen dalcsokrot, Dann Huff inkább a potmétereket tekergeti a keverőpulton, George Lynch csak ígérgeti évtizedek...

Nem egy izgága szerzet az Ördög, inkább megfontolt állatnak mondanám. Komótos ütemterv szerint rombol, ráérős, hároméves lemezmegjelenési periódust tart, amelynek egyik áldásos mellékhatása, hogy a korábbi (meg)jelenések férfiasan letisztult arcéle ma is minden további nélkül vállalható. Mellettük szól a rutin, az évek meg a párhuzamosan bonyolódó,...

Bő két évtizeddel ezelőtt az egykori Godspeed-basszer Chris Kosnik új bandája, a The Atomic Bitchwax felvett egy Hope You Die című számot debütáló nagylemezére. Füstös, blues alapú jammelős kis stoner-himnusz volt ez, a zsírosan hömpölygő fajtából. Chris koma idén aztán gondolt egy merészet, és az akkoriakhoz képest teljesen megváltozott felállású ...

Az újrajátszós vállalkozásoknak ritkán van értelmük, ez azonban klasszikusan ilyen eset. Miről is van szó? Adott ugyebár Mike Patton eredeti bandája, az elmeháborodott stíluskavalkádjáról, semmiféle tabut nem tisztelő hozzáállásáról híres Mr. Bungle, meg az ő első, még 1986-ban elkészített demóalbumuk, amelyen ugyan már felvillant a banda későbbi e...

Beerősített az ősz várva-várt lemezmegjelenések terén, a Punching The Sky-t megjelenése óta szinte egyfolytában hallgatom – hozzákeverve a korábbi Armored Saint-kiadványokat, pont azért, hogy pontosan a helyére kerüljön minden. Tény, hogy mindig szerettem a lemezeiket, de John Busht érzelmileg inkább az Anthraxhez kötöm – annak idején agyonhallgatt...

Kölyökkorom óta rendszeresen felbukkan egy-egy előadó a magyar könnyűzenei színen, akik most már aztán tényleg nemzetközi karriert fognak befutni, már csak át kell lépni azt a bizonyos küszöböt, ami a széleskörű, nyugati népszerűség ajtaja előtt fekszik keresztben, meg is jelent az ehhez nélkülözhetetlen angol nyelvű változat, jobb-rosszabb kiejtés...

Az apokaliptikus víziókban amúgy is igen gazdag 2020-as év szinte üvöltött egy Zeal & Ardor-kiadványért, amely könyörgés végül a Wake Of A Nation EP képében talált meghallgatásra. A formátum aligha lep meg bárkit is, az idei év slágerterméke – a jól ismert okok miatt – kétségkívül a középlemez, no meg persze a koncertfelvételek. Ez esetben mégi...

Nem véletlenül mémesedett a ...but what does Corey Taylor think? téma: általában az egész világ pontos képpel rendelkezik róla, mit gondol Donald Trumpról, a BLM mozgalomról, a veganizmusról, a koronavírusról, a szíriai háborúról, a társasutazásokról, a mopsztenyésztésről vagy az elektromos fogkefékről a Slipknot és a Stone Sour torka. Azonban egésze...

Ha nem jön közbe a járvány, már augusztus óta kézben tarthatnánk a Carcass új, Torn Arteries című nagylemezét, de mint oly sokan, Jeff Walkerék is eltolták a megjelenést. Végül is már hét év eltelt a visszatérő Surgical Steel óta, szóval pár hónap ide vagy oda semmit sem számít... A zenekar ugyanakkor mutatni szerette volna, hogy mozgolódnak, és ha k...

A kezdetektől fogva – azaz vagy nyolc éve – figyelem a nagykanizsai favágók útját, így aztán az első sorból követhettem végig, ahogy a The Bad Memories Lodge bemutatkozásán szereplő, tisztábban stoner/sludge állagú muzsika folyamatosan átadta a helyét valami összetettebb, ugyanakkor nyersebb dolognak. A folyamat már a The Heritage EP-n kezdetét vette, ...

Sokszor tesszük fel a költői kérdést egy-egy remek, de valamiért mégis kult-státuszban rekedt zenekar kapcsán, hogy vajon miért nem futottak be soha, jutottak reflektorfényhez vagy kapták meg azt a figyelmet, amit megérdemeltek volna? Nos, ha a Heathen utolsó évtizedét nézzük, esetükben azért viszonylag könnyű megválaszolni ezt a kérdést. A 2010-be...