Shock!

január 15.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ellefson: No Cover

ellefson_cMit tehet az ember, ha a megszokott, sok évtizedes életformát felrúgva kényszerpihenőt kell tartani egy világjárvány miatt? Feldolgozáslemezt készít néhány cimborával. Persze a történet talán nem volt ennyire pofonegyszerű, de az ötlet alapja tényleg elég spontán jött Thom Hazaerttől, David Ellefson rasztás tettestársától, akivel az utóbbi években szorosabbra fűződött a munkakapcsolata mindenféle projekt kapcsán. A lemezen vendégeskedő zenészek névsora pedig tényleg impozáns, már csak ezért is érdemes belehallgatni.

Nem spóroltak a tartalommal, tizenkilenc feldolgozást rejt a No Cover, és szerencsére nem csontig rágott, milliószor eljátszott dalokat kerestek, hanem akad itt jó néhány érdekesség, amit nem ártott leporolni egyfajta felfrissített formában. A zenekar magja Daviden és Thomon kívül két olasz zenész (Andy Martongelli – gitár és Paolo Caridi – dob), illetve a mostanában a Sons Of Apollo soraiban zenélő Ron „Bumblefoot” Thal, akinek jellegzetes gitározását nem lehet nem szeretni. Mellettük rengeteg, de TÉNYLEG rengeteg vendégzenész szerepel a dalokban, csak néhány név a repertoárból: Dave Lombardo, Charlie Benante, Dirk Verbeuren, Al Jourgensen, Gus G, Doro Pesch, Mark Slaughter, Troy Lucketta, Frank Hannon, de még Chuck Behler és Jimmy DeGrasso is. Tényleg klassz a névsor, akad néhány kultikus figura is, de nem sorolom fel itt az összeset, a megfelelő helyen meg lehet találni a teljes gárdát. Mindamellett logisztikai rémálom lehetett ezt a huszonpár zenészt összegereblyézni egy kiadványra, bár sanszos, hogy tavaly nagy eséllyel bárki ráért bármire, csak zenélhessen végre.

megjelenés:
2020
kiadó:
Combat Records / EMP Label Group
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

Az éneket tekintve helyenként akad segítség Thom számára, aki egyébként egész tisztességesen hozza az énektémákat is, nem csak a kiabálást, noha természetesen a dalokat az ő hangfekvéséhez igazították. Persze nem egy hangszálakrobata, nem is énekli le Rob Halfordot, sem Billy Idolt, talán a Nazareth Love Hurtse sok neki már, de a kiabálósabb témákat tényleg jól hozza. A feldolgozott zenekarok is széles skálán mozognak, a Judas Priesttől kezdve a Queenen át a W.A.S.P.-ig akad mindenféle stílusú csapat, és persze néhány kihagyhatatlan örök kedvenc is, mint az AC/DC és a Motörhead. Utóbbiban Doro is szerepel, és hát ugye ők elég jóban voltak annak idején.

Ha hirtelen elfelejtetted volna, kinek a neve alatt fut a lemez, ahogy a Dead Kennedys Holiday in Cambodia című száma elindul, újra bevillan, hiszen ahogy elindul a dal, Ellefson védjegyszerű basszusgitár-hangzását ezer közül is azonnal be lehet azonosítani. A Krokus Eat The Rich-e is dögösre sikerült, mint ahogy az AC/DC Riff Raffje is a rendkívül visszafogottan, de jellegzetesen doboló Lombardóval, de ezeket elrontani sem lehet. Egyik kedvencem a Rebel Yell Billy Idoltól, eleve gyerekkorom óta imádom ezt a számot, de itt tényleg remekül elkapták a lüktető hangulatot, ami az eredeti sajátja is, még a csilingelő hangást is megtartották, tényleg imádnivaló ebben a formában is, és Thom szintén nagyon ráérzett a dalra. Másik kedvencem a lemezről a záró, szintén nem túl hamvas életkorú Downed a Cheap Tricktől, amiben Chip Z'Nuff énekel, a klipesített Auf Wiedersehenben pedig a jó öreg Al bácsi áll a mikrofonnál. Rokonszenves még a már egyáltalán nem szirénahangú Mark Slaughter által előadott Say What You Will az egykori Fastway zenekartól, amiben „Fast" Eddie Clarke (Motörhead) próbálta folytatni a Motörhead után, a ma már szintén csak néhai Pete Way oldalán.

