Lassan egy éve, hogy megjelent ez a lemez, de az égiek, no meg a promoküldők malmai lassan őrölnek, így csak mostanában jutott el hozzánk a Shadow Land cd-je. Lehet nem lett volna baj, ha jelen zenekar esetében még lassabban őrölnek azok a malmok.



Az a szokatlan eset állt elő, hogy egy sipka alá veszem e zenekar két albumát. Egyrészt azért, mert nagyjából egyszerre érkeztek, másrészt nem lenne sok értelme külön-külön taglalni a két munkát. Az albumok közül a Reviviscence az újabb, noha az ismételten kiadott, eredetileg 2001-es keltezésű Evil megjelenési dátumául 2004 novemberét tüntették fel...
Ez az album olyannyira agg, hogy a borítóján a 2002-es szám szerepel, de hozzánk mégis csak mostanság jutott el... (2004 végén.) Öt svéd arc próbálja meggyőzni a világot, hogy a gyors, melodikus power metal gyártása nem kizárólag a Hammerfall-tagok kiváltsága. A fiúkat az a Metaliumos Lars Ratz kapta védőszárnyai alá, akivel kapcsolatban mindig az ...
Chuch Schuldinert azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. A kemény zenék világának egyik, ha nem a legmeghatározóbb alakja volt ő, míg tragikusan fiatal korban el nem vitte a rák. A Death zenekar főnökeként maga is igen sokat hozzátett a nevük - talán mondhatom így - fémjelezte stílus megteremtéséhez, majd a Human lemez után fokozatosan kalandozot...
Ez az a varázsos mesevilág, amelyet ha valaki ismer, akkor tudja, milyen és rajong érte. Ha azonban még nem hallotta, aligha lehet leírni neki. Mert ahhoz legalábbis költőnek, festőnek és zenésznek kellene lenni egyszerre. A Beyond the Sunset egy lírai, romantikus dalokból álló válogatás, mely dvd változatban is a boltokba kerül.
Atyaég! Dobozhangzás rullah! A zenekar infólapja rendkívül kedvezően nyilatkozik a kiadványról, miszerint Anglia legizgalmasabb metal zenekara tér vissza ezzel az EP-vel, amely a death/thrash és a tradicionális metal olyan elegye, amitől képtelen leszel abbahagyni a headbangelést. Már aki elkezdi egyáltalán...
Négy szám ötven percben "eldarálva". Gondolom, már mindenki sejti, hogy nem az új NOFX lemezről van szó éppen. Bárcsak így lenne, ez esetben ugyanis ezen sorok írója egy ilyen szürke, zimankós hétfői nap után is egy életerős fiatalember képét tudná mutatni a külvilág felé, viszont az Esoteric zenekar albumát végighallgatva (mert bizony megtettem, k...
A P. Boxról nem valami könnyű írni, hiszen ez a fránya szövegszerkesztő állandóan átjavítgatja a szóvégi x-eket "ksz"-szé, úgyhogy előre is elnézést kérek mind a zenekartól, mind az olvasóktól, ha néhány önkényesen átjavítódott változat véletlenül úgy marad. De akár így, akár úgy írjuk, mindenképpen egy óriás bandáról van szó, a hazai hard rock egy...
A csapat - és nem túlzottan rövidke nevű albuma - a Vanden Plas frontember Andy Kuntz agyszüleménye. Nem kisebb fába vágta fejszéjét Kuntz úr, mint egy metal opera megírása. Bizonyára lehet is "joga" ilyesmibe fogni, hiszen - talán kevesen tudják - a rockénekeskedés mellett hazájában már több színházi produkcióban, musicalben részt vett.
A legrangosabb nemzetközi dobos magazin, a Modern Drummer gyűjtött csokorba egy adag dobolásilag fontos felvételt, stílusoktól viszonylag függetlenül, és természetesen leginkább bőrpüfölőknek ajánlanám a korongot, van mire rácsodálkozni... De persze nyitott fülű zenekedvelők is megpróbálkozhatnak az anyaggal.
A banda ezúttal egy dupla albummal jelentkezett. Az első CD ritkaságokat tartalmaz. Olyan nótákat, melyek anno ilyen-olyan okok miatt nem kerültek fel egy-egy lemezre, vagy csupán EP-n találhatók. Itt találunk még japán kiadásokhoz bónuszként hozzácsapott dalokat is. A másik korongon pedig egy 2002-es, Lengyelországban rögzített koncertfelvétel hal...
A spanyol Necromance Records postázta a Witches' Sabbath 2003-ban felvett lemezét, mely idén márciusban adódott ki a kiadó által. A névből simán lehet sejteni, hogy a black metal benne lesz a pakliban, és igen. Némelyest megfűszerezték egy késhegynyi thrash metallal, de azért alapvetően gyors, sok blastbeatet és kíméletlen hörgést/károgást rejtő bl...
Nem is oly rég az Ensiferum olyan ütős bemutatkozó anyaggal tört be az északi metal palettára, hogy alig győztem kiörömködni magam fölötte. Úgy vélem, velem együtt sokakat meglepett, amikor kiderült, hogy épp a banda húzóembere, Jari Mäenpää lesz az, aki a második album elkészülte idején már a saját, hólepte csapáját fogja taposni a finn fenyvesek ...
Már maga a lemezcím figyelemfelkeltően hosszú, no meg a lemez hossza is, 74 perces a cd. Halk zongoraszóval indul, narráció hallatszik, majd futurisztikus szintihangok és valami bizarr pattogós ritmus, amit leginkább filmzeneként tudnék elképzelni, mely alkotásban kissé idióta főhősünk futszalad botladozva.
Mostanában egy szerencsés trend a magyar underground mezőnyében, hogy gombamód szaporodnak az olyan felvételek, amelyek után a nyugati felhozatalt meghallgatva nincs hiányérzete az embernek. Tisztességes hangzás, igényes kidolgozás, még igényesebb zenei körítés - rengeteg olyan produkció van, amit mindenféle szívfájdalom nélkül oda mernék állítani ...