Shock!

Nyolc év alatt lett teljes a Carpenter Brut konceptuális lemeztrilógiája. Érdekes megoldás, hogy Franck Hueso egyszemélyes, de élőben fullos zenekarként működő formációja pont a zárófelvonásra érkezett vissza a kályhához: a synthwave-vonal egyik abszolút csúcsalkotásának tekinthető Leather Teeth és a még inkább bemetálosodott Leather Terror után egy tisztán elektronikusabb, teljes egészében instrumentális anyagon teljesedik ki a fiktív főszereplő, Bret Halford (...) disztopikus sci-fi sztorija. A rockos húzás azonban innen sem hiányzik.

Hueso saját bevallása szerint tudatosan húzta meg ezt a visszaváltást: friss nyilatkozatai szerint hiányolta a mai, énekorientáltabb modern metálbandákból a melodikus zenei részeket, ezért aztán fogta a szintetizátort, és a The Chemical Brothers meg a The Prodigy aranykorához visszakanyarodva összerakott egy hagyományosabb megközelítésű, elektronikus anyagot. Mivel (a) Carpenter Brut hangszerelési, hangzási megoldásai és dallamvilága elképesztően jellegzetes, én azért inkább csínján bánnék ezekkel a párhuzamokkal. Az album dinamikája, érzésvilága szerintem alapvetően az előző két lemez hagyományosabb, szintiorientáltabb dalaira meg a még korábbi Trilogyra emlékeztet, nem más előadókra.

Ugyanakkor, amennyiben az a kérdés, tud-e Hueso újat mutatni ezen a vonalon, a válasz nem egyértelmű. Benne van ebben persze az is, hogy a nyolc-tíz éve kreatív csúcsra járt synthwave irányzat mára rég túljutott a maga fénykorán, a menet közben elburjánzott, AI-alapú zenecsinálás meg nyilván még inkább beteszi majd a kaput a kreativitásnak a műfajban. Paradox vagy sem, a továbblépést, a fejlődést, a ténylegesen progresszív lehetőségeket itt érzésem szerint épp a vokális irány és a rockosabb-metálosabb megközelítés kínálta volna. Többek között pont emiatt kattantam rá – sokakkal egyetemben – én is annyira a Carpenter Brutra: Hueso egyrészt zseniális dalszerző, másfelől pedig mindig kaméleonként passzintotta saját jellegzetes megoldásait a vendégekhez. Mindez a monumentális atmoszférával meg az izgalmas hangszerelési megoldásokkal együtt valami tök frisset eredményezett, akár Garm, akár Kvohst, akár Greg Puciato énekelt az adott nótában. Mégis végig egységes maradt az összkép.

A Leather Temple e tekintetben, már csak teljes egészében instrumentális voltából fakadóan is egyértelmű visszalépés az előző két anyaghoz képest, és ugyanígy megszólalását tekintve is jóval homogénebb azoknál. Viszont az említett dalszerzési képesség továbbra sem látszik kopni, így aztán néhány hallgatás után megadtam magam a lemeznek, és a tudatosan beiktatott pihentetés után is ugyanúgy tetszik, mint néhány héttel ezelőtt, az ismerkedés kezdeti fázisában. Persze a fentiekből máris rájöhettél: ha pont a metálosabb orientáció tetszett az előző két Carpenter Brut-lemezben, a korábbiak meg mondjuk nem annyira jönnek be, akkor lehet, hogy itt és most kiszállsz a történetből. Ez ugyanis most tényleg egy táncosabb-stroboszkóposabb-csigataposósabb cucc. Még azzal együtt is, hogy a témák jelentős része – mondjuk a címadó dal – torzgitárra átültetve még ezzel együtt is brutálsúlyos groove metal lenne, és az anyag összességében is megmaradt a határozottan rockos húzás.

Mint írtam, a 38 perces anyag mindegyik dala jó és beül a fülbe, ráadásul (a) Carpenter Brut még egy olyan szeletelős tempójú témának is képes mellbevágóan perfekt dinamikai ívet adni, mint például a tényleg nem kicsit prodigys, jó súlyos The Misfits/The Rebels, ahol a végére egészen katartikus lesz az összkép. De ugyanígy tökéletes stílusgyakorlatként említhetem a Major Threat kavargó-fortyogó örvényét, a húzós Start Your Enginest, a monumentális vezérdallamokra épülő, megamelodikus, a '80-as évek túlkarikírozott sci-fi verzióját megelevenítő Neon Requiemet vagy a záró The End Complete finom megoldásait is. Vagyis a verdikt annyi, hogy összességében nem hat olyan izgalmasan és frissen a trilógiazárás, mint az előző két felvonás, de a dalok szintjén ez is nagyon rendben van.

A Carpenter Brut november 19-én Budapesten, a Barba Negrában koncertezik a Health és a VOWWS társaságában. Jegyértékesítés a www.livenation.hu, a www.funcode.hu és a www.rock1.hu oldalakon. Részletek itt.