Shock!

január 16.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Scour: Black

scour_cTavaly év végén megérkezett a harmadik EP is Phil Anselmo formációjától, amely überbrutál megközelítésével nagyjából a skála ellentétes végpontját képviseli a frontember másik 2020-as kiadványa, az En Minor-album elmélkedős, nyugis hangulatzenéjéhez képest. Így most már nagyjából rendelkezünk egy lemezanyagnyi Scour-muzsikával, és összességében azt kell mondjam: nem siklott ki a szerelvény most sem, ez itt valóban egy jól eltalált projekt.

Anselmóról mindig is tudni lehetett, hogy az underground legmélyebb bugyraiban található gyűlöletzenék fanatikus híve, már a Pantera idején is akadtak efféle szárnypróbálgatásai, most pedig tényleg abba fog, amibe csak szeretne. Az első minialbum és a Red kapcsán nagyjából mindent leírtam a Scourről, amit csak lehetett, így ezúttal nem eresztem bő lére a dolgot: zeneileg a hat dalt rejtő, negyedórás Black is totálisan passzol az eddigiekhez, vagyis ha azok tetszettek, ez is tetszeni fog.

megjelenés:
2020
kiadó:
Housecore / Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 7 Szavazat )

Általában a black metal megjelöléssel szokás dobálózni a zenekar kapcsán, a logó is ebbe az irányba mutat, de mindez azért nem írja le teljesen az ábrát: legalább ennyire death/grind is ez a kegyetlen, pusztító muzsika. Utóbbi áthallást erősíti, hogy mindjárt a Doom című nyitódalban Erik Rutan nyomja a szólót. Bizonyos extra vokálokat ugyanitt Jason Momoa is produkál, de ő inkább a neve miatt érdekesség, ember meg nem mondaná, hogy itt van, ha nem emelték volna ki külön – Anselmo eleve minden létező hangszínét bevetve hörög, károg, süvölt, ordít, bömböl, olyan nagyon nincs mit színesíteni a vokalizálásán, tényleg bejárja a teljes skálát. Hangzásilag most mintha kicsit fésületlenebb, nyersebb lenne az összkép, mint legutóbb, de mindez az ép határokon belül értendő, bőven jól körvonalazott, áttekinthető így is a megszólalás.

Maguk a dalok szintén kiegyensúlyozott színvonalat hoznak. Nekem egy hangyányival talán emlékezetesebbnek, karakteresebbnek tűntek a Red nótái, de az említett Doom zsigeri pusztításával, netán a nyomasztó, lidérces gitárfutamokat is eregető Flamesszel azért olyan nagyon nem tudok kötözködni. A filmzenés-atmoszférikus Microbes felvezetésből kibontakozó, fortyogó-örvénylő Subprimes zárással meg aztán főleg nem, utóbbi talán az egész anyag legjobbja. Egyébként pedig itt van a kutya eltemetve: Phil hasonló agresszió-szintet hozó The Illegals szólóbandájával ellentétben itt tényleg hallom a kompromisszumoktól mentes zúzda mögött a koherenciát. Úgy is mondhatom, a Scour tényleg dalokat ír, nem puszta dühterápiát tolnak ezerrel a maximum fölé pörgetve. Nyilván utóbbit is lehet értékelni, de ezt – a másik alakulattal ellentétben – szívesen is hallgatom.

 

Hozzászólások 

 
#1 Igor Igorovics 2021-01-14 23:05
Szerintem ez az eddigi legjobb EP-jük. Tényleg. Végig erősek a dalok , elkülöníthetőek , megjegyezhető témákkal. Azért az első két EP-n ez nem mindig volt így... Bár azok sem voltak rosszak. Még a Microbes átvezetője is király, pedig én aztán az ilyen sokszor csak időhúzó jellegű töltelékeket (intro, outro, stb...) nem igazán szoktam szeretni, ez azonban jól sikerült. Ami nekem még érdekes a Scourral kapcsolatban, az az erős Dark Funeral hatás. Ugyanis Phil mindig egekig magasztalja a kedvenceit, de a DF-t soha nem hallottam tőle. No mindegy, mert ez csak hatás, távolról sem kópia meg végül is azt dicsér meg említ meg amit akar.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.