Az Over The Mountain annyira beletapadt a fülembe Ozzy hangjával, hogy nehezen tudok elvonatkoztatni az eredetitől, pedig Andrew Freeman (Last In Line, Lynch Mob) sem énekli rosszul. Russell John Parrish, azaz Satchel, akit manapság a Steel Panther nyelvnyújtogatós, izomvillantós koncertjeiről lehet ismerni, stílszerűen egy Fight-dalban szerepel (Nailed To The Gun), amit feljebb transzponáltak, és kevésbé porszívóhangzású, mint az eredeti. A Sweet zenekar Sweet FA-jének sokszólamos vokáltémáit is remekül oldották meg, és a KISS egyik legszebb líraija, a Beth is jól sikerült. Mielőtt a borító miatt szívrohamot kapnál, pillants rá a Def Leppard debütlemezére, és rögtön meg fogsz világosodni. Így értelemszerűen arról az albumról is felkerült egy feldolgozás (Wasted), Dave McClain dobjátékával.

Hogy mennyire rugaszkodtak el az eredetitől a feldolgozásokban? Kevéssé, sokkal inkább tiszteletadás és örömzenélés ez, könnyed, szórakoztató formában. Az is előfordulhat, hogy neked pont mások lesznek a kedvenceid erről a bő egy és negyed órás lemezről, mint nekem, de ha feldolgozáslemezt keresel az utóbbi évekből, jó szívvel ajánlom a No Covert. Ideális esetben egy ilyen lemezt egy laza klubturné követne a világ számos pontján, ám egyelőre senki nem tudja megjósolni, mikor kerülhet erre sor bármilyen formában. De ha egyszer a világ újra kinyílik, és lesz lehetőségük valamilyen formában Európában előadni néhány dalt, és esetleg a környékre tévednek, szívesen megnézném őket.

 

Hozzászólások 

 
#12 Petee 2021-01-15 18:52
Nézem a borítót és nem igazán értem, hogy minek egy Def Leppard feldolgozás album
Idézet
 
 
#11 Wisa 2021-01-15 07:09
Nem olvastam a cikket, de gondolom ez egy Def Leppard cover album, nem?
Idézet
 
 
#10 Zgbácsi 2021-01-12 20:36
Ez egy Def Leppard feldolgozás lemez? A borító miatt kérdezem.
Idézet
 
 
#9 Vávecs 2021-01-12 12:10
Azt észrevettétek, hogy mennyire Def Leppardos a borító?
Idézet
 
 
#8 abigél 2021-01-07 17:08
Ugyan ez volt a helyzet a Kalapács feldolgozásos lemeze borítóval is. Ész nélkül ment a hozzászólás.
Idézet
 
 
#7 barich 2021-01-07 15:43
Az már volt, hogy a borító tiszta Def Leppard debüt? :)
Idézet
 
 
#6 frontiers 2021-01-07 12:18
Idézet - bogar:
Most már értem, hogy miért van ilyen sok okos hozzászólás. Csak a képet nézik, a szöveg már túl sok. :-P

De attól még Def Leppard-os a boritó :D
Idézet
 
 
#5 Eugen 2021-01-07 12:18
Idézet - bogar:
Most már értem, hogy miért van ilyen sok okos hozzászólás. Csak a képet nézik, a szöveg már túl sok. :-P


Itt még istenes a helyzet, látnád mi megy az Arckönyvön.

Amúgy bárcsak nekem is személyesen a főszerkesztő asszony válaszolna. :-)
Idézet
 
 
#4 bogar 2021-01-07 11:34
Most már értem, hogy miért van ilyen sok okos hozzászólás. Csak a képet nézik, a szöveg már túl sok. :-P
Idézet
 
 
#3 Máté Tóth 2021-01-07 10:17
Def Leppard copys a borító
Idézet
 
 
#2 Valentin Szilvia 2021-01-07 09:57
Idézet - pumpika666:
kicsit def leppardos a borító :)


Olvasd el a cikket...
Idézet
 
 
#1 pumpika666 2021-01-07 09:39
kicsit def leppardos a borító :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.